A legtöbb ember számára magától értetődő, hogy a szovjet vezetés már a kezdetektől törekedett egy többé-kevésbé egyenlő társadalom kiépítésére. Tervük végrehajtását először is azzal kezdték, hogy az orosz nemességet (jobb esetben) elüldözték, s az üresen álló városi villáikba rögtön be is költöztették a proletariátust, egyszerű munkásembereket és a rendszert támogató hivatalnokokat. Azonban még véletlenül se úgy képzeljük el a dolgot, hogy egy munkáscsaládnak egy nemesi kúria járt! Egy-egy villát zsúfolásig megtömtek a korábbi rendszer elnyomottjaival, habár az elnyomottak nem biztos, hogy minden esetben tisztában voltak kizsákmányoltságukkal. De mégis hogy jön ez a városfelújításhoz, azt mindjárt megértjük!

Moszkva történelmi belvárosa (forrás)

Május 24-én immár 34. alkalommal indul útnak Magyarország leghíresebb teljesítménytúrája, a Kinizsi 100. Mint aktív teljesítménytúrázó, gondolkodtam, hogyan lehetne erről az eseményről méltóképpen megemlékezni, de nem jutott jobb az eszembe Balázs túratárs beszámolójánál, akivel együtt küzdöttük végig magunkat a 100 kilométeren annak idején. Az ő írása alapján talán még az is a helyünkbe tudja képzelni magát, aki életében nem gyalogolt még tíz kilométernél többet egyszerre.

A tömeges jelentkezések miatt idén már regisztrációhoz kötött az indulás, de mi mégis ösztönzünk mindenkit, tegye magát próbára a Kinizsi 100-on. A célban érzett fáradtság és öröm egy olyan semmihez sem hasonlítható sikerélmény, amit még az unokáinknak is mesélni fogunk. :)

írta: Reszler Balázs

Az európa parlamenti választások közeledésével egyre több szó esik Európáról, annak előnyeiről és hátrányairól. Szép számmal akad mindkettő, de valószínűleg a legelszántabb euroszkeptikusok sem vitatják, hogy a határok átjárhatósága az Unión belül jó dolog. Hogy nem kell órákat várakozni egy autóban a határon, miközben határőrök turkálnak a csomagjainkban, vagy a vízumot keresgélni a repülőtéren. Létezik egy város Belgium és Hollandia határán, amely az európai integráció és a határok átjárhatósága nélkül igen nagy gondban lenne.

Határsértő muskátliállvány (forrás)

Az Egyesült Államok legnagyobb városáért folyó küzdelem úgy tűnik már 1800-ban eldőlt. De lehetnek-e vetélytársai a közel jövőben a Nagy Almának, a Keleti-part és a világ kiemelkedő központjának, New Yorknak? Talán a 20. század folyamán felemelkedő déli városok, vagy valami oknál fogva újra a Nagy-tavak vidékének iparvárosai fognak fenyegetést jelenteni az első helyet magabiztosan tartó New York számára? Az USA „top 20” városi régiójának 20. századi fejlődését fogom bemutatni ebben az írásban, amely illeszkedik az előző részhez. Utazásra felkészülni!

Los Angeles 1894-ben (forrás)

Kutatók szerint előrejelezhető lett volna a 2014. május 2-án, pénteken bekövetkezett 2700 emberéletet követelő afganisztáni lejtőcsuszamlás. Csupán utólagos okoskodás ez a részükről, avagy valóban van a kezünkben módszer a katasztrofális csuszamlások előrejelzésére?  

A kiéleződő orosz-ukrán helyzet árnyékában talán egyelőre eltörpül a balti államokban élő oroszság témaköre, ellenben érdemes és fontos szót ejteni róluk és sajátos helyzetükről. Természetesen nem szándékozom víziók felvázolásába bocsátkozni, de az Észtországban élő orosz kisebbség ugyanúgy konfliktusforrás lehet a jövőben, mint ahogy az volt a Krími Autonóm Köztársaság, vagy a Kelet-Ukrajnában „kvázi” független népi köztársaságot kikiáltó Donyeck-medence orosz lakosságának esetében is.

A történelmi kötelék. Az orosz kisebbség aránya a korábbi szovjet tagköztársaságokban (forrás)

Földrajzi értelemben a Dzserid sott Tunézia és egyúttal a Szahara legnagyobb sós vizű időszakos tava. Lefolyástalan medréből nyaranta az 50 Celisus-fok közeli hőmérséklet miatt elpárolog a víz és csupán egy asztalsimaságú sós-agyagos sivatag marad hátra. Kulturális értelemben igazi idegenforgalmi látványossága lehetne az arab tavaszból lassan magához térő országnak. A görög mitológia e tó partján feltételezi Pallasz Athéné szülőhelyét, de futott itt zátonyra Iaszón az aranygyapjút szállító Argóval és ezen a tájon találkozott Odüsszeusz a lótuszevőkkel. Néhány száz éve mérnökök ide tervezték a Szaharai-tengert, amivel Európa éghajlatát akarták megváltoztatni. Bár senki sem tud róla, mindenki látta már ezt a helyet a Csillagok háborúja, Az angol beteg vagy Az elveszett frigyláda fosztogatói c. filmekben.

Kék ég, rózsaszín víz, fehér part: Dzserid sott, Tunézia (forrás)

Már a harmadik forduló indul a zászlós játékból, de szerencsére még mindig találni kitalálható és kellőképpen nehéz feladványokat. Régen eltűnt államok, név és zászlócserén keresztülment országok zászlói és ma is használatban lévő lobogókból válogattunk össze újabb tizenkettőt. Emlékszik még valaki ezekre a zászlókra?

1. Újraértelmezett kettőskereszt egy kommunista királyságban? Bemelegítésképpen egy már jó ideje nemlétező állam zászlaja az első feladvány!

Beringia. Egy ismerősen csengő név, mégis valahogy egy kicsit misztikusan hangozhat sokunk számára. Beringia nem más volt valaha, mint egy kiterjed szárazföld Szibéria és Alaszka között. E földhíd volt a kapcsos a két kontinens között, mely kulcsszerepet játszott az amerikai kontinens valódi meghódításában. Amerika első telepesei minden bizonnyal Északkelet-Ázsiából vándoroltak át Észak-Amerikába az utolsó jégkorszak idején, amikor még a mai Berinig-szoros helyén bokros tundra növényzettel tarkított földhíd kötötte össze Ázsiát és Amerikát köszönhetően a közel 400 méterrel alacsonyabb átlagos tengerszintnek. Legújabb kutatások szerint az indiánok ősei több ezer éven át elszigetelten éltek a Bering-földhídon, mielőtt meghódították volna az Új Világot.

A Bering-földnyelv és környéke az utolsó nagy eljegesedés idején. A szaggatott vonal a mai ázsiai és alaszkai partvonalat jelöli. (Utolsó kainozoikumi eljegesedés neve É-Amerika térségében Wisconsin, nálunk ez nagyjából megfeleltethető a Würm-glaciálissal) (forrás)

Hogyan kerültek kapcsolatba az ausztrál bennszülöttek az atomkorral? Nem túl kíméletesen, ennyit elárulhatunk.

Az Ausztrál Államszövetségből újra és újra kiválni szándékozó Dél-Ausztrália térképét tanulmányozva a sivatag kellős közepén néhány furcsa területegységgel találkozhatunk. A belső vidékek jelentős részét egy lakott helyeket feltűnően nélkülöző, több magyarországnyi egység foglalja el, amelyben egy kicsiny, közel négyzet alakú területegység tűnik fel. Elnevezésük, Woomera és Maralinga bennszülött eredetet sejtetnek, ugyanakkor a két terület kialakulása mögött nem egy rezervátum létrehozása vagy aboriginal szent hely védelme állt, hanem az ausztrál történelem egy olyan fejezete, melyet történetünk szereplői szívesen elfelejtenének.

A Woomera tiltott terület az állam középső részének jelentős részét elfoglalja - pedig ez már csak a mai, mindössze 127 ezer négyzetkilometeres állapota. Maralingát a terület délnyugati sarkában lévő világos négyszög jelöli. (forrás)