Már a negyedik forduló indul a Pangea blog zászlós játékból, de szerencsére még mindig találni kitalálható és kellőképpen nehéz feladványokat. Régen eltűnt államok, név és zászlócserén keresztülment országok zászlói és ma is használatban lévő érdekes lobogókból válogattunk össze újabb tizenkettőt. Emlékszik még valaki ezekre a zászlókra?

1. Az illetékes állam ügyészsége hivatalosan is megállapította, hogy ennek a ma is használatban lévő zászlónak semmi köze a mássághoz, így nyugodtan lehet használni ezen az eldugott helyen.

A Feröer-szigetek nevét Magyarországon elsősorban az elszánt környezetvédők és a focirajongók ismerik, utóbbiak különösen azóta, hogy kiderült, a 2016-os EB selejtezősorozaton hazánkkal egy csoportban fog szerepelni. Hogyan jutott el ez a kicsiny félfüggetlen nemzet odáig, hogy segítségével Magyarországnak most is meglehet az a bizonyos, sokáig tartó "matematikai esélye" a kijutásra? Egyáltalán kik ők, és hol is élnek pontosan?

A Skóciától mintegy 400, Izlandtól 500, Norvégiától pedig 700 km-re fekvő Feröer-szigetek egy az Izland és Skócia között húzódó tengeri hátság egykori hatalmas pajzsvulkánjának tengervízzel részben elborított maradványa. A 18 fő sziget a térképen áttekintve olyan benyomást kelt, mintha egy korábban egységes földdarabot egy óriás északnyugat-délkeleti irányban húzott csatornákkal felszeletelt volna. Ennek megfelelően az 1396 négyzetkilométeres területű szigetvilág tagjai rendkívül keskenyek, a szárazföld egyetlen pontja sincs messzebb 5 kilométerre a tengertől. Dacára magas földrajzi szélességének (62. é. sz.), a Golf-áramlat jóvoltából a havi középhőmérséklet értékei 3-11 fok között ingadoznak, a meleg nyarat szeretők számára tehát nem éppen ideális. A klímának köszönhetően a szigeteken fa ugyan nem nagyon nő, de viszonylag dús legelőkkel állnak a névadó állat rendelkezésére: Feröer jelentése ugyanis a "Juhok-szigete".

A Feröer-szigetek (forrás)

Vajdahunyadról manapság egyre több embernek ugrik be a Városliget, mint Hunyad vármegye. Ha valaki mégis veszi a fáradságot és elautózik Erdélybe elsősorban a Hunyadi család váráért teszi. Holott létezik itt más Magyarországgal kapcsolatos (ipar)történeti emlék. Aki észak felé tekint a Hunyadi-kastélyból ma egy szinte porig rombolt ipari rommezőt lát. Ennyi maradt a Magyar Királyság második legnagyobb vasgyárából.

Vajdahunyad, Magyar Királyi Vasmű (Schoch Frigyes, fortepan.hu)

Egy ország területének gyarapítására sok módszer létezik, de csak kevés olyan van, ami nem okoz nagyobb mérvű nemzetközi felhördülést. Ma azonban nem gátlástalan békeszerződésekről vagy kreatívan megszervezett népszavazásokról illetve véres hadjáratokról lesz szó. Bár bizonyos tekintetben hadjáratról van szó: Hollandia tizenkettedik tartományát, Flevolandot teljes egészében a tengertől hódította vissza.

"A világot Isten teremtette, de Hollandiát a hollandok" - tartja az angol közmondás.  "Isten pedig hollandusokat szarik" - hangzott el egy másik angol szájából egy jól sikerült holland rajtaütést (és az angol flotta felégetését) követően. Tehát – legalábbis az angolok szerint – mégiscsak felfedezhető némi isteni közbeavatkozás a hollandok által már a  kora középkor óta végzett, a tengertől területek elhódítására irányuló hangyaszorgalmú munkában.

Ugyanakkor a  13. század végén az Isten által olyannyira "kedvelt" hollandusok erősen vesztésre álltak a tengerrel vívott kitartó küzdelemben, mely leginkább az ország északi részének fokozatosan gyorsuló átalakulásában volt tetten érhető. Az ókor végén ezen a területen a viszonylag sekély Flevo-tó hullámzott, mely a tengerszint emelkedésével és a vihardagályok hatására egyre inkább terjeszkedett, de még a kora középkorban is viszonylag kis kiterjedésű maradt (ekkor már Almere néven).

Balra a Flevo-tó kiterjedése i.e. 500-ban, jobbra az Almere i.sz. 800-ban. Az északi kijárat a Vliestrom, a nyugati a Marsdiep (forrás)

1932 verőfényes nyarán egy - a történetírók által meglehetősen elhallgatott - háború zajlott a világ másik végén. November első hetében 20000 emu nézett farkasszemet az Ausztrál Királyi Tüzérség 7. ütegével Nyugat-Ausztrália vörös porral borított ligeteiben. A Meredith őrnagy által vezetett különítmény Lewis-féle golyószórókkal és rengeteg tölténnyel felszerelkezve indult a csupán saját testi erejükben bízható emu sereg ellen.

A helyiek szerint már közel 5000 éve folyamatosan lakott Xinaliq 8 évvel ezelőtt még szinte teljes elzártságban bújt meg a Kaukázus csúcsai között, egy különleges néprajzi, építészeti és nyelvi zárványt alkotva az ebből a szempontból egyébként sem "unalmas" térségben.

Xinaliq (ejtsd Hináálig) több szempontból is különleges hely. A Kaukázus főgerincétől északra, tehát "hivatalosan" Európában található, 2100 m magasan fekvő azerbajdzsáni falu látképe majdnem tökéletes Tibet utánérzést ad.

Xinaliq - a falu mögött a Xinaliq Dagi  (Bácskai Gabriella felvétele)

A kissé provokatív cím miatt fontos leszögezni az elején, hogy ez a bejegyzés nem a trianoni békszerződésről szól, sokkal inkább a magyar állam azt megelőző széthullásáról. Mint amikor egy ezeréves tölgyfát elfűrészelnek derékban, úgy pattant ki számtalan "sarj-állam" a Magyar Királyság törzséből az első világháborút követő összeomlás után. Ezen sarj-államok közül néhányról könyvtárnyi anyag áll rendelkezésünkre, néhányról pedig valószínűleg itt fognak először hallani. Ha csupán egyetlen ilyet találnak már megérte megírni a bejegyzést. Ezek az országok térképen sem jeleníthetők meg, területük, lakosságszámuk napról napra változhatott a világ-, avagy a helyi politika függvényében. Virágzásuk egy naptól 3,5 évig terjedt, többségére már a megszűnés másnapján sem emlékeztek a helybéliek. Következzék tehát kikiáltásuk szerinti időrendben ez a 15 kérész-életű állam a magyar történelem legsötétebb időszakából. 

A Marsról származó meteoritok geokémiai, elsősorban stabil izotóp összetétele alapján a Maryland-i Egyetem kutatóinak sikerült számos új következtetést levonni a Vörös Bolygó egykori légköréről és annak kémiai összetételéről. A geológusok 40 darab Földbe csapódott marsi meteorit mintáit vették górcső alá, melyek segítségével fény derült a Mars légkörének "titkaira". A különböző földtörténeti korokban bolygónkba csapódott meteoritok kén izotópos összetételének segítségével képesek voltak egy újfajta képet alkotni a Vörös Bolygó légkörének egyes szakaszairól. A Nature című szaklapban publikált tanulmány szerzői szerint a földi és a marsi atmoszféra a Naprendszerünk 4,6 milliárd éves fejlődésének már korai szakaszában alapjaiban eltérő fejlődési irányt vettek. Ez az eredmény - mely úttörőnek számít a maga nemében - hozzásegítheti a Marssal foglalkozó kutatókat annak megértésében, hogy létezhetett-e élet a Marson. Továbbá arra is fény derül, hogy vajon a kutatás eredményeként felvázolt légköri modell megengedhette-e a folyékony víz jelenlétét a bolygó felszínén.

A "Fekete Szépség" becenévre hallgató, egyébként NWA 7034 nevet viselő meteorit körülbelül 2 milliárd éves. A meteorit vulkanikus eredetű és összetétele alapján bazaltnak mondható. (link)

A globális helyzet-meghatározó hálózatok fejlődése a ’90-es évek folyamán rohamosan felgyorsult, aminek köszönhetően mára lényegében bárki számára olcsón elérhetővé vált a technológia. A GPS-ek segítségével ismeretlen országrészekben, vagy országokban is kényelmesen el tudunk jutni A pontból B pontba térképpel való bajlódás nélkül is. A helyzetmeghatározás kapcsán sok elmélet és disztópia lát napvilágot évről évre, melyek nagy része talán kissé elrugaszkodott a valóságtól, de nem kell összeesküvés elmélet hívőnek lennünk ahhoz, hogy belássuk, életünk nagy részében egy orwelli nagy testvér valóban folyamatos megfigyelés alatt tart bennünket. A folyton magunkkal hordott mobiltelefonjaink könnyen lekövethetőek, a fejlett világban ennek technikai korlátai nincsenek, legfeljebb etikaiak. De lássuk, hogy a földrajz hogyan használja a mobiltelefonok helyzetéről szerzett információt!

Észtország egy olyan állama Európának, amiről mi magyarok igen keveset tudunk. Tudjuk, hogy valamilyenfajta távoli rokonsági kapcsolat fűz hozzájuk, kb. szűk egy millióan lehetnek, és a legészakabbi Balti állam. Ha kicsit mélyebben belekóstolt már valaki a Skandináv országok világába, akkor tisztában van vele, hogy kiváló a felső oktatási rendszerük, s a technikai újítások szülőhelyei, vagy azok első befogadói. Erre a fejlődési pályára állt Észtország is. A felhalmozott magas szintű szakmai tudásnak köszönhetően jött létre, a mára fogalommá vált videotelefon alkalmazás a Skype - csak hogy egyet említsek a számos példa közül. Az ország tehát az északi szomszédjait követve, igyekszik minden területen alkalmazni a modern informatikai és számítástechnikai újításokat. A nem rég lezajlott Európai Uniós választásokon az észtek már interneten is leadhatták szavazataikat. Tehát annyira nem meglepő, hogy a mobiltelefonos helyzetmeghatározás, mint kutatási módszer egyik első alkalmazói között tarthatjuk őket számon.

Egy hétvégi kiránduló képzeletbeli mozgáspályájának meghatározása mobiltelefonja segítségével

Egy családi albumban talált német irredenta bélyegsorozat apropóján bejegyzés-sorozat indult a Pangea blogon. Azt ugyanis minden kisdiák fejből fújja mit vesztett Magyarország a Párizs környéki békében, ez azonban korántsem befolyásolta olyan mértékben és irányban a világtörténelmet, mint a német területveszteségek. Pedig Németország első világháború utáni területi veszteségei korántsem voltak akkorák mint Magyarországé, vagy Törökországé. Gyarmataitól ugyan megfosztották - ez összesen több mint 4 millió négyzetkilométert jelentett - de az anyaország csak 13%-ot vesztett az összes területéből. Ezek a területvesztések azonban kevés kivételtől eltekintve igen megalázó módon zajlottak.

A semleges Dánia által megszerzett területek után következett az apró, még járásnak sem nevezhető Hultschini földek sorsa Felső-Sziléziából. Egy rövid, témánkat csak részben érintő eszperantó kitérő után következzen egy újabb népszavazásra bocsátott terület,  Felső-Szilézia.  

Kereszt és gyárkémény: Felső-Szilézia (forrás)