(A poszt angol nyelvű változata elérhető itt. Click to English version.)
Hazánk talán legismertebb etnikai térképe, a Trianont megelőző béketárgyalások egyik legtöbbet emlegetett dokumentuma, a „vörös térkép” éppen ma száz éve, 1919. február 21-én jelent meg először nyomtatásban. Magyarország az Osztrák–Magyar Monarchia részeként 1918 őszén elvesztette az első világháborút. 1918. októberétől a különböző tudományterületek hazai képviselői rohamtempóban igyekeztek megszervezni a majdani béketárgyalásokon képviselendő magyar álláspont tudományos hátterét. Ez az időszak volt ugyanakkor a politika és a tudomány egyik legszorosabb összefonódásának időszaka is. Ezekből a munkálatokból, Teleki Pál, a Magyar Földrajzi Társaság akkori titkárának vezetésével a geográfusok is kivették a részüket. Teleki – kivált a spanyolnáthából történő lábadozása alatt – saját maga is szerkesztett anyagokat. Ezek közül a legismertebb alkotás az ún. „vörös térkép”, Magyarország néprajzi térképe a népsűrűség alapján, amelyet Nopcsa Ferenc segítségével szerkesztett meg. A térkép ismertségét elsősorban az adta, hogy ez volt az egyetlen olyan magyar dokumentum, amelyet az antant-hatalmak legfelső vezetői is biztosan megnéztek, ugyanis Apponyi Albert, a magyar békedelegáció vezetője 1920. január 16-án, híres védőbeszédét követően bemutatta azt a békekonferencia Legfelső Tanácsa képviselőinek.
1. ábra: Teleki Pál: Magyarország néprajzi térképe a népsűrűség alapján. 1919. (első kiadás)
A szerző saját példánya
A térképet nem csak a béketárgyalásokon szereplő tudományos háttéranyagnak szánták, hanem a nagyközönség számára is elérhetővé tették, így azt különböző könyvesboltokban, lapkiadóknál meg lehetett vásárolni. A 8 Órai Újság aznapi számában olvasható rövidhírből kiderül, hogy az első nyomtatott változat már 1919. február 21-én megjelent. Noha kéziratos formában, mint azt alább látni fogjuk, valószínűleg már korábban is rendelkezésre állt a térkép, ezt a dátumot tekinthetjük a vörös térkép "születésnapjának".
2. ábra: A 8 Órai Újság tudósítása a térkép megjelenéséről. (forrás)
A térkép megszerkesztése 1918 őszén vette kezdetét. A térképen 1 négyzetmilliméternyi beszínezett terület száz lakost jelölt. Ezzel elméletileg pontos térkép jött létre, ugyanakkor a különböző etnikumokat (anyanyelveket) a valós földrajzi helyüktől akár jelentős távolságra is ábrázolhatták.
A vörös térkép hat heti munka után 1919. január elejére készült el, első kiadása, ahogy azt a bevezetőben már említettük, 1919. február 21-én jelent meg. Az I. világháború végén a magyar geográfusok intenzív munkálatokba kezdtek a béketárgyalásokra való felkészülés keretében. Ennek első lépése Magyarország 1:200 000-es méretarányú kéziratos néprajzi térképének megszerkesztése volt Teleki Pál javaslatára, Bátky Zsigmond és Kogutowicz Károly vezetésével. Ezt a térképet egyébként számos komoly szakmunkában is összekeverik a vörös térképpel, vagy éppen a nagyobb méretű előzményének tartják. Azonban mindkét vélekedés téves, a két térkép még csak nem is hasonlít egymásra, inkább csak történelmi előzménye egyik a másiknak.
3. ábra: A Bátky-Kogutowicz- (balra) és a vörös térkép (jobbra) egy részletének összevetése.
A szerző saját példánya
A térkép rendkívüli ismertségét leginkább az adja, hogy, mivel a magyar békedelegáció csak a kész békefeltételeket kapta kézhez, így a legtöbb háttéranyag nem jutott el az antanthatalmak legmagasabb szintű vezetőiig. Ez alól a vörös térkép volt az egyetlen kivétel, amelyet Apponyi Albert, a magyar delegáció vezetője a békefeltételek kézhezvételekor, 1920. január 16-án bemutatott az antanthatalmak vezetőinek (az amerikaiak addigra már kivonultak a béketárgyalásokról).
4. ábra: Az antant-hatalmak vezetői.
A térképet Teleki Nopcsa Ferenc segítségével tervezte meg 1918 végén. Nopcsa végezte a számításokat, Teleki pedig a szerkesztési munkálatokat. Teleki nem volt teljes mértékben elégedett a jóval részletesebb, Bátky-Kogutowicz féle kétszázezres térkép módszertanával; úgy gondolta, hogy nagy mérete, sok szelvénye és a kicsiny pontok miatt nehézkes az áttekintése. E szellemben a vörös térképet jóval kisebb méretben, 1:1 000 000-s méretarányban tervezte meg. A térkép legfőbb célja a döntéshozó politikusok gyors, átfogó tájékoztatása volt, módszere pedig számos ponton eltért a korszak jellemző etnikai térképeitől. A térképen úgynevezett felületkartogramos módszert alkalmaztak. A térkép - a sokak által osztott vélekedéssel szemben - a népsűrűséget nem ábrázolta, a módszer az abszolút népességszámmal való arányosságot célozta. A térkép a magyar lakosságot jelölő piros színről kapta közkeletű nevét (franciául carte rouge néven is ismert), ami illeszkedett a korabeli etnikai térképezés szubjektív színezési gyakorlatához, így emelte ki a magyarság dominanciáját a Kárpát-medencében.
5. ábra: A vörös térkép néhány változata
Lelőhely: magángyűjtemény
A térképből összesen 12 kiadást, és a különböző nyelvű térképeket, vagy azok különböző nyelvű megjelenési helyeit is tekintetbe véve 27 változatot tudtunk összegyűjteni az 1919 és 1941 közötti időszakból, ez azonban valószínűleg nem a teljes lista. A különböző változatok bibliográfiáját a Földabrosz blogon közöltem (lásd itt, itt, itt és itt). Ezek zömében a politikai határok futásában, a feliratok elhelyezkedésében, illetve nyelvében, valamint abban különböztek egymástól, hogy (akár magyarázó füzettel ellátott) önálló kiadványok, vagy éppen (akár beragasztott) könyvmellékletek voltak-e. Ugyanakkor sem a méret, sem a tematikus tartalom nem változott az idők során.
Az I. világháborút lezáró béketárgyalások során valamennyi fél igyekezett tudományos érvekkel is alátámasztani saját követeléseit. Ezek közül a korábbiakhoz képest kiemelkedik az etnikai jellegű érvelés. Ez részben a wilsoni pontokban megfogalmazott „népek önrendelkezési jogára” vezethető vissza, amely alapján jelentős várakozások keletkeztek a tekintetben, hogy a majdani határmegvonások az etnikai határokat fogják követni.
A földrajztudománynak általában is jelentős szerep jutott a béketárgyalásokon. A magyarok (Békeelőkészítő Iroda), a britek (Naval Intelligence Division Geographical Section), valamint az amerikaiak (Inquiry) külön, elsősorban a földrajztudomány módszereire támaszkodó tudományos háttérintézményeket is létrehoztak a béketárgyalások támogatására, de más nemzeteknél is jelen voltak a geográfusok a háttérmunkálatoknál, így például Emmanuel de Martonne Franciaországból, Albrecht Penck Németországból, Vasile Merutiu Romániából, vagy Jovan Cvijić Szerbiából.
A béketárgyalások magyar készítésű földrajzi anyagait egyfajta kettősség jellemezte. Egyrészt igyekeztek hivatkozni a már fent említett népek önrendelkezési jogára, másrészt igyekeztek a Franciaországban éppen Vidal de la Blache (1845–1918) és Emmanuel de Martonne nyomán megerősödött emberföldrajzi érvrendszert is felhasználni. Ez utóbbi szerint a természetföldrajzi és társadalomföldrajzi tényezők együttese alakítja ki a régiót. Ez alapján a nyers, statisztikai szemléletű etnikai összetétel mellett az egyes csoportok térhasználati gyakorlata is kiemelt figyelmet kapott. Teleki vörös térképe e kettős törekvés egyik jó példája. A térkép egyik leghangsúlyosabb eleme az etnikai elv mentén a népességszám pontos ábrázolása volt, azonban a népesség térképen való elhelyezése kapcsán meglehetős szabadsága volt a térképszerkesztőnek: a népesség térhasználati gyakorlatának megjelenítése ez esetben a lakatlan(nak gondolt) területek hangsúlyos ábrázolását jelentette.
A vörös térképet számos korabeli nemzetközi szakcikkben is megemlítették, írtak róla néhány elemző mondatot, esetleg bekezdést, és néhány recenzió is született róla.
Amerikai Egyesült Államok:
W. L. G. Joerg, aki 1911-től volt az Amerikai Földrajzi Társaság tagja, ahol Isaiah Bowman vezetése alatt fontos szerepet vállalt a társaság kutatási profiljának kialakításában, a geográfiai szakmunkákat összefoglaló cikkében éppen csak egy felsorolásszerű félmondatban említi a térképet, mint ügyes módszerű, általános néprajzi térképet: „ (…) egy általános néprajzi térkép Magyarországról, amelyen egy zseniális módszer szerint a valamennyi nemzetiség által lakottként jelzett terület arányos azok létszámával.
”(…) a general ethnographic map of Hungary on which, by an ingenious method, the area shown as inhabited by each nationality is proportional to its numbers; (…)” Joerg, Wolfgang Louis Gottfried: Recent geographical work in Europe. Geographical Review, 1922/3. 479.)
Valójában azonban emögött a félmondat mögött egy jóval összetettebb kép bontakozik ki: Telekinek (és Cholnokynak) igen jó amerikai kapcsolatai voltak geográfus körökben, köszönhetően elsősorban az 1912-es amerikai útjuknak. Az Amerikai Földrajzi Társaság saját fennállásának 60. évfordulójára, valamint új épületének felavatására nagyszabású ünnepséget szervezett meghívott geográfusok részvételével, ezt követően pedig két hónapos körutazásra indultak különvonattal az USA keleti és nyugati partja között. Ez az utazás a korabeli geográfia egyik legjelentősebb eseménye volt, számos ismeretség köttetett itt meg. A résztvevők között olvashatjuk a fenti ismertetés szerzőjének, Joerg-nek, vagy éppen Emmanel de Martonne-nak a nevét is, összesen 34 európai és kilencven amerikai geográfus vett részt az utazáson.
Isaiah Bowman, az Amerikai Földrajzi Társaság elnöke, az amerikai béke-előkészületeket összefogó Inquiry vezetője személyesen kapott egy példányt a vörös térképből, melyet a párizsi szállodájába címeztek. Elképzelhető, hogy ez a példány a ma ismert legkorábbi vörös térkép változat.
6. ábra: Bowman anyagaiból előkerült, részben kézzel színezett vörös térkép.
Lelőhely: UWM-American Geographical Society Library, 642 C-1919a (Milwaukee)
Annak ugyan nincs jele, hogy Bowman válaszolt volna Telekinek a térkép megküldésére, azonban a fent említett, szintén az Amerikai Földrajzi Társaságban tevékenykedő W. L. G. Joerg-gel való levelezésében meglehetősen kritikusan szól Teleki egy térképéről:
Kedves Joerg,
Ez az ötlet, hogy meg kellene tartanunk a propaganda-térképeknek egy elég jó gyűjteményét, akkor támadt bennem, mikor megvizsgáltam Teleki gróf egyik térképét, amely egészben véve téves benyomást kelt a magyarok erdélyi eloszlásáról. Erre itt számos feltűnő példa van. Valamikor a visszatérésem után szeretnék írni egy kisebb cikket a hazugságok és a hazugok különböző típusairól, amelyekkel a térképészet ezen ágában találkoztam. Ez jó lenne a népszerű ismeretterjesztésre. Talán azért, mivelhogy sok ember úgy tekint a térképre, mint evangéliumi igazságra, és az emberek közül, akik a térképeket nyomtatják, szinte senki sem érti elég jól a térképi technikákat ahhoz, hogy megkülönböztesse a térképek készítésekor követett különböző elveket. Ebben a feljegyzésben csak megemlítettem az ötletet, illetve majd számítok a segítségedre, ha esetleg rátalálsz egy különösen jó ügyre, amelyet lehet, hogy félreteszel későbbi referenciának, akkor legyen mihez fordulni.
7. ábra: Bowman levelének vonatkozó részlete.
Lelőhely: UWM-American Geographical Society Library: Isaiah Bowman levele W. L. G. Joerg-hez 1919. március 4-én. Correspondence between Isaiah Bowman and W.L.G. Joerg. AGSNY AC 1, 185. doboz, 38. mappa, 7. levél (Milwaukee)
Ugyan Bowman fenti levelében nem nevesíti, hogy a vörös térképre gondol, de igen valószínű, hogy erről a térképről van szó, hiszen 1919 elejéig nem jelent meg más etnikai térkép Teleki neve alatt. Ettől függetlenül az amerikai szakértők egymás közti párbeszédének keretében megszületett levél általánosságban is jól mutatja, hogy Telekinek, és így Magyarországnak mennyire nem volt igazából esélye arra, hogy meggyőzze a magyar álláspontról az amerikai szereplőket, amíg azok érdemi ráhatással lehettek a tárgyalások menetére, és ebben a korábbi személyes ismeretség sem segíhetett akkor. Teleki már 1918 végén is próbálta felvenni a kapcsolatot Bowmannal, éppen az 1912-es utazásra hivatkozva, sikertelenül.
8. ábra: Teleki 1918 december 25-én kelt levele Bowman-hoz
Lelőhely: UWM-American Geographical Society Library: Teleki Pál levele Isaiah Bowman-hez 1918. december 25-én. Correspondence between Isaiah Bowman and Count Paul Teleki. AGSL-Ny Archives, 189. doboz, 9. mappa, 1. levél. (Milwaukee)
Később, amikor a politika már nem szólt bele a tudományos és személyes kapcsolatokba, meglehetősen jó viszony alakult ki Bowman és Teleki között, sőt Teleki később amerikai előadókörúton is járt, amelynek előadásait - a vörös térkép egy későbbi változatával együtt - pár évvel később ki is adták.
9. ábra: Teleki vörös térképének Amerikában megjelent változata (1923)
A szerző saját példánya
Ausztria:
Randolf Rungaldier, a Bécsi Földrajzi Társaság későbbi vezetője pár évvel később a fentiekhez képest meglehetősen pozitívan vélekedett a térképről: "Ez a térkép arra törekszik, hogy elkerülje a nyelvek és nemzetiségek felületszínezéses ábrázolásának ismert hiányosságait oly módon, hogy 100 fő/km2-es népsűrűséget vesz alapul az ábrázoláshoz. Ez lehetővé teszi a népességszám (megyék szerinti) helyes, bár kissé sematikus ábrázolását a sík területeken, viszont túlságosan kicsi a nagyobb városok, különösen Budapest számára. Erőteljes színek különböztetik meg egymástól az egyes nemzetiségeket, és a fehéren hagyott, gyengén lakott, vagy lakatlan területek egyértelműen kitűnnek.
A térkép a célját, hogy az áttekinthetőséget a számszerű pontossággal egyesítse, teljes mértékben elérte. Az első ízben itt megkísérelt ilyenfajta ábrázolásmód lényege a méretaránynak megfelelő viszony a lakosság és a beszínezett terület között. Itt nem az egyes országrészek valós népsűrűségét leginkább megközelítő érték ábrázolásáról van szó, hanem a cél csupán az abszolút népességszám ábrázolása meghatározott számú beszínezett négyzetmilliméter révén. Magától értetődő, hogy ennek az értéknek összhangban kell lennie az átlagos népsűrűséggel és a térképi méretaránnyal. Maga a változó népsűrűség azonban az ábrázolás során természetesen nem jelenik meg. Mint az összes magyar térkép, ez is a történelmi Magyarország területét ábrázolja, amelynek értelmetlen szétdarabolása valósággal megcsúfolja a nyelvhatárok tényleges futását."
Rungaldier, Randolf: Graf Teleki, Ethnographical map of Hungary, based on density of population. 1:1,000.000. Budapest 1922. Mitteilungen der Geographischen Gesellschaft. 1923/4. 146.:
„Diese Karte sucht die bekannten Mängel der Darstellung von Sprachen und Nationen durch Flächenkolorit in der Weise zu vermeiden, dass sie die Bevölkerungsdichte zur Grundlage der Darstellung nimmt (1 km2 der Natur = 100 Einwohner). Dieses Verhältnis erlaubt die richtige, wenn auch etwas schematische Darstellung der Einwohnerzahl (nach Komitaten) auf dem flachen Lande, während es für die Darstellung der größeren Städte, besonders von Budapest zu klein ist. Durch kräftige Farben sind die Nationen unterschieden und die weiß gelassenen schwach- und unbesiedelten Räume treten deutlich hervor.
Der Zweck der Karte, große Übersichtlichkeit mit rechnerischer Genauigkeit zu vereinen, ist jedenfalls voll erreicht. Die Hauptsache einer derartigen Darstellungsart, die hier zum ersten Male versucht wird, ist das dem Maßstab entsprechende Verhältnis zwischen Flächen- und Bevölkerungseinheit. Es handelt sich hiebei nicht um einen der wahren Bevölkerungsdichte der einzelnen Landesteile möglichst nahekommenden Wert, sondern nur um die Darstellung der absoluten Menschenzahl durch eine gewisse Anzahl von kolorierten mm2. Dass dieser Wert mit der durchschnittlichen Dichte und mit dem Kartenmaßstab in Einklang stehen muss, ist selbstverständlich. Aber die wechselnde Dichte selbst kommt natürlich nicht zur Darstellung. Wie alle ungarische Karten, behandelt auch diese das Gebiet Altungarns, dessen unsinnige Zerstückelung dem waren Verlauf der Sprachgrenzen Hohn spricht.”
Látható, hogy ugyanazt a térképet a pillanatnyi érzelmi/politikai viszonyulás mentén hányféleképpen lehet interpretálni akkor is, ha a korabeli véleményezők maguk is a téma elismert szakértői.
A térkép alapján maga Teleki, illetve más szerzők is számos térképet szerkesztettek később. Ezek közül kiemelendő Telekinek a Moszul-Bizottságban szerkesztett térképe. A Moszul-Bizottság munkájának eredményét egy angol-francia nyelvű kiadványban összegezték, amelyhez számos térképmelléklet is tartozott. Ezek közül a 6. sorszámú térkép volt a Teleki módszere alapján szerkesztett térkép. Az alábbi ábrán láthatjuk, hogy jóval kisebb népsűrűségi viszonyok mellett mennyire más képet ad az azonos módszerrel készült térkép.
10. ábra: Teleki, Paul: Ethnographical map of the contested territory, 1925.
Lelőhely: MTA CSFK FTI Könyvtár D-3476 (Budapest)
1919 őszén Fodor Ferenc folytatta Teleki módszere alapján a térkép-szerkesztést a Békeelőkészítő Irodában, azonban ezek a térképek kéziratban maradtak. Egy ötvenes évekbeli visszaemlékezés szerint ezeket adták ki G. Bery neve alatt később Telekiék úgy, hogy azok nyugati kiadású térkép benyomását keltsék. Mivel ehhez már nem tartozik módszertani magyarázat, önmagában már inkább egyszerű propaganda-térképnek tekinthető.
11. ábra: G. Bery: Carte ethnographique de L'Europe Centrale. 1938.
A szerző saját példánya
Összességében tehát láthatjuk, hogy a vörös térkép valóban a magyar etnikai kartográfia egyik legismertebb és legnagyobbra értékelt alkotása mind itthon, mind külföldön, amelyet talán a legtöbbször adtak ki újra és újra a magyar térképek közül. A térkép számos különböző véleményt kiváltott, ugyanakkor mind magára a térképre, mind a róla kialakult véleményekre sokszor rányomta a bélyegét az adott megszólaló politikai véleménye, helyzete. A térkép nyomán számos más etnikai térkép is készült, a módszer pedig a Moszul-Bizottságban is jelentős szerephez jutott.
(Az írás egy jelentősen bővebb változata hamarosan az Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézete által kiadott Regio c. folyóiratban olvasható.)
Kérjük, hogy a szerző tulajdonát képező térképek képeinek, vagy azok egy vagy több részletének átvételével, újrafelhasználásával leközlésével kapcsolatban engedélyt a pangea.geography@gmail.com címen kérjenek.
Felhasznált irodalom:
Térképek:
- Bátky Zsigmond – Kogutowicz Károly: Magyarország 1:200 000-es méretarányú néprajzi térképe. 1:200 000. Budapest: Magyar Földrajzi Társaság, 1918. 46 szelvény, egyenként 57 × 38 cm
- Bery, G.: Carte ethnographique de L'Europe Centrale. 1:2 000 000. Párizs/London, Messageries Hachette/Wm Dawson & Sons Ltd. 1938. 1 szelvény, 57 × 42 cm
- Teleki Pál: Magyarország néprajzi térképe a népsűrűség alapján. 1:1 000 000. Budapest, Magyar Földrajzi Intézet, 1919. 1 szelvény, 80 × 58 cm
- Teleki, Paul: Ethnographical map of the contested territory. In: Questions of the Frontier between Turkey and Iraq. Report Submitted to the Council by the Commission Instituted by the Council Resolution of September 30. Genf: Leauge of Nations, 1925. 90. 1:1 000 000, 1 szelvény, 50 × 39 cm
Irodalom:
- Cholnoky Jenő: Utazás az Amerikai Egyesült Államokban. Földrajzi Közlemények, 1912. 236.
- Joerg, Wolfgang Louis Gottfried: Recent geographical work in Europe. Geographical Review, 1922/3. 479.
- Joerg, Wolfgang Louis Gottfried (ed.): Memorial volume of the trancontinental excursion of 1912 of the American Geographical Society of New York. New York, 1915, American Geographical Society, 407.
- Klinghammer, István – Gercsák, Gábor: Der ungarische Geograph Pál Teleki als Mitglied der Mossul-Kommission. Cartographica Helvetica, 1999. 17–25.
- Teleki, Paul: The evolution of Hungary and its place in European history. New York: Macmillan, 1923.
Levéltári források:
- UWM-American Geographical Society Library: Teleki Pál levele Isaiah Bowman-hoz 1918. december 25-én. Correspondence between Isaiah Bowman and Count Paul Teleki. AGSL-Ny Archives, 189. doboz, 9. mappa, 1. levél. (Milwaukee)
- UWM-American Geographical Society Library: Isaiah Bowman levele W. L. G. Joerg-hez 1919. március 4-én. Correspondence between Isaiah Bowman and W.L.G. Joerg. AGSNY AC 1, 185. doboz, 38. mappa, 7. levél (Milwaukee)
- A vörös térkép részben kézzel színezett változata. UWM-American Geographical Society Library, 642 C-1919a
Újságcikkek:
- Benda Jenő: A „Carte Rouge” históriája. Beszélgetés Gróf Teleky Pállal a párisi ötöstanács elé került térképről. Pesti Hírlap, 1920. január 22. 1.
- Magyarország új néprajzi térképe. 8 Órai Újság. 1919. február 21. 5.
Online források:
- Anyanyelvek 1910 körül. https://mapire.eu/hu/map/magyarorszag_1910-etnikai/
- Segyevy Dániel Zoltán: A vörös térkép különböző változatai 1. Az 1919. évi kiadások. https://blog.oszk.hu/foldabrosz/voros-terkep-kulonbozo-valtozatai-1-az-1919-evi-kiadasok
- Segyevy Dániel Zoltán: A vörös térkép különböző változatai 2. Az 1920. évi kiadások. https://blog.oszk.hu/foldabrosz/voros-terkep-kulonbozo-valtozatai-2-az-1920-evi-kiadasok
- Segyevy Dániel Zoltán: A vörös térkép különböző változatai 3. https://blog.oszk.hu/foldabrosz/voros-terkep-kulonbozo-valtozatai-3-az-1922-es-1927-kozott-megjelent-kiadasok
- Segyevy Dániel Zoltán: A vörös térkép különböző változatai 4. Az 1928 és 1941 között megjelent kiadások. https://blog.oszk.hu/foldabrosz/segyevy-daniel-zoltan-voros-terkep-kulonbozo-valtozatai-4-az-1928-es-1941-kozott
- Zeidler Miklós: Apponyi Albert párizsi beszéde. Forrásközlés. http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/apponyi_albert_parizsi_beszede_forraskozles/
Az utolsó 100 komment: