Ha netalántán 1940 és 56 között kiadott Szovjetunió térképet veszünk a kezünkbe, észrevehetjük, hogy Finnország keleti határa mentén gyanúsan más színű terület található, mint amivel az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaságot (vagyis az ország javát) ábrázolták. Ez bizony a Szovjetunió tagköztársaságának számító rövid életű Karél-Finn Szovjet Szocialista Köztársaság volt, melyet a szovjet igazgatástörténetben egyedülálló módon léptettek vissza egy "szinttel" 1956-ban, nem függetlenül az ország aktuális külpolitikai törekvéseitől.

Először nézzük meg, mit is jelent pontosan az egyes szovjet "köztársaságok" elnevezése, aztán megvizsgáljuk, hogy is keveredett mindebbe a szerencsétlen sorsú Karélia.

Karéliai táj az Onyega-tó partján - (forrás)

170 méterrel az ország legészakibb pontjával is büszkélkedő Füzér község felett, egy minden évszakban igen látványos bérc tetején áll az ország egyik legszebb vára, melynek a Zempléni-hegység magasabb vonulatai adnak egyedülállóan szép keretet. A Magyarország jelentős részéről - némileg jogtalanul - túlzottan távolinak, kiesőnek tekintett, de mind a természeti, mint a történelmi látványosságok iránt érdeklődőknek egyedülálló csemegét jelentő Zempléni-hegység "koronáját" 2008-ban beválasztották Magyarország hét természeti csodája közé.

De mit is takar az elismerés? Valójában a  Magyar Televízió és az akkori Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium egy közönségszavazásának eredményét. A szavazás során a nézőknek egy harmincas listából kellett hét "csodát" kiválasztani, és a Hévízi-tó, a kardoskúti Fehértó, Ipolytarnóc, az Őrség valamint a kerecsensólyom és a parlagi sas mellett a Füzéri vár is bekerült a győztes hetesbe. (Természetesen a hét csodán belül nincs sorrend, így a bejegyzés címe némileg megtévesztő.)

A füzéri vár délről - (forrás)

A Pangea közösség idén új játékkal jelentkezett: a Térképre rajzolt vaspályák a földrajz, történelem és kartográfia egyfajta metszetét: a vasúttörténeti földrajzot hozza be a térkép-felismerési és háttérkutatási verseny témái közé. Ehhez próbálunk kedvet csinálni.
Bár a hozzászólás ezúttal nyilvános, ebben a fordulóban azok részévelét várjuk, akik a korábbi fordulókon még nem játszottak. Korábbi megfejtőink vélehtően kellően edzettek ahhoz, hogy fejből megadják a válaszokat.

Kellően rossz már ahhoz az időjárás, hogy éljünk a technika adta lehetőségekkel, és a meleg szobában fedezzük föl hazánkat. Háromhetente jelentkező játékunk idei fordulóiban a II. katonai felmérés térképeinek részleteit kell felismerni, és az azokhoz kapcsolódó kérdésekre válaszolni, fordulónként, részpontokba szedve. A játékhoz utólag is lehet csatlakozni, a korábbi feladványokat megválaszolni. Ezzel a fordulóval is bátorítunk minden olvasót a csatlakozásra, és ismét jelezzük: a vasútföldrajzi-történeti ismeretek olykor hátrányt jelentenek. A világhálón keresőprogramokat használni meg elvileg mindenki tud. Igyekszünk ezúttal könnyű feladványokat adni, bátran tessék keresgélni! Annyit is segítünk, hogy 1880 körüli állapot szerint vannak feltüntetve a vasutak.

2016. június 7-én telefonhívás érkezett a mangánbányászattal foglalkozó Mangán Kft. úrkúti irodájába. A hívó fél az egyetlen vásárlójuk volt, a dunaújvárosi ISD Dunaferr cég, mely a továbbiakban inkább Ukrajnából vásárol mangánércet az acélgyártáshoz. Ezzel a telefonhívással ért véget a magyarországi mangánbányászat 99 éve. A bánya leszerelése elkezdődik, annak ellenére, hogy Úrkúton a föld alatt marad közel 100 évre elegendő mangánérc.

A Pangea közösség új játékkal jelentkezik: a Térképre rajzolt vaspályák a 2016. év során a földrajz és kartográfia új részterületét: a vasúttörténeti földrajzot hozza be a térkép-felismerési és háttérkutatási verseny témái közé.

Háromhetente jelentkező játékunk mostani fordulóiban a II. katonai felmérés térképeinek részleteit kell felismerni, és az azokhoz kapcsolódó kérdésekre válaszolni, fordulónként, részpontokba szedve. A játékhoz utólag is lehet csatlakozni, a korábbi feladványokat megválaszolni. Bátorítunk minden olvasót a csatlakozásra, és ismét jelezzük: olykor a vasútföldrajzi-történeti ismeretek hátrányt jelentenek.

Emlékeztetnénk, hogy egyrészt a MAPIRE honlapjáról vannak a feladványok, másrészt megfejtésekhez a gondolatmenetet is kérjük: szűkszavúan elég, de hivatkozásokkal, linkekkel (teljes url) együtt, hogy lássuk, milyen úton sikerült eljutni a válaszhoz, és melyek voltak a végül kizárt mellékutak, félrevezető adatok. A böngésző címsorából azt a néhány sort pár művelettel könnyedén be lehet tenni a levélbe, szövegesen kiegészíteni, a feladvány kitalálójának okulására. És a levél tárgya:

Térképre rajzolt vaspályák – IX. forduló

Lássuk a mostani feladványokat!

81. A térképrészlet közepétől délre utóbb híresebb vasútüzem létesült. a) Küldje be az önnek legjobban tetsző kép linkjét a D. L. monogramú fotósnak a vasutat ábrázoló fotográfiái közül! ; ) b) Mellékelje a hungaricana.hu képeslapgyűjteményéből annak a képeslapnak a hivatkozását, amelyiken nincs megnevezés az előoldalon, csak a hátoldalon!
A képen látható vasút déli szakasza még pár évtizede is üzemelt. c) Mi köze ennek a vasútnak Szabó István azon filmjéhez, amely nagyrészt kötöttpályán játszódik? Képhivatkozással kérjük. d) Mi volt ezen a déli szakaszon üzemelő legújabb import mozdonyok gyári száma egy tematikus szakmai portál szerint? e) Küldje be egy, a vonalon gőzmozdonnyal közlekedő tehervonat fényképének hivatkozását Linzbauer Tamás hagyatékából! 

"Mi Törökország fővárosa? - Berlin." - hangzik a szakállas német vicc. Most, hogy lassan csúcsra pörög a kvótanépszavazás kampánya, mely vélhetően a legkevésbé észérvek mellett véghezvitt korteskedések között lesz megemlítve a történelemkönyvekben, érdemes megvizsgálnunk egy igen érdekes - és valamennyire a szavazás témája szempontjából  is tanulságos - városföldrajzi jelenséget, a bevándorlók Berlinben való különös eloszlását. Abban a Berlinben, mely - az utóbbi 70 évben - nem éppen acélos gazdasága ellenére komoly bevándorlási célpontnak számított és számít.

Először ismerkedjünk meg néhány alapvető információval. Berlint, Németország régi-új fővárosát 3 millió 520 ezer ember lakja, ami közel fél millióval több az 1978-as mélypontnál (ha az 1945 májusi, alig valamivel kisebb értéket nem számítjuk), de még mindig közel egymillió fővel marad el az 1942-es maximumtól. A szokatlanul nagy népességi kilengéseket mutató város lakosságának 87%-a német állampolgár, mintegy 3%-a török, 2%-a délszláv, 1,4%-a lengyel, az olaszok, oroszok, franciák, vietnamiak 0,5-0,5 százalék körül képviseltetik magukat. Fontos megjegyezni, hogy a német statisztikák csak az állampolgárságot tartják számon, és a hosszabb ideje itt élő vendégmunkások és főleg gyermekeik részére a német állampolgárság megszerzése újabban nem túlzottan nehéz, így a valós etnikai összetétel csak becsülhető, a valós értékek a főbb népcsoportok esetében nagyjából az állampolgársági adatok kétszeresére saccolhatóak, azaz a város lakosságának mintegy 75%-a német származású,  6-7%-a török, 2-3%-a délszláv, 3%-a lengyel, 1,5%-a orosz, 1-1% palesztin, libanoni, 4%-a egyéb európai illetve észak-amerikai, 2% fekete-afrikai. A mohamedán vallásúak becsült aránya 7-8%-os, ami nagyjából összhangban van a becsült származási összetétellel. Mindez nem számít különlegesnek a német nagyvárosok között, ami viszont nagyon is, az a bevándorlók városon elüli eloszlása:

A migrációs hátterű lakosság aránya az egyes körzetekben - jól követhető az  egykori fal vonala (a szürke csík). Érdemes tanulmányozni a Berliner Morgenpost eredeti interaktív térképét 

2012-ben alig két hónap telt el aközött, hogy Ray Bradbury vsszaadta lekét a teremtőjének és a Curiosity marsjáró "földet" ért a Mars bolygón, a Gale kráter közelében. A leszállás helyét az író iránti tiszteletből Bradbury Landingnek keresztelték, melynek az író "Neveknek adása" c. novellája alapján nem biztos, hogy örült volna. A Curiosity immár hatodik éve szorgalmasan küldi haza a fényképeket a bolygóról. Mi most képeslapoknak fogjuk ezeket használni, mindegyikre felírva Ray Bradbury "Marsbéli krónikák" c. kötetéből a legszebb idézeteket (kettő kakukktojás lesz, ezeket az Opportunity marsjáró készítette).

Bradbury Landing, ahol a Curiosity marsjáró "marsot ért", háttérben a Mount Sharp

1814 őszén a 131 évvel azelőtti török ostrom óta nem látott számú külföldi özönlötte el az Osztrák Császárság székvárosát, Bécset. Európa minden sarkából érkeztek a koronás fők, arisztokraták, városi küldöttek, hogy részt vegyenek az addig talán legnagyobb szabású béketárgyaláson, amelyen a Napóleon utáni Európa politikai berendezkedésének kialakításán kívül igen komolyan hozzányúltak a kontinens térképéhez is. A határhúzásra széleskörű alkudozás keretében került sor, részben archaikus és részben ma is gyakorolt (részben épp ott és ekkor kitalált) modern „elvek” alkalmazásával, amelyek száz évvel később még egyszer elég masszívan visszaköszöntek.

A legutóbbi (viszonylag) nagyobb rendezés, azaz az 1648-as Vesztfáliai-béke után Európa térképe nem változott jelentős mértékben: a nagyhatalmak (Franciaország, Anglia/Nagy-Britannia, Oroszország, Svédország, Habsburg Birodalom) inkább a térkép peremén helyezkedtek el, erőterük közepén pedig a többnyire a Német-római Császárság részét képző kisállamok mozaikja, ahol szinte mindegyik nagy "kedvére" halászhatott a zavarosban (már persze ha a többiek hagyták). 

Az igazi "Kleinstaaterei":  a nagyhatalmak játszótere, Közép-Európa 1648 után - (forrás)

A Pangea közösség új játékkal jelentkezik: a Térképre rajzolt vaspályák a 2016. év során a földrajz és kartográfia új részterületét: a vasúttörténeti földrajzot hozza be a térkép-felismerési és háttérkutatási verseny témái közé.

Háromhetente jelentkező játékunk mostani fordulóiban a II. katonai felmérés térképeinek részleteit kell felismerni, és az azokhoz kapcsolódó kérdésekre válaszolni, fordulónként, részpontokba szedve. A játékhoz utólag is lehet csatlakozni, a korábbi feladványokat megválaszolni. Bátorítunk minden olvasót a csatlakozásra, és ismét jelezzük: olykor a vasútföldrajzi-történeti ismeretek hátrányt jelentenek.

Emlékeztetnénk, hogy egyrészt a MAPIRE honlapjáról vannak a feladványok, másrészt megfejtésekhez a gondolatmenetet is kérjük: szűkszavúan elég, de hivatkozásokkal, linkekkel (teljes url) együtt, hogy lássuk, milyen úton sikerült eljutni a válaszhoz, és melyek voltak a végül kizárt mellékutak, félrevezető adatok. A böngésző címsorából azt a néhány sort pár művelettel könnyedén be lehet tenni a levélbe, szövegesen kiegészíteni, a feladvány kitalálójának okulására. És a levél tárgya:

Térképre rajzolt vaspályák – VIII. forduló

Lássuk a mostani feladványokat!

71. a) Milyen színű ma a térképrészleten látható állomás felvételi épülete? b) Itt később államhatárt húztak meg: melyik hév-vonalat metszette ez a legtöbbször? c) A b) pontban megfejtett vonal kezdőpontjának névadó települése mikor került át másik államhoz utoljára? Válaszához mellékelje egy léptékhelyes térkép hivatkozását (linkjét)! d) A c)-ben megfejtett település főterén álló szobor melyik szakma védőszentjét ábrázolja? 

A szibériai tajgán, angol dombvidéken, bajor mezőkön, iowai szántóföldön, a new yorki central park kellős közepén, az Alpokban, a Szaharában, antarktiszi tengerek mélyén, avagy gyakorlatilag bárhol a világon megtalálható magányos, esetenként több ezer tonnás kőtömbök mindig is megragadták az emberiség fantáziáját. Hol azt gondolták, hogy történelmi idők előtti óriások dobálták szét őket, hol azt, hogy egy kataklizmaszerű özönvíz szállította őket keletkezési helyüktől ezer kilométerekre. Abban igazuk volt, hogy hatalmas erő kellett mozgatásukhoz és abban is, hogy ez a hatalmas erő már eltűnőben van a Föld felszínéről.

 Vándorkőből lett ingókő, miután a csapadék és a szél elhordta az alátámasztást. (forrás)

Kanadában, Saskatchewan tarományban állt egy Mistaseni nevű hatalmas kőtömb. A környékbeli cree indiánok szerint ez a kő valamikor egy ember volt, aki egy óvatlan pillanatban leesett a szülei szánjáról. Bölények találtak rá és nevelték fel. Amikor a "nevelőszüleit" a cree indiánok halálosan megsebesítették, ő is bölénnyé változott, majd kővé, hogy ne kelljen egész életében a vadászok elől menekülnie. Később a kő zarándokhellyé vált, még a távolabb élő feketelábú és assiniboi indiánok is tisztelettel keresték fel. Kendőket, gyöngyöket és dohányt áldoztak itt Manitounak. A követ ma már hiába keresnénk, egy közeli vízerőmű építésekor felrobbantották, manapság a Diefenbaker víztározó hullámzik a helyén. 

Vándorkő a Rock road és a Doremus avenue kereszteződésében, Glen Rock, New Jersey. (forrás)

Kulturális szempontból Európában is hasonló pályát futottak be a vándorkőnek, lelenckőnek, vagy erratikus tömbnek nevezett szikladarabok. Az emberiség hajnalán ezek a folyóvízi üledék kellős közepén, hegyektől nagyon messze fekvő magányos kőtömbök kultikus áldozati, temetkezési helyként funkcionáltak. Több száz tonnás méretük később felkeltette a kőben szegény vidékek lakóiban a racionalitást, A jó minőségű és kemény gránit tömbök legtöbbjét egyszerűen elbányászták. Ezzel párhuzamosan próbáltak ésszerű magyarázatot találni arra, hogyan is kerülhettek helyükre. A válasz nem volt egyszerű, ugyanis a kőzetek sokszor nem voltak rokoníthatók a legközelebbi hegységek anyagával. Sőt előfordult az is, hogy egy kőzettípusnak a legközelebbi lelőhelyét egy tenger túloldalán fedezték fel. Ilyenekre jó példa a Német-lengyel síkság Skandináviából származó gránitja és gnejsze. Az első geológusok — elvetve a mitikus magyarázatokat — bizonyításul a Bibliát vették alapul.  

Yeager Rock, Sims Corner Eskers and Kames National Natural Landmark, Washington állam (forrás)

Diluvianizmusnak nevezzük azt az elméletet, mely szerint a földrétegeket az özönvizek rakták le és a bennük található kövült növények és állatok akkor élt élőlények maradványai. Alexander ab Alexandro már a XV. században megfogalmazta ezt az elméletet, mely összhangban volt a Bibliával is. A diluvianizmus a XVII.-XVIII. sz. fordulóján élte virágkorát. A XIX.-XX. század fordulóján a magyar osztrák és német tudósok még diluviumnak nevezték azt a korszakot, melyet a franciák ezzel párhuzamosan quaternair-nek, azaz negyedidőszaknak, az angolok pedig pleisztocénnek. 1893-ban a diluvium a Pallas lexikonban még külön szócikkben szerepelt, az 1912-es Révei Lexikonban már a "l. Pleisztocén" szerepel helyette. Ebben a terminológiában a diluviumot az alluvium követte, amely kb. a mai holocénnek feleltethető meg.  

Hátrahagyott kövek. Olmsted point, Yosemite NP, California (forrás)

Az özönvíz-elmélet mellett megjelent az ún. drift elmélet, mely szerint a hatalmas köveket a jég szállította keresztül a tengeren. Később az Alpokban svájci és német kutatók empirikus megfigyelései alapján terjedt el egy harmadik elmélet, miszerint a vándorköveket a jégkorszak összefüggő és mozgó kontinentális (gleccser)jege szállította magával. A legszebb az egészben, hogy a vándorkövek eredete szempontjából mindhárom elmélet helyes! 

Vándorkő a Yellowstone Nemzeti Parkban, melyet a közeli Beartooth hegységből hozott magával a jégár. (forrás) 

Lássuk, hogyan tették meg a kőtömbök ezt a hatalmas utat! Kezdetben érdemes tisztázni, hogy a jégkorszakot nem a zord telek, sokkal inkább a hűvös nyarak jellemezték, amikor a lehullott hó nem, vagy csak részben tudott elolvadni a magasabb szélességi körökön. Az elsősorban hegyekben lehulló hó tömörödik, először firnné, majd jéggé kristályosodik át. Ahogy a tömege növekszik, lassan megindul lefelé a völgyekben. Útja során felszakítja és magával sodorja a völgy alján lévő kőzeteket és mint valami óriási smirglipapír letarolja az útjában álló erdőket, magával cipeli az összes talajt. A kibukkanó alapkőzeteket mozgás irányban összekarcolja. Ilyen karcolt formákat még a Szaharában is találni, ami azt bizonyítja, hogy a Föld története során már előfordult több hasonló eljegesedés. A jégben található kőzetek folymatosan kopnak, egészen apró, iszap szemcseméretűre is széteshetnek. Egy gleccser oldalazva is pusztítja a völgyeket és ha a meredek völgyoldal elveszti a stabilitását egy hegyomlás során a legkülönbözőbb méretű sziklák zuhannak a jég felszínére.

Vándorkövek egy kanadai gleccser felszínén (wikipédia)

Ha elég vastag a jég, márpedig a Skandinávia felett a 2,6 kilométer már már elég vastagnak számít akkor ezeket a sziklatömböket képes elvinni a hátán. Utazás közben a kő súlya és a Nap által felmelegített felülete miatt fokozatosan elsüllyedhet a jégben, de a jégtömb belséjében, esetleg az aljára kerülve ugyanúgy folytatódik a vándorlása. Egészen addig, amíg a szállító erő rendelkezésre áll. Amennyiben a jég meggyengül, elvékonyodik és elolvad, (pl. azért mert alacsonyabb szélességre ér, vagy melegebb évszakok köszöntenek be) a szikla vándorlása megáll. Lassan tundranövényzet, majd füvek, bokrok és erdők nőnek fel mellette. Ha esetleg egy újabb, az előzőnél kiterjedtebb jégkorszak köszönt be, a vándorkő újra mozgásba lendülhet. De ez a mozgás csak egy irányú lehet.  

Előfordulhat azonban, hogy a jégár nem szárazföldön végződik el, hanem tengerben. Ilyen esetben a jégár borjadzása során leváló úszó jéghegyek magukkal viszik a beléjük fagyott kőzeteket. Ahogy olvad a jéghegy, úgy potyognak ki belőle a kövek a tenger fenekére. Az Atlanti-óceán északi medencéjében az ún. Heinrich-rétegek 70-17 ezer éves szárazföldi üledéket képeznek, melyet a jég akár 3000 kilométeres távolságba szállított a szárazföldről. Ha pedig a kövekkel megpakolt jéghegy egy másik szárazföldre, partszakaszra sodródik, máris igazolódik a drift-elméletet. 

18 ezer éve pihenő 150 tonnás vándorkő. Everett, Washington állam (forrás)

Előfordulhat az is, hogy ezek a jégárak egy belföldi tóban végződnek el, melyet egy vékony végmoréna vagy jégből álló gát duzzaszt fel. A tóban learkódott glaciális hordalék képes mozgásba jönni, amennyiben ez a gát az olvadás következtében átszakad. Ilyen hatalmas tó-túlcsordulás a világ sok részén dokumentálható, talán a leghíresebb a Montana állambeli Missoula-tó kataklizma-szerű kiáradása volt. Ha elég sok víz áll rendelkezésre akár tonnás méretű köveket is megmozgathat az özönvíz. És máris igazolódik a diluvializmus-tan létjogosultsága. Sőt a diluvium ma is létező földrajzos fogalom, a Missoula tavihoz hasonló tókitörések révén lerakódott üledékekre használják.

Vándorköveknek csak az 1 köbméternél nagyobb sziklákat nevezik. Különös módon a legnagyobb példányok a legkevésbé látványosak. Felszínnel párhuzamos törések mentén darabolódak fel, melyet a jég repesztő munkája is segített. A jég erejére bizonyíték, hogy egyes megablokkok akár 300 kilométerre is eljutottak származási helyüktől. Saskatchewan tarományban például található egy 38*30 kilométer területű, 100 méter vastag megablokk, amelyet egy arra tévedő kiránduló könnyen összetéveszthet az alapkőzettel. 

Az "öreg svéd" Hamburg és az Elba folyó mellett (wikipédia)

Magyarország területén nem találhatunk vándorköveket, összefüggő jégtakaró sosem borította a Kárpát-medence belsejét. Hozzánk legközelebb az Alpokban, a Tátrában, a Retyetzátban és a Keleti-Kárpátokban (Radnai-, Kelemen-havasok) létezet állandó eljegesedés. Ilyen hegyvidéki környezetben azonban kevésbé látványos egy leszakadt sziklatömb, mint például Észak-Németország, Lengyelország vagy Dánia síkságain. Ahol az ember még azt is elhinné, hogy a vándorköveket valóban a skandináv óriások dobálták át a tengeren.