Rólam talán már közismert, hogy – ahogy a MAPIRE projektben nyilvánosság elé is került – nagyon szívesen foglalkozom régi térképek georeferálásával, vagyis a maiakra (pl. Google Earth, OpenStreetMap) illesztésével. Az Arcanum Adatbázis Kft. által menedzselt szolgáltatásban, a motorháztető alatt persze olyan eljárásokat is alkalmazunk, amelyek ezt akkor is hatékonyan megvalósítják, ha az eredeti térkép felméréséről és térképi vetületéről (megrajzolási módjáról) nem sokat tudunk. Ezzel együtt, az igazi sikerélmény az, amikor ez utóbbit is sikerül felderíteni, és az eredmény ezen alapul.
Másfél hónapja már írtam a Schmitt-féle térképről, amely a napóleoni háborúk első „szünetében” készült a mai Németország déli részéről, továbbá Salzburgról, Vorarlbergről és néhány szomszédos területről. Akkor leírtam, hogy a frankfurti BKG-nál (Bundesamt für Kartographie und Geodäsie) dolgozó Kiss Eszter kolléganőmmel hogyan fejtettük meg a térkép vetületét és elkészítési módját. Már akkor írtam egy térképvázlatról, amelyet nagy szerencsével találtunk meg az osztrák Állami Levéltár bécsi Hadilevéltárában. Ezen a vázlaton (kép itt alább) egyszerre szerepelnek a Schmitt-féle térkép szelvényhatárai és a koordináta-rendszer tengelyei, amelyből a párizsi kezdőpontú Cassini-vetület azonosítható volt.
Szerepelnek azonban itt tereppontok: magaslatok, helyiségek, templomok is, amelyek a térkép megrajzolásakor segédpontokként, ma szóhasználattal geodéziai kerethálózatként szolgáltak. Ahogy az akkor szemlézett, korábbi cikkünkben bemutattuk, ezek tartalmazták Cassini 1761/62-es, Párizst Béccsel összekötő háromszögláncának pontjait és ennek északi, rajnai kiegészítését is. A térképmű azonban nemcsak a Cassini-féle, 1760-as évekbeli felmérések területére terjedt ki, sőt a jó illeszkedést adó terület észak felé, a Majna völgyére is kiterjedt. Ez nem ért meglepetésként senkit: Joseph Paldus már 1919-ben leírta, hogy a térképműhöz kiegészítő felmérést is végeztek, bizonyos Staržinsky ezredes és Sarret százados (a név alapján akár magyar is lehet, de róla semmit nem sikerült megtudni). A témával foglalkozó német munkák ezt mind említik, sőt többen felkeresték a bécsi levéltárat is, de nem jártak sikerrel. Nem találtak semmit erről a felmérésről.
Miközben én megtaláltam a fenti vázlatot, Kiss Eszter kolléganőm is megélhette a levéltári kutatás „heuréka”-érzését. Ugyanebben a fiókban ugyanis ott volt még hét térképvázlat, amely nyilvánvalóan a Frankfurt és Regensburg közti észak-bajor vidéket ábrázolta, tereppontokkal és segédvonalakkal. Az egyiken pedig ott volt a két keresett név! (kép alább)
Szkennerünk akkor és ott nem lévén, maradt a fotózás. Lefényképeztük ezt a hét vázlatot is, némelyiket több részletben, majd következett ezek georeferálása. Fotót persze nem lehet úgy georeferálni, mint a szkennelt térképeket: már csak a vetítés módja miatt úgy kell, mint a légifényképet (mert valójában az is, csak nem repülő van „a légben”, hanem a telefon egy méterre a térképtől). Így a vázlatok szépen összeilleszkednek: és valóban összekötik Cassini rajnai láncának frankfurti végét a dunai lánccal Regensburgnál (korabeli francia nevén: Ratisbonne), falhasználva a szintén Cassini által felmért, de a fő láncokba be nem kapcsolt würburg-bambergi és Bayreuth-i felmérések pontjait is. A georeferálás a legpontosabban ismét csak a Cassini-vetületben volt lehetséges.
A georeferált térképvázlatok mozaikja és a Cassini-féle láncok (zöld) és szigetszerű felmérések (rózsaszín) elhelyezkedése, a új felmérés egy lehetséges háromszögláncával (szürke)
Erről írtunk most egy újabb cikket, aki a dolog eredetiben érdekel, angol nyelven itt elolvashatja. Ebben bemutatjuk, hogy bár az újra megtalált vázlatok segédvonalainak jelentését nem sikerült megfejteni (tehát a pálya nyitva áll mindenki előtt!), az alappontok közt összelátást modern domborzati modellekről és a helyszínen is ellenőrizve rekonstruálható egy lehetséges hároszögelési lánc is Észak-Bajorországban, biztosítva a Schmitt-féle térkép pontosságát és számunkra azt, hogy azt minél jobban illesszük a mai térképekre.
Látszik-e a Staržinsky-Sarret-féle felmérés (és Cassini) egyik alappontjáról, a Rauher Kulm-ról a másik alappont, a Hansgörgel? A fotó és a PeakFinder app szerint igen. Szerencsére az ilyen összelátás-ellenőrzéshez nem feltétlenül kell elmenni a helyszínre, viszont a földrajzosoknak ez mindig jó szórakozás!
Kiss Eszter (BKG) és Timár Gábor (ELTE TTK) a Geographies c. szaklapban megjelent friss cikkét eredetiben, szabad hozzáféréssel itt olvashatják.
