Mi az: az NDK területébe ékelődött és a berlini fal vette körül? A válasz magától értetődik: Nyugat-Berlin. Ugyanakkor, ha jobban megnézzük a korabeli térképeket, láthatjuk, hogy nem csak egy zárt területegységre vonatkozik a fenti meghatározás. Nyugat-Berlinnek ugyanis voltak olyan területrészei, melyeket a városrész törzsterületétől elválasztva teljesen keleti terület vett körül. Ezek közül az exklávék közül csak egyetlen volt lakott: a Potsdam-Babelsberg melletti Steinstücken.

A város területétől elkülönült Steinstücken története 1787-ben kezdődött, amikor is Stolpe község földművesei a falu határán kívül egy 12 hektáros földdarabot vásároltak. Ezért a tranzakcióért a terület későbbi lakói nem győzik majd áldani a gazdák szerencsés döntését. A kis földdarabon 1817-ben majorságot létesítettek, mely Stolpe községgel együtt előbb Wannsee-be, majd 1920-ben Nagy-Berlinbe olvadt, miközben a város törzsterületétől légvonalban mintegy 600-800 méterre, a germán Hollywood szerepét betöltő Babelsberg csendes kertvárosias utcáihoz kapcsolódott szervesen. Mindez 1945-ig nem zavart különösebben senkit, azonban ezt követően a Steinstückent alkotó négy utca mintegy 200 lakója fokozatosan egyre kényesebb helyzetbe került. A berlini megszállási övezeteket a négy megszálló hatalom nemes egyszerűséggel a város kerületeinek határait figyelembe véve alakította ki. Ez tiszta megoldás volt, a gyakorlatilag földbe gyalult városban legalább területszervezési kérdésekkel nem kellett foglalkozni, azt pedig a megszállók nem sejthették, hogy ebből később milyen gondok származhatnak. Mindez azt is jelentette, hogy az övezethatároknál a város külső határát is messzemenően figyelembe vették, így Steinstücken az amerikai zónába tartozó 10. kerület (Zehlendorf) része maradt.

Steinstücken (a térkép alján, középen) 1951-ben (forrás)

Az elmúlt években már megcsodálhattuk a Habsburg Monarchia katonai térképészetének remekét, a Második Katonai Felmérés felmérési térképsorozatát. A térképekből DVD-kiadványokat is szerkesztő Arcanum kiadó honlapján is élvezhettük a felmérés magyarországi részének online változatát. Most azonban sokkal kiterjedtebb és szebb adatokkal találkozhat a nagyközönség: kedd óta elérhető a a teljes Habsburg Birodalom felmérési anyaga Lichtensteintől Brassóig, Milánótól Tarnopolig. Akár három dimenzióban is.

A teljes felmért és böngészhető terület kiterjedése

A legdélibb kontinens manapság a kutatókon kívül a kalandvágyó (és pénzes) turistákat, sportembereket vonzza – legutóbb éppen Harry herceg és katonatársai expedíciós viszontagságairól olvashattunk, a jégbe fagyott orosz jégtörőn tartózkodók kalandjai mellett. Ide utat tervezni ma sem egyszerű és nem veszélytelen. De mivel kellett megküzdeniük azoknak az embereknek, akik a 20. század első éveiben az utolsó még felfedezetlen kontinens mélyére próbáltak hatolni? Mindezt legjobban a klasszikus földrajzi felfedezések egyik utolsó, egyben talán legdrámaibb fejezete, Amundsen és Scott 1911-12-es déli sarki „versenyfutása” révén érthetjük meg.

A huszadik század elején kibontakozó eseménysor jobb megértése érdekében érdemes megismerkedni az expedíciók motivációjával és hátterével, azaz mi is vitt pár tucat embert a jégsivatag kellős közepére?

A Brit Antarktiszi Expedíció (más néven Terra Nova expedíció) egy nagy létszámú (29 fős) vállalkozás volt, melynek fő támogatói a Királyi Természettudományos Társaság és a Királyi Földrajzi Társaság voltak, az expedíció tagjainak jelentős részét pedig a Királyi Haditengerészet adta, a parancsnokot, az 1902-04 közötti Discovery expedíciót vezető Scott kapitányt is beleértve. Több tervezett expedíció összegyúrásából jött létre, ami lappangó feszültségek forrásává vált: a parancsnokhelyettes Edward Evans hadnagy, valamint az expedíció norvég síoktatója, Tryggve Gran is önálló expedíciót tervezett. Utóbbit a sarkkutatásban akkoriban megkérdőjelezhetetlen tekintélynek számító norvég Fridtjof Nansen beszélte rá, hogy az önálló út helyett csatlakozzon Scotthoz, nehogy katasztrófával végződjön a 20 éves fiatalember próbálkozása.

Az angol expedíció hajója, a Terra Nova (forrás)

Idén február elején indult útnak a Földgömb-Atacama Klímamonitoring Expedíció magyar geográfusokból álló kutatócsoportja a chilei-argentin határon emelkedő 6893 méter magas Ojos del Salado hegyhez, mely a Föld legmagasabb működő vulkánja. A Pangea blog élve az expedíció által felkínált lehetőséggel interjút készít a helyszínen tartózkodó klímakutatókkal. Arra gondoltunk azonban, hogy a kérdéseket nem mi tennénk fel, hanem a földrajz, a geomorfológia, a hegymászás, vagy éppen a magashegységi sivatagok túlélési esélyeire kíváncsi olvasóinkra bíznánk. Lássuk a részleteket!

Az expedíció részvevői: b-j.: Mari László, Heiling Zsolt, Nemerkényi Zsombor, Nagy Balázs

Magyarországon sajnos sokak számára túl jól ismert jelenség az elszegényedés, a középosztály gyengülése. Míg a kiváltságos csoportok csak tovább gazdagodnak addig e két társadalmi osztály helyzete tovább romlik, a legszegényebbek helyzete egyre kilátástalanabbá válik. A nagyvárosokat járva a jelenség még szembeötlőbb, a korábban rossz hírű vagy rossz lakásállományú, ellenben jó elhelyezkedésű kerületek mind fel vannak újítva, míg a leszakadó városrészekbe nem hogy a befektető nem megy, de az állam sem lép közbe, hogy a leromlást lassítja, a megállításáról meg már nem is álmodoznak. A gazdagok által lakott és a leromló városrészek között egyre nyilvánvalóbb a különbség, a társadalomban pedig egyre nagyobb a feszültség a joggal igazságtalannak vélt jövedelem eloszlás miatt. E folyamat a '70-es évek kapitalista országaiban indult útjára, viszont a szocialista blokkot a rendszerváltásig megkímélte, ugyanis itt az állam a társadalmi kiegyenlítésre törekedett, vagyis a relatíve igazságosabb, egyenlőbb jövedelem eloszlás biztosítására. Sajnos e társadalmi és jövedelmi polarizációs folyamat a 2000-es években kapott erőre, így mi sem menekültünk meg előle. A továbbiakban a jövedelem szintek közötti különbség növekedését szeretném bemutatni Torontó példáján keresztül. A változás szinte hihetetlen.

A központi üzleti negyed fényűzése (forrás)

Anglia keleti partjainál fedezték fel az Afrikán kívüli legkorábbi emberi lábnyomokat. Az angliai Norfolk közelében felfedezett lábnyomok közvetlenül bizonyítják a Brit-szigetek első emberi telepeseit. Körülbelül 50 lábnyom őrződött meg, amit történelem előtti ősemberek hagytak maguk után. A lábnyomok körülbelül egy millió évvel ezelőtti folyóparton bóklászó előemberek mindennapjaiba enged egy nagyon rövid bepillantást, ami a viharos tenger háborgásainak köszönhetően kerültek elő a fedőüledékek elmosódása után.

A Brit-szigetek ősi telepeseinek lábnyoma (forrás)

Salgótarjántól nem messze, néhány kilométerre délkeleti irányban, a Medves-fennsík és a Mátra közti dombok rejtekében fekszik Kazár települése. A nógrádi falu könnyedén ismertté válhatott volna, akár a területén feltárt, leletekben igen gazdag bronzkori településről, vagy akár a község elnevezésének eredete kapcsán. Mégis országos hírnevét a határában fellelhető egyedülálló felszíni formakinccsel rendelkező riolittufa mező alapozta meg, amely miatt méltán viseli a nógrádi falucska a "Magyar Kappadókia" elnevezést.

Az erdő rejtekében megbúvó Magyar Kappadókia (forrás)

Régi közhely, hogy az élet írja a legjobb forgatókönyveket. Nem tudom forgattak-e már valaha filmet a Monacói Hercegség első uralkodóiról, ha értenék hozzá valószínűleg vállalkoznék rá. Az egykor szerencselovag Grimaldiak, ma már független ország élén uralkodó hercegek történelme ugyanis bővelkedik a fordulatokban. Ennek a mindenki által ismert ország senki által nem ismert történetének egy izgalmas részletét kiragadva bemutatjuk, hogyan zajlott a világtörténelem egyik legnagyobb mértékű országcsonkítása, hogyan veszett el a hercegség területének 95%-a.

Régen lezárult a nagy földrajzi felfedezések időszaka. A Földön már nem maradt olyan hely, amelyet ne járt volna be ember. Ha akadna is ilyen egészen biztos, hogy műholdak már feltérképezték. Megmásztuk a legmagasabb hegyeket, lejutottunk az óceánok mélyére, meghódítottuk a legforróbb és legdermesztőbb zugokat is. Felmerülhet a kérdés, van-e szükség a harmadik évezredben földrajzi expedíciókra? A válasz lakonikus: van.  

Sós szemek, Ojos del Salado (6893 m)

A lengyelországi ukránság helyzetével egy személyes kapcsolat révén sikerült megismerkednem Gdańskban. Meglepően tapasztaltam, hogy a legközelebbi ukrán határtól legkevesebb 12 órányi autóútra egy ukrán fiatalokból álló élettel teli közösség rejlik. Gdańsk-Gdynia-Sopot, vagyis Tricity különböző egyetemein tanuló diákok egy saját lakást tartanak fenn Gdańsk óvárosában, ahol találkozókat rendeznek, de nem olyan régen az ukrajnai helyzetre tekintettel gyűjtést, Sopotban pedig szimpátiatüntetést szerveztek. A továbbiakban arra keresem a választ, hogy e közösség miért és hogyan kerülhetett ilyen távol anyaországától. A válasz összetett, de megér egy misét!

Akár a tragédia szimbóluma is lehetne (forrás)