A kurd nemzet ismét ott áll az államiság kapujában. Hogy belép-e rajta szeptember 25-én, egy hétfői napon még nem tudni. Egy hét van hátra a függetlenségi népszavazásig, de az egyetlen biztos dolog vele kapcsolatban a bizonytalanság. Végül fejest ugrik-e a kurd autonóm tartomány az ismeretlenbe? Kik szavazhatnak? Hol szavazhatnak? Mi történik szeptember 26-án a borítékolhatóan elsöprő igen szavazatok után? Mit szólnak a szomszédok? Az Iszlám Állam letűnése után elkövetkezik a kurd függetlenségi háború korszaka? Vagy a nagyhatalmak végül annyi hitegetés és halasztás után rábólintanak a legalább száz éve ígérgetett függetlenségre?

Kurd függetlenségi fesztivál Akre, Dohuk tartomány Szeptember 10. (forrás)

Magyar szempontból kétségkívül az iraki kurdoknak van a legszebb zászlajuk, piros-fehér-zöld csíkok, a fehérben középen egy aranyló nap. Ugyancsak magyar szempontból a többi kurd terület zászlaja már sokkal ijesztőbb, a vörös csillag elengedhetetlen kelléke a terrorszervezetként nyilvántartott Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) és a szíriai (kurd) népvédelmi egységeknek (YPG). 

"Mi vagyunk a médek és Küaxarész utódai"

A kurdokat gyakran nevezik a legnagyobb önálló állam nélküli nemzetnek, ez azonban nem igaz. Van náluk jóval nagyobb ilyen népcsoport a Földön, és Kurdisztán Irak területén belül már most szinte önálló államisággal rendelkezik, amelyet a 2017. szeptember 25-én megrendezendő függetlenségi népszavazás hivatott legitimálni a világ közvéleménye előtt. 

Amadi városa, Iraki Kurdisztán (forrás wikipédia)

A kurdok saját himnuszuk és a történészek álláspontja szerint az ókori médek leszármazottai, akik már legalább négy ezer éve lakják Északnyugat-Irán és a környező területek hegyvidékét. Irakban azonban csak 1919 óta élnek, ennek azonban nem a bevándorlás az oka, hanem az, hogy ez az állam csak akkor bukkant fel a térképen. Egészen addig a kurdok "csak" három országban éltek szétszórva, Oroszországban, Perzsiában és a Török Birodalomban, összlétszámuk ekkor még nem haladta meg a 1,5 milliót. A Török és az Orosz birodalom határváltozásai következtében immár hat országban élnek, lélekszámuk pedig megközelíti a 40 millió főt, de közülük több mint két millióan nyugati diaszpórákban élnek. Jelenleg legnagyobb számban Törökországban (becslések szerint 12-22  millió fő), Iránban (3,5-8 millió fő), Irakban (4-6 millió fő) és Szíriában (2-2,5 millió fő) élnek. Örményországban és Azerbajdzsánban mindössze 50 ezren maradtak. Mi ebben a bejegyzésben a népszavazás apropóján csak az iraki kurdokkal foglalkozunk. 

Vallások Irakban (Kék: szunnita kurdok, halványzöld, siíta kurdok)

Az iraki kurdok nyelvileg és vallásilag sem egységesek. Nyelvük indo-iráni, ezen belül is az északnyugat-iráni nyelvcsaládba tartozik. Egyes nyelvjárásaik szinte önálló nyelvet képviselnek. Irakban Erbil városától északra a kurmandzsi (északi) nyelvjárást beszélik, míg ettől délre a szoránit (középső kurd nyelvjárás). Az iraki-iráni határon már az Iránban beszélt gorani kurd nyelvjárás is megjelenik. Ugyanakkor vannak olyan sok milliós északnyugat-iráni nyelvű népcsoportok is, amelyeket szokásosan a kurdokhoz sorolnak, pedig sem nyelvileg, sem politikailag nem azonosak velük, pl. a törökországi zazák. Nem egységes az írásuk sem, míg a törökországi kurdok latin betűket használnak, addig az összes többi területen az arab írás hivatalos. 

Vallásilag a kurdok jelentős része az iszlám szunnita ágához tartozik. Irak lakosságának harmada szunnita, közülük majdnem minden második kurd nemzetiségű. Az összlakosságon belül 14,5% a szunnita kurdok aránya. További 5% tartozik a siíta valláshoz, ők a kurd etnikum által lakott területek déli részén élnek, Bagdadtól keletre, Irán szomszédságában. Léteznek még kurd keresztények, kurd jazidiak és kurd zoroasztrianusok. Utóbbiak száma egyre gyorsabban növekszik, sokan titokban térnek át az iszlámról. Szulejmánijja városában nemrég avatták fel az első zoroasztriánus templomot.

Iraki Kurdisztán Autonóm Régió, valamint a kurdok által lakott régió határa.

Vitatott területek

Az iraki kurdok fő településterülete a Tigris folyó felső folyása, a Kis- és Nagy-Záb folyók völgye, valamint a Zagrosz-hegység íve, amely ezeket a völgyeket magában foglalja. Irak hét északi tartományában vannak jelen, de egy etnikai nyúlványuk az iráni határ mentén Bagdadtól délre is folytatódik. Északon és keleten, azaz Törökországban és Iránban etnikailag önmagukkal határosak. Településterületük az elmúlt száz évben, de azt megelőzően is állandóan változott. A XX. század első jelentős változását az örmény népirtás jelentette, amelyben a kurdok (forrástól függően) elkövetőként és áldozatként is részt vettek. Mindenesetre a Révai lexikon már 1915-ben megjegyezte, hogy a kurdok rendszeresen fosztogatták és gyilkolták a szomszédos örmény falvak lakóit. Az örmények által egykor lakott területeket, melyek főként Törökországban a Van-tó környékén helyezkedtek el a kurdok foglalták el.

Irak területén a kurdok ki voltak téve az erőszakos arabosításnak, levert felkeléseiket követően széttelepítették őket az országban. Ugyancsak komoly változások következtek be, amikor 2014-ben az Iszlám Állam felbukkant a kurd területektől nyugatra és elfoglalta Moszult. Ekkor kurd és jazidi menekültek ezrei költöztek a biztonságosabb (kurd) területekre, ahol a pesmerga harcosok felvették a küzdelmet az Iszlám Állammal, miután az iraki csapatok elmenekültek. Szívós harcokban sikerült az ISIS-t feltartóztatni és megfordítani a háború menetét, de ekkoriban már a kurdok is követtek el etnikai tisztogatásokat az arabok ellen az ellenőrzésük alá került területen. 2017-re elmondható, hogy a kurdok által ellenőrzött terület nem csupán a 2005. évi iraki alkotmány 140. paragrafusával létrehozott Kurdisztán Autonóm Régióra terjed ki (~40.000 km²), hanem az azt nyugatról és délről övező kurdok, arabok, jazidiak és türkmének által lakott területekre is (~80.000 km²). Ezek az úgynevezett "vitatott területek" komoly problémaforrást jelentenek a központi iraki kormányzattal. Főként azért, mert a kurdok nem csupán a kurd autonómia területén kívánják a függetlenségi népszavazást megtartani, hanem a vitatott területeken is. 

Erre természetesen megvan a kurdok indoka, egyrészt az 1970-es évektől kezdődő erőszakos arabosítás, melynek révén elvesztették abszolút többségüket például Kirkukban, másrészt az a tény, hogy az 1970-ben, majd 2005-ben létrehozott kurd autonóm terület nem foglalja magában az összes kurdok által lakott területet Irakban. 

Iraki Kurdisztán (mélyvörös), kurdok által ellenőrzött (sötét sávozás) és a vitatott területek (világos sávozás) (wikipédia forrás feliratozva)

Barzanisztán

Başûrê Kurdistanê, avagy az iraki Kurdisztán régió autonómiatörekvései egyidősek Irak államiságával. 1920-ban, Sèvres-ben Kurdisztán már ott volt a térképen, noha erősen megcsonkított formában. Az antant hatalmak mintha nem is hallottak volna az örmény népirtás eredményéről, Törökország keleti részén úgy húzták meg a jövőbeli Kurdisztán és Örményország határát, hogy az olyan területeket is magába foglalt, ahonnan már minden örményt elűztek. Ez a Kurdisztán népszavazás útján jött volna létre, tervezett déli határa a mai Irak területén húzódott volna (lásd alábbi ábra). 

Atatürk azonban teljesen átírta az antant Törökországgal kapcsolatos elképzeléseit, így a sévres-i önálló Kurdisztánból nem lett végül semmi. Kialakult ezzel szemben Irakban egy független kurd államkezdemény, a Kurd Királyság Szulejmaníjja székhellyel. A brit mandátum területére beszivárgó török Özdemir különítmények ellensúlyozására a britek hagyták, hogy 1922 novemberében Mahmud Barzani

második felkelése során a Moszuli vilajet területén, Szulejmánijjában kurd királlyá nevezze ki önmagát. Állama 1924-ig állt fenn, amikor a britek — miután a török veszély elmúlt — légitámadások és indiai gyarmati csapatok segítségével visszatagolták a Fejszál király által vezetett Irakba. 

A Barzani klán komoly szerepet vitt az Iraki Kurdisztán politikai életében, 2005 óta Maszoud Barzani az autonóm régió elnöke. A britek élesen ellenezték a kurd függetlenséget, féltek attól, hogy az gyengítené befolyásukat a térségben. 1930-ban Mahmoud Barzani harmadik felkelését is leverték, majd következő évben ez lett a sorsa az Ahmend Barzani által vezetett felkelésnek is. A kurdok nem adták fel, kihasználva a II. világháborúban meggyengülő iraki brit jelenlétet ezúttal egy újabb Barzani, Musztafa vezetett szabadságharcot a kurd függetlenségért. Ezt a lázadást csak 1945-ben sikerült leverni. Musztafa száműzetésbe vonult — Iránon keresztül a Szovjetunióba. Amikor 1958-ban egy katonai puccs megdöntötte az Iraki Királyságot az új miniszterelnök, Abdul Karim Kászim dandártábornok hazahívta Musztafa Barzanit és autonómiát kínált a kurdoknak a politikai támogatásért cserébe. Paradox módon az ígéretéből azért lett valóság, mert nem szerette volna azt betartani. 1960 és 1970 között a kurdok újabb felkelését ismét Musztafa Barzani vezette, amelyet az iraki kormány képtelen volt elfojtani és 1970 márciusában kénytelen volt a kurdoknak autonómiát adni a békéért cserébe. Ekkor jött létre a Kurd Autonóm Tartomány, amely Dahuk, Erbil és Szulejmáníjja tartományok területére terjedt ki Erbíl központtal. E három tartomány azonban a kurdok által lakott területek alig több mint felére terjedt ki, így mindkét fél elégedetlen volt a szerződéssel.  

1973-ban a kurdokat Iránon keresztül elkezdte felfegyverezni a Moszad és a CIA, hogy megdöntsék a szovjetbarát iraki kormányt. A kurdok nem is hozhattak volna ennél rosszabb döntést, ugyanis 1975-re Irak kibékült Iránnal, ez utóbbi megszüntette a kurdok támogatását, így Barzaninak menekülnie kellett. Irak 15 év után helyreállította fennhatóságát az északi országrészben és megkezdte a megbízhatatlannak tartott kurdok széttelepítését az országban. Helyükre szunnita arabokat költöztettek, többek között így alakult át az olajipari centrum, Kirkuk etnikai összetétele a türkmének és kurdok rovására. A folyamat nem ment zökkenőmentesen, az ellenálló falvakat szisztematikusan felgyújtották és körülbelül 200 ezer kurdot telepítettek délre. Az iraki-iráni háború alatt folytatódott a kurdok elleni hadviselés, egy kvázi párhuzamos polgárháború, amit nem nagyon lehet másképpen nevezni, mint népirtás. Szaddam Husszein vegyi fegyvereket is bevetett, komplett városokat tüntetett el a föld színéről, a legvisszafogottabb becslések szerint is 50 ezer kurd halt meg. A fegyveres összecsapások 1991 őszén zárultak le annak köszönhetően, hogy az Öböl-háború után a szövetségesek egy repülési tilalmi övezetet hoztak létre Észak-Irak felett. Szaddam Husszein visszavonta az iraki csapatokat, de embargó alá helyezte az autonóm tartományt. Amikor 2003-ban az Egyesült Államok úgy döntött, hogy véget vet Szaddam Husszein uralmának számíthatott a kurdok fegyveres segítségére. Irak 2005-ben új alkotmányt kapott, amely szavatolta a régió autonómiáját, de még mindig kihagyott belőle kurdok által lakott területeket. A kurdok közül sokan visszalépésnek tartották az 1991 óta élvezett kvázi függetlenség feladását, hiszen Irak így visszaszerezte ismét az elveszett fennhatóságát. A döntés hátterében valószínűleg szerepet játszhatott némi nemzetközi nyomás is. 2005-ben a kurd regionális kormány elnöke ismét egy (Maszud) Barzani lett, így Iraki Kurdisztánt akár Barzanisztánnak is nevezhetnénk.

Kurdok által ellenőrzött terület Irakban és Szíriában (sárgával) 2017. szeptember 19-én (isis.liveuamap.com)

A vitatott területek végül kurd fennhatóság alá kerültek az Iszlám Állam elleni sikeres fellépésnek köszönhetően. Nyugaton a pesmergák a szír határig terjeszkedtek, ott állnak Moszul kapujában, elfoglalták Kirkukot és az iraki kormánynak egyelőre nincs elég ereje, hogy visszafoglalja a vitatott területeket. 

Búcsú Iraktól?

Így jutottunk el a 2017-es függetlenségi népszavazáshoz, amely véleménynyilvánító (bár az angol nyelvű wikipédia most éppen ügydöntőt "binding" ír), de mindenképpen hatalmas lökést adhat egy új állam létrejöttének. A szavazást már többször belengették, de ezidáig mindig elmaradt, 2014-ben éppen az Iszlám Állam felbukkanása miatt. A 2017 június 7-i bejelentést követően ismét ez a legfontosabb amerikai érv; előbb győzzük le az ISIS-t, aztán majd meglátjuk. Nem lehetetlen, hogy ezt a szavazást is elhalasztják végül, de ez Barzani politikai karrierjének nem tenne túl jót. 

A függetlenségi népszavazást jelen állás szerint minden olyan kurd ellenőrzés alatt álló területen megtartják majd, ahol erre a helyi önkormányzat áldását adja. Ez pedig nem megy mindenütt zökkenőmentesen. A Bagdadtól keletre fekvő Dijála kormányzóság tanácsa elutasította, hogy a tartomány határain belül népszavazást lehessen tartani, ugyanilyen határozatot hozott a Tikrit székhelyű Szaláh ed-Dín kormányzóság. Mindkét tartományban vannak vitatott területek, ahol arab-kurd vegyes lakosság él. A Ninivei Szindzsár körzet, Khanaqin város Dijála kormányzóságban és Kirkuk város (éppenhogy) támogatják a népszavazást. Kirkukban és több más vegyes etnikai összetételű településen halálos áldozatot követelő összecsapások is voltak a város utcáin, a helyi arabok és türkmének nem támogatják a kurd törekvéseket. Fontos leszögezni, hogy más területeken a türkmének és a szunnita arabok is inkább a független Kurdisztánban élnének, mintsem egy siíta Irakban. 

Egy lehetséges megoldás: a kantonális felosztás. (forrás: Garassy László)

A szavazólapon kurd, arab, türkmén és szír nyelven egyetlen kérdés fog szerepelni: Akarja-e, hogy a Kurdisztáni Autonóm Tartomány és az ezen kívül található kurd területek független állammá váljanak?  

Körbevesznek jó barátok és rosszak.

Iraki Kurdisztán történelméből már láttuk, hogy a kurdoknak igazából nincsen semmi vesztenivalójuk, gyakorlatilag a létrejötte óta háborúban állnak a bagdadi kormánnyal. A függetlenség elérésében a fegyveresen kivívott államiság sokkal inkább legitimál, mint egy népszavazás, ez utóbbi csupán a demokratikus nemzetközi közvélemény felé jelzésértékű. A katonailag és gazdaságilag egyre inkább Irán gyámsága alá kerülő siíta többségű Irak természetesen minden tőle telhetőt megtesz a kurd függetlenség ellen, de saját erejében nem, csupán a nemzetközi közösség támogatásában bízhat. A két országrész között szinte alig maradt kapcsolat, az egyetlen ilyen a közös pénz. Irak szeptemberben alkotmányellenesnek minősítette a népszavazást. A legutolsó hírek szerint Barzani elnök elállt volna a népszavazástól, amennyiben az iraki kormány hajlandó lenne tárgyalni a függetlenségről, ez azonban Irak számára éppúgy elfogadhatatlan, mint a szavazás. A legutolsó (szeptember 20-i) hírek szerint Barzani már elkötelezte magát a népszavazás mellett, húszezer ember előtt, egy Szulejmáníjjában rendezett nagygyűlésen kijelentette, hogy szeptember 25. után 1-2 évvel létrejöhet a független Kurdisztán és Irakon múlik, hogy ez barátságosan történik-e. Irak mellett a kurd területeken osztozó többi állam is ellenzi az iraki Kurdisztán függetlenségét. 

Szomszédok reggelije; Kurdisztán

• Törökország az Irakkal határos saját kurd kisebbsége miatt hevesen ellenzi a népszavazást. Törökország szeptember közepén hadgyakorlatot tartott a szomszédos hegyvidéken, ahol a PKK fegyveresei gyakran megbújnak és átjárnak a határon. Augusztus 21-én pedig egy iráni magas rangú katonai küldöttség érkezett Ankarába, hogy megtárgyalják a lehetséges közös ellenlépéseket. Ennek ellenére az Iraki Kurdisztán legfontosabb partnere Törökország, a kitermelt olajat is feléjük értékesítik, ahelyett, hogy az iraki kormánnyal osztoznának rajta. Törökország jobb kapcsolatban van a Barzani által vezetett autonóm tartománnyal, mint a szíriai kurdok szervezeteivel. Utóbbiak ellen szeptember közepén komoly csapatösszevonások zajlottak Hatay tartományban. 
• Irán ugyancsak elfogadhatatlannak tartja a kurd önállóságot, ennek ellenére jelenleg Iránban nincs kurd-probléma. Iránban a kurdokat már a xenophóni elbeszélés óta unokatestvéreknek tekintik (méd-perzsa két testvér), és a 80-as évek eleji határmenti partizánakcióktól eltekintve (amilyenek akkor, az iszlám állam létrejötte után, az egész határmentén voltak) jó a viszony a kurd kisebbség és az iráni kormány között. Iránt főleg az iraki állam meggyengülése aggasztja. Irak az utóbbi években Irán szövetségese lett, siíta milíciák harcolnak az Iszlám Állam maradványai ellen, de a kurdokkal való szembenállás ezt a harcot hátráltatja. Legutóbb éppen a Kirkuktól nyugatra található Hawija ISIS enklávé elleni támadást kellett elhalasztani a népszavazás miatt. Iránnak létfontosságú egy stabil Irak hogy a Szíriában és Libanonban megnövekedett befolyását fenn tudja tartani. Ezt ugyan meg tudja tenni egy független Kurdisztánt megkerülve is, de ezzel egy új válsággóc jönne létre a térségben, Irán számára pedig éppen a stabilitás és a béke a legfontosabb prioritás a nukleáris egyezmény Trump által erőltetett felmondásának árnyékában. 
• Szíria nem sok mindent tehetne, hogy megakadályozza a népszavazást, vagy az esetleges függetlenedést. Egyelőre saját országukban is képtelenek ellensúlyozni a kurd térnyerést, amely szövetségnek (YPG) már nagyobb hányadát alkotják az arab törzsek. Komoly fenyegetést jelenthet számukra, ha a Szíriai Kurdisztán (Rojava) valamilyen módon csatlakozna iraki testvéreikhez. Erre jelenleg nincsen sok kilátás, ugyanis ők még egymással sincsenek kibékülve politikailag. A szíriai kurdokra a legnagyobb fenyegetést az jelentené, ha az Oroszország és Irán által támogatott szír kormányerők török szövetségben elkezdenék felszámolni a kicsírázó rojavai államot. Valószínűleg ennek a forgatókönyvnek addig nincs esélye, amíg az amerikaiak ott állnak mögöttük. 
• Az USA ugyanis időt próbál nyerni, ezért elhalasztaná a népszavazást. Valószínűleg ők is látják, hogy a helyzet eszkalálódásával fennáll annak a veszélye, hogy teljesen kiszorulhatnak a térségből. Ha támogatnák teljes mellszélességgel a kurd függetlenséget legalább egy szövetséges államuk maradna, de Törökországot elvesztenék. 

A Nagy Vörös Kurdisztán, egy 1956-os térképen

• Iraki Kurdisztán egyetlen hűséges barátja, a Közel-Kelet belső megosztottságában érdekelt Izrael. Amíg az arabok, irániak egymást ölik, addig kisebb nyomás nehezedik a zsidó államra. Legszörnyűbb rémálmuk, a Golán-fennsík felé masírozó iráni csapatok már most megvalósulni látszik, ennek egy lehetséges elkerülési módja a kurdok támogatása és egy elhúzódó függetlenségi háború lehetőleg minden szomszédjuk ellen. Izrael valószínűleg a kurdoknál is nagyobb Kurdisztánt rajzolna a térképre Iskenderuntól egészen a Perzsa-öbölig. 

A térség jövője továbbra is bizonytalannak látszik, de azt már most megállapíthatjuk, hogy az Iszlám Állam letűnésével a magyar zászló arany nappal válhat a Közel-Kelet következő konfliktusforrásává. 

Továbbolvasáshoz:

• http://www.telegraph.co.uk/news/2017/09/17/iraqi-leader-says-may-use-force-kurdish-referendum-turns-violent/
• https://uk.reuters.com/article/uk-kurdistan-rosneft/russias-rosneft-clinches-gas-pipeline-deal-with-iraqs-kurdistan-idUKKCN1BT0CM
• http://www.reuters.com/article/us-mideast-crisis-iraq-kurds-turkey/turkey-holds-military-drill-on-iraqi-border-before-kurdish-vote-army-idUSKCN1BT0WA?il=0
• https://www.reuters.com/article/us-mideast-crisis-iraq-kirkuk/police-deploy-in-iraqi-oil-city-as-tensions-rise-before-kurdish-independence-vote-idUSKCN1BU06F
• https://www.reuters.com/article/us-mideast-crisis-kurds-referendum-kirku/kirkuk-shaping-up-as-flashpoint-ahead-of-kurdistan-independence-vote-idUSKCN1BV0FC
• https://www.alaraby.co.uk/english/news/2017/3/28/kurds-consolidating-control-over-iraqs-kirkuk-and-liberated-areas
• https://en.wikipedia.org/wiki/Iraqi_Kurdistan_independence_referendum,_2005
• https://en.wikipedia.org/wiki/Kingdom_of_Kurdistan 
• http://news.xinhuanet.com/english/2017-09/12/c_136604356.htm
• http://news.xinhuanet.com/english/2017-09/13/c_136607291.htm
• http://www.kurdistan24.net/en/news/04f5ed1f-fced-411c-a089-070ca6c4140c
• http://24.hu/kulfold/2017/09/16/ugy-tunik-a-kurdok-tenyleg-szavazni-fognak-a-fuggetlensegrol/
• http://index.hu/kulfold/2017/09/18/irak_kurdisztan_fuggetlensegi_nepszavazas_legfelsobb_birosag_felfuggesztes/
• http://index.hu/kulfold/2017/09/07/kurdisztan_onallosodna_de_a_globalis_nagypolitika_osszefogott_ellene/
• http://www.newsweek.com/independent-kurdistan-would-be-failed-state-631778
• http://foreignpolicy.com/2017/06/15/masoud-barzani-why-its-time-for-kurdish-independence/
• https://foreignpolicyblogs.com/2017/07/18/who-will-be-the-failed-state-iraq-or-kurdistan/
• http://foreignpolicy.com/2017/09/13/netanyahu-finally-supports-a-two-state-solution-in-iraq/
• http://foreignpolicy.com/2017/09/18/iraqi-president-cancels-u-s-trip-over-kurdish-referendum/
• http://www.politico.com/magazine/story/2017/08/31/trump-middle-east-iraqi-kurdistan-215561
• http://www.kurdistan24.net/en/news/791b9009-ec79-44d6-8882-386b33fb7b75
• https://kurdishissue.wordpress.com/2016/11/01/1-367/
• http://www.rudaw.net/english/kurdistan/200920174
• http://www.rudaw.net/english/kurdistan/170620141
• http://www.rudaw.net/english/kurdistan/120920175
• http://www.rudaw.net/english/middleeast/iran/17092017