Pangea

Minden, ami földtudomány

Közép-Európa legnagyobb bazaltfennsíkja

2020. augusztus 01. 19:18 - lezlidzsi84

Salgótarján környékén járva feltűnhet, hogy a város északi oldalán emelkedő hegyvidék (a Karancs tömbje és a Medves-fennsík valamint a Salgó és a környező csúcsok) mennyivel magasabbak, mint a Mátra és az Érchegység vonulata közötti viszonylag szelíd domb- és hegyvidék, és mennyire eltérőek jellegükben. Ez nem véletlen: a különleges hangulatú, természeti szépségekben gazdag kistájakon a környezetüket nagyrészt létrehozó vulkáni jelenségektől némileg eltérő belső erők munkálkodtak. Ezek eredménye például a határon átnyúló, de nagyrészt Magyarországhoz tartozó Medves-fennsík, mely Közép-Európa legnagyobb bazaltfennsíkja. 

dscn5356.JPGA Medves a Salgóról - magasan fekvő erdők, mezők világa

De mit is jelent a terület "nagy" magassága? A szóban forgó terület természetesen sem a Mátra, sem az Érchegység tömbjeinek magasságát nem éri el, ugyanakkor szűkebb környezetéhez képest feltűnően és hirtelen emelkedik ki: nyugaton, délnyugaton a Cserhát legmagasabb hegyei épp csak meghaladják az 570 méteres magasságot, a vidék legnagyobb része viszont legfeljebb 3-400 méteres "csúcsokkal" és 200 méteres tengerszint feletti magsság körüli völgytalpakkal rendelkezik - ugyanez a helyzet a szlovákiai oldalon, bár északkelet fele azért inkább már 4-500 méteres hegyekről és némileg magasabb völgytalpakról (is) beszélhetünk mind a Heves-Borsodi-dombságban, mind a határ túloldalán.

dscn5399.JPGKilátás a Karancsról délnyugat felé - ez tényleg a környék teteje

A Karancs ellenben 727 méter magas, a palóc Olümposz ráadásul meglehetősen meredeken emelkedik ki a környező völgyekből: Somoskőújfalu felé mintegy 400 méteres, Salgótarján irányában valamivel nagyobb szintkülönbséggel. Némileg "szelídebb" a táj a Tarján-patak völgyének keleti oldalán: itt a fokozatosan emelkedő terep fölé magasodnak a Salgó (627 méter), a Boszorkány- kő (571 méter) és a Somos-kő (526 méter) látványos kúpjai. Kelet felé egy patakvölgy mögött pedig egy látványosan a táj fölé emelkedő szelíd fennsík kezdődik, a jellemzően 520-550 méter magas Medves, mely fokozatosan emelkedve éri el 671 méter magas legmagasabb pontját. A 13 négyzetkilométeres, kétharmad részben Magyarországon fekvő kistáj magassága a Mátrában sem "lenne rossz", az egyébként környezetéből magasra emelkedő Somos-kőre például konkrétan lenézünk róla. A hegycsoportot az északról  a Somoskőújfalu és Somoskő fölé emelkedő 600 méternél magasabb Sátor-hegy zárja le. A vízválasztó Somoskőújfalun át fut, a viszonylag nagy szintkülönbségek eredményezték, hogy a Salgótarján-Somoskőújfalu szakasz hazánk legmeredekebb vasútvonala.

dscn5388.JPGA Medvesről lenézünk Somoskő várára

De hogy alakult ki ez a különleges kistájcsoport? Alapvetően a Zempléni-hegység, a Mátra és a Börzsöny esetében korábbi posztjainkban bemutatott folyamat révén, ugyanakkor jelen esetben volt némi időzítésbeli és "működésbeli" különbség is, mely komolyan hozzájárult a terület egyediségéhez. 

A Kárpát-medencét a hivatkozott bejegyzéseinkben részletezett módon két lemezszilánk, az "ALCAPA" (Alpok-Kárpátok-Pannónia) és a Tisza-Dácia a területre való "beforgása" hozta létre, mely szubdukcióra (alábukásra) kényszerítette az egykori Tethys-óceán errefelé leledző óceáni kőzetlemezdarabjait - a lemezdarabok ütközése pedig a Kárpátok hegyláncainak felgyűrését eredményezte. Az alábukó lemezdarabok lendülete ugyanekkor magára húzta a felső (a térségbe behatoló) két lemezszilánkot, a húzásos erőkkel jellemezhető környezet, pedig az ütközési front mögött a kéreg elvékonyodását, következésképpen medencesüllyedést okozott. Eközben az alábukó kőzetlemez (valamint a megbolygatott földköpeny) megolvadó és felfelé haladó anyaga az elvékonyodott kérgen át komoly vulkánosságot eredményezett. A főleg a megolvadó kéregenyagból táplálkozó, magasabb szilícium-dioxid tartalmú közetekkel (riolittal és andezittel) jellemezhető  vulkánosság a süllyedő medencében sekélytengeri környezetben játszódott le, az Északi-középhegység területén mintegy 18-10 millió évvel ezelőtt, létrehozva a Börzsöny, a Cserhát,  a Mátra, és a Zempléni-hegység korábbi üledékekre települő fő vulkáni tömegét, de az Alföld alatt több kilométeres üledékréteg által eltemetett vulkánok is ekkor keletkeztek. Szintén ekkor (mintegy 12 millió éve) keletkezhetett a Karancs hatalmas andezitlakkolitja. A vulkánosság a lemezszilánkok északkelet-kelet felé való mozgása miatt ebben az irányban fiatalodott. Ugyanakkor a Medves-vidék és  környezetének egy része jóval fiatalabb 5,2-2 millió évvel ezelőtt jött létre, anyaga pedig a földköpeny anyagából származó bazalt - hasonlóképpen a hasonló korú dunántúli vulkáni tanúhegyekéhez, illetve a jóval fiatalabb erdélyi bazaltvulkánosság termékeihez.

Mi az a lakkolit?

A lakkolit szubvulkáni test, mely úgy jön létre, hogy felszín felé egy kürtőn, vagy teléren keresztül törő magma viszonylag kis mélységben megreked, mivel a felette elhelyezkedő kőzetrétegeket nem képes átolvasztani, csak deformálni. Jellemzően kis méretű, néhány kilométer átmérőjű, "gomba formájú" test, mely többnyire svanyú (magas szilícium-dioxid tartalmú) kőzetekből, például riolitból és andezitből áll. Mélységi megfelelője a batolit, ami jellemzően nagyobb méretű vulkáni képződmény. A Karancs esetében is tapasztalható jelenség, hogy idővel az erózió megszabadítja a mélyben megrekedt vulkáni kőzettömeget a felette található, többnyire kevésbé ellenálló kőzetrétegektől, ugyanakkor az ellenállóbb vulkáni kőzettömeg ezután már jóval kisebb ütemben erodálódik. Jelen esetben az intenzív eróziót elősegítette az Északi-középhegység emelkedése is az elmúlt pár millió évben, és mivel a Karancs lakkolitja kevésbé ellenálló üledékes kőzettömegek között jött létre,ezek lekopása miatt lett annyira meredek a hegy.

260px-laccolith_svg.png

A lakkolit sematikusan - (forrás)

Bazaltos vulkánosságra akkor kerülhet sor, ha a mélyről (60-100 km-ről) származó olvadt köpenyanyag képes "gyorsan" elérni a felszínt, ezt pedig rendszerint egy forró "köpenycsóva" (lásd pl. forró pontos vulkanizmus), a földkéreg elvékonyodása vagy a földköpeny hőmérsékletének általános emelkedése és anyagának olvadása okozhatja. Ezek rendszerint nem választhatóak el egymástól, a kéreg vékonyodása például csökkenti a köpenyre nehezedő nyomást, ezáltal a kőzetek olvadáspontját is. A formálódó Kárpát-medencében tulajdonképpen mindhárom jelenség adott volt: a "köpenycsóva" kialakulását az alábukó lemezdarabok segítették elő, de ez kezdetben nem volt elég a bazaltos vulkanizmus nagyobb mérvű kialakulásához. Szintén adott volt a medencesüllyedés révén a kéreg elvékonyodása, ugyanakkor ennek hajtóereje a húzásos erőhatások mellett egyre inkább a kéreg és köpenyanyag hűléséből eredő süllyedés volt (ami részben a vulkáni folyamatok ellen dolgozhat - ez is magyarázza miért is nem lett annyira kiterjedt a bazaltos vulkanizmus). Emellett Európa alatt a köpenyanyag viszonylag nagy területen (a Kanári-szigetektől legalább a Kárpát-medencéig) "melegebb" az átlagosnál - ez pedig a vékonyabb kéregdarabok illetve a törésvonalak mentén elősegítheti a mélyebb rétegekből származó olvadt kőzetenyag feláramlását.

dscn5379.JPGBalra a Salgó, jobbra a Karancs elefántalakú vonulata a Medvesről

Persze adódik a kérdés, hogy ha a Kárpát-medencében ilyen jó feltételek voltak a bazaltos vulkanizmushoz, miért nincs minden falu mellett egy szőlőművelésre kiválóan alkalmas tanúhegy, vagy miért nem egy kiterjedt bazaltplatón élünk? Egyrészt nagyon mélyen lejátszódó folyamatokról van szó, melyek csak igen kedvező körülmények esetén hathatnak a "kívánt" irányba, és a Kárpát-medence esetében azért volt pár ellenható tényező is: a húzásos és a "lehűlésből" adódó süllyedés több millió évvel az andezites vulkánosságot követően elősegíthette az egyéb említett feltételek mellett a bazaltos vulkánosságot, azonban a kéreg és köpenyanyag hűlése viszonylag nagy területen ez ellen hathatott. A süllyedés egyben nagy területen járt óriási tengeri-tavi üledékfelhalmozódással, ami épp a kéreg vastagodása irányában hatott, az óceáni lemezdarabok "elfogyása" pedig egy idő után már megszüntette a húzásos környezetet, inkább a térrövidülés lett a jellemző - végül ez emelte ki lepusztulóban lévő vulkáni és egyéb hegységeink tömbjeit nagyjából a bazaltos vulkánosság időszakában. Látható, hogy erőhatások szempontjából nem volt ez egyszerű közeg, a létrejövő komoly törésvonalak viszont lehetővé tehették a mélyben helyenként megolvadó kőzetenyag felszínre törését - ennek eredménye a foltszerű bazaltos vulkáni működés a Dunántúlon és Salgótarján környékén. Komolyabb bazaltplatókhoz viszont természetesen komolyabb hasadékrendszer kellett volna, amely itt nem állt rendelkezésre.

A Medves-vidék és szűkebb környékének bazaltos vulkanizmusa mintegy 5,3 millió évvel ezelőtt kezdődött, az első két millió évben jellemzően a pontszerűen, a korábban lerakódott vastag üledékeket áttörő kürtők, illetve a Salgó és a Boszorkány-kő (Kis-Salgó) esetében hasadékok mentén, a mai Medves-fennsíktól nyugatra és délre található kitörési centrumok mentén. A legtöbb esetben kisebb vulkáni kúpok jöttek létre, kezdetben (a korábbi víztartalmú vulkáni kőzetrétegeken áthatoló magma miatt) robbanásos kitöréssel, a szórt anyagból álló kráterfalak közét és a kürtőt pedig kitöltötte a feltörő hígan folyó bazaltláva. A megszilárdulás/lehűlés gyorsasága és egyéb (pl. lepusztulási) sajátosságai pedig meghatározták, hogy  milyen "formakinccsel" (bazaltoszlopok, bazaltzuhatag, pados elválás, "kukoricacsöves bazalt") jelenjenek meg ezek a kitöltések a későbbi lepusztulási folyamatokat követően - a Medves-vidéken meglepően gazdag az ezirányú formakincs. Mintegy 2,5-2,2 millió évvel ezelőtt került sor a fennsík keletkezésére: itt több kitörési központ működhetett (köztük az épphogy Szlovákiában található 671 méteres Medves-magasa), kezdetben robbanásos kitöréssel, majd két lávaömlés (egy oszlopos és egy pados elválású) hozta létre a közel 13 négyzetkilométeres fennsíkot, melyet ma 10-100 méteres vastagságban fed a bazalt, korábbi vulkanikus kőzetekre és tengeri üledékekre települve.

Különleges bazaltformák

Az egyik leglátványosabb bazaltforma az oszlopos elvállású (hatszöges) bazalt, mely legszebb formájában bazaltorgonát vagy, mint a Somos-kő oldalában, "bazaltzuhatogot" képez: akkor jön létre, ha a felszín felé törő bazalt lehűlése viszonylga lassabb - gyakori jelenség ez a felszínközeli kürtőkitöltések esetében. 

kamenn_vodopad_slovakia.jpg

Bazaltzuhatag a Somos-kő oldalában - (forrás)

A pados elválású bazalt némileg szabálytalanabb megjelenésű inkább vízszintes rétegzettséget lehet felismerni, itt a lehűlési sebesség eltérő.

_mg_0604.jpgA Boszorkány-kő pados elválású bazalt kürtőkitöltése (a háttérben Salgótarján) - (forrás)

Különleges megjelenési forma a mélytengeri párnaláva - vízzel érintkezve ugyanis igen gyorsan kihűl és megszlárdul a láva. A boszorkány-kőnél és kisebb mértékben a Salgónál is megfigyelhető az úgynevezett "kukoricacsöves" bazalt, mely az aprózódás terméke: a lehűlés során gömb alakú kristályosodási magok alakultak ki, melyek később az aprózódás során lepattogzódtak - a magok nélküli kukoricacsőre emlékeztető formát létrehozva.

116682849_1572307772970950_914635370365530988_n.jpg

A Salgó bazaltoszlopai

A későbbiekben a terület emelkedése folytatódott, az ezzel erősödő erózió a fennsíkot kevésbé érintette, de a hátravágódó patakvölgyek  kisebb-nagyobb völgyeket hoztak létre a Karancs lakkolitja, a kipreparálódó vilkáni kúpmaradványok (Salgó-Somoskő) valamint a Medves-fennsík között. A völgyek egyben a fennsík peremeit is meglehetősen meredekké formálták.

dscn5357.JPGA Medves-fennsík és jól elkülönülő pereme a Salgóról (Salgóbánya irányába nézve)

A táj vonzóságát részben a látványosan kipreparálódott bazaltformák, a kiváló kilátást adó csúcsok, a viszonylag nagy szintkülönbségek, valamint nem utolsósorban a Medves szelíd, de mégis különleges környezete adja.  A legfőbb nevezetességeket a három "kő" kínálja: a Salgó, a Boszorkány-kő (Kis-Salgó) valamint a már jórészt Szlovákiában fekvő Somos-kő kínálja. Mindhárom képződmény egykori vulkáni kúp (vagy kúpszerűség maradványa, bár az eredeti formából kevés maradt meg, a látványos bazaltképződmények pedig jellemzően a kürtőkitöltések maradványai . kipreparálódásuk különösen az ujjszerűen az égbe mutató Salgó esetében látványos. A három kúp a földtani ismerteink szempontjából is viszonylag fontos szerepet tölt be: a mélyből viszonylag nagy sebességgel feláramló bazalt ugyanis viszonylag sok, a földköpeny felső rétegéből származó ásványt ragadt magával, ezáltal igen fontos információkkal szolgálhat a földköpeny (vulkánosság korabeli) összetételével kapcsolatban. A földtudósokon kívül mindenki más számára is nagyon látványosak ezek a helyszínek: a Salgó és a Somos-kő a vár(rom)ok miatt, és mindkét helyszínen nagyon jól tanulmányozhatóak a bazaltoszlopok, a Somos-kő oldalában nagyon szép ívelt "bazaltzuhatag formájában", a Boszorkány-kő pedig látványos pados elválású bazaltképződmény 360 fokos panorámával.

dscn5372.JPGA Medves mezői

Bár ehhez képest a Medves-fennsík "csak" hangulatos erdőket és réteket kínál, különleges hangulatához hozzájárul az is, hogy érezhetően a környék tetején sétálunk. A Medves-magasa nagyon szelíden emelkedik ki a környezetéből, a többi irányba viszont lefelé nézünk: a Salgó és alig emelkedik a mezők pereme fölé, a Karancs látványos tömbjével is inkább egy szintben érezzük magunkat, a peremek felé közeledve, pedig lenézhetünk a Somoskői várra, vagy Salgótarjánra.

dscn5393.JPGTuristaút az alagútban

Emellett a környék számos kőfejtője és ipari műemléke is tartogat látvényosságokat: Somoskő mellett Kő-parkot (geológiai bemutatóhelyet) találhatunk, Salgóbányán és Eresztvényen a Geopark látogatóközpontjai fogadják a kíváncsiakat, az Eresztvényről Somoskőújfalu felé az egykori fogaskerekű nyomvonalán haladó piros turistajelzés pedig egy közel 200 méter hosszú alagúton kel át... Ha ez nem lenne elég a közelben találjuk az ipolytarnóci "Miocén-parkot" valamint a kazári "badlandet" is. 

Felhasznált források:

Magyarország földje - https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/pannon-pannon-enciklopedia-1/magyarorszag-foldje-1D58/magyarorszag-tajai-2807/a-cserhat-a-medvesvidek-es-a-gomorhevesi-dombsag-horvath-gergely-2C03/ 

Dömötör Nikolett: A Nógrád-Gömöri bazaltvidék vulkánosságának áttekintése (szakdolgozat) - 2012 -http://volcanology.elte.hu/szakdolgozatok/domotor.pdf

Székely András: Vulkánmorfológia

http://karancs-medves.blogspot.com/-

https://www.osmaradvanyok.hu/hu/latnivalo/boszorkany-ko-salgo-kis-salgo

1 komment

A legősibb esőerdő

2020. június 14. 17:56 - lezlidzsi84

Az elmúlt hónapok egyik színes híre volt, hogy esőerdő nyomaira bukkantak az Antarktisz nyugati szélén. Az egykori Gondwana szuperkontinens nagyobb részét 90 millió éve borító esőerdők maradványait azonban nem csak a jeges földrész partvidékén tanulmányozhatjuk: Ausztrália egy részén a hajdani óriási erdőség kis területen még létezik. Ez az erdő sokak szerint bolygónk legidősebb, folyamatosan létező erdőterülete, David Attenborough pedig az egyik legkülönlegesebb földi élőhelynek tartja: az ősi páfrányok és az első virágos növények egyik utolsó menedékhelyének.

14_kep.JPGJellegzetes növénytársulás David Attenborough egyik kedvenc esőerdejében, Kuranda, Jumrum Creek

Valójában egyáltalán nem lehetünk bizonyosak abban, hogy az adott helyen csakugyan 100 millió évig folyamatosan esőerdő terpeszkedett. Ugyanakkor elég valószínű, hogy egy ősi növénytársulás lokális tovább éléséről van szó, ami méltán érdemes kiemelt figyelemre – nem csak az erdő elmúlt 100 millió, de az utolsó 100 éve is igen érdekes fejleményeket tartogat.

15_kep.JPGA dús növényzet egy egykor hatalmas kiterjedésű erdőterület maradványa, Kuranda, Jumrum Creek

Sarki kontinens dús rengetegekkel

Kezdjük a távoli múltban: az Afrikai-, Dél-amerikai-, Madagaszkári-, Indiai-, Ausztráliai- és Antarktiszi-kőzetlemezeket egyesítő szuperföldrész, a Gondwana nagyjából 550–180 millió évvel ezelőttig a déli pólus közelében egyesítette Földünk szárazföldi területeinek csaknem a felét, miközben a Déli-sark a mai helyzethez hasonlóan jellemzően az antarktiszi lemezrész területére esett. Ebből adódóan a terület sugárzási egyenlege jóval kisebb volt, mint a magasabb szélességeké, ugyanakkor a kréta időszakban, körülbelül 40–65 millió éve a lassan felbomlóban lévő sarki kontinens nagyobb részét dús erdőségek borították, melyek jelentős hányada – a mai fogalmaink szerint – esőerdő volt. Hogyan lehetséges mindez?

1_kep_1.pngA Gondwana 420 millió évvel ezelőtt, a Déli-sark felől nézve - (forrás)

 

Bár a mindennapi magyar szóhasználatban az esőerdőn trópusi esőerdőt értünk, valójában ez az erdőtípus szubtrópusi és mérsékelt változatban is létezik – a Gondwanán pedig utóbbiak alkothatták az erdőségek javát. Továbbá a krétában Földünk éghajlata sokkal melegebb és párásabb volt, amelyet a kutatók többsége leginkább egy üvegházéhoz szokta hasonlítani. Ennek oka egyrészt a légkör jóval nagyobb szén-dioxid-tartalma, másrészt a kontinenseknek a maitól alapvetően eltérő elhelyezkedése volt: a sarkközeli déli kontinens és a hasonlóan viszonylag magas szélességen lévő északi kontinensdarabok között ugyanis a közepes szélességek nagy óceáni területei hozzávetőleg hatékony hőcserét tettek lehetővé, miáltal a sarkvidékeken is aránylag enyhe éghajlat uralkodott.

2_kep.pngFöldünk a kréta időszakban, körülbelül 90 millió éve - (forrás)

 

Ausztrália leszakadása

A helyzet a Gondwana feldarabolódásával és egyes utódainak az Antarktisztól való eltávolodásával radikálisan megváltozott. Elsőre kissé talán furcsának tűnő módon épp a melegebb szélességek felé mozgás pecsételte meg a gondwanai erdők utódainak sorsát, és okozott nagymértékű lehűlést a déli féltekén. A folyamat kulcseleme az Antarktiszról utoljára leszakadó Ausztrália „önállósulása” volt. A (ma) vörös kontinens leválása nagyjából 100 millió éve kezdődött, de komolyabb lendületet csak mintegy 50 millió éve vett. A két kontinens teljesen úgy 35 millió évvel ezelőtt vált el, aminek szinte azonnal drámai hatása lett.  Ausztrália északra tartása ugyanis kinyitotta délen a Tasmán-átjárót, ugyanakkor jórészt bezárta északon az „Indonéz-átjárót” (vagyis óceánrészt). Mindez a következőkkel járt: a déli óceánrész kinyílása (a Dél-Amerika és az Antarktisz közötti Drake-szoros nyílásával együtt) egy egységes, az Antarktiszt körülölelő óceánrészt hozott létre, melyben egy, a déli kontinenst körbefutó hidegáramlás tudott létrejönni, s ez utóbbi voltaképpen elvágta a déli-sarki és trópusi területek közötti légcserét (és hőáramlást), megszüntetve a korábbi kiegyenlítő mechanizmusokat. Így vált egy óriási hűtőszekrénnyé az Antarktisz: egyre nagyobb területei jegesedtek el (persze jelentős ingadozásokkal), és lényegesen lehűlt a környező tengervíz, ezáltal pedig a déli félteke jókora része is. Az északi óceánrész lassú bezáródása pedig a trópusi légmozgásokat és a hőcserét változtatta meg alapjaiban, megágyazva a ma El-Nino és La-Nina névvel illetett jelenségcsoportnak, melynek köszönhetően a korábban Ausztráliát öntöző csapadékmennyiség sokkal nagyobb változékonyságot kezdett mutatni – azaz a kontinens fokozatosan szárazabbá vált. Mindebben fontos szerepet töltött be a kontinens egyre északibb elhelyezkedése, tagolatlansága és a nagyobb hegységek hiánya is, melyek mind a kiadósabb csapadékhullás ellen dolgoztak – és fokozatosan eltüntették az erdőségeket.

3_kep_5.jpgA Gondwana végső felbomlása, Ausztrália leszakadása mintegy 40 millió éve - (forrás)

 

A legutóbbi 35 millió évben persze számos melegebb, csapadékosabb időszak is volt, a Drake-szoros 15–20 millió évvel ezelőtti ideiglenes bezárulása pedig megszüntette egy ideig a sarkvidéki áramlást, ami túlélési haladékot adott a gondwanai erdőterületek maradékainak. Ez utóbbiak számára a végső csapást az elmúlt néhány millió év eljegesedése jelentette, mely még szárazabbá tette Ausztrália éghajlatát, az esőerdőket lényegében a Nagy-Vízválasztó-hegység óceán felöli, csapadékosabb területeire visszaszorítva. Az egykori gondwanai esőerdők maradványai ennek megfelelően nem csak trópusi erdőket jelentenek, az ősi növénytársulások vékony sávban,  foltszerűen húzódnak Észak-Queensland dzsungelétől Délkelet-Queensland és Észak-Új-Dél-Wales szubtrópusi hegyi esőerdein keresztül egészen Északnyugat-Tasmánia köderdeiig.

4_kep_3.jpgA tengerpartig nyújtózó Daintree-esőerdő - (forrás)

 

És jöttek a telepesek

6_kep.JPGSzubtrópusi esőerdő (Lamington Nemzeti Park)

A jellemzően többszintű, dús, páfrányos aljnövényzetű erdőségek ott tudtak megmaradni, ahol a nedves évszak bőséges csapadéka mellett a száraz időszakban is van némi eső: a Nagy-Vízválasztó-hegység azon részein, ahol a magasabb hegyvonulatok kifejezetten partközelben húzódnak (Brisbane, Gold Coast hátországa), illetve ahová a csapadékot hozó nyugati szelek a száraz időszakban is eljutnak (Tasmánia).  A kedvező csapadékviszonyok ugyanakkor sajnos a telepesek számára is igencsak vonzónak bizonyultak, így a 250 évvel ezelőtt létezett szubtrópusi és mérsékeltövi esőerdő-állománynak csak mintegy 1 százaléka (3800 négyzetkilométernyi területe) maradt fönn mára. Ráadásul a 2019–2020-as bozóttűzszezonban az aszály miatt ezek egy része is kiszáradt és lángra kapott, tovább zsugorítva a „gondwanai” erdőterületet. (Ezt kommentálta úgy a média egy része, hogy ezek az erdők túlélték a dinoszauruszokat, de a tüzet már nem.)

5_kep_3.jpgMérsékeltövi esőerdő Tasmániában – ilyen lehetett a gondwanai erdők zöme - (forrás)

 

Sokkal jobb a helyzet északon, ahol a trópusi esőerdő jóval nagyobb mértékben őrződött meg, bizonyos helyeken továbbra is a hegységek belsőbb részeitől a partvidékig tartó egységes erdőterületet alkotva. Ennek egyik oka, hogy itt már kiterjedt területeken jóval nagyobb, 2–8000 milliméter közötti az éves csapadékmennyiség, a passzátszelek által a nyáron szállított vízmennyiség mellett „télen” is tűrhető mennyiségű eső esik. Másrészt Észak-Queensland kevésbé volt vonzó a telepesek számára, bár a XIX. század végén meghonosított ültetvényes gazdálkodás (cukornád, tea) és a legeltető állattartás komolyan megtépázta mind a partvidéki, mind a hegyvidéki erdőterületeket.

terkep_5.pngAz ausztrál esőerdők elterjedése - (forrás)

A XX. század elején azonban – az esőerdő szerencséjére – nagy változás állt be a gazdálkodás módjában: az addig a kínai és óceániai munkásokon (gyakorlatilag félrabszolgákon) alapuló kiterjedt ültetvényes növénytermesztés már nem volt fenntartható, a helyükre lépő drágább délszláv és görög munkások alkalmazásával inkább a síkvidéki cukornádtermesztés vált gazdaságossá, a foltszerűen művelt hegy- és dombvidéki ültetvényeket fokozatosan feladták.

7_kep.JPGA Cairns környéki hegyvidéki erdők különleges élőhelyeket rejtenek

A felhagyott egykori ültetvényeket – mindenki meglepetésére – lassan visszahódította a trópusi esőerdő (más területeken a kiirtott esőerdő helyét eukaliptuszerdők vették át). A népszerű turistacélpontot, Kurandát a legtöbb prospektus „esőerdei faluként” reklámozza, bár a helyiek szerint jobban passzolna a „falu, amit visszahódított az esőerdő”, ugyanis a települést eredetileg teaültetvényesek hozták létre.

Élő kövületek tárháza

Összességében a trópusi esőerdő napjainkban mintegy 9000 négyzetkilométert borít Észak-Queenslandben, ma már a Világörökség része, és több mint 15 százaléka fokozottan védett terület. De mitől olyan különlegesek ezek az erdőségek, hogy még David Attenborough is megemelte előttük a kalapját?

Egyrészt különleges betekintést nyújtanak a földtörténeti középidő (így a dinoszauruszok korának) növényvilágába – itt még számos olyan növényfaj, illetve növénycsalád él, melyeket máshonnan már csak fosszíliákból ismerünk. A terület különösen az ősi páfrányfélék egyik utolsó menedéke, de a korai virágos növények 19 családjából 12 él meg ezen a kis területen, közülük 2 képviselői csak itt találhatók meg bolygónkon.

8_kep.JPGA párás hegyvidéki erdők az ősi páfrányok menedékei

Az ősi növények nagy aránya a terület viszonylagos elszigeteltségének köszönhető, mivel a máshol elterjedő, fejlettebb, „életképesebb” fajok ide nem tudtak eljutni. Az elszigeteltség pedig időnként meglepő felfedezéseket is eredményez: az egyik legkorábbi (mintegy 130 millió éve kialakult) virágos növényt, az Idiospermumot (Calycanthaceae, fűszercserjefélék családja) innen írták le a XX. század elején, de bővebb vizsgálatára nem volt lehetőség: felfedezett élőhelyét a terjeszkedő cukornádültetvények tették tönkre. Újrafelfedezéséhez 1971-ben – paradox módon – szintén a mezőgazdaság terjeszkedése vezetett, ugyanis a növény termése mérgező, s végzett a növény élőhelyének közelében megjelenő haszonállatokkal. Azóta a terület védelem alatt áll.

450px-gardenology_org-img_0431_rbgs10dec.jpgAz Idiospermum - (forrás)

A másik különlegességet az adja, hogy egyes források szerint ez Földünk legősibb esőerdeje, azaz egy már legalább 100 millió éve létező esőerdőről van szó. Ám hogy az adott területen valóban folyamatosan létezett-e erdő, azt elég nehéz megállapítani, miként azt is, hogy pontosan mikortól is létezik, ráadásul egy malajziai erdőterület is versenyben van a megtisztelő címért. A közelmúltbeli kutatások pedig a legutóbbi eljegesedések időszakából eukaliptuszerdők maradványait és égésnyomokat tártak fel a terület egy részén, tehát erős a gyanú, hogy az esőerdő kiterjedése nagymértékben változott az elmúlt néhány száz ezer évben, és időnként akár még a mai kiterjedésénél is kisebbre zsugorodhatott.

Újraerdősítés kontra turizmus

A viszonylag még mindig kiterjedt erdőterület fenyegetettsége azonban nem múlt el teljesen, egyszerre találkozhatunk reményteli és aggasztó fejleményekkel is. A hegyvidéki területen és a Daintree Nemzeti Park területéhez kapcsolódóan a szövetségi állam egyre több területet vásárol vissza, hogy kiterjeszthesse a védett (újraerdősítendő) tartományokat. Ráadásul ehhez kapóra jött a lakosság majdnem 10 százalékát kitevő őslakosok földkárpótlása is az 1980-as, 90-es években. A sík, partvidéki területeken ugyanakkor csökkenő intenzitással, de még mindig napirenden van a cukornádültetvények bővítése.

9_kep_1.JPGAz erdők, a szurdokok és a vízesések sok látogatót vonzanak (Barron Gorge, Kuranda)

Az igazi veszélyt azonban a turizmus jelenti. A Cairns fölötti hegyvidék szurdokai, vízesései, a Daintree Nemzeti Park csaknem érintetlen, a homokos tengerpartig nyúló dzsungele egyre több látogatót vonz. Ez még önmagában nem lenne nagy baj, a terület viszonylagos elzártsága, a helyiek „komótos” életstílusa eddig ugyanis nagyrészt a „hátizsákos” turistáknak tette vonzóvá a régiót, az infrastruktúra pedig nagyobb tömeget is elbírna, ugyanakkor a cairns-i tengerparton már megkezdődött a nagy szállodák építése a tömegturizmust elősegítendő, ez pedig már egész más igényekkel jár, és komoly vitákat váltott ki a további fejlesztés irányával kapcsolatban.

17_kep.JPGA látványos, nedves növénytársulás könnyen megközelíthető a turisták számára

Az újonnan érkező turisták ugyanis egyre nagyobb arányban szeretnének fürdeni is a gyönyörű tengerpartokon, ami a krokodilok és a medúzák miatt jellemzően szigorúan tilos – de egyre nagyobb a nyomás a „probléma” megoldása érdekében –, aminek a helyiek többsége egyelőre ellenáll, kérdés persze, hogy mennyire lesz ez tartható hosszú távon. A következő évtizedben vélhetően kiderül, milyen irányba fejlődik tovább a környék turizmusa, területhasználata, ami meghatározhatja az ősi erdőmaradvány sorsát is.

Az írás eredetije az ÉLET ÉS TUDOMÁNY 2020 évi 20. számában jelent meg

Felhasznált források:

https://www.researchgate.net/publication/323666998_Tectonic_paleoclimate_and_paleoceanographic_history_of_high-latitude_southern_margins_of_Australia_during_the_Cretaceous

https://index.hu/techtud/2020/04/01/esoerdo_maradvanyara_bukkantak_az_antarktisz_nyugati_reszen/

https://climatehistory.com.au/palaeoclimate/

https://phys.org/news/2018-11-rethinking-australia-climate-history.html

https://www.vice.com/en_us/article/3a8d4y/australias-ancient-forests-survived-planetary-extinction-now-theyre-burning

https://parksaustralia.gov.au/botanic-gardens/pub/rainforest_surviving-teachers-2012.pdf

https://en.wikipedia.org/wiki/Gondwana

https://en.wikipedia.org/wiki/Antarctic_Circumpolar_Current

https://en.wikipedia.org/wiki/Gondwana_Rainforests

https://en.wikipedia.org/wiki/South_Polar_region_of_the_Cretaceous

https://en.wikipedia.org/wiki/Daintree_Rainforest

https://en.wikipedia.org/wiki/Idiospermum

https://en.wikipedia.org/wiki/Wet_Tropics_of_Queensland

https://en.wikipedia.org/wiki/Climate_change_in_Australia#Pre-instrumental_climate_change

8 komment

Magyarország trianoni határtérképei a Mapire-ön!

2020. június 04. 10:15 - DSegyevy

Az Arcanum Adatbázis Kft. és a Lechner Tudásközpont Alaphálózati és Államhatárügyi Osztályának együttműködése eredményeként a mai napon elérhetővé vált az Arcanum által üzemeltetett Mapire oldalon a Trianoni békeszerződés nyomán előállott új magyar államhatár korabeli, részletes határtérkép-sorozatainak jelentős része, közelebbről az osztrák-magyar, a csehszlovák-magyar, illetve a román-magyar határszakasz részletes térképei.

A térképek ITT érhetőek el.

sopron_2.jpg

Határtérképek Sopron környékén (forrás)

Magyarország új határait ugyan az éppen ma 100 éve aláírt Trianoni békeszerződés jelölte ki, a pontos államhatár megállapítása még éveket vett igénybe. A békeszerződés szövegéhez mellékelt térképen már láthatjuk a hozzávetőleges államhatárokat. 

trianonterkep.jpg

A Trianoni békeszerződéshez csatolt térkép. (forrás)

trianon_magyarorszag.jpg

A békeszerződéshez csatolt térkép egy másik példánya. Lelőhely: Archives diplomatiques du ministère des Affaires étrangères, Párizs (a szerző saját felvétele)

A térkép 1:1 000 000 méretarányban készült számos példányban, hasonlóan a többi békeszerződéshez mellékelt térképhez. Azt, hogy az egymilliós méretarányú térképek központi szerepet töltsenek be a béketárgyalások folyamán az európai területek tekintetében, a brit delegáció szorgalmazta, hiszen ők előzőleg már számos ilyen anyagot készítettek, és az volt a céljuk, hogy az ő anyagaik váljanak tudományos standarddá. Ezek az anyagok eredetileg a XIX. század végén Albrecht Penck által javasolt, de lassan haladó, szintén egymilliós méretarányú világtérkép lapjaira vezethetőek vissza.

budapest.jpg

Geographical Section of the Foreign Office/Royal Geographical Society: Maps of Austria-Hungary. Budapest-szelvény. 1919. (forrás)

A békeszerződés, illetve a térkép jelölte ki a szomszédos országokkal való közös határok egyes szakaszait, ez a térkép azonban a határok pontos futását tekintve még messze nem volt pontos, a pontos határok kijelölését az antant hatalmak által létrehozott, az érintett országok, valamint az antant képviselőiből álló nemzetközi határmegállapító bizottságok végezték 1921 és 1925 között. A magyar fél nagy reményeket fűzött a határmegállapító-bizottságok munkálataihoz, mivel a Millerand-levélben történt utalás lehetséges határkorrekciókra, ez azonban a később megalakuló határmegállapító bizottságainak ellenállásán csaknem teljesen elbukott.

"…A szövetséges és társult hatalmak hívek ahhoz a szellemhez, mely őket a béke által megállapított határok kijelölésénél eltöltötte, foglalkoztak azzal a lehetőséggel is, hogy az így kijelölt határ esetleg nem felel meg mindenütt pontosan a néprajzi vagy gazdasági követelményeknek. Lehetséges, hogy egy helyszíni vizsgálat bebizonyítja majd a békeszerződésben vett határok egyes pontokon való megváltoztatásának szükségességét… Ebben az esetben a szövetséges és társult hatalmak hozzájárulnak ahhoz, hogy a szövetség tanácsa, ha a tekintetbe jövő felek egyike azt kívánta, felajánlhassa jó szolgálatait az eredeti határok békés úton való kiigazítására, ugyanazon feltételek mellett, azokon a helyeken, ahol egy határbizottság valamely változtatást kívánatosnak tartott…"

A békekonferencia elnökének Alexandre Millerand francia miniszterelnöknek a levele (részlet), 1920. május

Minden szomszédos országgal külön határmegállapító bizottságokat állítottak fel, így működött Csehszlovák-Magyar, Román-Magyar, Szerb-Horvát-Szlovén-Magyar és Osztrák-Magyar Határmegállapító Bizottság is. A határmegállapító bizottságok feladata volt a politikai határvonal megállapítása és terepi kijelölése, határkövekkel történő kitűzése, illetve térképezése. Az így elkészített térképek egy része került fel most a Mapire-re. Az egyes határmegállapító bizottságok térképei a méretarányt tekintve különbözhettek egymástól.

A határkijelölés térképi munkálataival Suba János, a HIM Hadtörténeti Térképtár vezetője foglalkozott alaposabban, mi is az ő műveit használjuk kiindulópontnak. Az ő egyik cikkében olvashatjuk, hogy a határkijelölés folyamatát alapvetően három, a munkálatok előrehaladtával egyre részletesebb méretarányú térkép(sorozaton) követhető nyomon, ezek közül most a legrészletesebb sorozatok jelentős része vált elérhetővé georeferált formában. A georeferált csehszlovák és román szelvények szkennjeit Timár Gábor találta meg a 2009. évi XII. törvény mellékleteként, míg az osztrák és az ukrán (korábban szintén csehszlovák) határszakasz szelvényei a Lechner Tudásközpont Nonprofit Kft Bosnyák téri épületéből (a korábbi FÖMI) kerültek elő. 

9708b06ec6f6575d644103e58fa8ec3b.png

Határkő a Kőszegi-hegységben (a szerző saját felvétele)

A csehszlovák-magyar határ

A határszakaszra több méretarányban is készültek térképek. Készült egy 1:25 000-es méretarányú áttekintő térképsorozat, továbbá egy 1:2880-as méretarányú, a kataszteri térképek szelvényezését használó térképsorozat. Ahol a Duna képezi a határt, ott 1:5000-es méretarányú szelvényeket használtak (ezek a Duna helyszínrajza című térkép szelvényeire vezethetők vissza), de erre a szakaszra is elkészültek az 1:2880-as méretarányú szelvények. Az 1:25 000-es sorozat 68, egyenként 37 × 28 cm-es szelvényből, az 1:5000-es méretarányú, a dunai határszakaszt ábrázoló sorozat 46 db, 75 × 60 cm-es szelvényből állnak. Az 1:2880-as sorozat dunai szelvényei 115 szelvényt, míg a fennmaradó határszakasz 278 szelvényt tesz ki.

viii-04.jpg

A részletes, 1:2880-as méretarányú térkép egy Somoskő-környéki szelvénye (forrás)

A georeferált térképek a dunai határszakaszon az 1:5000-es méretarányú szelvényekből a fennmaradó határszakaszokon pedig az 1:2880-as méretarányú szelvényekből állnak.

A georeferált szelvények (a feliratra kattintva elérhető az eredeti oldal)

A román-magyar határ

A román-magyar határszakaszt 126 db, 1:5000-es méretarányú szelvényen dolgozták fel. A térképszelvények mérete 60 × 60 cm, a határ két oldalán 100-100 méternyi területet ábrázoltak. A térképen a magyar oldalon a településneveket magyarul, míg a román oldalon románul, illetve zárójelben magyarul tüntették fel.

A szerb-horvát-szlovén-magyar határ

Térképészeti szempontból ez a határszakasz a legbonyolultabb, hiszen - Suba János leírása szerint - a kérdéses határszakaszokon belül több különböző méretarányt is alkalmaztak: a határvázlatok 1:5000, 1:5760, 1:7200, 1:10 000 és 1:11 520 méretarányban készültek, nem párhuzamosan, hanem az egyes határszakaszokon belül is váltakozó módon, és a szelvények számozása sem következetes, ráadásul a különböző méretarányban készült szelvények vetülete sem egységes. A határszakaszról 261 térképvázlat készült 198 szelvényen (egyes területeket a jobb helykihasználás érdekében darabolva ábrázoltak). 1:25 000-es méretarányú áttekintő-szelvények is készültek.

Ez a határszakasz egyelőre nem szerepel a georeferált térképek között, mivel az eredeti lapok nem szerepelnek a törvénymellékletben (helyettük újabb, '70-es - '80-as évekbeli lapok érhetőek el). Amennyiben sor kerül az eredeti lapok digitalizálására és georeferálására, valószínűleg ez lesz a legnagyobb szakmai kihívás valamennyi határszakasz feldolgozása közül.

Az osztrák-magyar határ

Az osztrák-magyar határról 1:200 000, 1:75 000, 1:25 000 méretarányú térkép-sorozatok is készültek, de a legrészletesebb az 1:2880-as méretarányú térkép-sorozat, amely 180 szelvényt tett ki. Előbbi sorozatok 1-1 km, utóbbi 100-100 méter széles sávot ábrázolt a határ két oldalán.

Ezen a határszakaszon az alább ismertetendő határleírások füzeteiben található 1:2880-as méretarányú térképeket georeferálták.

A határszakaszok részletes térképeit sokszorosították (a szerb-horvát-szlovén-magyar határról például vagy 53 ezer szelvényt nyomtattak ki), és az érintett országok között szétosztották. A sokszorosított térképek közül néhány példányt a határmegállapító bizottság tagjai aláírásukkal hitelesítettek (a Csehszlovák-magyar határmegállapító bizottság esetén például 3-3-at). A szelvényeket a mai napig használják, a georeferált lapok nagy része például a 2009. évi XII. törvény mellékleteként kerültek elő, de számos, a békeszerződés óta eltelt időszakban lezajlott apróbb határkorrekciót is rávezettek. 

Határleírások

A határvázlatok mellett a másik térképészeti dokumentum a határleírás volt, amely szakaszonként (a csehszlovák-magyar határt például 27 füzetben dolgozták fel) mutatta be a határokat. Jellemzően az egyik oldalon szerepelt a határok, határkövek fizikai leírása, míg a másik oldalon egy-egy térképi vázlat szerepelt, ahogy azt az alábbi, az osztrák-magyar határ kapcsán is láthatjuk (ezek a térképek lettek georeferálva). Ezekhez több esetben kisebb méretarányú, 1:200 000-es áttekintő térképeket (a román-magyar határ esetében 1:375 000 volt a méretarány) is mellékeltek. Az egyes határmegállapító bizottságok határleírásai nem voltak egységesek, nem mindegyikhez mellékeltek külön térképet, és ezek méretarányai sem voltak egységesek.

irottko.jpg

A Magyar Királyság és az Osztrák Köztársaság közötti határvonal részletes leírása térképekkel. Az Írott-kő környéke (forrás)

koszegihg.jpg

A Kőszegi-hegység területét bemutató áttekintő térkép az osztrák-magyar határ B VI. alszakaszát bemutató határleírás  füzetéhez (forrás)

Összességében tehát a fentiekből láthatjuk, hogy a Trianoni békeszerződés és az azt követő határ-kijelölési munkálatok legrészletesebb térképészeti anyagai kerültek publikálásra, mely munka, főleg hogy egyben ábrázolja valamennyi határszakaszt, nemcsak hogy hiánypótló, hanem újdonság is a tekintetben ,hogy az eddig csak egyes szelvényeken látható területek összefüggő formában is szemlélhetők. További irány lehet a hiányzó határszakaszok georeferálása, illetve érdemes lehet kiterjeszteni a figyelmet a történelmi Magyarország területére eső, de az egyes utódállamok közötti területekre is, mint például a román-délszláv határ. Bár a törvénymellékletben a térképi anyagok nagy része elérhető, érdemes lenne digitalizálni a határmegállapító bizottságok egyéb anyagait is, és adatbázis-szerűen elérhetővé tenni azokat a neten.

A szelvények georeferálását Nagy Diána és Kozma László (Arcanum) készítették el.

Frissítés!

A Magyar Nemzeti Levéltár honlapján is megjelent egy nagyon alapos írás az ott őrzött határtérképekről. Ebben megtekinthető néhány, a határmegállapító bizottságok tagjai által aláírt és lepecsételt szelvény is!

Források

Heffernan, Michael: Geography, Cartography and MilitaryIntelligence: The Royal Geographical Society and the First WorldWar. In: Transactions of the Institute of British Geographers. 1996. 504-533. p.
Suba János: A trianoni határ határokmányai. In: A Virtuális Intézet Közép-Európa Kutatására közleménye. 2010. 308-321. p.

Suba János: A trianoni határ kitűzése és térképei. I. rész. In: Geodézia és Kartográfia. 2001/1. 25-29. p.

Suba János: A trianoni határ kitűzése és térképei. II. rész. In: Geodézia és Kartográfia. 2001/2. 4-9. p.

Suba János: A trianoni határ kitűzése és térképei. III. rész. In: Geodézia és Kartográfia. 2001/3. 6-9. p.

Suba János: A trianoni határ kitűzése és térképei. IV. rész. In: Geodézia és Kartográfia. 2001/4. 12-15. p.

Suba János: Magyarország trianoni határainak kitűzése. In: Rubicon: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/magyarorszag_trianoni_hatarainak_kituzese/ 

https://mapire.eu/hu/map/trianon100/?layers=here-aerial%2C174%2C175&bbox=2496061.50149819%2C6066154.123521094%2C2521839.889287366%2C6073797.826349611

https://basedoc.diplomatie.gouv.fr/exl-php/recherche/mae_internet___traites?fbclid=IwAR3fg6_Xuhfhq5foeZGH5ob0r21WiYTifNrzMMQTVukWjBSURaV_diJf2Gw

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0900012.tv

http://mercator.elte.hu/~messer/folyo/

https://hu.wikipedia.org/wiki/Alexandre_Millerand

https://hu.wikipedia.org/wiki/Millerand-f%C3%A9le_k%C3%ADs%C3%A9r%C5%91lev%C3%A9l

https://mnl.gov.hu/mnl/ol/hirek/trianoni_hatarokmanyok_az_mnl_orszagos_leveltaraban

https://magyarkozlony.hu/dokumentumok/1a4248e70c7fa6630fd9a9dbd7d4a359421e8a21/megtekintes

4 komment

Balkáni együttélés - Vukovár, a megosztott város

2020. május 24. 19:30 - geobuddie

„A háború előtt” – így kezdődik Vukováron nagyon sok mondat, megállapítás vagy visszaemlékezés. A jelenleg hivatalosan 27 ezer – a helyiek véleménye szerint 20-21 ezer – fős kelet-horvátországi város 1991 előtt a jugoszláv „Testvériség – Egység” jelszavaival fémjelzett hivatalos ideológia iskolapéldája volt, a délszláv állam soknemzetiségű és -kultúrájú jellegének megtestesülése. A nemzetiségek békés együttélésével jellemezhető, akkor még csaknem 45 ezer fő által lakott település mai lakosai nosztalgiával tekintenek vissza azokra az évtizedekre, amikor a helyiek szemében Vukovár Jugoszlávia – Belgrád és Zágráb után – „harmadik leggazdagabb városa” volt. Jelenleg periférikus helyzetéből adódó nehézségekkel, illetve a múlt sok szempontból máig feldolgozatlan terhével küszködő, rohamosan csökkenő népességszámú település.

babic-1024x667.jpg

Vukovári optimizmus - 1991-ben erre még nem sok esély mutatkozott (forrás: https://www.mcdrvu.hr/proboj-iz-vukovara-17-11-1991-300/)

A magyar határtól alig 60 km-re elhelyezkedő Vukovár 1918 végén lett a formálódó Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része, előtte évszázadokon át a Magyar Királyság városai közé tartozott. A középkorban még döntő részben magyar népességű szlavóniai megyeközpont a 16. század első felében török kézre került, melynek hatására népessége hamar kicserélődött, az elmenekülő magyar lakosság helyére főként balkáni eredetű csoportok költöztek. Az alapvetően magyar jellegű vidéken csupán néhány – sajátos elhelyezkedésű, nehezen megközelíthető – községben (Haraszti, Kórógy, Rétfalu, Szentlászló) maradt fenn a korábbi népesség kontinuitása, ugyanakkor Kelet-Szlavónia többi része Vukovárral együtt horvát illetve szerb többségű területté vált. A város a középkorban is létező, ugyanakkor a 18. században a korábbinál jóval nagyobb területen kialakított Szerém vármegye székhelye lett, ezzel párhuzamosan a helyi fölbirtokos – a német származású Eltz család – német népességet telepített be. Az 1700-as évek második felében épültek a városközpontnak máig sajátos karaktert adó barokk épületek is. A helyi horvát, szerb és német lakosság mellé elsősorban a 19. század második felétől magyar lakosság is települt, főként a Dráván túlról, így Vukovár már a századforduló idején is soknemzetiségű városnak számított. 1910-ben 10,4 ezer fő lakta, mellyel Horvát-Szlavónországon belül (aminek közjogilag része volt) jelentős centrumnak számított.

1918 után a jelentős részben a közigazgatásban illetve a közlekedésben dolgozó – így megélhetésüket az új állami keretek között elveszítő - magyarok száma lecsökkent, a délszlávoké növekedett. A város 1941-1944 között a Független Horvát Állam része lett, e periódusban a szerbeket több atrocitás érte. Egy, a horvát katonai alakulatok által partizánok ellen indított akció során 455 (384 szerb, 71 horvát) személyt végeztek ki; a Szerémség számos településéről – tehát nemcsak Vukovárról – elhurcolt áldozatokat a vukovári vasútállomáson gyűjtötték össze.

1945-től a jugoszláv államban a horvátországi szerbek „domináns nemzetnek” érezték magukat, ugyanakkor a multietnikus Vukovárban a horvátok, szerbek, ruszinok, magyarok, sőt bosnyákok valóban békés együttélése valósult meg, ahol a nemzetiségi kérdés – természetesen az akkor uralkodó ideológia vezérelvének is megfelelve – legfeljebb marginális szerepet játszott. A lakosság viszonylag magas életszínvonalát elsősorban a fénykorában 20 ezer (jelenleg 700) főt foglalkoztató „Borovo” cipőgyár működése biztosította. Az etnikai keveredés a családok szintjén is nagy számban volt tetten érhető (vegyes házasságok), nem véletlen, hogy a magukat „jugoszlávnak” vallók aránya – a délszláv állam más, etnikailag diverz vidékeihez, pl. a Vajdasághoz hasonlóan – 1961-1981 között meredeken emelkedett. Az utolsó jugoszláv népszámlálás (1991) idején Vukováron 44,7 ezer fő élt, melynek 47,2%-a horvát, 32,3%-a szerb, 15,1%-a jugoszláv, 3,2%-a ruszin/ukrán és 1,6%-a magyar volt.

vukovar_diagram.jpg

Vukovár nemzetiségi adatai a 20. század kezdetétől napjainkig (forrás: Busic 2007, Bogisic 2015, Jagodar 2017, Vukovár önkormányzata, 2011. évi horvát népszámlálás)

1990 után Jugoszlávia tagköztársaságai egymás után nyilvánították ki függetlenségüket, a népszavazással legitimált horvát elszakadást a szábor 1991 júniusában hagyta jóvá. A Jugoszláv Néphadsereg Belgrád támogatásával, illetve – főként a horvátországi szerb kisebbségi soraiból szerveződő – paramilitáris egységek beavatkozása mellett 1991 augusztusában megtámadta a horvát államot, ennek keretében ostrom alá vette Vukovárt.

A csaknem három hónapig tartó összecsapás során a város épületeinek 80%-a semmisült meg, az erőszakos eseményeknek több ezer katonai és polgári személy esett áldozatul. Köztük voltak azok a horvát katonák is, akiket már a város elestét (1991. november 18.) követően egy, a városközponttól öt kilométerre található sertéstelep területén végeztek ki. A horvát katonai temetőben közel ezer azonosított katona nyugszik, a mai napig több tucatnyi eltűntet tartanak nyilván. Az ostrom előtt, illetve annak befejeztével több tízezer horvát menekült kelt útra Vukovárról, mivel a bevonuló szerb csapatok etnikailag „tisztán szerbbé” kívánták alakítani a települést.

vukovar-1991_-18.jpg

Vukovár fentről 1991 novemberében, az ostrom végén (forrás: https://balkanimozaik.blog.hu/2017/11/18/a_foldi_pokol_vukovar)

Sajnos a szerb megszállás rövid, ám a város életében meghatározó fontosságú időszakáról (1991. november–1998. január) rendkívül kevés információ áll rendelkezésünkre, noha e periódus közvetetten a mai napig hatással van Vukovár életére (a helyben maradt népesség élete, túlélési stratégiák, a városban uralkodó körülmények stb.), hiszen a visszatérő horvát népesség gyanakvása főként abból fakad, hogy „nem tudják pontosan”, hogy szerb szomszédjuk, ismerősük vállalt-e bármilyen szerepet Vukovár megszállásában. A település jelenlegi viszonyainak számos eleme könnyen visszavezethető a 90-es években történtekre (szeparált oktatás, menekültek és visszatérés stb.). A részben Zágrábban, részben a horvát tengerparti városokban, illetve Nyugat-Európában élő vukovári menekültek jelentős hányada sosem tért vissza, a város lakosságszáma 2001-ben alig haladta meg a 30 ezer főt, 2011-re 27 ezer alá csökkent. Noha a horvát kormányzat nagy súlyt helyezett az újjáépítésre, illetve a helyi gazdaság élénkítésére (Vukovár jelenleg is különleges financiális kedvezményeket élvez), az országon belüli periférikus fekvés és a munkahelyek hiánya a fiatal generációkat elvándorlásra ösztönzi.

Pár új fogalom

Az emlékezetpolitika, illetve annak társadalmi, társadalompszichológiai, sőt gazdasági hatásai hazánkban, Nyugat-Európával vagy az USA-val ellentétben, még viszonylag alulkutatott téma, hiszen a magyarországi közvélemény „forintosítsunk mindent” attitűdje – nemcsak laikus, hanem gyakran akadémiai oldalról egyaránt – nehezen vesz tudomást olyan tudományterületekről, amelyektől nem lesz rövid úton, lehetőleg minél hamarabb „olcsóbb a kenyér”. Ezzel a kihívással egyébként a társadalomföldrajz számos alterülete is rendszeresen találkozik. Éppen ezért is fontos a téma kibontása, illetve annak tudatosítása, hogy sajátos mechanizmusainak megértéséhez a társadalmi élet minél több részletét érdemes feltárni: hosszú távon épp ezzel készítjük elő azon eszközöket, melyek a későbbi politikai vagy közösségi döntéshozatalt pozitív irányban befolyásolhatják.

20180428_163205.jpg

20191008_134820.jpg

A felújításra tett erőfeszítések dacára ma is több száz épület áll Vukováron, amely magán viseli a háború nyomait (saját fotók)

Az emlékezetpolitikához kapcsolódó fogalmak definiálása tőlünk nyugatra már megtörtént, ezeket Vukovár esetében is alkalmazhatjuk. A város az utóbbi évek során fokozatosan vált nemzeti zarándokhellyé, amelyben központi vagy városi kezdeményezésre egyre több emlékművet és –helyet emeltek. A város szövetébe mind több ponton beágyazódó helyek sokasága révén mára Vukovár memorial landscape-nek vagy patriotic landscape-nek tekinthető, ahol az emlékezés terei az urbánus táj meghatározó elemeivé váltak, nagy számuk (és gyakran jelentékeny méretük) és a rajtuk szereplő információk révén a laikusok számára is hamar egyértelművé teszik Vukovár jelenlegi szerepét. E két fogalom Vukovár esetében szorosan összefonódik, a szuverenitás, a szabadság és a horvát nemzet újjászületésének szimbólumává téve, új funkcióval ellátva a várost, és nem mellékesen közvetett módon kizárva e közegből a település szerb közösségét. E helyszínek kizárólag a horvát fél igazságát tükrözik, heroizálva a vukovári horvátokat, és a külvilág előtt egybemosva a helyi szerb lakosságot az agresszorokkal.

A múlt és a mai horvát-szerb viszony

Fellobogózott város

Vukovár ma is épp annyira a horvát hősiesség szimbóluma, mintha csak tegnap fejeződött volna be a függetlenségért történő küzdelem. Sőt, időközben a város lényegében nemzeti zarándokhellyé vált, ahová szervezett utak keretében (utazási irodák segítségével, illetve – kötelező jelleggel – az iskolai oktatás részeként) és egyéni elhatározásból egyaránt horvátok ezrei látogatnak el. A város saját maga is erősíti ezt a profilt, ezt észrevehetjük az önkormányzat által szervezett ünnepségeken, a helyi marketingen vagy éppen az üzletek kínálatán egyaránt. Más oldalról a vukováriak megtanultak együtt élni az emlékművek sokaságával, és – amellett, hogy némileg igénylik is azok jelenlétét – a novemberi megemlékezésektől eltekintve alig látogatják őket. A „fellobogózott város” kifejezés sokkal inkább utal arra a szerepre, amit Vukovár ma Horvátország történelmén belül betölt, ez így van akkor is, ha a szóban forgó horvát zászlók jelentős hányada vukovári magánházak falán lobog (több százat lehet látni a városban). Vukovár még ma is hordoz magán sebeket, ugyanakkor együtt tud élni saját múltjával.

20180504_143541.jpg

A város hősiességét hirdető kereszt a Duna-parton, a túloldal már Szerbia (saját fotó)

"Erőltetett" optimizmus

Ezen együttélés, vagy megbékélés talán legfontosabb záloga egyfajta ellentmondásos mentális állapot, amely lényegében minden interjúalany szavaiból – kiéből jobban, kiéből kevésbé – kiérezhető volt. Sokan látják fontosnak a továbblépést, ugyanakkor ezt ma nem tudják másképp elképzelni, minthogy a baráti, szomszédi, munkahelyi stb. színtéren elkerülik a témát, ez különösen igaz különböző nemzetiségű emberek interakciója esetén.

„Beszéljünk erről akkor, ha felálltunk innen és kimentünk a Duna-partra.” (fiatal férfi, az interjú egy zsúfolt kávézóban történt)

Egyetlen kérdésre sem mondott nemet egy interjúalany sem, sőt érezhetően jól esett beszélniük. Valószínűleg éppen azért, mert a hétköznapi élethelyzetekben nem tehetik meg.

„Apám megjárta a mitrovicai koncentrációs tábort, aztán néhány évvel később meghalt.” (fiatal nő, aki az ostrom előtt az édesanyjával elmenekült)

„Anyám az ostrom alatt halt meg, apámat kivégezték. Azóta gyógyszerfüggő vagyok.” (fiatal férfi, a helyi kórház dolgozója)

A fentiekhez hasonló kijelentések a háborús periódusból származó sok-sok információ fényében nem voltak meglepőek. Vukováron lényegében minden lakos – közvetve vagy közvetlenül – érintett a konfliktusban. A szerbek egy része a védők oldalán harcolt, őket hazaárulóként kezelték a város eleste után. Döntő hányaduk nem vett részt erőszakos cselekményekben, viszont kihasználta annak lehetőségét, hogy a más nemzetiségűekkel ellentétben lakóhelyén maradhatott. Egy viszonylag szűk réteg viszont a helyi horvátok (és más, nem szerb nemzetiségűek) ellen fordult, kiszolgálta a megszállókat és a mai napig csak kényszerűségből fogadja el az önálló horvát állam létét.

20191002_182147.jpg

Szerb katonai temető, mellékutcában, családi házakkal körülvéve (saját fotó)

A helyiek nagy része egymás között nem beszél erről. Úgy gondolják, valószínűleg joggal, hogy a téma nem csupán sebeket tépne fel és a veszteségekkel szembesítené a róla beszélőket, hanem kiújítaná a konfliktust a szerbek és nem szerbek között (Vukovár többi közössége, így a magyarok is, a horvátok sorsában osztozott). Vukovár jövője kapcsán érzékelhető optimizmusuk a város fejlődése, illetve a nemzetiségek közötti szakadékok elhalványulása kapcsán figyelemre méltó és kétségkívül előremutató. E pozitív gondolkodás mögül azonban gyorsan előtörnek a véleménynyilvánítás azon elemei, melyek arra utalnak: az utóbbi években tapasztalt javulás nem a múlt feldolgozásából és nem valódi megbékélésből fakad, hanem a téma tabuvá nyilvánításából.

Érzékeny témák

Noha a fent említett tabu ereje jelentős, van pár olyan téma, melyek érzékenysége vagy aktualitása oly nagy, hogy az adott közösség elviselni sem hajlandó a saját igazságától eltérő álláspontot. Ahogy már korábban említettem, horvátok és szerbek között már az 1991. évi események megítélésében is hatalmas a különbség, de az erről való vitatkozást elkerülik. A továbbiakban két olyan kérdés következik, melyek esetében véleményüket egyáltalán nem rejtik véka alá, hanem bármikor – olykor igen vehemensen – érvényre juttatják.

157193.jpeg

20180511_164839.jpg

Vukovárt cirill betűkkel soha (felső fotó: https://www.tportal.hr/vijesti/clanak/vukovar-ne-cirilici-nema-dovoljan-broj-potpisa-za-referendum-20131129, alsó fotó: saját felvétel)

Cirill feliratok

A horvát parlament által 2002 decemberében elfogadott kisebbségi törvény alapján azon településeken, ahol egy kisebbség aránya a 33%-ot meghaladja, az önkormányzat köteles gondoskodni a hivatalos feliratok (közterületek nevei, önkormányzati információk stb.) több nyelven történő szerepeltetéséről. A 2011. évi népszámlálás szerint a szerbek aránya Vukováron 34,8%. A városi vezetés a cenzus eredményeit tudomásul véve 2013-tól érvényt próbált szerezni a törvénynek, kiváltva a helyi horvát lakosság haragját. A feliratokat kihelyezésüket követően a horvátok azonnal leverték, felvonulással, illetve petícióval nyomatékosították a követelést: Vukováron ne érvényesüljön a törvény.  A városi vezetés (soraiban jó néhány szerb képviselővel) két évnyi próbálkozás után meghátrált, majd a szábor is elfogadta: a törvényt országszerte betartatják, kivéve Vukovárt. A gyakorlat azt mutatja, hogy nem csak itt, hanem több környékbeli, szerbek által lakott településen is alig jelennek meg szerb nyelvű feliratok (pl. a Vukovárhoz közeli Trpinja-n vagy Borovo-ban sem).

„Annyi mindent elvettek tőlem. (…) A cirill betűk az erőszakra, a háborúra emlékeztetnek engem és arra, hogy az a nemzetiség felelős ezért." (fiatal vukovári nő)

„Úgy gondolom, érdemes várni egy 10 évet a cirill feliratokkal, aztán újra meg lehet próbálni.” (fiatal vukovári férfi)

Választások és népszámlálás

A vukovári szerbség számára városi jelenlétük és súlyuk presztízskérdés. Az utóbbi évtizedekben nemcsak horvátok, hanem a szerbek száma is számottevően csökkent, jelentős részben az elvándorlás révén. Sok szerb fiatal az újvidéki vagy a belgrádi egyetemekre jár, majd tanulmányai befejeztével nem tér vissza Vukovárra. Ezenkívül sokan úgy ítélték meg, hogy az (újra)épülő horvát államiság keretei között nemzetiségük miatt kevésbé tudnak érvényesülni vagy éppen Vukovár hátrányos gazdasági pozíciói késztették őket távozásra. A helyi szerbek aránya, valamit részvételük a városvezetésben viszont továbbra is fontos maradt, demonstrálva a szerbség erejét, biztosítva beleszólását a döntéshozatali folyamatokba. Ennek szinten tartása egy gyorsan fogyó közösségen belül nem lenne lehetséges, ezért az elköltöző szerbek többnyire fenntartják vukovári ingatlanjaikat. Utóbbi nem meglepő, hiszen a városban több száz eladó ház, lakás és telek található, a kereslet viszont rendkívül alacsony. Ugyanakkor sokat elárul a szerb közösség stratégiájáról, hogy Vukovárra jelentik be magukat állandó lakosként, miközben életvitelszerűen szerbiai településeken élnek és nem is szándékoznak „hazaköltözni”.

20191008_124345.jpg

"Szerbeket a (fűz-)fára!" - Egy a helyi etnikai konfliktus látható jelei közül. A másik oldal sem marad adós (saját fotó)

Ennek egyik fő oka a horvátországi népszámlálásokon, illetve a parlamenti és a helyi önkormányzati választásokon történő részvétel biztosítása. Vukovári állami és önkormányzati alkalmazottak elmondása szerint „ők sem tudják, honnan jönnek és hogyan sikerül megszervezni” a szerbek tömeges megjelenését a kritikus pillanatokban. A hivatalosan Vukovárra bejelentett szerbiai illetőségű személyek ilyenkor buszokkal érkeznek, szavaznak vagy kitöltik a népszámlálási íveket, majd visszautaznak Szerbiába. A vukovári hatóságok tehetetlenek, noha időnként megkísérlik a bejelentett lakcímek ellenőrzését. Alapos vizsgálat esetén ugyanakkor az is nyilvánvalóvá válna, hogy rengeteg horvát személy és család sem él ténylegesen a városban.

„Nem él Vukováron 35% szerb, de amikor népszámlálás van, akkor hirtelen buszokkal megjelennek, és a választásoknál is így van. És akkor a horvátok azt csinálják, hogy ellenőrzik a címeket, hogy tényleg valaki ott lakik-e. Mert be van jelentve, és közben Szerbiában lakik. És persze, hogy választáskor a sajátjaira szavaz. Úgyhogy ezeket próbálták meg most kiszűrni, mentek házról-házra.” (középkorú férfi, Eszék)

A helyi szerb közösség az ilyen jellegű – törvényes, ám mégis valótlan állapotot eredményező – békés erődemonstrációt rendkívül fontosnak tartja. A jelenség következményei pedig jól érzékelhetőek a szerbek arányának 2001-2011 közötti kismértékű (1,8 százalékpontos) emelkedésében, amivel már sikerült meghaladni a kisebbségi jogok biztosításához szükséges 33%-ot. E ponton pedig nem nehéz felismerni, hogyan függ mindez össze a cirill feliratok problémakörével.

Vukovár, a (már nem annyira) megosztott város

„Úgy gondolom, mások megosztottabbnak látnak minket, mint mi magunkat.” (fiatal vukovári nő)

Az emlékezés terei és az azokhoz kapcsolódó turizmus, illetve a megemlékezések máig meghatározóak Vukovár életében, hatásuk ugyanakkor – horvátok és szerbek viszonylatában – nem feltétlenül megosztó, hiszen az urbánus táj, a „memorial landscape” megszokott elemeivé váltak. Különlegességük és fontos szerepük lényegében mindenki által elismert, de jelenlétük nem szít ellentétet. Idesoroltam az emlékműveket (pontszerű, belső tér nélküli felépítmények), az emlékhelyeket (belső térrel rendelkező látogatócentrumok) és a temetőket. Nemzetiség tekintetében értelemszerűen a horvát jelleg dominál, nemcsak az ostrom fontosabb eseményeinek és helyszíneinek állítottak emléket, hanem egy-egy nevesebb katona elestének is (pl. egy belga önkéntesnek a város egyik fő útvonala mellett, de nem feledkezhetünk meg a fiatal francia önkéntesről, a mártírként tisztelt Jean-Michel Nicollier-ről elnevezett belvárosi hídról sem). Az emlékezés szerb jellegű terei közé az ortodox és a szerb katonai temetőt, valamint két korábban emelt, a fasizmus áldozatainak névsorát tartalmazó emlékművel sorolhatjuk. Utóbbiaknál a horvátok is koszorúznak, mint ahogy a szerbek közül is ellátogatnak páran a horvát hősi emlékhelyekhez. Az emlékművek tekintetében egyértelmű aszimmetriát tapasztalunk, a szerbek számára a megemlékezések lényegében saját temetőikre korlátozódnak.

Az optimizmus, illetve a város a helyiek által dicsért – és e sorok írója által is jól érzékelt – derűje és sajátos atmoszférája kellemes, élhető hellyé teszik Vukovárt. Ez a miliő akkor is megosztottság ellen hat, ha tudjuk, a helyiek privát és kollektív tudatába, identitásába mélyen beágyazódott a háború emléke, illetve a horvátok és a szerbek szembenállása. Noha az elfojtás bármilyen formája komoly veszélyeket hordoz, az előretekintés iránti őszinte igény így is napról-napra megkönnyíti a két közösség interakcióját. 

Vukovár megszokott élete november közepén bolydul fel, amikor a helyi horvátok (valamint számos vendég) akár két héten át megemlékezések, felvonulások sorával elevenítik fel az 1991. évi eseményeket. A város ostroma november 18-án fejeződött be, a következő napokat a támadók bosszúvágyuk kiélésével töltötték, ekkor történt az ovcara-i mészárlás is (200 áldozat). A város életére a megemlékezések keltette érzelmek rányomják a bélyegüket, rendkívül érzékeny időszakot okozva ilyenkor novemberben, amelynek során viszont évek óta nem történt semmilyen atrocitás. Igaz, ehhez talán az is szükséges, hogy a helyi szerbek ilyenkor otthon maradnak, vagy elutaznak a városból.

Úgy tűnik, a novemberi megemlékezések és a fentiekben említett „érzékeny témák” a törésvonalak fennmaradása irányába hatnak. A cirill feliratok hiánya a szerbekben azt az érzést erősítheti, miszerint a horvát állam lojalitást vár tőlük, cserébe a saját maga által elfogadott törvényeket sem tartatja be. A szerbek a népszámlálások és a választások időpontjában történő pillanatnyi jelenlét (és az eseményekre szervezett formában való „ráhordását”) pedig a horvátok tekintik jogtalannak és fenyegetőnek. A megosztottsággal kapcsolatban a helyiek többnyire egyetértenek abban, hogy korábban ugyan mélyebb volt, ám jelenleg is a város életének több elemében érhető tetten.

20180519_082222.jpg

Különleges győzelmi emlékmű (a téma ugyanaz, de a fotó Eszéken készült, saját felvétel)

A háború, minden eseményével és az újrakezdés nehézségeivel együtt, felejtésre ítélt téma. Ugyanakkor léteznek olyan kérdések, amelyek aktualitásuk miatt nem számítanak tabunak (a cirill feliratok, illetve a szerbek szavazási szokásai), noha összefüggnek az 1990-es években tapasztaltakkal. Ezek továbbra is a két etnikai csoport közötti szakadékot mélyítik, hátráltatva a megbékélés folyamatát.

 

A bejegyzés a következő tanulmányok alapján készült:

"Amiről nem beszélünk" - Emlékezetpolitika és etnikai törtésvonalak Vukováron. In: Fazekas, István; Kiss, Emőke; Lázár, István (szerk.) Földrajzi tanulmányok 2018 Debrecen, Magyarország: MTA DAB Földtudományi Szakbizottság (2018)

Elhibázott újjáépítés? A vukovári városregeneráció kérdőjelei. Metszet: Építészet, újdonságok, szerkezetek, részletek: 3 (2019)

A kutatás a Danube Urban Brand (DANUrB) projekt keretében, az Európai Unió és a Magyar Állam társfinanszírozásában valósult meg.

Vukovár ostroma a Youtube-on (hozzáférés: 2020. május 20.)

Bibliográfia

  • Baillie, B. (2012): Vukovar’s Divided memory: The reification of ethnicity through Memorialisation. Divided Cities/Contested States Working Paper 25.
  • Bogisic, L. B. (2015): Etnosi i konfesije u Vukovaru i Vukovarskom kraju od 1918. do 1941. s posebnim ostvrtom na manjinske zajednice. Doktorski rad. Sveuciliste u Zagrebu, Filozofski fakultet 358 p.
  • Busic, K. (2007): Hrvatsko-srpski odnosti u Vukovaru i okolici od 1918. do 1941. godine. In: Zivic, D.; Zebec, I.: Vukovar-Hrvatska bastina i perspektive razvoja. Institut drustvenih znanosti Ivo Pilar Centar Vukovar, Zagreb–Vukovar pp. 247-272.
  • Carmichale, C. (2002): Ethnic Cleansing in the Balkans. Nationalism and the destruction of tradition. Routledge, London–New York 188 p.
  • Corkalo, D. et al. 2004. ‘Neighbours again? Intercommunity relations after ethnic cleansing’, in Stover, E.; Weinstein, H. M. (eds.): My neighbour, my enemy: justice and community in the aftermath of mass atrocity. Cambridge University Press, Cambridge pp. 143–161.
  • Corkalo Biruski, D., Ajdukovic, D. (2007): Separate schools – a divided community: The role of the school in post-war social reconstruction. Review of Psychology 14. 2. pp. 93-108.
  • Corkalo Biruski, D., Ajdukovic, D. (2008): Od dekonstrukcije do rekonstrukcije traumatizirane zajednice: primjer Vukovara. Revija za socijalnu politiku 16. pp. 1-24.
  • Damjanovic, D. (2007): O gradnji i stilu prve vukovarske sinagoge iz 1845. godine. Provijesni Prilozi 32. pp. 241-257.
  • Daniels, S. 1993. Fields of vision: landscape imagery and national identity in England and the United States. Princeton, NJ. Princeton University Press
  • Dwyer, O. J., Alderman, D. H. (2008): Memorial landscapes: analytic questions and metaphors. Geojournal 73. pp. 165-178.
  • Erőss Á. (2018): Szimbolikus terek és térhasználat többnemzetiségű városokban: Beregszász és Nagyvárad példája. Doktori disszertáció, ELTE Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanszék–MTA Földrajztudományi Intézet 158 p.
  • Jagodar, J. (2017): Vukovar kao primjer multietnickog i podijeljenoga grada. Balcanica Posnaniensia 24. pp. 101-125.
  • Kosic, A., Byrne, S. (2009): Community Relations Work with Young People in Vukovar, Croatia: an Exploratory Study in Coexistence Building. Peace and Conflict Studies 15. 2. pp. 61-79.
  • Popis stanovnistva, kucanstava i stanova 2011. Stanovnistvo prema drzavljanstvu, narodnosti, vjrei i materinskom jeziku. Statisticka ivjesca, Zagreb, 2013
  • Reidy, C. M., Taylor, L. K., Merrilees, C. E., Ajdukovic, D., Corkalo Biruski, D., Cummings, E. M. (2015): The political socialization of youth in a post-conflict community. International Journal of Intercultural Relations 45. pp. 11-23.
  • Rogic, I. (1993): Vukovar ’91. I hrvatski nacionalni identitet. Drustvena istrazivanja 4-5. 2-3. pp. 501-519.
  • Sullivan, G. A. 1998. The drama of landscape: land, property and social relations in the early modern stage. Stanford, Stanford University Press.
  • Wasserman, J. R. (1998): To Trace the Shifting Sands: Community, Ritual, and the Memorial Landscape. Landscape Journal 17. 1. pp. 42-61.
  • Zebec, I. (2008): Utjecaj ceskoga kapitala na razvoj Vukovara u razdoblju izmedu dva svjetska rata. Drustvena istrazivanja 17. 1-2. pp. 101-124.
  • https://balkanimozaik.blog.hu/2017/11/18/a_foldi_pokol_vukovar (hozzáférés: 2020. május 20.)
  • http://www.vukovar.hr/e-usluge/ostalo/pitanja-i-prijedlozi/255-nekategorizirano/2814-stanovnistvo-grada-vukovara (hozzáférés: 2020. május 20.)
  • https://www.tportal.hr/vijesti/clanak/vukovar-ne-cirilici-nema-dovoljan-broj-potpisa-za-referendum-20131129 (hozzáférés: 2020. május 20.)
  • https://www.mcdrvu.hr/proboj-iz-vukovara-17-11-1991-300/ (hozzáférés: 2020. május 20.)
76 komment

Orbán Viktor földgömbje és a centenárium

2020. május 14. 21:58 - DSegyevy

A trianoni békeszerződés aláírásának 100. évfordulója előtt alig egy hónappal újra a figyelem középpontjába került a magyar miniszterelnök földgömbje. Jelen ügy apropója, hogy Orbán Viktor miniszterelnök egy olyan képpel kívánt sikeres történelem-érettségit a magyarországi érettségizőknek, amelyen a földgömb egy olyan részlete látható, amely nagyjából a történelmi Magyarországnak az eredeti földgömb keletkezésének idején fennálló határait ábrázolta. A fénykép kiváltotta előbb a román, majd a horvát és szlovén (miniszter)elnökök nemtetszését is. 

ov_1.jpg

Az említett bejegyzés Orbán Viktor közösségi oldalán (forrás)

Noha, ahogy egy korábbi bejegyzésünkben részletesen bemutattuk, a földgömbök politikai szerepe meglehetősen szerteágazó lehet, azonban a fényképet a politikusi reakciók egyértelműen a trianoni békeszerződéshez kötődő területi diskurzus keretén belül értelmezték, és jellemzően a centenáriumi időszak hasonló magyar "térképügyeinek" folytatásaként interpretálták.

Ezek az ügyek időrendben a következők voltak: 

1; Az About Hungary nevű magyar kormányzati Twitter-oldalon 2019. június 4-én közzétett Nagy-Magyarország térkép.

A magyar kormányzat Twitter-csatornáján megjelent térképre először a szlovénok reagáltak, majd a román és a horvát vezetés  is megszólalt a poszttal kapcsolatban (előbbi - tévesen - Osztrák-Magyar Monarchiaként interpretálva a térképen ábrázolt területeket): 

 

A térkép a trianoni békeszerződés nyomán az országtól elcsatolt területeket és az ott élő magyarok számát mutatja be. A térkép nem klasszikus térkép, hanem a korabeli propaganda-plakátokra emlékeztető módon a régi magyar országterületre kívülről benyúló kezekkel igyekszik érzelmileg is alátámasztani a történtek magyar szempontból szomorú voltát. Ellentmondásos ugyanakkor, hogy a térkép nagyjából a korabeli magyar népességadatokat tünteti fel, viszont nem egyértelműen a korabeli utódállamok területi felosztását, hanem részben és némileg következetlen módon (lásd Kárpátalját) egy későbbi felosztást vesz térképi alapnak. Továbbá nem egyértelmű, hogy mi alapján határozták meg a kezek számát és elhelyezését, és az sem egyértelmű, hogy az egyes kezek kiket szimbolizálnak. A felsorolt térképek közül ez az egyetlen, amely nem korabeli térkép, hanem modern ábrázolás, és a saját kontextusában is egyértelműen a Trianon-kérdéskörrel foglalkozva konkrét politikai állásfoglalást is tartalmaz. A botrány ellenére az ábrázolás különböző kontextusokban azóta is rendszeresen felbukkan, a legutóbbi példa éppen tegnapi.

2; Az index.hu által észrevett Perczel-földgömb a miniszterelnöki rezidencián 2019. november 14-én.

foldgomb1.jpg

A kép, amely alapján a földgömb bekerült a magyar közbeszédbe (forrás)

 

A földgömb 2019 őszén már kapott egyszer nagyobb figyelmet a magyar sajtó részéről, ekkor azonban még nem lépett ki a nemzetközi sajtóba, ugyanis akkor, bár megemlítették, a hangsúly még nem a történelmi Magyarország ábrázolására, hanem a földgömb méretére esett. Már az ekkor született interpretációk egy része is erőteljesen fókuszált a földgömb és a miniszterelnök lehetséges politikai ambícióinak összefüggéseire, azonban ez inkább általánosan, híres földgömb-ábrázolásokkal való párba állítás nyomán került elő. A földgömb, ahogy azt a Pangea és a Földabrosz blog is részletesen bemutatta, Perczel László 1862-re elkészült, 127,5 cm-es földgömbjének digitálisan felújított változata, és mint ilyen, az egyik legrészletesebb korabeli világtérkép-ábrázolás. A földgömb rekonstruálása az elmúlt évtizedek egyik legkomolyabb magyar térkép-történeti projektje volt.

3; Fénykép egy "Nagy-Magyarország-térképről" a Fidesz székházában Orbán Viktor magyar miniszterelnök facebook-oldalán 2019. december 16-án.

Az Orbán Viktor miniszterelnök Facebook-oldalán megjelent "Nagy-Magyarország"-térkép (forrás)

 

A bejegyzésre a horvát miniszterelnök, Andrej Plenkovic reagált. A dolog apropóját az adta, hogy a horvát miniszterelnök és a sajtó a térképet "Nagy-Magyarország" térképként interpretálta, és nem látszott a térkép keletkezése idején társkirályságként működő Magyar- és Horvát-Szlavónországok közötti határvonal. A Pangea blog járt utána, hogy a térkép valójában nem "Nagy-Magyarország"-térkép, hanem valószínűleg egy eredetileg nagyobb területet ábrázoló német nyelvű, bécsi kiadású 1914-es monarchia-térképből, vagy annak egy átszerkesztéséből vághatták ki. A térképen egyébként ábrázolták a horvát-magyar határt, csak emellett a felbontás mellett és a térkép ábrázolási ellentmondásai miatt a kép alapján ez nem volt egyértelműen megállapítható.

 

+1; A nagyváradi, román rendezésű szabadtéri centenáriumi kiállításon szereplő, román területi igényeket bemutató korabeli térkép 2018. szeptember 23-án.

varad1_1.jpg

A 2018-as nagyváradi centenáriumi kiállításon szereplő "Románia"-térkép  (A szerző saját felvétele)

A fentebb felsorolt magyar vonatkozású ügyeket azonban csaknem egy évvel megelőzte egy romániai eset. A 2018-as nagyváradi román centenáriumi kiállításon szerepelt a fenti, román érdekeltségű területeket bemutató, A. D. Atanasiu által 1919-ben szerkesztett térkép. A térképen ábrázolt határok ebben a formában nem léteztek, az a korabeli román területi aspirációk támogatására készült háttéranyag volt, végül azonban nem a térképen ábrázoltak szerint húzták meg a határokat. A térképre az erdélyi magyar médiában hívták fel a figyelmet mint olyan történelmileg érzékeny ábrázolásra, amely a mai Magyarországhoz tartozó területek románként való feltüntetése okán nemzetközi botrányt okozhat. A történet, noha annak idején magyar részéről kormányzati szintű reakciót nem vont maga után, publicitást kapott a magyarországi sajtó egy részében is, így sok szempontból a fenti magyar példák román "előjelű" tükörképének tekinthető.

A földgömbbel kapcsolatos mostani érdeklődés abban különbözik a korábbitól, hogy az egyértelműen kilépett a nemzetközi média-térbe. Ez annak köszönhető, hogy az Orbán Viktor Facebook-oldalán szereplő kép fókuszában a történelmi Magyarország van, így a reakciók a térképet "Nagy-Magyarország"-ábrázolásként interpretálták. A földgömbön ez a körülmény önmagában nagyobb politikai hangsúlyt eredetileg nem kapott, hiszen az az egész Földet ábrázolja a korabeli közigazgatási beosztás szerint (habár az ábrázolás nem volt pontos). A régi térképek, legyenek azok románok vagy magyarok, eredeti kontextusukban történelmi kordokumentumoknak tekinthetők, így nem feltétlenül tűnik elsődleges interpretálási keretnek az aktuálpolitikai/jelenkori kontextus, azonban a több ügy hasonló mintázatai mentén a régió országaiban mostanra megerősödött egy olyan értelmezési keret, amely ezeket a térképeket aktuálpolitikai kontextusban értelmezi. Ez pedig azt is magával hozta, hogy az ilyen ábrázolások politikai felhasználásának következményei, "menetrendje" egyre jobban előre kalkulálható, így az ábrázolások felhasználása az elmúlt években egyre tudatosabbá válhathatott, tehát egyre nehezebb lesz megkerülni a szándékosság felelősségének a kérdését. Megfigyelhetjük azt is, hogy az idő előrehaladtával, és a trianoni évfordulóhoz egyre közelebb kerülve eredeti kontextusukat tekintve egyre semlegesebb térképek is kiválthatnak politikai reakciókat: míg az első példák még direkt a Trianon-kérdéskörre reflektáló propaganda-térképek voltak, addig a mostani eset már egy eredetileg tudományos munkának számító világtérkép-ábrázoláshoz kötődik. Ezzel párhuzamosan azt is megfigyelhetjük, hogy az egyes esetekre egyre erősebb politikai reakciók születnek: míg a 2018-as román példára magyar kormányzati szintű reakció még nem érkezett, addig az About Hungary oldalon megjelent térképre már külügyminisztériumi szintű, a "Nagy-Magyarország"-térképre pedig miniszterelnöki szintű reakció érkezett, míg a mostani földgömb-ügy már három szomszédos ország állam/kormányfőinek megszólalását is maga után vonta. Mindehhez érdemes hozzátenni, hogy a fókusztól és a léptéktől függetlenül a különböző reakciók, mint például a horvát miniszterelnöknek a "Nagy-Magyarország"-térképre adott kritikája, olykor akár a diskurzust módosító tárgyi tévedésekkel is terheltek lehetnek.

A jelen ügyet a romániai sajtó elsősorban Klaus Iohannis román elnök nem sokkal korábbi, a romániai magyar kisebbség autonómia-törekvéseit elítélő, a magyar és a nemzetközi sajtó egy részében is erősen kritizált beszédére, és az annak nyomán a romániai politikai közbeszéd egy részében aggasztóan megerősödött magyarellenes, vagy a magyar közösséget sértő tendenciákra (RMDSZ betiltásának javaslata, autonómia-jellegű beadványok tiltása, vagy legutóbb június 4-e emléknappá nyilvánítása) adott reakcióként értelmezi. A magyar miniszterelnök először kifejezetten visszafogottan reagált Iohannis beszédére, ettől függetlenül a két ügy a magyar sajtóban is összeért.

A Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott, tavaly decemberben a román parlament elé újra benyújtott autonómia-tervezet a határidő lejártával hallgatólagosan átment a kétkamarás román parlament PSD-többségű "alsóházán", amelyet a PNL-kötődésű elnök a Székelyföldet érintő autonómia-tervezet, és - némi területi és logikai ugrást követően - egész Erdély elszakítását támogató politikai magatartásként értékelt a PSD részéről. Azóta számos egyéb, a magyar kisebbséget segítő törvényjavaslatot is leszavaztak. Noha az itt bemutatott román és magyar történések leginkább a párhuzamos nemzettörténetek és versengő nacionalizmusok keretrendszerében értelmezhetőek, és nem igazán segítik a múltfeldolgozást és a történelmi továbblépést, sokszor a rövid távú politikai cél valójában egy-egy rivális párt támogatottságának csökkentése, vagy éppen az egyéb politikai kérdésekről való figyelemelterelés.

Összességében úgy tűnik, hogy az etnikai feszültségek (jelen keretek között és mértékben történő) alakulása belpolitikai okokból sem Bukarestnek, sem Budapestnek nincs ellenére, kérdés azonban, hogy - noha az elmúlt években számos kérdésben jobbára különböző megállapodások révén sikerült engedményeket elérniük - hosszabb távon ezek a tendenciák a kisebbségi magyar érdekképviselet lehetőségeire és stratégiájára milyen hatással lesznek Romániában. A történések hátteréhez érdemes megnézni az alábbi, magyar és román szakemberek bevonásával készült, magyar és román nyelven is követhető, a romániai magyar közösség elmúlt 30 évét bemutató alábbi dokumentum-filmet:

 

16 komment

Rajka: Pozsony "magyar szuburbiája"

2020. május 10. 19:30 - geobuddie

A jelenlegi helyzetben, amikor a határok átjárhatósága a járványkrízis miatt kérdésessé vált, az országhatáron átívelő szuburbanizáció egyébként is összetett kérdésköre sajátos felhangot kap. Az utóbbi években a hazai sajtóban jelentős publicitást kapott, hogy Rajka a határon túlról beköltözők révén gyakorlatilag Pozsony alvótelepülésévé kezdett válni. E bejegyzésben megvizsgáljuk a község arculatában bekövetkező változásokat, a társadalmi átalakulást, illetve a közösségek együttélését. A lehetséges következmények és a tapasztalatok értelmezése nem csupán Rajka miatt fontos – az itt zajló folyamatok a közeljövőben más magyarországi községekben is relevánssá válhatnak.

rajka17_1.jpg

Együtt vagy egymás mellett? (forrás: displayhaz.hu)

Tovább
71 komment

Az éjszaka, amikor Hamburg "elsüllyedt"

2020. május 03. 17:27 - lezlidzsi84

Az elmúlt hetekben, hónapokban több ízben felmerült Északnyugat-Európában, hogy a klímaváltozás miatt alapjaiban kellene átgondolni az Északi-tenger menti vízvédelmi rendszereket, enélkül ugyanis a következő évtizedekben óriási területek kerülhetnek víz alá, mint az 1962-es hamburgi vihardagály esetén.

Ha megnézzük az Északi-tenger már meglévő védelmi rendszerének magasságát és a prognosztizált vízszintemelkedés mértékét, az aggodalom elsőre nem tűnik magalapozottnak. Csakhogy a védelmi rendszert egyáltalán nem a normál vízállásra tervezték, hanem az extrém magas értékeket produkáló vihardagályokra, melyek még mélyen a szárazföld belsejében is hatalmas károkat okozhatnak. Ilyen tragédia volt az 1962-es hamburgi vihardagály is, mely máig ható példája annak, hogy mi történik, ha egy rendkívüli időjárási esemény nem kellően felkészült védelmi és értesítési rendszerre csap le.

Ciklonok és orkánok pályája

A vihardagálynak mind a magyar mind a német (Sturmflut) neve elég jól összefoglalja magának a jelenségnek a lényegét: olyan esemény, amikor a dagály és a tetemes víztömegeket a szárazföld felé hajtó vihar egybeesik, s ez a szokásosnál jóval nagyobb dagályszinthez vezet, s ilyenkor a tengervíz mélyen behatolhat a szárazföldre. Az időjárási jelenség különösen nagy károkat okozhat az Északi-tenger mentén, főként a holland és német partvidéken – alapvetően két különleges földrajzi adottság miatt. Az északnyugat felé nyitott tenger ugyanis az azori maximum (magasnyomású övezet) és az izlandi minimum légtömegeinek találkozásaiból kialakuló ciklonok és orkánok „autópályája”. A főleg az őszi és téli hónapokban kialakuló szélviharok tetemes víztömegeket hajtanak délkeleti irányba, egyenesen a Fríz-szigetek irányába, melyek partvidéke meglehetősen lapos, a mögöttes területeket legjobb esetben is csak egy dűnesor védi.

2_kep_4.jpgA „második nagy vízbefúlás” ábrázolása: a német partvidéken az 1634 októberi vihardagály végezte a legnagyobb pusztítást az 1362-es tragédia után - (forrás)

Tovább
7 komment

Lángoló Ausztrália

2020. április 19. 16:20 - lezlidzsi84

A decemberi, januári hírek tele voltak az ausztrál bozóttüzekről szóló tudósításokkal, melyeket csak a megérkező esőzés és a koronavírus megjelenése tudta valamelyest háttérbe szorítani. Az események kapcsán temérdek félinformáció, rémhír, illetve egymásnak ellentmondó értelmezés is napvilágot látott arról, hogy mi is okozta e katasztrófát és az mennyire számít rendkívülinek.

A sajtóban több alkalommal is „fantasztikus” űrfotók jelentek meg, melyeken Ausztrália nagyjából tizede – ezen belül a délkeleti partvidék összefüggő sávja – izzott és lángolt, ami természetesen nem felelt meg a valóságnak. A lángok martalékává vált egy-két magyarországnyi terület ugyanis korántsem egyszerre égett, összefüggő (az űrből ennyire jól kivehető) lángtengerek pedig még most is csak viszonylag ritkán alakultak ki.

1_kep.pngMűholdkép a bozóttüzek füstjéről 2019. december 7-én - (forrás)

Tovább
20 komment

Online földrajz

2020. április 13. 16:47 - lezlidzsi84

A koronavírussal kapcsolatos korlátozások szinte mindenkit komoly kihívások elé állítanak, különösen a pedagógusokat és a diákokat (valamint persze szüleiket, egyéb családtagjaikat is), akiknek hirtelen egy teljesen feje tetejére állított környezetben kell nagyjából ugyanazoknak az elvárásoknak megfelelnie, mint korábban - hiszen a tudást valahogy át kell adni, el kell sajátítani, a tanév nem maradhat el. Bár nagy lendülettel folyik az online tananyagok, módszerek fejlesztése, mindenre nem lehet azonnal szert tenni, ezért érdemes lehet korábban létrehozott online anyagokat "kreatívan" felhasználni erre a célra. Mivel az elmúlt hat és fél év során elég nagy gyűjteményünk lett különböző földrajzos írásokból, az online oktatást elősegítendő megpróbálunk egy tananyag szempontjából releváns linkgyűjteményt összeállítani korábbi írásainkból, ami segítheti mind az online tanítást, mind az érettségire, felvételire való felkészülést (esetleg egyetemi vizsgákon is segíthet).

1_m7gthucrbjcmz1hqklq7lw_1.jpeg

Tovább
1 komment

Egy elmosott kisvasút - és ami mögötte van

2020. április 03. 19:50 - lezlidzsi84

Másfél éve konfliktus alakult ki a WWF és egyéb környezetvédők, valamint a kisvasútbarátok között a Csarna-völgyi kisvasút fejlesztése (visszaépítése) kapcsán. Az országon végigsöprő véleménycunami végül a beruházás előkészítésének leállítását eredményezte. Mindez azért is volt fura, mert a két csoport érvrendszere nemcsak nagyon eltért egymástól, de mintha két különböző beruházásról szólt volna, ráadásul a természetvédelem és az erdei vasutak általában jól megférnek egymással.  Viszonylag erős prekoncepcióval kerestem fel ősszel a területet, hogy végül némileg megváltoztassam a témáról alkotott eredeti véleményemet.

dscn4777.JPGAz "érintetlen" Csarna-völgy

Tovább
62 komment