Egy ország területének gyarapítására sok módszer létezik, de csak kevés olyan van, ami nem okoz nagyobb mérvű nemzetközi felhördülést. Ma azonban nem gátlástalan békeszerződésekről vagy kreatívan megszervezett népszavazásokról illetve véres hadjáratokról lesz szó. Bár bizonyos tekintetben hadjáratról van szó: Hollandia tizenkettedik tartományát, Flevolandot teljes egészében a tengertől hódította vissza.

"A világot Isten teremtette, de Hollandiát a hollandok" - tartja az angol közmondás.  "Isten pedig hollandusokat szarik" - hangzott el egy másik angol szájából egy jól sikerült holland rajtaütést (és az angol flotta felégetését) követően. Tehát – legalábbis az angolok szerint – mégiscsak felfedezhető némi isteni közbeavatkozás a hollandok által már a  kora középkor óta végzett, a tengertől területek elhódítására irányuló hangyaszorgalmú munkában.

Ugyanakkor a  13. század végén az Isten által olyannyira "kedvelt" hollandusok erősen vesztésre álltak a tengerrel vívott kitartó küzdelemben, mely leginkább az ország északi részének fokozatosan gyorsuló átalakulásában volt tetten érhető. Az ókor végén ezen a területen a viszonylag sekély Flevo-tó hullámzott, mely a tengerszint emelkedésével és a vihardagályok hatására egyre inkább terjeszkedett, de még a kora középkorban is viszonylag kis kiterjedésű maradt (ekkor már Almere néven).

Balra a Flevo-tó kiterjedése i.e. 500-ban, jobbra az Almere i.sz. 800-ban. Az északi kijárat a Vliestrom, a nyugati a Marsdiep (forrás)

Mindez az 1282-es és az 1287-es vihardagály nyomán gyökeresen megváltozott: a víz a tórendszer két természetes kijáratán (a Vliestroomon és a Marsdiepen) betörve széles területeket árasztott el, több tízezer áldozatot követelve. A Fríz-szigetek az egykori külső dűnesor maradványain jöttek létre. A hirtelen előálló tágas tengeröblöt pedig Zuiderzee-nek kezdték nevezni a sörkereskedelem révén lassan felvirágzó falucskába, Amszterdamba tartó hajósok, és az ár túlélői. (Hogy el tudjuk képzelni az átalakulás mértékét: ez olyan mintha a Balaton pár év alatt egyesülne a Velencei-tóval, elöntené a Mezőföldet és a partja valahol Érdnél lenne. De a víze nyáron sem lenne melegebb 16 foknál...)

A Zuiderzee a 20. század elején (forrás)

A kialakult helyzet a következő 600 évben nem változott meg jelentősen, kisebb öblök lerekesztésével kialakított polderek létrehozását követően azonban az ipari szivattyúk megjelenése a 19. század végén már kezdte megmozgatni a holland mérnökök fantáziáját. Közülük a legmerészebbet a sokoldalú vízügyi (vasútépítő, gyarmati kormányzó stb.) mérnök Cornelis Lely álmodta, aki nyomban a Zuiderzee medencéjének csaknem teljes polderesítését javasolta gátak és nagyteljesítményű szivattyúk felhasználásával.

Balra Lely eredeti terve 1891-ből, és jobbra ami megvalósult belőle: a négy polderből három (forrás)

Nem meglepő, hogy nagyarányú terve csak halála után válhatott valóra (bár az erről szóló törvényjavaslat megszavazását még megérte), ugyanakkor tétovázással ezt követően már nem vádolhatjuk a hollandokat, 1932-ben rögtön le is választották a teljes öblöt egy 32 km hosszú és 90 m széles gáttal, a lassan kiedesedő állóvízet innentől IJselmeernek hívják.

Ezt követően a mérnökök a tervezett polderek határvonalát adó gátakat építették meg, majd nekiláttak a belül rekedt víz kisivattyúzásához. A kiszárításra az északnyugati Wieringermeer polder esetében 1929-30-ban (majd egy német szabotázsakciót követően 1945-ben ismételten), az északkeleti- (Noordoost-)polder esetében 1940-42-ben került sor. Ezek a területek a szárazföld integráns részévé váltak, ellentétben a  legnagyobb, Flevoland névre keresztelt földdarabbal.

Ebben az esetben ugyanis a világ legnagyobb mesterséges szigetét hozták létre, a polder peremvonalán Veluwemeer és Gooimeer néven megőrizve az Ijselmeer keskeny szakaszát a talajvízszint megfelelő szabályozása érdekében. Erre azért is szükség volt, mert a poldert két részletben hozták létre: keleti részét 1956-57-ben, délnyugati részét 1967-68-ban szárították ki. Ennek során nemcsak jópár a második világháborúban eltűnt bombázó és vadászgép hollétére derült fény, hanem megtalálták az újkőkori Swifterbant-kultúra maradványait, mely némileg megerősítette a szakembereket abban, hogy nem ördögtől való ötlet itt szárazfölddel kísérletezni.

Tó alatti alagút, vagy felüljáró a tónak? A Veluwemeer nem mindennapi "átvezetése" Harderwijknél (forrás)

Bár a Markeermeert lerekesztő zárógátat 1975-ben még megépítették, az általa körülrekesztett terület lecsapolására már nem került sor. Ennek oka elsősorban az volt, hogy az eredetileg a mezőgazdasági terület bővítésére szolgáló polderek iránti igény csökkent, illetve a Markermeer megtartásának számos ökológiai előnye volt, így a hollandok egyszerűen már nem látták sem gazdaságosnak, sem különösebben fontosnak a projekt befejezését.

Ugyanakkor az új polderek hamarosan a városfejlesztők és a területszervezők laboratóriumává váltak: kezdettől fogva úgy tervezték, hogy az új földet az ország új provinciájává teszik, és ebben az sem zavarta őket, hogy a tervek csak részben valósultak meg: 1986-ban megalakult Flevoland tartomány. Nagyobb fejtörést csak a "főváros" kijelölése jelentett: úgy tervezték, hogy a tervezett polderek földrajzi középpontjában alapított Lelystad lesz a legnagyobb város és a székhely is egyben. Ugyanakkor a tervek részleges megvalósulása miatt a város némileg periférikus helyzetbe került, 76 ezer lakosát emiatt jócskán felülmúlja az Amszterdam alvóvárosaként létrehozott 196 ezres Almere, Hollandia 7. legnépesebb városa.

Hollandia 12. tartománya: Flevoland (forrás)

A fentiek miatt a tartomány közel 400 ezer lakosa teljesen új településeken lakik, ami meglátszik a városok utcaképén és alaprajzán is: különálló, szabályosan tervezett lakótelepi és sűrűn beépített kertvárosi negyedek váltogatják egymást, melyeket általában gyorsforgalmi út és/vagy vasútvonal keretez.

Almere városa (forrás)

Városokról írtam - mert falvak gyakorlatilag nincsenek. Egészen pontosan a még alapvetően mezőgazdasági célból létrehozott Északkeleti-polderen létesítettek pár - Emmeloord városát mértani rendben körülvevő - mezőgazdasági települést, a nagyobb, déli polderen erre csak elvétve került sor, a négy falu a három város alvótelepüléseként funkcionál.

Flevolandi táj (forrás)

Hogy a földművelés jelentősége visszaszorulóban van, az is jelzi, hogy Flevoland polder jelentős részét erdősítették, így a délen meghagyott vízfelületek mellett csaknem egybefüggő rekreációs terülehez jutottak. A polder többi részén csatornák, szántóföldek valamint lakó- és ipartelületek váltakoznak. Amit viszont nem várnánk egy mérnöki munkával pár évtizede létrehozott területen: a mesterséges szigeten Almere és Lelystad között egy elég nagy méretű természetvédelmi terület is található. Az 56 négyzetkilométeres, belső tavakkal, nádasokkal erdőkkel és mezőkkel borított Oostwardersplassent eredetileg ipari területnek szánták, de a természet gyorsabb volt - már a 80-as évekre (tehát alig 20 év alatt) igen jelentős vadvilág alakult ki itt, és a környezevédők nyomására  a hatóságok lemondtak  a terület további beépítéséről, sőt az eredetileg ide tervezett Almere-Lelystad vasútvonalat is jelentős nyomvonalmódosítással építették meg a 80-as évek végén.

Csendélet az Oostwardersplessenen (forrás)

Mindezzel együtt Flevoland rövid története az ember természetátalakító munkájának egyik ritka, pozitív fejezete. Ugyanakkor ilyen mértékű szárazföld-visszahódításra vélhetően még nagyon sokáig nem lesz további példa Földünkön.

Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról: