2020. december 29-én, kevéssel dél után a térségben szokatlanul erős földrengés pattant ki a horvátországi Petrinja városánál, légvonalban kb. 90-100 kilométerre a magyar határtól. A Dinári-hegység északkeleti lábánál levő városka közelében két geológiai szerkezeti vonal is húzódik, mindkettőt aktív (elmozdulásokat produkáló, potenciálisan földrengésveszélyes) szerkezetnek ismertük, annak ellenére, hogy pont itt a történelmi időkben sem jegyeztek fel ekkora földrengést. Ez az állítás azért megdől, ha kicsit messzebbre, a kb. 50 kilométerre levő Zágrábig elmegyünk. 1880-ban ugyanis itt igenis feljegyeztek egy hasonló, a 6-os magnitudót biztosan meghaladó rengést; annak kapcsán dolgozta ki a zágrábi tudós Andrija Mohorovičić azt az elméletet, amely a földkéreg és a földköpeny határának mélységét elsőként becsülte meg földrengéshullámok első beérkezési ideje alapján.
(forrás: Wikipedia, )
Idén tavasszal horvát kollégákkal együttműködve – sőt, a munka számolási részét leginkább ők prezentálták – adtunk egy képet arról, hogy a petrinjai rengés kapcsán mennyit mozdult meg a föld, mármint a talaj a térségben. Ennek gyors becslésére a műholdas radar-interferometria szolgál. Ez azt jelenti, hogy a műhold és a talaj közti távolságot radarral megállapítják, és ezt elvégzik olyan műholdképre, amely a rengés előtt, és egy olyanra, amely utána készült, és a talaj elmozdulását a kettő különbségeként állítják elő. Ilyen eredményeket már a rengés utáni héten is láthattunk, ebben önmagában semmi újdonság nem lenne.
Térségünk lemeztektonikai eredetű kéregmozgásainak nagyságrendje, folyamatos GPS-mérések alapján (Grenerczy Gyula és munkatársai, forrás)
Igen ám, de ez a módszer csak a „műhold-irányú” mozgások becslését teszi meg stabilan, vagyis a függőleges elmozdulások: kiemelkedések, lezökkenések állapíthatók meg belőle legalább nagyságrendileg. A jelen kutatás során, amelynek eredményeit a héten megjelent cikkben közöltük, eddig nem használt méretű geodéziai adatbázist is felhasználunk a mozgásvizsgálathoz. Leginkább persze GPS-bázisállomásokat – ezt úgy kell elképzelni, hogy valahová, stabil helyre leteszel egy GPS-vevőt, és folyamatosan méred a pozíciót. Egy autó esetében a GPS-ed 50-100 km/óra sebességgel mozog, az ilyen bázisállomások a lemeztektonikára jellemző, a lemezhatárokon néhány cm/év, térségünkben, ahol a kőzetlemez belsejében vagyunk, inkább mm/év ez a sebesség. Kivéve, ha a földrengés ennél gyorsabban mozgatja meg a talajt. Akkor – mint most is – néhány perc alatt akár 30-30 centiméteres vízszintes, és 15-20 centiméteres függőleges elmozdulás is előfordul.
Vízszintes (kelet-nyugati irányú) elmozdulások a petrinjai rengés kapcsán, centiméter egységben, radar-interferomatria (felületi színezés) és geodéziai adatok (színezett pontok) alapján.
Na jó, de miért lényeges ez? A város nagy részét épületkár érte, de ezen túl vagyunk, mit segít az emberiségen az az ismeret, hogy mennyi mozgás tartozott ehhez?
Fent említettem, hogy a régió maga is folyamatosan mozog a globális lemeztektonika helyi megvalósulása miatt. Az adriai párton évi majdnem fél centiméteres észak-északkeleties mozgás a Kárpát-medence közepére 1-1,5 mm/év, inkább keleties mozgássá csökken, és keleti határainkra ez szinte nullára csökken. Az adriai part és a Dinári-hegység így folyamatosan „rátorlódik” a Kárpát-medencére. De folyamatosan-e? Pontosan ez a kérdés: hogy ez a mozgás nagyjából egyenletesen történik, vagy inkább olyan ugrásokban, mint amit a 2020-as földrengés kapcsán észleltünk?
Függőleges elmozdulások a petrinjai rengés kapcsán, centiméter egységben, radar-interferomatria (felületi színezés) és geodéziai adatok (színezett pontok) alapján.
A Dinári-hegység középvonala (kb. 4 mm/év) és a Kárpát-medence szávai határa (kb. 2 mm/év átlagos sebesség) közt a relatív sebességkülönbség 2 mm évente. Ha úgy veszem (ez az 50 km távolság miatt azért jelentős egyszerűsítés!), hogy az utolsó ekkora rengés 140 éve volt, akkor abból 140*2=280 mm, kb. 30 centiméteres elmozdulás következne. A nagyságrendi egybeesés arra utal, hogy a lemeztektonikai mozgások, de legalábbis komoly részük a térségben inkább hirtelen ugrásokban, földrengésekhez kapcsolódóan történnek. Ez pedig megerősíti azt a földrengésbizonsági megfontolást, hogy Horvátországban száz évente bizony várható ekkora, az 1763-as komáromi nagy rengéssel összemérhető földmozgás. Mivel pedig a petrinjai rengés nemcsak érezhető volt hazánk nagy részén, de a Dél-Dunántúlon milliárdos károkat is okozott, ez Magyarország számára sem mindegy.
A Remote Sensing c. tudományos folyóiratban megjelent cikk szerzői Marko Pavasović, Drago Babić és Antonio Banko, a Zágrábi Egyetemi Geodéziai Karának munkatársai, illetve jómagam, Timár Gábor, az ELTE TTK Geofizikai és Űrtudományi Tanszékének vezetője.
