A Douglas Mawson által vezetett 1911-14-es Ausztrálázsiai Antarktisz-expedíció hiába volt talán a legsikeresebb klasszikus déli expedíció, mely módszereivel egyben utat is mutatott az eljövendő kutatóexpedíciók számára – a mind tudományos eredményekben, mind hajmeresztő és drámai eseményekben gazdag felderítőút a befejezése után pár hónappal kitört első világháború miatt Ausztrálián és Új-Zélandon kívül kevéssé vált ismertté, egészen a 2000-es, 2010-es évekig, amikor több dokumentumfilm és könyv is feldolgozta a rendkívüli kalandot.
Azt gondolhatnánk, hogy a 20. század elején az Antarktiszra indított számos híres (Scott, Shackleton, Amundsen) és kevésbé híres (Drygalski, Bruce, Nordenskiöld, Charcot, Sirasze) expedíció után már nem sok érdekes maradt a kontinens jégsivatagában, azonban Shackleton 1907-09-es Nimrod-expedíciójának 30 éves geológusa, az ausztrál Douglas Mawson nem így vélte. Abban szinte biztos volt, hogy 1911-12-ben Scott kapitány Shackleton nyomdokaiban járva el fogja érni a Déli-sarkot, ugyanakkor a Sarkra vezető kontinensszeleten és a partvidék néhány kitüntetett pontján kívül még óriási területek voltak ismeretlenek, többek között az Ausztráliától délre eső Adélie-föld is.
Az Adélie-fold partvidéke Mawson hajójáról, az Auroraról - (forrás)