Jovan  Cvijić (1865-1927) az egyik legismertebb szerb geográfus volt, ő volt az egységes délszláv állam és a szerb területi törekvések egyik legfőbb képviselője. Cvijić számos etnikai térképet szerkesztett, illetve számos etnikai jellegű elemzést, tanulmányt publikált az első világháborút megelőző évektől kezdve, de az ilyen irányú munkássága az első világháborút követő béketárgyalások idején tett szert igazán nagy jelentőségre. A béketárgyalásokon ő volt a "szerb-kérdés" legfontosabb szakértője, munkássága alapvető fontossággal bírt a délszláv állam, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (1929-től Jugoszláv Királyság) megszületésében. Ebben a bejegyzésben az általa készített etnikai térképeket tekintjük át.

Antun Jiroušek: Priručna karta Kraljevine Srba, Hrvata i Slovenaca. 1922. 1:1 000 000.

A szerző saját példánya

Meglehetősen sokhelyütt - blogunkon is - olvashatunk a szovjetek 20. század közepi, folyamokat, folyókat "megfordítani" vagy "elterelni" kívánó tervekről, általában a szovjet/orosz mérnököket tudósok ötletelését, vagy az ember természet átalakításába vetett túlzott bizodalmát elítélő kommentárokkal. Ugyanakkor  a legtöbb ilyen írás hajlamos elhanyagolni azt a tényt, hogy hasonló elképzelések bizony "nyugaton" is léteztek, sőt, közülük többet is viszonylag nagy léptékben sikerült megvalósítani. Ezek közül talán a legkomplexebb, legnagyobb szabású az ausztrál Snowy-terv volt, mely az Ausztrál-Alpok több folyójának a vízválasztó túlsó oldalára terelését tartalmazta.

Az ausztrál "folyómegfordítás" befejező eleme, a Tumut-3 erőmű - (forrás)

Az egykori Zaránd vármegye 1009–1876 között állt fenn és megszűnésekor Magyarország egyik legkisebb és legelmaradottabb vármegyéje volt, ahol a megszűnés előtti utolsó népszámlálás alkalmával a lakosság 97 százaléka se írni se olvasni nem tudott.

Zaránd vármegye: Brád és a Fehér-Kőrös völgye (forrás)

Ed Hawkins a Readingi Egyetem klímakutatója az adatvizualizáció nagymestere is egyben. Pofonegyszerű ábráival olykor sokkal jobban fel tudja hívni a szélesebb nagyközönség figyelmét az éghajlatváltozás trendjeire, mint akármekkora "impact factor"-os cikkekkel. Egy korábbi ábráját már bemutattuk itt a blogon, a mostaniak azonban egyszerűségükben és népszerűségében is túlszárnyalták a globális éghajlatváltozás spirálját. Tudományos kutatómunka tudtunkkal eddig még nem jelent meg koncerten háttérként, Ed Hawkins vörös vonalainak még ez a bravúr is összejött. 

Ed Hawkins vörös vonalai Európában (forrás)

(frissítve 2019. június 12-én)

Nemrégiben jelent meg egy írás a legutóbbi európai parlamenti választás magyarországi eredményei kapcsán a választási térképekről, Bátorfy Attila tollából (aki a napokban egyébként egy nagyon érdekes térképet is készített a trianoni menekültekről, a Trianon 100 MTA Lendület Kutatócsoport honlapján megjelent adatbázis alapján). A szerző a választási térképekkel kapcsolatos írásában áttételes példaként a etnikai térképeket is felhozott. Ez alapján merült fel, hogy érdemes lehet továbbgondolni a kérdéskört, sok szempontból hasznos lehet összevetni a választási térképeket az etnikai térképészet tárgykörébe eső dilemmákkal. Jelen írásban alapvetően a téma történeti előzményeire és általános, kritikai szemléletű körüljárására törekszünk, de igyekszünk az eredeti cikk felvetéseire is reflektálni, továbbá lehetséges megoldásokat is felvázolni, ugyanakkor nem elemezzük a térképkészítés technikai hátterét, az egyes térképszerkesztő programok nyújtotta lehetőségeket.

1. ábra: Az EP-választások eredményei (2019) Budapest nélkül, felületszínezéses módszerű térképen. (forrás)

"Furcsa ember ez a zalaegerszegi plébános!"

(Bárdossy László, miniszterelnök)

Kétségkívül a revízió egyik legfurcsább párbeszéde Pehm József és Bárdossy László között zajlott le 1941. június 17-én, amikor a későbbi esztergomi érsek távoztában nemes egyszerűséggel rávágta a miniszterelnökre az ajtót majd elviharzott, miután az kijelentette, hogy a Muraközben nem élnek magyarok. De hol is van ez a Muraköz, és mit keresett ezzel kapcsolatban a Sándor palotában a felbőszült zalaegerszegi plébános?

Magyarország legnagyobb arányú valós lakosságnövekedését produkáló települése 8 év alatt 1562 főről 3225 főre növelte a lakosságát, mely részben egy a településmagtól 4 kilométerre megépített, szomszéd városhoz csatlakozó lakóparknak köszönhető. A Győr melletti Vámosszabadiról illetve a Pacsirta-(vagy Szitásdomb) lakóparkról van szó, mely egyre inkább az agglomerációs fejlesztések állatorvosi lovának számít a különleges fekvése miatti közlekedési és intézményellátási problémák miatt.

A vámosszabadi Pacsirta-lakópark Sárás felől nézve - a házak előtti zöld "domb" a Győrt védő körtöltés - a lakónegyed ezen kívül fekszik, a játszótér Győr része

(The Hungarian version of this blog post is available at the following link. Additionally, an extended Hungarian version of this post can be accessed at the Hungarian Academy of Sciences, Centre for Social Sciences, Institute for Minority Studies journal: 'Regio'.)

Perhaps the most renowned ethnic map, the "Carte Rouge" was one of the most referenced Hungarian cartographic documents of the Paris Peace Conference.  First published 100 years ago, this map came to fruition on the 21^st of February in 1919. Hungary, as part of the Austro-Hungarian Monarchy lost the First World War in the latter part of 1918. From October of 1918 onwards, Hungarian representatives from various scientific disciplines expeditiously tried to organize the scientific background of the Hungarian territorial argumentations for the peace-negotiations. This period was one of the most intensive times of joint collaboration between the realms of science and politics. Pál Teleki (1879-1941), who was the contemporary chief secretary of the Hungarian Geographical Society led this uprise, along with other Hungarian geographers. Teleki edited various materials himself, which he began when he was recovering from the Spanish flu. From these, his best known work to date is the „Carte Rouge”, the „Ethnographical map of Hungary based on the density of population”, which he edited with the help of Ferenc Nopcsa (1877-1933). The reputation of the map was principally based on its career as per the peace-negotiations. Moreover, this map was the only map which the leading politicians of the entente-powers most definitely looked at. At the request of Lloyd George (1863-1945), British prime minister, Albert Apponyi (1846-1933), leader of the Hungarian delegation, showed a copy of the map to the members of the Supreme Council of the Paris Peace Conference following his speech.

Fig.1. Paul Teleki: The ethnographical map of Hungary based on the density of population, 1919. (first edition) 

from the author's private collection

Akár hungarikum is lehetne ez a talajjavító anyag, amely 2017-ben az év ásványkincse megtisztelő címet is elnyerte. Nem mindennapi képződési körülményei és összetétele felkeltette a geológusok és bányászok érdeklődését. Sőt a paleontológusokét is, hiszen – vigyázat! – nyomokban rinocéroszt is tartalmazhat!

A schalkenmehreni maarok az Eifel hegységben (forrás)

Feltehetően az eredetileg április 10-re tervezett, majd május 8-ra elhalasztott belizei referendum nem kerül be a hazai média vezető hírei közé, azonban a népszavazáson feltett kérdés érdekes történelmi és geopolitikai helyzetre világít rá. Guatemala közel két évszázada képtelen belenyugodni Belize, korábbi nevén Brit Honduras létezésébe, holott már néhány gyenge pillanatában elismerte a brit szuverenitást, ill. az új állam létezését. Napjainkban egy soha meg nem épült útra hivatkozva próbálják a hágai Nemzetközi Bíróság elé vinni a kérdést. 

Guatemala (+Belize) kertméretű domborzati makettje (forrás)