2020. augusztus 29-én emberemlékezet óta nem látott vihar csapott le Göd és Dunakeszi környékére. A légzuhatagnak nevezett meteorológiai jelenség hatalmas pusztítást okozott, nyomában kidőlt fák, leszakadt vezetékek és megrongálódott épületek maradtak. 

Az augusztus 29-i légzuhatag Felsőgöd és Sződliget felett a Vörös-kőről fotózva (fotó: Drexler Zsuzsa)

Ezt a vihart Gödön és Dunakeszin és a környező településeken sokáig úgy fogják emlegetni, mint az ikertornyok ledőlését New Yorkban. "Hol voltál annak idején, amikor az augusztus 29-i vihar lecsapott?" Sokan kinn voltak a Duna partján, mások otthon kertészkedtek, hazafelé tartottak kerékpárral a Dunakanyarból, vagy csak élvezték a meteorológiai nyár utolsó meleg napjait. Az időjárás előrejelzés egész szombatra napos időt jósolt, zivatarra csak a Dunántúlon kellett számítani. 

Késő délutánra kissé felhősödött az idő, de még mindig hétágra sütött a nap. Hat óra után Budapesten frissítő nyári zápor hullott, amely alig negyed óráig tartott. Ez volt az előszele a közelgő viharnak, amely délről tartott észak felé a Duna tengelyében. Ez a vihar pedig nem egyszerű mennydörgéssel kísért zivatar volt, hanem egy úgynevezett légzuhatag, amely hirtelen alakul ki és hatását tekintve jóval pusztítóbb energiákat szabadít fel.  

Légzuhatag kialakulásának elvi ábrája

A meteorológiai szakirodalom szerint a légzuhatag, vagy angolul downburst olyan erős leáramlás, mely hirtelen pusztító szélvihart eredményez a talajfelszínen vagy annak közelében. A lezúduló hideg, jellemzően eső által hűtött levegő egy pontból ered és sugárirányú légáramlásként terjed szét a felszín felett. Jellemzően mindössze pár percig tart, de azalatt akár 240 km/h-s széllökés is kialakulhat. A légzuhatagok méretük szerint két kategóriába sorolhatók be: microburst-nek akkor nevezzük, ha 4 km-nél kisebb az átmérője, macroburst-nek a 4-km-nél nagyobbakat hívjuk. A légzuhatagokat elkülöníthetjük aszerint is, hogy milyen csapadékviszonyok jellemzik őket. A száraz légzuhatag a kevés vagy semennyi csapadékkal nem járó légzuhatagot jelenti. Ebben az esetben a csapadék még azelőtt elpárolog, mielőtt elérne a talajig. Nedves légzuhatagról akkor beszélhetünk, ha az számottevő csapadékkal érkezik. 

A légzuhatag reflektivitásánk a maximuma (forrás)

Az augusztus 29-i légzuhatag mérete a kezdőkép alapján éppen határeset, Felsőgöd és Sződliget között nagyjából 4 kilométeres átmérőjű lehetett, a lehullott csapadék mennyisége alapján egyértelműen nedves légzuhatag volt. Eleinte gomolyfelhőkből szemerkélt az eső, majd 18:45 körül ez egy viszonylag ritka típusú monocellás zivatarrá fejlődött, amelyből villámlással kísérve hatalmas cseppekben kezdett hullani az eső. Egyetlen feláramlás jött létre, amelyből nagyon gyorsan egy légzuhatag alakult ki Dunakeszi felett, majd északi irányban elérte Gödöt, Sződligetet, majd Vác környékén megszűnt. A legnagyobb intenzitású szél Dunakeszin és Gödön alakult ki, ahol a légzuhatag először elérte a felszínt és a széllökések meghaladták a 100 km/órát, a lehullott csapadék pedig a 20 millimétert. Radarmérések alapján a zivatar reflektivitása 63 decibel Z (dBZ) volt, amely jégszemcsék jelenlétét is jelezte. A heves időjárási események nem tartottak tovább 5-10 percnél. A talajjal való érintkezés következtében ugyanis a légzuhatag veszített az erejéből és hamarosan megszűnt.

Szennyvíz folyik végig a Feneketlen-tóba és a Dunába Gödön a Bartók Béla utcában 08.30-án

Szemtanúk beszámolója alapján a vihar közeledését elsősorban a Duna partján lehetett követni, ahol nem lehetett látni, hol kezdődik a folyó és hol kezdődik az eső. Másodpercek alatt bőrig ázott mindenki, miközben a lehulló gallyak és a kidőlő fák alatt menekültek biztonságos helyre. Az észak felé haladó cella fokozatosan veszített az erejéből, ez a másnap készített kárfelmérési térképen is kirajzolódott. A legnagyobb károkat a Duna menti sáv szenvedte, itt egyfelől akadálytalan volt a légtömegek mozgása, másrészt ezen a szakaszon találhatók jellemzően a legmagasabb fák is mindegyik településen. Érdekes módon az egybefüggő erdőkben a fák sűrűsége miatt kisebb károk jelentkeztek. Ugyancsak hatással volt az okozott károkra a településszerkezet. Az újonnan épült lakóparkok masszív házai és jellemzően kis méretű telkei, ebből következően kis méretű fái szenvedték a legkisebb károkat. Ellenben pl. Alsógöd jellemzően nagyobb telekmérettel rendelkező nagypolgári villái számos évszázados fának adott otthont, melyek jobban ki voltak téve a vihar pusztításának. Gödön az ősfás BME Németh Endre Mérőtelepe, az ELTE Füvészkert Huzella kertje és a Feneketlen-tó környéke szenvedte el a legnagyobb károkat. Dunakeszin pedig a Duna utca a Katona domb és a parti sétány. Ugyancsak emelte a viharkárok hatását a futóhomokos talaj, melynek csak felső néhány deciméteres rétege humuszos, azaz a fák gyökerei jellemzően sekélyek. 

A légzuhatag nyugati pereme a Gödi-sziget északi csúcsáról fotózva

A vezetékekre dőlt fák fél napos áramszünetet okoztak, nem jártak a vonatok, a vonatpótló buszok egy teljesen sötét településen haladtak keresztül. A csapadékot nem tudta befogadni a csatornahálózat, így az több helyen órákon keresztül buzgott fel akadálytalanul elszennyezve a felszíni vizeket. 

A vihar másnapján a helybéliek úgy szemlélték a pusztítást, mintha egy ostrom után bújtak volna elő az óvóhelyről. Csak Gödön legalább 200 fa dőlt ki és félő, hogy ez a szám csak növekedni fog a vihar után, amikor a tulajdonosok a megsérült, illetve veszélyessé váló idős fáiktól is megszabadulnának. Három nappal a katasztrófa után már megszokottá vált a település szerte felzúgó láncfűrészek hangja. Rossz hír, hogy az éghajlatváltozással egyre több hasonló intenzitású viharral kell számolni, amely alaposan átrendezheti egyes települések arculatát nem is olyan hosszú távon.

Ez az írás nem érhet véget anélkül, hogy köszönetet mondanánk mindazoknak, akik több mint 300 helyszínen dolgoztak a vihar utáni eltakarításban, szervezésben hivatásos vagy önkéntes munkában segítettek! És köszönet a cikk megírásában nyújtott segítséget a Göd kistérségi időjárás honlapnak!