Nyári forróság, hőhullám van, az ember reménykedve böngészi az időjárásjelentést: mikor jön az enyhülést hozó hidegfront? A lehűlés mellé talán kapunk esőt is, netán látványos zivatarral, de ha szerencsénk van, a jég és a villámárvíz elkerül?

Aztán jön a hidegfront, látjuk a villámokat a nyugati ég alján – de mire ideér: semmi. Mire észbe kapunk, a levegő kicsit hűvösebb, de eső nem esett, a villámlás is elkerült. A kert továbbra is csontszáraz. A szántó is, az erdő is. Ismerős a helyzet? Ez történt, hat héten át sorozatban 2022 nyarán az ország középső, de főleg a keleti részén. Az Alföldet, ezen belül különösen a Tisza vidékét és a Tiszántúlt rég látott, súlyos aszály sújtotta, a kukorica és a napraforgó szinte teljesen elpusztult, a mezőgazdaság kára példátlan volt.

A zivatarokhoz (némi egyszerűsítéssel) három dolog kell:

• gyorsan emelkedő levegő – ezt a nyári hőmérséklet biztosítani szokta
• a magassággal változó szélirány, az úgynevezett szélnyírás, ami az emelkedő levegőt megpörgeti – a hidegfrontok ezt is biztosítani szokták, de a nyári hőzivatarok idején is meg szokott lenni, és
• a talaj közeli légréteg nagyobb páratartalma.

2022 nyarán ez utóbbi hiányzott az Alföldön. Nagyon.

A súlyosan aszályos 2022-es év és a 2002-2021 közti 20 év átlaga a Kecskemét melletti "K-puszta" állomáson. Oszlopok jelzik a havi csapadékot (kék: átlag; szürke: 2022), folytonos vonal a havi átlaghőmérsékletet (narancs: átlag; piros: 2022), pontozott vonal az átlagos, szaggatott a 2022-es felszín közeli relatív légnedvesség. Ez utóbbi 2022 júliusi értéke részben az elmaradt csapadék következménye, de egyben a zivatarok elmaradásának egyik oka is.

Az ELTE TTK kutatói, Timár Gábor, Székely Balázs (Geofizikai és Űrtudományi Tanszék) és Jakab Gusztáv (Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék) a Land c. szaklapban megjelent legfrissebb tanulmányukban eredtek az eltűnt zivatarok nyomába. Mi okozta a szinte teljesen száraz június végét és júliust 2022-ben, és javaslatot is tettek, hogy mit lehetne ezzel kezdeni a jövőben, ha hosszabb távon inkább elkerülnénk az ilyen csapásokat.

Ahogy összefoglaló cikkükben írják: az Alföld a földtörténeti közelmúltban geodinamikai okokból folyamatosan süllyedő terület, amelyet az ide érkező folyók hordalékai töltenek fel ilyen sima tájjá. Ez a legalább tízezer éve hasonló módon fennálló egyensúly azonban megbomlott a folyószabályozásokkal. Az Alföld mintegy felét kitevő vizes élőhelyek (gondoljunk csak a Kőszívű ember fiainak arra a részére, amelyben Baradlay Ödön és Boksa Gergő a Sárrét mocsárvilágában bujdosnak a fegyverletétel után) szinte teljesen eltűntek, helyüket a mezőgazdaság vette át. Ezen belül is főleg a második világháború után a nagytáblás, nagyüzemi mezőgazdaság. Amíg korábban a vizes élőhelyek talaja akár több hónapnyi csapadékvizet, vagy az áradásokkor odáig jutott folyóvizet is tárolni tudta, ma ez a tárolóképesség a talaj legfelső rétegére korlátozódik és nagyon lecsökkent. Az áradások vizét nem is engedjük odáig, belvíz persze előfordul a tél végén, de az leginkább arra utal, hogy hol nem tud a víz 3-4 deciméternél mélyebbre szivárogni. Aztán jön a nyár, a hőhullámok, és ezek hamar elpárologtatják a felső réteg víztartalmát, és mire jön a hidegfront, nincs elég pára a zivatarokhoz.

Tájhasználati változások a Sárrét térségében az első katonai felméréstől napjainkig. A 2018-as térképen csíkozással jelöljük a XVIII. században vízjárta területeket.

Ez a helyzet szerencsére nem minden évben alakul így. A kora nyári zivatarok azért kialakulnak, és ahol épp átment egy nagy zuhi, ott pár napig simán tud ez a vékony talajréteg is párologtatni. Akkor lehet megint egy zivatar és megint – általában ezt a folyamatot hívjuk Medárdnak. Negyven nap a népi mondás szerint: ha a lánc egyszer megszakad, vége a sok esőnek, jön a vibráló, száraz nyárközép. Maradnak a frontok.

Ezek pedig messziről is hozzák a közepes és nagyobb magasságban a párát. Egy korábbi kutatás felmérte, hogy Kecskemét térségében a 2012/13-as szezonban lehulló csapadék bő fele a mediterrán térségből érkezett, 15-15%-ot adtak hozzá a helyi zivatarok és az atlanti irányból érkező frontok. A júliusi zivatarok jelentősége épp ez: ki tudják facsarni a magasabb légrétegekből a máshonnan érkező párát. Ehhez viszont lent, a talaj közelében elegendő légnedvesség kell, különben nem fognak beindulni.

Az ELTE TTK szerzőinek javaslata: a vizes élőhelyek egy részének, a legalacsonyabb, mezőgazdaságilag legkevésbé értékes, talaj szempontjából leggyengébb területnek a visszavadítása nem új, hiszen ezt már sokan megfogalmazták. Új szempont viszont, hogy az így a tájban, lényegében az eredeti szerkezetét visszanyerő talajban tárolt víz nyári, hőhullámok idején is stabil elpárologtatása hozzásegíthet a zivataros ciklus meghosszabbításához, ami a mezőgazdasági termelésben tartott területeken is érezhető többletcsapadékot eredményezhet a legkritikusabb nyári hónapokban, a szárazabb, melegebb években is.

Nyári frontátvonulás az Alföldön (A) régebben, illetve nedvesebb/normál években (B) ma, a száraz években (C) a párolodtató területek kialakításával a szárazabb években. Az ábra alsó részén a talajszerkezet részleges visszaalakítása is cél: a szürke színű "eketalp"-réteg eltűnésével a talaj több vizet tárolhat a nyári párologtatáshoz.

Kérdés azért bőven marad a koncepcióval kapcsolatban, ezt a szerzők is leírják a tanulmány végén. Nem ismert pontosan, hogy a talaj víztároló képességét pontosan hogyan változtatta meg a nagyüzemi szántás – mármint azon túl, hogy csökkentette. Nem ismert pontosan a talaj és a vizes élőhelyek párologtatási képessége. Ezek az adatok összegyűjtendők, például a vízügy által üzemeltetett aszálymonitoring rendszer segítségével, illetve kísérleti körülmények közt kell megismerni, ahogy erre más területen már láttunk példát hazánkban.  A legfontosabb kérdés azonban az, hogy mekkora területen kell visszaállítani a rétek-legelők-lápok mozaikját, és mekkora lehet a legkisebb, ilyen módon használt területegység? Ha ez megvan, már „csak” a megoldás társadalmi elfogadása (más szavakkal: az ecsegfalvi kocsma közhangulata két-három sör után) és politikai szándék, meg nem kevés pénz kell ahhoz, hogy elinduljon a párologtató területek kialakítása – hogy ne legyen félsivatag az Alföldből néhány évtized alatt.