A 252 millió évvel ezelőtt bekövetkezett perm végi "Nagy Kihalás" során került legközelebb a földi élet a teljes kipusztuláshoz. A kihalás során a tengeri fajok majdnem 90%-a eltűnt a Föld felszínéről. Eddig a kutatók úgy gondolták, hogy a tengeri és a szárazföldi ökoszisztéma fokozatosan állt helyre a kihalási esemény után, egy hosszabb, néhány millió éves időszakot követően.

A feltételezések szerint először a tápláléklánc alján levő élőlények jelentek meg és a táplálékpiramis legtetején helyet foglaló csúcsragadozók jelentek meg legutoljára, és így helyre állt a földi ökoszisztéma, mert minden egyes "elem" visszakerült a táplálékláncba. Ezzel szemben amerikai és svájci paleontológusok szerint a táplálékpiramis nem szakaszos kiépüléssel állt talpra a alsó-triászban (251-245 millió év), hanem a kihalási esemény után "szinte" közvetlenül megjelentek már a nagyobb testű csúcsragadozók. Az alsó-triász hajnalán a tengerek vizében nagy mennyiségben voltak jelen puhatestűek, Ammoniteszek, illetve szív-alakú kagylók, Megaloduszok is. A ragadozók közül többek között krokodil-szerű kétéltűek, továbbá a Pleisiosaurus és az Ichtyosaurus elődei indulhattak útra zsákmányszerzés céljából a korabeli óceánok, tengerek vizében.

A sugarasúszójú halak osztályába tartozó Saurichthys az alsó-triász tengereinek félelmetes ragadozója lehetett a maga 1 méteres hosszával! (link)

A geográfusok kedvüket lelik a föld felszínén keletkező bármely új földrajzi képződmény - legyen az folyóból kibukkanó zátony, tengerből előbújó hegy vagy akár egy új ország születése - megfigyelésében, leírásában. Mert történelmi pillanatnak voltunk szemtanúi a napokban, amikor szinte a semmiből egy új ország bukkant föl a térképen; a Krím.

És tűnt is el ugyanolyan gyorsan, miután Moszkvában aláírták a csatlakozási szerződést Oroszországgal. Mi szükség volt a függetlenség kikiáltására és milyen változásokat hoz a Krím országváltása?

Nehéz elképzelni, hogy egy emberi hajszál méretével vetekedő kristály hogyan képes átírni eddigi ismereteinket Földünk korai történetéről. Mégis ez történt. Egy Ausztráliában talált aprócska cirkon kristály a maga 4,4 milliárd évével vált az eddig ismert legidősebb anyaggá planétánkon. A milliárd éveket megélt cirkon szemcse olyan információt rejtett magában, melynek alapjaiban változtatták meg eddigi elképzeléseinket, ugyanis a kristály geokémiai vizsgálata arra utal, hogy ekkor már szilárd kéreg, alacsony hőmérsékletű környezetek és akár még folyékony víz is létezhetett Földünkön.

Radioaktív kormeghatározás alapján bebizonyosodott, hogy a Föld legidősebb ásványa, a képen látható cirkon kristály nem kevesebb, mint 4,4 milliárd éves (link)

Korábban a Pangea blogon már eljátszottunk a gondolattal, hogy mi történne akkor, ha a Föld összes jégtakarója elolvadna. Talán voltak olyan olvasóink is, akiket a National Geographic magazin statikus ábrái nem elégítettek ki, hiszen azokon csak a "végeredmény" volt látható, amikor már "úszott az egész világ". Nos azóta szerencsére az ölünkbe pottyant egy google alaptérképre és műholdfelvételre szerkesztett tengerszint-emelkedést ábrázoló térkép. Ugyan ezek is statikus módon ábrázolják szintekre bontva az elöntés mértékét, de egy kis segítséggel megeleveníthető mindez. Szubjektív válogatásunk csupán néhány érdekesebb területre terjed ki. A teljesség igénye nélkül valahogy így árasztaná el a Földet az olvadt jégből származó hatalmas víztömeg.

A térkép készítéséről maguk a szerzők nyilatkoznak amely elérhető ezen a linken angolul. Az egyes elöntési szintekből  készített GIS animáció a következő értékeket tartalmazza: 0 m, azaz jelenlegi tengerszint, +1, +2, +3, +4, +5, +6, +7, +9, +13, +20, +30, +40, +50, +60m tengerszint-emelkedés. A teljesség kedvéért a legnagyobb +60 méteres értékhez igazán hozzáadhatták volna azt a +6 métert, amely az összes jégsapka elolvadása során bekövetkező maximális +66 méteres elöntést eredményezi. A szintadatokat a NASA szolgáltatta.

Személyes élményeink a multikulturalizmussal nagyjából kimerülnek a kínai, thai, indiai vagy egyéb éttermek látogatásával, a külföldiek által kedvelt romkocsmákban tett rövid kiruccanásokkal, vagy a bevásárló körúttal az Ázsia Centerben. Magyarországon a nyugati államokhoz mérten kevésbé jelentős mértékben van jelen a multikulturalizmus, ennek oka köztudottan a gazdasági helyzetünkből adódik, hisz a hazai bérek nem túl kecsegtetőek a bevándorlók számára. Ellenben a fejlett világ nagyvárosai jelentős diaszpórákkal rendelkeznek. Anglia és az Egyesült Királyság esete e tekintetben sajátos, bevándorlóinak többsége a volt gyarmatokról érkezik. A függetlenségüket éppen hogy csak kivívott országok lakosai már az ’50-es években útra keltek a szigetország felé, sokuk az elnyomás, a polgárháború vagy a jobb élet utáni vágy miatt hagyta el az otthonát. E bevándorlók tömegei máig táplálják az Egyesült Királyság városait. A továbbiakban azt szeretném bemutatni néhány kiragadott példán keresztül, hogy a sokakban kétes érzelmeket ébresztő multikulturalizmus milyen hatást gyakorol Birmingham gazdaságára.

Átlagos utcakép Birminghamben (forrás)

A kialakult ukrajnai-krími krízis hátterében alapvetően az ország etnikai-nemzeti sajátosságai állnak. A konfliktus csak egy látványos, brutális és nehezen érthető kifejeződése az ország függetlenedésével megváltozott helyzetbe került orosz és ukrán lakosság részéről. Az ukrán nemzet történelme folyamán helytől és kortól függően az oroszok, lengyelek, magyarok és osztrákok, kisebb részben a románok és törökök érdekszférájába tartozott és egészen 1991-ig nem is került domináns szerepbe. Legmélyebb nyomokat mégis az évszázadokon keresztül állandósult orosz befolyás hagyta maga után.

Egy ikonikus fotó a bevonuló orosz hadseregről (forrás)

XVII. századi gótok, Magna Hungaria utolsó nyomai a genovai könyvelésben, orosz Riviéra, Iron Maiden és a görög reneszánsz. Hogy kerül mindez egy helyre? Sajó Tamással a Wang folyó blog szerkesztőjével egy-egy kiragadott város történetén keresztül kíséreljük meg rekonstruálni a Krím-félsziget Magyarországon kevésbé ismert történelmét, etnikai, földrajzi viszonyait és nem utolsósorban tájlélekrajzát. Ugyanakkor keressük a választ a fő kérdésünkre; vajon miért ragaszkodnak e tájhoz annyira az oroszok, hogy akár egy háborút is kockáztatnának érte?

A földrajzi felfedezések egyik utolsó, talán legdrámaibb fejezeteként került sor 102 éve Amundsen és Scott párharcára a déli-sarki elsőségért. Az előző részből kiderült, hogy a két expedíció motivációja nagymértékben eltért egymástól, de az általuk legyőzendő kihívások azonosak voltak.

Amundsen az expedíció szinte minden elemének megszervezésével a Déli-sark elsőként való elérését célozta. Ha ez nem jön össze, akár börtönbe is kerülhetett volna, hiszen nem csak adósságait nem tudta volna kifizetni, de a kapott állami támogatást is másra használta, mint amire adták. Partraszálló csapata 9 főből állt, ebből eredetileg csak a szakácsot hagyta volna a bázison, a többiek egy csapatban utaztak volna a sarkig, útközben visszaforduló támogató csapatok nélkül, ami viszonylag szokatlan stratégia volt. A 8 fős csapatban egy sífutóbajnok mellett arktiszi navigációs tapasztalattal rendelkező és/vagy valamilyen fontos mesterséget (ács, lakatos, kovács) bíró emberek kaptak helyet, akik képesek voltak a felszerelés folyamatos tökéletesítésére, javítására.

A titokzatos kontinens egy arca - jégbarlang a verseny kiindulópontját jelentő partvidéken (forrás)

A Pangea blog indulásától kezdve figyelemmel kísérte a II. Földgömb-Atacama Klímamonitoring Expedíciót. Élve az expedíció által felkínált lehetőséggel, interjút készítettünk a helyszínen tartózkodó klímakutatókkal. Ebben az esetben azonban nem mi, hanem a földrajz, a geomorfológia, a hegymászás vagy éppen a magashegységi sivatagok túlélési esélyeire kíváncsi olvasóinkra bíztuk a kérdések megfogalmazását. A megadott időpontig beérkezett kérdéseket megrostáltuk és szerkesztett változatban, mintegy ívet adva a történetnek kiküldtük Chilébe. Volt némi bizonytalanság ugyan, hogy a kérdések még a hegyen találják-e a kutatókat, de szerencsénk volt, a válaszok megérkeztek!

3 hét munka után jól esik 1-1 doboz sör. Így Antonio vezet.

Pangea (P): Mivel a kérdésgyűjtésünk kikerült az index főoldalára is kezdjük egy igazi troll kérdéssel: Mennyibe kerül az expedíciótok a magyar adófizetőknek?

A földtörténet távoli messzeségében, annak mindent elfedő homályában számos, mindeddig megoldatlan rejtély lakozik. Az ember a modern technika fejlődésével, és ismereteinek felhalmozásával az egykor megoldhatatlannak tetsző rejtélyeket is képes volt megfejteni. A rejtélyek kezdetben még sokkal "közelebb" voltak hozzánk. Ma már olyan távoli messzeségek rejtélyeit oldjuk meg, ahol ember még nem járt, vagy éppenséggel soha nem is fog járni. Ilyen rejtélyeket a galaxis távoli bugyraiban találunk magunknak, de sokszor elfelejtődik, hogy a saját házunk táján is vannak még megválaszolatlan kérdések. Ezek is épp olyan távol állnak tőlünk, mint a galaxis távoli bolygói. Csak éppen ezek megválaszolásánál nem a jövőbe kell előre tekintenünk, hanem vissza a földtörténeti múlt messzeségeibe. Múltunk ismerete elengedhetetlen a jelen, vagy a jövő problémáinak megválaszolásakor. Az ember minden idők legnagyobb kérdése magához a léthez, vagyis az élethez kapcsolódik. Van-e értelme az életnek? Ennek megválaszolása nem célja a cikknek, viszont a földi élet alapos megismerése segíthet majd az eljövendő tudósoknak, filozófusoknak a kérdés megválaszolásában. Az életet talán épp akkor lehet legjobban  megismerni, mikor szembesülünk annak törékenységével. A földtörténeti múltban számos alkalommal került az élet olyan helyzetekbe, mikor "csak egy hajszálon múlott" a teljes földi élet. Ezekhez az eseményekhez kötődik a földi élet nagy kihalási hullámai. Fajunk fennmaradása szempontjából nélkülözhetetlen a nagy kihalási események beható ismerete, így geológusok és paleontológusok sokasága kutatja ezeket a rendkívüli eseményeket. Ismerkedjünk meg e cikk erejéig a késő permi kihalás hátterében megbúvó események láncolatával és a legfrissebb kutatási eredményekkel.

 A késő perm során kipusztult Dinogorgon hatalmas fogaival még ma is félelmetes ragadozó lehetne. Az egykor élt Therapsida faj hüllőkre és más, kisebb Therapsida fajokra vadászhatott a mai Afrika déli területén (forrás)