Melyik Magyarország legmagasabb hegysége? Hol van az ország „teteje”? A választ már az általános iskolában megtanítják: a legmagasabb hegység a Mátra, legmagasabb csúcsa pedig az 1014 méteres Kékes. Ugyanakkor, ha a legmagasabban elhelyezkedő magyar kistájat keressük, egy hegységgel keletebbre kell látogatnunk: a Bükk-fennsíkra. De hogy alakult ki ez a hazánkban különleges, szokatlanul nagy tengerszint feletti magasságon található terület?

Először tisztázzuk röviden, mit is jelent a számok nyelvén a legmagasabb a magyar hegyek világában! Amennyiben a legmagasabb pontokat vesszük figyelembe, egyértelműen a Mátra Magyarország „teteje”, a három legmagasabb magyar „hegy” itt található: az 1014 méteres Kékes-tető, a 971 méteres Hidas-bérc (amely tulajdonképpen a Kékes délkeleti nyúlványa) és a 964 méteres Galya-tető. A negyedik helyre 2014-ben befurakodott a Bükk legmagasabb pontja, a 961 méteres Szilvási-kő (amely valójában az Istállós-kőnél épphogy csak magasabb „hupli” ugyanazon a hegytömbön) a Galyatető-tömb második legmagasabb pontja, a 960 méter magas mátrai Péter-hegyese elé.

Traducere de: Sebők Tímea 

(Versiunea engleză a textului se găsește aici, iar versiunea maghiară aici.)

Cu 101 de ani în urmă, în 1 decembrie a avut loc Marea Adunare Națională de la Alba Iulia. Aici a fost proclamată, în Declarația de la Alba Iulia, „unirea acelor români și a tuturor teritoriilor locuite de dânșii cu România. Adunarea Națională proclamă îndeosebi dreptul inalienabil al națiunii române la întreg Banatul cuprins între râurile Mureș, Tisa și Dunăre.”

Argumentele României privind trasarea granițelor, asemănătoare celorlalți actori din regiune, au avut la bază hărți etnice. Interesul față de acest subiect a fost stârnit din nou în România cu ocazia centenarului, astfel, după expoziția „România Mare reflectată în reprezentări cartografice”, deschisă la sfârșitul lunii octombrie 2018 la Biblioteca Academiei Române, care se axează pe hărți etnografice și alte hărți, în noiembrie 2018 a avut loc vernisajul expoziției Războiul hărților la Muzeul Național al Hărților şi Cărții Vechi, care prezintă tocmai hărți etnografice din perioada Marii Uniri. (Instituția din urmă va organiza Congresul Internațional de Cartografie Istorică [29th International Conference on the History of Cartography] în 2021). La Budapesta, în secția de cartografie a Bibliotecii Naționale Széchényi găsim o expoziție de hărți etnografice din mai multe regiuni cu titlul Az I. világháború térképeken: Határviták [Primul Război Mondial pe hărți: dispute asupra graniței].

În această postare am încercat să adunăm la un loc hărțile etnografice românești. Postarea este o bibliografie ilustrată, hărțile nu sunt însoțite de analize cartografice sau politice.

Potrivit terminologiei românești, unirea în practică s-a referit la următoarele regiuni: Ardeal/Transilvania, Crișana, Banat și Maramureș/Marmaţia. Granițele statale definitive însă nu au fost suprapuse cu cele descrise aici, ci au fost desemnate în urma Tratatului de la Trianon, semnat la 4 iunie 1920. Împărțirea regională a teritoriilor Ungariei contemporane nu corespunde în totalitate cu împărțirea românească, nici privind denumirile, nici dimensiunile unor regiuni, iar înțelesul unor termeni s-a schimbat de-a lungul timpului, atât în limba română, cât și în limba maghiară.

Regiuni istorice românești în percepția românească a vremii Sursa

Magyarország legkisebb vármegyéjével alaposan elbánt a sors, kétszer Bécsből egyszer Budapestről számolták fel, kettévágták, hozzátoldottak, lefokozták, új országhatárt húztak rajta keresztül, majd végül a földrajzi nevek közül is eltüntették. Eltűnt vármegyékről szóló sorozatunk második részében a költséghatékonyság okán felszámolt Torna vármegye földrajzát, történelmét járjuk körül. 

Torna vára 1939 Satter Katalin/Fortepan 146219

Nemrégiben jelent meg az Indexen egy poszt az Orbán Viktor miniszterelnök várbéli rezidenciájában található földgömbről, amiből azonban nem derül ki, hogy milyen glóbuszról van szó. Idő közben Kolozsi Ádám tollából egy másik cikk is született az Indexen a földgömbről, amelyben a Pangea szerkesztői is közreműködtek. Az alábbi posztban annak próbáltunk utánajárni, hogy pontosan milyen földgömbről is van szó, hogyan rekonstruálták, illetve újították fel digitálisan azt az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékén, illetve körbejárjuk a különböző glóbusz-ábrázolások kérdését, továbbá bemutatunk pár magyar és nemzetközi vonatkozású föld- (és ég)gömböt, amelyek méretüknél fogva meglehetősen kilógnak a szokásos kivitelű glóbuszok sorából.

Orbán Viktor és vendégei a Perczel-glóbusz rekonstrukciójának társaságában (forrás)

Jelen bejegyzés apropóját a néhány hete indított, a Szíria észak-keleti részén található kurd ellenőrzés alatt lévő területeket (Rojava) célzó katonai offenzíva kapcsán igyekszik körbejárni a kurd kérdés hátterét, különös tekintettel az etnikai viszonyokra. A bejegyzésben egyrészt összegyűjtöttünk néhány olyan etnikai/néprajzi/anyanyelvi térképet, amelyek a kurd etnikumú népesség elterjedését - részben vagy egészben - ábrázolták, másrészt alaposabban körüljárjuk a régió első világháború utáni történelmét, különös tekintettel a Moszul-bizottságra, amelyben földrajztudósként - lehetőséget kapva a trianoni területvesztést követő magyar területi érvelés tudományos eszközrendszerének  nemzetközi keretek között történő demonstrálására - Teleki Pál is jelentős szerephez jutott, ennek kapcsán pedig a lehetséges magyar párhuzamok és különbségek kérdését is megkíséreljük körüljárni. A bejegyzésben nagy hangsúly került a különböző, elsősorban hazai interpretációk összehasonlítására is. Ezekhez, mivel az aktuális kérdés megítélésében számos anomáliát tapasztalhatunk, rengeteg rövidebb idézetet is közöltünk, melyekhez azonban mindig érdemes elolvasni a forrásként megadott írások teljes szövegét is, emellett érdemes figyelni az adott írás eredeti megjelenésének helyére és dátumára is, hiszen az sok esetben jelentős magyarázó erővel bírhat annak tartalmára.

A 2011-es Arab Tavasz után kezdődő szíriai polgárháború szinte megszámlálhatatlanul sok, ugyanakkor rendkívül változékony összetételű, célú és szövetségi rendszerű háborús fél megjelenését hozta el a régióban az elmúlt években, amelyekkel már mi is foglalkoztunk egy 2017-es bejegyzésben itt, a Pangeán. A 2017-es bejegyzés óta az Iszlám Állam territoriális értelemben megszűnni látszott, fegyvereseinek nagy része kurd fogságba került, a még szabadon lévő tagjai pedig alapvetően gerillaharcra rendezkedtek be. A kurdok Szíria északkeleti részén kiterjedt területeket vontak az ellenőrzésük alá, elsősorban az Iszlám Állam rovására, ellenőrizve annak egykori "fővárosát", Rakkát is. A kurdokról is írtunk már a Pangeán egy részletes bejegyzést az iraki kurd népszavazás kapcsán, szintén 2017-ben.

Recep Tayyip Erdoğan török elnök egy térképen mutatja be a tervezett biztonsági zóna határait az ENSZ ülésén, New Yorkban, 2019. szeptember 24-én. forrás

Ez év júniusában szokatlan eseményre kaphattuk fel a fejünket: megkezdődött a nyugat-franciaországi Sélune folyón létesített gátak (és vízerőművek) bontása, mely eddig a legnagyobb ilyen léptékű beavatkozás Európában. A folyók természetes állapotának visszaállítása érdekében tett emblematikus lépést számos zöldszervezet üdvözölte. Ezzel párhuzamosan egyes tudományos szervezetek is jó alkalmat látnak a bontásban, hogy tanulmányozhassák a várt pozitív hatások bekövetkeztét.

A bontásra ítélt Vezins-gát az 1982-ben épp leeresztett tározó felől - (forrás)

A közelmúltbeli (és részben jelenleg is folyó) ukrajnai események során számos kísérlet történt arra, hogy új vagy újra életre keltett földrajzi entitásokkal próbálja meg a nagy keleti szomszéd "fazonírozni" az ország kiterjedését. Ugyanakkor van egy meglehetősen távoli "ukrán" terület Oroszországon belül is, amely már kezd feledésbe merülni, de egy különleges történelmi pillanatban majdnem önálló életre kelt: "Zöld Ukrajna" a Csendes-óceán partjainál terült el, és bár szinte sohasem volt komolyan vehető politikai entitás, de tanulságos emléke az orosz/szovjet Távol-Kelet belső kolonizációjának.

A Szihote-Aliny hegység, "Zöld-Ukrajna" (nyáron) még zöldebb háttere - (forrás) 

Éppen száz éve a mai napon írták alá a saint-germaini békeszerződést, amely a Párizs környéki békék sorába illeszkedve zárta le az első világháborút az antant-hatalmak és Ausztria között. Az első világháború utolsó napjaiban a különböző nemzetiségek egymás után deklarálták elszakadásukat a háborúból vesztesen kikerülő Osztrák-Magyar Monarchiától, ennek nyomán az államalakulat 1918. október végére megszűnt létezni. Ezt követően Ausztria német nyelvű területei kísérletet tettek egy egy önálló, ám mielőbb Németországgal egyesülni óhajtó, etnikai alapon szerveződő államalakulat megszervezésére. Ezen törekvések keretében született az a kevesek által ismert, hatalmas méretű etnikai térkép is, amely az Osztrák-Magyar Monarchia Német-Ausztria nevű utódállamának területi követeléseit volt hivatott alátámasztani az első világháborút követő béketárgyalásokon, különösen (a későbbi) Burgenlanddal kapcsolatban.

Száztizenegy éve egy mindmáig azonosítatlan égi objektum mintegy 8 millió fát döntött ki Szibéria szívében, a Köves-Tunguzka folyótól északra. Csodával határos módon csupán az élővilág sínylette meg az eseményt, belegondolni is rossz, mi lett volna ha lakott terület felett robban fel ez a tűzgömb. A terület elszigeteltsége azonban azt is eredményezte, hogy a helyszín felderítésére szervezett első expedícióra 12 évet kellett várni, de további hét év kellett, hogy a kutatók a robbanás helyszínére is eljuthassanak.