A régi bányász legendák szerint az aranytehén farka Selmecbányán van, a feje viszont Deutschpilsen településen, amit magyarul Nagybörzsönyként ismerünk. Nem véletlenül kutatták és bányászták ezt a területet évszázadokon keresztül a nemesfémek után, néha több, néha kevesebb sikerrel. A bányászat emlékeit elnyelte azóta a természet, de geológusok szerint még található a mélyben értékes ércvagyon.
„A börzsönyi és a szomszédos hegyek ércekben gazdagok, amelyek nem rosszabbak mint a selmeciek és azok kihasználására még fognak jönni nálunknál különb férfiak és velük együtt a szaturnusi kor." -írta Bél Mátyás 1742-ben Nagybörzsöny ásványkincseiről.
Nagybörzsöny sok szempontból egyedülálló település. Eredete szerint bányásztelepülés, ahová az esztergomi érsek telepített német nyelvű bányászokat még a XIII. században nemesfémbányászat céljából. Nagybörzsöny azonban az egyházi függés miatt más fejlődési utat járt be, mint a kiváltságos felvidéki (szabad királyi) bányavárosai. A bányászati jogokat az esztergomi érsek birtokolta, a bányászok éppen ezért jogilag az érsek jobbágyai voltak, a település egyetlen kiváltsága a vásártartási jog volt.
Nagybörzsöny egyedülálló volt abban is, hogy lakói német eredetűek, hozzájuk legközelebb Zebegényben, Nagymaroson és Selmecen éltek németek, kik közül csak az utóbbiak voltak "őshonosnak" mondhatók. Nem véletlen, hogy a török háborúk után betelepülő németek nem nagyon értették az elszigetelt és nyelvtanilag hibás börzsönyi dialektust, amelybe tót és magyar szavak is vegyültek. A német lakosság miatt vallásilag is zárványnak mondható a település; a reformáció óta jelen lévő evangélikusok 1910-ben még mindig a lakosság felét tették ki. Hozzájuk legközelebb Hont vármegye északi részén éltek, szlovák nyelvű evangélikusok. Az 1945 utáni kitelepítések az evangélikus németeket érintették, így a település etnikai és vallási különállása (sajnos) csökkent.
Abban is egyedülálló ez a település, hogy az 1910-es közel kétezer fős lakosság mindössze egyharmadára, 677 főre apadt száz év alatt. A 80%-os német többségből mindösszesen 8% német maradt, jelentős a roma kisebbség száma is.
Bányászjelkép a börzsönyi Bányásztemplom bejárata fölött (forrás)
Nincs bizonyíték rá, hogy a magyar állam kialakulása előtt is művelték volna ezeket a telepeket. Az oklevelek tanúsága szerint a bányászat a XIII. század második felében indult meg és a XIV. században élte első fénykorát. A török hódítás nyomán Nagybörzsöny "front-településsé" vált, ennek ellenére nem néptelenedett el, csak a bányákat nőtte be a rengeteg. 1610-ben selmeci polgárok felmérték a börzsönyi bányákat és „sok régi bánya nyomára akadtak, kohók és zúzók nyomaira, de már mind vastag fákkal voltak benőve”. A termelés a török uralom hanyatlása után csak lassan indult meg újra. Bél Mátyás 1733 előtt múlt időben írt a település bányáinak gazdagságáról: „Igazi bányaváros is volt, nemcsak népes, hanem gazdag is, amikor még az aranybányák virágoztak. … Még ma is itt is, ott is kimutathatóak a bányaművelés feltűnő nyomai. … E bányákat azonban vagy az erek kimerülése, vagy talán inkább az elmúlt idők igen keserves csapásai miatt elhagyták."
Nagybörzsöny bányászatának második fénykora az 1770-es évekre esett és kifejezetten rövid ideig tartott. Művelés folyt a Só-hegyi Alamizsna-táróban, a Rózsa-hegyen az Alsó-Rózsa-táróban és a Simon és Juda altáróban. A völgyekben igazi kis iparvidék alakult ki pörkölővel, érczúzóval, raktárral, kovácsműhelyekkel, bányász és bányafelügyelő lakásokkal, irodával. 1784-ben kohó is épült, melynek fúvóit a patak vize hajtotta. A nagybörzsönyi ezüstkohó – az újmassai „őskohó” mellett – az egyetlen fennmaradt XVIII. századi kohászati emlékünk. 1792-ben már dologtalan bányászokról hallunk hírt, akik a környéket fosztogatták ezért a helyiek követelték az eltávolításukat.
Ezután a bányaművelés egészen rövid időszakokra indult be újra és újra, annál több kutatást végeztek a területen, hiszen az egykori bányászat emléke élt tovább. Nagybörzsöny jelentősége 1920 után nőtt meg, amikor Magyarország elveszítette bányáinak körülbelül 4/5-ét. 1946 és 1991 között rendszeresek voltak a kutatások a területen és mindegyik azzal zárult, hogy miközben a mély jelentős ércvagyont rejt, a kitermelés nem lenne gazdaságos.
Az egykori bányaterületet a "börzsönyi kék turistaútvonalon érhetjük el. A település központjából indulva a Börzsöny-patak völgyében haladunk a hegység központja felé. Észak felől a Magyar-hegy meredélye kísér minket egészen a Kis-Pogány-hegy tövéig, ahol kettéágazik a völgy. A beszédes nevű Bánya-patak völgye esik bal kéz felé, a Kovács-patak völgye pedig jobbra. Bármelyiken mehetünk tovább, egykori bányákhoz érkezünk. A Bányapusztai telepen már a XIII. században is folyt ezüst és ólom kitermelés, de az 1970-es évek kutatásai során az érces anyagban termésaranyat is kimutattak.
Dél, felé, a Pogány-hegy túloldalán fekvő Kovács-patak völgyében bújik meg a Rózsabánya. A börzsönyi bányászat középpontjának számító Rózsa-hegy északi oldalán nyíló Alsó- és Felső-Rózsa-tárókat a középkor óta művelték kisebb-nagyobb szünetekkel. Kohót is építettek a völgyben, amikor a 18. századi második bányászati aranykor beköszöntött — ez bizonyítja, hogy a kitermelt ércet helyben dolgozták fel. Az arany ezen a területen a breccsás kőzetet cementáló kvarcos érces anyaghoz társul. Helyenként jelentős, 200-300 gramm/tonna aranytartalmat sikerült kimutatni az 1950-es években.
Középkori hohó állt a Rózsa-hegy túlsó oldalán található Fagyosasszony-bányánál. Itt főként arany és ezüstércet bányásztak, de megtalálható itt teléres ólom- és cinkércesedés is. A telep teléreit egészen a talajvíz szintjéig kitermelték, jelenleg az átlagos aranytartalom kb. 2 gramm/tonna.
A nagybörzsönyi ércesedés kialakulása szorosan összefügg a Börzsöny hegység vulkanizmusával. Az oligocén kor óta tenger hullámzott e tájon, a tengeri üledékek alatt északon a Veporhoz tartozó ősi kristályos metamorf palákat találunk, míg a diósjenői vonaltól délre a Naszályból jól ismert triász mészkő és dolomit, azaz tengeri üledékek kerülnek helyenként a felszínre. A miocén kor badeni időszakában egy szubtrópusi tengerből emelkedett ki egy hatalmas vulkáni tömeg. A 2-2,5 millió évig tartó vulkáni működés során a Nagybörzsöny környéki rétegvulkáni szerkezetbe egy dácittest nyomult be a föld mélyéről. Forróvizes oldatok hatására ún. hidrotermális érces telepek és erek alakultak ki a biotitos amfiboldácit és amfibolos hiperszténandezit anyakőzetben. A magma nem érte el a földfelszínt, azonban a környező kőzetekbe behatoló kürtőbreccsa ("breccia pipe") hatására ércesedés játszódott le. Nem is egyetlen fajtája, hanem a geológusok szerint mindjárt három, amely számtalan érdekes, értékes és nevezetes ásvány születésének volt szemtanúja.
1789-ben Kitaibel Pál ásványai kutatásai során egy addig ismeretlen ércre bukkant Nagybörzsönyben. A település német neve alapján (Deutschpilsen) a pilsum nevet adta annak az ércásványt alkotó elemnek, amit ma tellúrként ismerünk. A periódusos táblázatban ez az egyetlen elem, amelyet a Kárpát-medencében fedeztek fel. A felfedezés dicsősége azonban nem Kitaibelé, hiszen erdélyi kollégája, báró Müller Ferenc József Nagyág mellett 1783-ban már felfedezte, mint az erdélyi aranyércek kohósítását akadályozó rejtélyes ércet, a metallum problematicum-ot.
„szóbanforgó félfém nem antimon, mint azt Ruprecht bányatanácsos és professzor úr állítja, de nem is bizmut... Mi tehát? ... Erre annál kevésbé merek válaszolni, mert nem ismerek sem olyan fémet, sem olyan félfémet, mely olyan tulajdonságokat mutatna, mint egyesek az általam vizsgáltak közül, hogy csak a kénsavval adott vörös színeződését említsem…. Vajjon ez a problematikus ásvány talán egy új, eddig nem ismert félfém?”
Eleinte Erdély latin neve alapján sylvanitnak hívták, mígnem a rejtélyes ércből kapott a berlini illetőségű Martin Heinrich Klaproth professzor, aki felismerte, hogy az érc egy addig ismeretlen elemet tartalmaz, amelyet ő Tellus földistenről tellúrnak nevezett el.
Csillagné Teplánszky Erika kutatásai szerint Nagybörzsöny és a Nagy-Hideg-hegy között elterülő körülbelül 7 négyzetkilométeren a felszín közelében, magas hőmérsékleten epitermális teléres ércesedés játszódott le, ezek a rétegek arany, ezüst és színesérceket tartalmaznak. Mélyebben metaszomatikus polimetallikus ércesedés jött létre. Ennek központi részében ezüst és ólom, míg a szélein cink és mangán dúsult. Ez alatt pedig porfíros rézésrecesedés fejlődött ki molibdén és ezüstnyomokkal.
Nagy Béla a rózsabányai ércesedés vizsgálata során arra jutott, hogy a 0,6 négyzetkilométeren, 180-200 méteres mélységben feltárt érctestben két fázisú kiválás zajlott; először a szulfidásványok; pirrhotin (vas) -galenit (ólom) -szfalerit (cink+vas) -kalkopirit (vas+réz), később arzenopirit és bizmut-ásványok, utóbbihoz kapcsolódott a börzsönyi nemesfémek kiválása.
Kristályos termésarany arzenopirittel az Alsó-Rózsa-táró környékéről (Tóth László képe)
A komplex és Magyarországon egyedülálló ércesedés miatt a börzsönyi Rózsa-hegy környéke a minerofilok egyik zarándokhelye. Nem csak a hegy gyomra rejt ásványokat, de a patakok hordaléka, sőt az egykori bányameddők is. A középkori technológia nem tette lehetővé, hogy az ércből maradéktalanul kinyerhessék a nemesfémeket. Az ezüstöt jobban, az aranyat már kevésbé sikerült kinyerni, így termésarannyal is találkozhatnak a szemfülesebb ásványgyűjtők, főként a Kovács-, Bezina-, és a Só-hegyi patakban. A patakok itt alaposan átalakították a terepet, az egykori meddőhányók anyagát elbontották és elmosták. Egy-egy nagyobb esőzés alaposan áthalmozza az üledékeket, ilyenkor célszerű felkeresni a környező völgyeket. Az itt található ásványokat és érceket lehetetlen felsorolni, továbbolvasáshoz ajánlom az irodalomjegyzék 4. 5. és 6. pontját.
Az újranyitott Alsó-Rózsa-táró 1991-ben (forrás)
A terület legutolsó tudományos-bányászati kutatása negyed évszázada zajlott. 1989-ben a Magyar Nemzeti Bank Emissziós Főosztálya megbízta Nagy Bélát, hogy kutatási célból újranyissa a nagybörzsönyi Alsó-Rózsa-tárót, ahol 1991. január 7-én kezdődtek meg a munkálatok. Két fő célja volt a kutatásnak: a kürtőbreccsa aranytartalmának meghatározása, valamint a kürtöbreccsa lehatárolása. Mindkét célt sikerült elérni, a kürtőbreccsát 5 fúrással sikerült lehatárolni, az aranytartalom vizsgálata kissé nehezebben ment, Magyarországon erre nem volt lehetőség, így a homogenizált mintákat Kanadában és Finnországban kellett elemeztetni. Az öt fúrásban az aranytartalom 2,2 és 83,9, az ezüsttartalom pedig 24 és 387 g/tonna szélső értékek között váltakozott. Ez a nemesfémtartalom nem teszi gazdaságosan kitermelhetővé Nagybörzsöny aranyát és ezüstjét.
Ha létezik is a Börzsöny aranyfeje, az továbbra is a Börzsöny-hegység mélyén rejtőzik.
Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról:
Ajánlott és felhasznált irodalom:
- https://library.hungaricana.hu/hu/view/SZAK_ASVA_Kozl_13/?pg=124&layout=s
- http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/100_falu/Nagyborzsony/pages/011_gligauf_szerencse_fel.htm
- http://www.termeszetvilaga.hu/kulonsz/k982/arany.html
- http://www.geomania.hu/lelohely.php?lelohely=108
- http://asvanyoknyomaban.blogspot.hu/2011/08/nagyborzsony-altaro-rozsa-taro.html
- Börzsönyi ércbányák ásványtartalmának dokumentálása patakhordalék
alapján 17-23 pp. http://www.minerofil.hu/lelohely_pdf/2012_5.pdf - http://epa.oszk.hu/01600/01635/00245/pdf/EPA01635_foldtani_kozlony_1984_114_3_387-403.pdf
- http://epa.oszk.hu/02900/02934/00114/pdf/EPA02934_mafi_evi_jel_1969_245-269.pdf
- http://epa.oszk.hu/02900/02934/00074/pdf/EPA02934_mafi_evi_jel_1929_32_235-269.pdf
- Hartai Éva: Nemesfémércek in. Szilárd Ásványi Nyersanyagok Magyarországon (szerk. Pál-Molnár Elemér, Bíró Lóránt) Geolitera 2013.
- Végh Alpár Sándor: Három népcsoport, egyforma bánat https://mno.hu/migr_1834/harom-nepcsoport-egyforma-banat-745332
- Papp Gábor: Kitaibel titka, a pilsum, Élet és Tudomány, 2007/44
- Hartai Éva: Nemesfémércek in. Pál-Molnár Elemér - Bíró Lóránt (szerk.): Szilárd ásványi nyersanyagok Magyarországon. Geolitera 2013