2014. késő őszén a Gibson család tagjai éppen télikertjük alapozását végezték Maryland állam Calvert megyéjében, amikor ásójuk fél méter mélységben különös csontokba akadt. Különösebben nem lepődtek meg, mert a környéken ez mindennapos dolog volt. Sejtették is, hogy miocén cápacsigolyák lehetnek, de amikor nyolcvan csigolya után a koponyát és a fogakat is megtalálták tudták, hogy egészen rendkívüli leletre bukkantak a kertjükben. 

Cápacsigolyák a kertből (forrás és még több kép Robert Cantrell fényképe)

El is tehették volna a leleteket a több száz cápafoggal együtt, de ehelyett inkább szerencsére értesítették a közeli Calvert Múzeumot. A paleontológusok csak a helyszínen ébredtek tudatára annak, hogy ez a világ első teljes - már kihalt - csorbafogú cápa (Snaggletooth shark - Hemipristis serra) csontvázát találták meg. Azaz porcváza, lévén a cápa porcos hal. És ez az az ok, ami miatt igen kevés ép őscápa váz maradt fenn. Egyrészt a tenger fenekére hullott dögöket a többi élőlény előszeretettel fogyasztja el, így a maradványaik ha fenn is maradnak egymástól távol, szétszóródva helyezkednek el. Másrészt a porc sokkal kevésbé ellenálló mint a csont, így a cápákból leginkább csak a fogaik maradnak fenn. Éppen ezért egyedülálló lelet az Atlanti-óceán egykori öblözetének, a Salisbury-öbölnek mélyére 15 millió évvel ezelőtt hassal felfelé süllyedő cápamaradvány.

Cápafog-vetemény (forrás)

Ennek a csorbafogú cápának vannak ma élő rokonai a Vörös-tengertől Kínáig és Ausztráliáig terjedő parti vizekben. A Hemipristis elongata a simacápák családjába tartozik és a Hemipistris nem egyetlen ma is élő cápafaja.  Az életében 2,5-3 méter hosszúságú marylandi őscápa jelentőssége abban rejlik, hogy öszehasonlítva a ma élő rokonaival tanulmányozni lehet az évmilliók alatt az életmódban, testfelépítésben, táplálkozásban bekövetkezett változásokat. 

Fantáziarajz a kihalt cápafajról

Már említettük, hogy a Chesapeake-öböl nyugati partján igen gyakran találni ősmaradványokat a tenger által alámosott magaspartok tövében, de mint a fenti szenzációs lelet mutatja a családi házak kertjében is. A mainál melegebb miocén korban ez a vidék egy sekély tengeröböl volt, melyet az Appalache-hegységből érkező folyóvizek folyamatosan töltötték hordalékukkal. Ebben az időben a sarki jégsapkák sokkal kisebbek voltak, az elolvadó jég transzgressziót eredményezett - tengerparti alföldek sokasága kerülhetett víz alá. Később a tengerszint csökkenésével és a tektonikai kiemelkedés révén ez a tengeröböl szárazulattá vált, mígnem a tenger hullámai fokozatosan bontották meg a szárazulatot, alámosva a Calvert sziklák néven ismert magaspartot. Napjainkban a tenger folyamatosan bontja a magaspartot, újabb és újabb leleteket hozva a napvilágra, de mindemellett sok lakóházat veszélyeztet omlással.

A Chesapeake-öböl mentén 40 kilométer hosszan feltáruló középső-miocén rétegsorok három formációt alkotnak. Az egymás felett, hasonló körülmények között keletkezett üledékek sorozata északról dél felé fiatalodnak. Koruk 22-től 8 millió évig terjed, anyaguk főleg finomszemcsés üledék, agyag, iszap és homok, melyek a szárazföldről származtak. 

Calvert sziklák, Maryland állam, USA (forrás)

A tengerpart az ősmaradvány-vadászok kedvelt vadászterülete, cápákon kívül még több mint 600 miocén állat és növényfaj maradványait számolták itt össze. Megtalálni a híres Megalodon cápa hatalmas fogait, ezen kívül delfinek, fókák, bálnák, tengeri tehenek, teknősök, ráják és krokodilok maradványait. Tudósok szerint a sekély és meleg vizű Salysbury-öböl remek szaporodóhelyet kínált a tengeri élőlények számára, melyekből a nagy számok törvénye alapján sokkal több fosszília maradt fenn, köszönhetően a folyamatos hordalékszállításnak, melynek révén a Gibson család kertjéből ilyen szenzációs leletek kerülhettek elő. 

Hír forrása: Calvert Marine Museum

http://www.calvertmarinemuseum.com/civicalerts.aspx?aid=34

Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról: