Hogyan lehetséges úgy meghatározni új államok határait, hogy azzal a ceruzát kézben tartók évtizedes, vagy akár évszázados konfliktuszónát teremtsenek? Mai írásunkból kiderül, hogy meglehetősen könnyen: a 20. század elején a Közel-Keleten egy mozdulattal, valamint a hozzá kötődő rövidlátó nagyhatalmi politikával sikerült olyan geopolitikai viszonyokat teremteni, melyben szinte folyamatosan vívja valaki a harcát a 20. század eleji "gyarmati-jellegű" konfliktusoktól kezdve az arab-izraeli szembenálláson át egészen az Iszlám Állam a kijelölt határokat (is) meghaladni kívánó tevékenységéig.
Ha a közel keleti térség egyes államainak (Szíria, Törökország, Irak, Irán, Jordánia, Libanon, Izrael és Szaúd- Arábia) államhatárait - a részletekbe nem most belemenve - összevetjük az régió etnikai viszonyait ábrázoló térképpel, finoman szólva is csak kevés összefüggést találhatunk:
- Az egységesen arablakta vidékeket többhelyütt nyílegyenes államhatárok szelik át, melyek egy része lakatlan területen húzódik, de egyes esetekben (pl. Szíria és Jordánia, Szíria és Irak valamint Jordánia és Szaúd Arábia) sem természetföldrajzi (folyó, lakatlan sivatag), sem társadalomfoldrajzi (történelmi, etnikai) okokkal nem magyarázható a határok futása.
- Az szír-török-iráni határ térsége etnikailag rendkívül sokszínű, alapvetően kurdok és arabok dominálják, de elhelyezkedésükhöz a határoknak semmi közük.
A Közel-Kelet érintett részének etnikai mozaikja: sárga- arab többségű terület, barna-kurd többségű terület (forrás)