Anglia keleti partjainál fedezték fel az Afrikán kívüli legkorábbi emberi lábnyomokat. Az angliai Norfolk közelében felfedezett lábnyomok közvetlenül bizonyítják a Brit-szigetek első emberi telepeseit. Körülbelül 50 lábnyom őrződött meg, amit történelem előtti ősemberek hagytak maguk után. A lábnyomok körülbelül egy millió évvel ezelőtti folyóparton bóklászó előemberek mindennapjaiba enged egy nagyon rövid bepillantást, ami a viharos tenger háborgásainak köszönhetően kerültek elő a fedőüledékek elmosódása után.

A Brit-szigetek ősi telepeseinek lábnyoma (forrás)

A happisburgh-i lábnyomok megtalálása az egyik legnagyobb horderejű régészeti felfedezés, amit a Brit-szigeteken valaha is tettek. A lábnyomok felfedezése átírhatja jelenlegi elképzeléseinket a Brit-szigetek és Észak-Európa meghódításáról. A felfedezés nemzetközi szinten is elképesztően jelentős, ugyanis eddig az Afrikán kívülről ismert legidősebb korú lábnyomokként tarthatjuk számon őket. A közel egy millió éves lábnyomok alig maradnak el Afrika idősebb emberi lábnyomaitól. Még Afrika is csupán néhány ennél idősebb előemberi lábnyommal büszkélkedhet Tanzánia és Kenya területéről. A legkorábbról fennmaradt lábnyomok a tanzániai Laetoi lábnyomok, melyek egy 3,5 millió évvel ezelőtti vulkáni kitörés néhány centiméter vastag hamujában maradtak fent. A lábnyomok egy idilli családi képet festenek a régmúltból, leszámítva a vulkáni hamuesőt. A vulkáni tufa egy három fős család emlékeit őrzi, ahol a már felegyenesedve járó egykori Australopithecus afarensis pár komótos lépteit apró fiatal gyermeki lábacskák követték...

A tanzániai Laetoi lábnyomok 3,5 millió éves családi idill nyomait őrzik...(forrás)

 Anglia területéről ez idáig ilyen távoli múltból származó lábnyomok még nem kerültek elő, a korábban "legidősebb nyomként" számon tartott lábnyomok kora eltörpül a tavalyi évben felfedezettekhez képes, ugyanis ezek "csupán" 7500 évesek. A happisburgh-i lábnyomokat a korai emberek egy kisebb csoportja, talán egy szűkebb család hagyta maga után. A régészek szerint a lábnyomok egy rég kihalt Hominida fajhoz, a Homo antecessor-hoz tartoznak. A Homo antecessor főként Európa déli területen élt, viszont ha valóban hozzá tartoznak a lábnyomok, akkor egy történelem előtti vándorlás, ha úgy tetszik "honfoglalás" tanúi lehetünk. Jelenleg a Brit-szigeteket a La Manche csatorna választja el a kontinentális Európától, viszont a pleisztocénben széles föld híd alakult ki a tenger visszahúzódása  következtében, így száraz lábbal átkevergőzhettek a Brit-szigetekre annak ősi lakói. A régészek a felfedezés óta szorgosan elemzik a lábnyomok 3 dimenziós képeit, hogy hozzávetőlegesen megbecsüljék a csoport nemi összetételét. A feltárt 50 lábnyom közül csupán egy tucat őrződött meg megfelelően, ezek közül is csak kettő lábnyomon voltak felismerhetők a hozzájuk tartozó lábujjak. Sajnálatos módon, habár a fényképes felvételek elkészültek a területről, de az egyik nyomot a gyorsan növekvő dagály hamar erodálta, tönkre tette, mielőtt még a kutatók ki tudták volna emelni a megőrződött lenyomatot.

A Brit-szigetek ősföldrajzi viszonyai  900.000 ezer éve, a kora-pleisztocén során. Ekkor még a mai La Manche csatorna helyén egy földhíd teremtett kapcsolatot a kontinentális Európa és a Brit-szigetek között, továbbá az Ős-Temze folyásiránya alapvetően eltért a maitól. (forrás)

A csoport valószínűleg legfeljebb öt főből, egy vagy két felnőtt férfiból, és legalább két-három felnőtt nőből vagy gyerekekből állt. A felnőtt férfihez tartozóként azonosított lábnyom 25-26 centiméteres, ami majdnem teljesen megegyezik a modern ember lábméretével. Ez a méret körülbelül a nálunk használt 42-es cipőméretnek felel meg. A felnőtt női, vagy fiatal egyedekhez tartozó lábnyomok ennél természetesen kisebbek, 18 és 21 centiméter között mozognak. Az ilyen jól megőrződött lábnyomok lehetőséget nyújtanak a régészeknek a testmagasság becslésére, mivel jól mérhető paraméterekkel bírnak (talphosszúság és szélesség). Általános szabályként ugyanis megállapítható, hogy a jelenkori, és történelem előtti emberek lábfeje körülbelül 15%-a a teljes testmagasságnak. A régészek becslései alapján 0,9 m-1,7 m-es magasságig változott a csoport tagjainak magassága. Természetesen a legmagasabbak felnőtt férfiak voltak, míg a közel 1 méter magasak fiatal egyedek. A csoport épp egy iszapos árapály síkságon haladt keresztül, amikor maguk mögött hagyták lábuk lenyomatát. A csoport egy folyó torkolata környékén bóklászott, ami a pleisztocén korban még az itt tengerbe ömlő egykori Temze torkolata lehetett. A csoport a folyásiránnyal szemben, felfelé haladhatott fokozatosan távolodva a nyílt tengertől. Valószínűleg az apály beálltával a területet átkutatták élelem szerzés céljából kagylók, rákok, és egyéb élelem után kutatva, mivel ezek feltehetőleg fontos élelemforrások voltak számukra.

A viharos tenger által kimosott fedő üledékek alól előkerültek az ősi lábnyomok...(forrás)

Az 50 feltárt lábnyom egy közel 40 m²-nyi iszapos területről került elő, amit a későbbi agyagos és homokos üledékek a glaciálisok során elfedtek, és megőrizték a kíváncsi régészek számára. A lábnyomokat tartalmazó üledékek pontos korát sikeresen meghatározták. A lábnyomok korát egy 850 ezer évtől 950 ezer évig terjedő időszakban állapították meg. A területről származó adatok, főként pollen minták alapján sikerült rekonstruálni, hogy a réges-régen elfeledett Temze parti sétára egy relatíve melegebb, ún. interglaciális időszak végén kerülhetett sor. A klíma körülbelül a mai Dél-Svédország időjárásához volt hasonlatos, ahol a téli éjszakákon -15 Celsius fok is előfordult. Ebből kifolyólag az ősembereknek telente valamiféle kezdetleges ruházatot hordhattak, hacsak nem rendelkeztek extrém vastag és sűrű testszőrzettel. Az előemberek mindennapjairól keveset tudnak a kutatók, nem lehet tudni hogy képesek voltak-e összetett kommunikációra, viszont Happisburgh hasonló korú üledékeiből számos helyen kovakő kések és kaparóeszközök kerültek elő, melyek fejlett eszközkészítő képességről tanúskodnak. 

A közel egy millió éves happisburg-i életkép a Homo antecessor mindennapjait mutatja be (forrás)

A lábnyomaikat hátrahagyó előemberek barátságtalan környezetben élhettek, mivel számos hiéna, medve és kardfogú-tigris maradványaira bukkantak a kutatók Nagy-Britannia szerte, de a lábnyomoktól alig 150 méterre is találtak vadállatok összetört csontjait tartalmazó leleteket. A régészeti lelőhelyeken többek között mamut és jávorszarvas fogat, fenyőtobozt, illetve megkövesedett hiéna ürüléket (koprolitot) is találtak a régészek. A maradványok tanúsága szerint akkoriban Happisburgh mellett még szarvasok, bölények és mamutok legelészhettek a termékeny folyóvölgyben.

Happisburgh környékén egykor élt nagytestű állat fogai láthatók a képen. A) Az egyik legteljesebb ősi mamut fog maradvány  a Happisburgh környéki kavicsos rétegekből származik. B) Egy jávorszarvas állkapocs töredékét egy épen megmaradt fog koronázza meg (forrás)

Ahogy egyre hidegebbé vált a klíma úgy fogyatkozott az előember populáció és a kihalás szélére került, vagy visszavonult délre, az akkor még földhíddal összekötött kontinentális Európába. Jelenleg nem lehet tudni biztosan, hogy ezeket a lábnyomokat hátra hagyó Homo antecessor hogyan tűnt el végleg. Annyi viszont bizonyos, hogy végleg nyomuk veszett, mivel 800000 éve az éghajlat egyre hűvösebbé vált, így könnyen lehet, hogy a Temze partján bóklászó család utolsó léptei maradtak fent, mielőtt végleg a történelem előtti idők homályába vesztek volna.

Jó szerencsét!