Régi közhely, hogy az élet írja a legjobb forgatókönyveket. Nem tudom forgattak-e már valaha filmet a Monacói Hercegség első uralkodóiról, ha értenék hozzá valószínűleg vállalkoznék rá. Az egykor szerencselovag Grimaldiak, ma már független ország élén uralkodó hercegek történelme ugyanis bővelkedik a fordulatokban. Ennek a mindenki által ismert ország senki által nem ismert történetének egy izgalmas részletét kiragadva bemutatjuk, hogyan zajlott a világtörténelem egyik legnagyobb mértékű országcsonkítása, hogyan veszett el a hercegség területének 95%-a.
Herkules sziklája és a szűz
Monaco magterülete a 141 méter magas Szikla, franciául a Rocher de Monaco. Ez a kicsiny hercegség igazgatási központja, itt található a hercegi palota és a fallal övezett óváros. Története szinte egyidős az emberiséggel, őskori leleteken kívül megtalálhatók itt a massiliai görögök kolóniájának és a rómaiak kereskedelmi telepének nyomai. Sőt, Sztrabón is megemlékezik róla (IV. c203.):
A monoikosi kikötő nem nagy és nem sok hajót tud befogadni, az ún. monoikosi Héraklés temploma van itt; az elnevezésből úgy látszik, hogy a massiliaiak a part mentén eddig szoktak hajózni...
Nevét tehát egy Héraklész emlékére emelt szentélyről kapta. Egy legenda szerint Héraklész, amikor erre járt elűzte a régi isteneket. A szentély görög nevéből Hercules Monoikos (=remete, egyedüllakó) származik a világ második legkisebb országának a neve. Érdekes, hogy a történelem később újra megerősítette ezt a névadást.
Talán éppen Herkules egykori templomának helyén épült fel Szent Devota keresztény szűz vértanú kápolnája, akit 304-ben, Monaco szikájának tövében, egy vízmosásban helyeztek - majdnem - örök nyugalomra. Diocletianus császár keresztényüldözése kiterjedt Korzika szigetére is, ahol a helytartó egy bizonyos Barbarus (sokszor mosolygok magamban, hogyan torzulnak el egyes nevek fogalmak az interneten, Barbarust egyes angol nyelvű honlapok the Barbarian-nak, azaz szimplán barbárnak neveznek, holott a rómaiak ezt a fogalmat pusztán a nem rómaiakra értették, egy tartomány római kormányzójára pedig semmiképpen sem). Devota fiatal lányként egész életét Krisztus követésének szentelte. 304-ben, a keresztényüldözések során elfogták, bebörtönözték és rettenetesen megkínozták. Száját összezúzták, testét sziklákon és szúrós aljnövényzeten keresztül vonszolták arra a helyre, ahol ezután halálra kövezték. A helytartó rendelete szerint testét el kellett égetni, nehogy maradványait a keresztények tisztelhessék. Három keresztény azonban ellopta a holttestet és egy hajón Afrikába akarták juttatni. Viharba kerültek és a déli szél a monacoi sziklához sodorta őket. Hajnalban, amikor megpillantották a szárazföldet, azt látták, hogy a leány szájából egy galamb röppen az ég felé. Holttestét a parton méltóképpen eltemették, ma Monaco védőszentjeként tisztelik és kápolna magasodik sírja fölött. 1070-ben egy firenzei hajós megpróbálta ellopni a szent ereklyéket, de az erős szél megakadályozta a tervét. A tolvaj hajóst elfogták, fülét orrát levágták, hajóját pedig felgyújtották a tengeren. Az ereklye megmentésének emlékére 1924. óta minden év január 26-án elégetnek a kikötőben egy csónakot és elengednek egy fehér galambot.
Monaco, Sainte Devote templom (kép: Aaron Houseknight)
Monaco Francescano
A Tengeri-Alpok meredek sziklás hegytömege hirtelen, meredek parttal szakad le a Földközi-tengerre. A terület alkalmatlan a közlekedésre és a klasszikus szántóföldi növénytermesztésre. Kevés itt a víz, nincsenek állandó vízfolyások. Főként a téli időszakban telnek meg csak vízzel a tengerhez futó ún. torrens vízfolyások. Nem véletlen tehát, hogy először hajós népek alapítottak kereskedelmi telepeket ezen a tájon. Monaco sziklájának stratégiai jelentősége is volt. Főleg a XIII. században, amikor az itt álló, 1215-ben genovaiak által alapított erőd jelentette a városállam legnyugatibb határvidékét az Anjouk által uralt francia hűbéres Provence felé. Az erőd kiszolgálására különféle földadományokkal és adókedvezménnyel genovai polgárokat csábítottak, akik megalapították a mai Monte Carlo elődjét.
Monaco 1706-ban (oldmapsonline.com)
1271-ben Genova városában hatalomra került császárpárti ghibellinek száműzték a pápa politikáját támogató guelfeket. Utóbbiak közé tartozott a Grimaldi család is, akik tengeri kereskedelemből gazdagodtak meg, de számos földbirtokkal is rendelkeztek a Ligur-tenger partján Nizza és Antibes környékén. A száműzetés után kénytelenek voltak ezekre a birtokaikra visszavonulni, ahol tovább szőtték terveiket a Genova feletti uralom visszaszerzéséről. 1297-ben Monaco bevehetetlen sziklaerődje genovai ghibellin fennhatóság alatt állt.
Julianus naptár szerint 1297 karácsonyán, Gergely naptár szerint következő év január 8-án Monaco erődjében misére harangoztak. Az erőd parancsnoka és a helyőrség jelentős része a templomban volt ekkor. A kapuknál az őrök egy csoport ferences szerzetessel alkudoztak, akik mindenáron be akartak jutni a misére. Az őrök végül engedtek - vesztükre. Az álruhás Francesco Grimaldi (ettől kezdve nem véletlenül: il Malizia, azaz; a Ravasz) és unokaöccse, Rainier Grimaldi csatlósaik élén elfoglalták az erődöt. A ravasz Grimaldinak volt stílusa; Monaco erődjét elfoglalta egy Ferenc (Francesco) méghozzá ferences (Francescano) szerzetesi (monaco) álruhában.
Southampton falai
A felszínes honlapok, szócikkek sajnos félrevezetik az embert, hiszen az állítják, ettől kezdve a ma is uralkodó Grimaldi család birtokába került a hercegség központját jelentő erőd. Holott ez hatalmas tévedés. 4 év múlva, 1301 tavaszán a genovaiak visszafoglalták Monacót és a Grimaldiaknak megint menekülniük kellett. 30 év múlva a I. Rainier legidősebb fia Károly ismét megszerezte Monacót és bírta azt egészen haláláig, 1359-ig. Az ő uralma alatt terjesztette ki Monaco fennhatóságát a környező két településre, Mentone-ra (1346) és Roccabrunára (1355). Bár nem találtam róla adatot, valószínűleg a visszahódítás erős francia hátszéllel történhetet, hiszen mi más magyarázta volna, hogy 1338-ban a monacói flotta Southampton kikötőjében bukkant fel. A százéves háború egyik elfeledett epizódjaként a francia-monacói flotta felprédálta Southampton városát. Az angolok a mai napig emlegetik ezt a napot, a város falai csak a fosztogatás után épültek fel. Károly halála után újra genovai uralom alá került a terület. A Grimaldi családnak bizonyára nagyon a szívéhez nőtt ez a kies tengerpart, ezért 1419-ben komoly összegért meg(vissza)vásárolták Genovától. Ezzel a kevésbé romantikus aktussal került végleg a család tulajdonába Monaco, Monte Carlo, Mentone és Roccabruna. 1612-ben hercegi rangot kapott a család és ugyan francia hűbéresként, de teljes szuverén hatalommal birtokolták kicsiny hercegségüket, miközben a francia, itáliai és spanyol hatalmi szférák határán egyensúlyoztak.
Francia szomszédság török átok
Monaco hercegei idejük nagy részét nem a kopár mediterrán sziklán töltötték, sokkal szívesebben tartózkodtak a francia királyi udvarban. Genovai kalandor nemesekből francia hercegekké váltak, nyelvükben, szokásaikban és életmódjukban is. Eközben kicsiny hercegség lakói őrizték saját ligur dialektusukat.
A francia forradalom hatalmas törést okozott az addig felhőtlen államközi kapcsolatokban. 1793-ban a Francia Köztársaság hadserege megszállta a hercegséget és bevezette saját törvényeit. A haladás és felvilágosodás eszméi errefelé is gyorsan terjedtek; az uralkodó család egy része börtönbe került, műkincseiket a franciák saját céljaikra hasznosították, palotájukból kórházat alakítottak ki. Az országukat elvesztő Grimaldiak közül néhányan később beálltak a francia hadseregbe. Talán azt gondolhatták valahol Európában jut nekik máshol egy ország. A francia uralom Napoleon bukásáig, azaz a bécsi kongresszusig tartott, amikor a hercegség visszakapta szuverenitását, de átkerült a Szárd Királyság fennhatósága alá. Ekoriban a Szárd Királysághoz tartozott Savoya és a tengerpart egészen Nizza városáig.
Monaco Trianonja
Az 1848-as felfordulás Monacót sem kerülte el. Roccabruna és Mentone olasz nyelvű lakói fellelkesülve az olasz egység lehetőségén településeiket szabad várossá nyilvánították és kifejezték csatlakozási szándékukat a Szárd Királysághoz. Utóbbi végül nem valósult meg, de a konfliktus egészen 1860-ig elhúzódott. A helyzetet súlyosbította a Grimaldi család abszolút hatalma, mely az adókivetésre is kiterjedt. Hasonlóan a bostoni teadélutánhoz, az olajra és citrusfélékre bevezetett kiviteli vám végleges szakítást jelentett a hercegséggel; a polgárok újra függetlenné nyilvánították magukat és reménykedtek a szárd-piemonti beavatkozásban. A világpolitika azonban legkevésbé sem szokta figyelembe venni az ilyen apró települések akaratát. Ekkor már megköttetett a francia-szárd szerződés, melyben III. Napóleon elkötelezte magát, hogy Nizzáért és Savoyáért cserébe támogatja az Ausztria elleni háborút. A hadjárat befejezése után már szó sem lehetett arról, hogy a két település Itáliához csatlakozzon. Egy 1860. júniusában megrendezett jelképes népszavazáson a két település lakosai végül 833-54 arányban Franciaország mellett szavaztak. A derék polgárok sajnos nem láthattak a jövőbe, különben egészen biztos, hogy máshogy szavaztak volna. Monaco ezzel az aktussal elvesztette területének 95%-át, 24 négyzetkilométeres területéből mindössze 1,2 maradt. Kárpótlásul III. Napóleon 4 millió frankot utalt III. Károly monacói hercegnek és egyben elismerte Monacót független államnak a francia-monacói szerződésben, 1861. február 2-án.
Ha nincs föld, jó lesz a tenger is
Mentoneból Menton, Roccabrunából Rocquebrune-Cap-Martin lett új hazájukban. A helyi polgárok öröme csak 8 évig tartott. Arról nincs információm, hogy Franciaországban vajon több, vagy kevesebb adót kellett fizetniük a monacóinál, de az egészen biztos, hogy keservesen megbánták a népszavazáson hozott döntésüket, amikor Monaco 1869-ben a frissen alapított kaszinó bevételeinek hatására minden vagyon, jövedelem és építési adót eltörölt.
Monaco területvesztés nélkül is csak a 3. legkisebb állama lenne a Földnek, Naurut ugyan lehagyná, de Tuvalu még mindig megelőzné. Azóta az 1,2 négyzetkilométeres miniállammá zsugorodott Monaco nem csak gazdaságilag, de területét tekintve is növekedésnek indult. 2014-ben még mindig a világ második legkisebb országa, leelőzve a (nagyobb területvesztést elszenvedett) Vatikánt, de 1860 óta majdnem duplájára, 2,05 négyzetkilométerre nőtt. Holland mintára a tengertől hódították el a szóban forgó területeket. A mellékelt képen látható bélyeg blokkon ennek állítottak emléket 1997-ben. A hercegség növekedése napjainkban is zajlik, a herceg 2013-ban hagyta jóvá egy újabb hat hektáros feltöltést a Grimaldi kulturális központ melletti partszakaszon. Ezáltal a hercegség területe újabb 3%-kal gyarapodhat.
További olvasnivaló:
- Monaco hercegei és uralkodói - wikipédia lista
- Monaco tervezett tengeri expanziója, 2013 - GlobalPost
- Monaco turistatérkép
- A világ országai területi sorrendben - wikipédia lista
- Hírek érdekességek a monacói hercegi családról