A Soprontól keletre magasodó dombvidék nem kifejezetten alpesi táj. Lankás szőlőültetvények felett húzódó tölgyerdők tekintenek le a Fertő tó nádasai között csillogó vízfelületre. Havas hegycsúcsot itt hiába keresnénk, a Magyarországra eső rész legmagasabb pontja alig haladja meg a 280 métert. Geológiailag viszonylag fiatal terület, az itt bányászott, bádeni meleg tengerekben kiülepedett lajtamészkőből épültek fel Bécs, Pozsony és Sopron legszebb templomai és középületei. A Fertőmelléki-dombság kellős közepén azonban egy kicsiny területen rálelhetünk darabka Alpokra.
Ha a kerékpárúton tartunk Fertőrákosról Fertőmeggyes (Mörbisch am See) irányába, az egykori vasfüggöny magyar oldalán találunk egy szépen felújított Mithras-szentélyt. A történelmi emlékek mellett geológiai megfigyeléseket végezhetünk; a szentély mögött hatalmas mészkőtömbök hevernek a fűben. Ezek anyaga azonos a Fertőrákoson bányászott mészkőével. Ha azonban a határköveket követve egy erdészeti úton a kullancsoktól hemzsegő erdőnek vesszük az irányt, rábukkanhatunk az Alpok egyik legkeletibb, felszínen is nyomozható részére. Geológiában kevésbé jártas emberek is észrevehetik, hogy a földön heverő kövek már egyáltalán nem emlékeztetnek a kőfejtőben, vagy a szentélynél talált mészkőre. Geológusok kezében a kövek mesélni kezdenek az emberi ésszel felfoghatatlan régmúlt idők kataklizmáiról.
Itt állunk a Fertőrákosi-palaszigeten. Az elnevezés egyrészt találó, mert a lajtamészkő tengerben valóban geológiai szigetként viselkedik ez a metamorf kőzetekkel borított terület. Másrészt nem igazán pontos, hiszen összesen 3 négyzetkilométert fed le, amelyből kettő a határ túloldalán fekszik, így inkább az osztrákok által használt Fertőmeggyesi-palasziget lenne a helyes elnevezés.
Változatos kőzeteinek összefoglaló neve a Fertőrákosi metamorfit összlet. A kőzetek északnyugatról délkeleti irányban fiatalodnak. Érdekes hármasság jellemzi őket, hiszen annak idején az ópaleozoikumi (szilur-devon) üledékgyűjtőben mai elhelyezkedésétől több száz kilométernyire az afrikai selfen először vulkanikus-törmelékes üledékek rakódtak le, majd erre meszes-márgás üledék települt. A variszkuszi hegységképződés (360-260 millió éve) során megnövekvő nyomás és hőmérséklet (550-600 fok Celsius) hatására metamorfózist szenvedtek. Ez kisebb mértékben a kréta-eocén során megismétlődött, amikor az alpi hegységképződés idején kialakultak a jellegzetes takarórendszerek. Az összlet legidősebb kőzetei vulkanikus eredetűek, amfibol és biotitpalák, ezek alkotják a Fertőrákosi Amfibolpala formációt. Csupán egy nagyon kis területen találhatók a felszínen, a Ház-hegy környékén. Ennél fiatalabb a Fertőrákosi csillámpala formáció, mely üledékes eredetű, fiatalabb az amfiboloknál, attól délkeleti irányban található a felszínen. E formációban a csillámpalán kívül találunk kevés leukofillitet, amely az egymáson elmozduló kőzetrétegek zónájában képződik, valamint márványt, gránitból átalakult gneiszet és apatitdús kőzetlencséket, melyben viszonylag sok az urán, tórium és a ritkaföldfémek. A hetvenes évek elején a Mecseki Ércbányászati Vállalat keresztül-kasul fúrta a hegyet, annak ellenére, hogy a palasziget a határ mellett, jócskán a műszaki határzár mögött terült el. A 260 fúrás egyike sem fúrta keresztül az összletet, így a metamorf kőzetek vastagságát nem sikerült meghatározni.
A Fertőmelléki-dombság, a Soproni- és Kőszegi-hegység olyan pontok, ahol a Keleti-Alpok metamorf kőzetei a felszínre bukkannak. Az alábbi ábrán a metamorf kőzetekből álló alaphegység felszín alatti részei is nyomozhatók. Ha eltávolítanánk az utolsó 25 millió év üledékeit az Alpok (egészen pontosan a Keletalpi nagyszerkezeti egység) egészen a Rába folyó vonaláig feltárulna. Ez igen nagy mélységet jelentene, hiszen a Sporoni-hegységtől alig 9 kilométerre lévő Fertőboz alatt már közel két kilométer üledék fedi az alpi metamorfitokat. A Keletalpi nagyszerkezeti egység további részekre bontható, északi része a Soproni-hegységgel és a Fertőrákosi-palaszigettel együtt az Alsó-keletalpi egységhez tartoznak. Hogy tovább bonyolódjon a helyzet a takarórendszer további eltérő korú és kőzetű takarókra bontható. A Fertőrákosi-palasziget a mélyebb tektonikai helyzetben fekvő Wechseli-takaró legkeletibb felszínen megtalálható része, kőzetei idősebbek a rá feltolódott Soproni-hegységet alkotó Semmeringi-takarónál. Érdekesség, hogy a Semmering és a Wechsel-hegy Alsó-Ausztria és Stájerország határán hasonló távolságban van egymástól, mint a Soproni-hegység a Fertőmelléki-dombságtól.
Ha létezik Alsó-keletalpi egység, léteznie kell Felső-keletalpi egységnek is. Ez utóbbi megtalálható mélyen a Kisalföld alatt, felszíni előfordulása nincsen — mindenhol vastag neogén üledéktakaró fedi. A teljességhez ragaszkodva meg kell említenünk még a Pennini-egységet, amely jóval fiatalabb, jura korú metamorfizált üledékek építenek föl, és a Kőszegi-hegységben (az ún. Rohonci-ablakban) bukkannak a felszínre.
A kárpát-pannon térség fő szerkezeti elemei (Csontos László - Vörös Attila MF 56. oldal)
Ahogy zoomolunk kifelé a kullancsos dombon talált öklömnyi csillámpalától még mindig találunk egy nagyobb földtani egységet a Keletalpi nagyszerkezeti egységünknél. Ez pedig egy afrikai lemeztömb, amely meglepő módon hazánk észak-északnyugati részének aljzatát képezi. Neve mozaikszó: ALCAPA, nem keverendő a dél-amerikai lámafélével. ALpok, CA mint Kárpátok és PAnnon-medence. Tüskeként ékelődik az európai lemezdarabok közé, az észak felé tartó Afrikai kőzetlemez nyomása elől tért ki északkeleti irányban (fenti térképen meleg színekkel jelölve). Tőle délkeletre a (kékkel jelölt) Tisza-Dácia lemeztömb található, mely eredetileg ugyancsak tengeri üledékekből épül fel, de ezek az üledékek nem az afrikai, hanem az európai selfen képződtek. Kettejüket a Közép-magyarországi-vonal határolja.
Az alpi takarók egymásra tolódása és hosszú utazása körülbelül 25-30 millió éve záródott le. 350-400 millió évvel azután, hogy az ópaleozoikumi üledékgyűjtőkben megkezdődött kőzetté válásuk.
Visszanézve tehát a Fertőrákosi-palaszigeten talált csillámpala a Fertőrákosi csillámpala formációból származik, mely a Fertőrákosi metamorfit összlet része, amely a Wechseli-takaróból származik, amely az Alsó-keletalpi egység részét képezi, ez utóbbi a Keletalpi nagyszerkezeti egységben található, mely az Alcapa-lemeztömb egyik nagyszerkezeti egysége.
Bádeni korú Pecten kövület a fertőrákosi kőfejtőből (fortepan.hu)
Az Alpok legkeletibb nyúlványa a Kárpát-medence kialakulásával párhuzamosan bezökkent és fokozatosan tengeri üledékek fedték be. A miocén meleg vizű tengereket aztán éppen az Alpokból származó elképesztő mennyiségű hordalék temette be. E tenger lakóit a metamorf összletekre települt lajtamészkő zárja magába. Maradványaikkal magunk is találkozhatunk a fertőrákosi, vagy a szentmargitbányai kőfejtőben. De az már egy másik (föld)történet.
Ajánlott és felhasznált irodalom:
- Karátson Dávid (szerk.): Magyarország földje
- http://epa.oszk.hu/01600/01635/00234/pdf/EPA01635_foldtani_kozlony_1981_111_34_424-452.pdf
- http://old.foldrajz.ttk.pte.hu/phd/phdkoord/nv/disszert/disszertacio_prodan_nv.pdf
- http://www.mafi.hu/sites/default/files/files/K%C3%B6nyvtar/Tajegysegi_magyarazok_teljes/Aljzat_magyarazo.pdf
- http://www.zobodat.at/pdf/JbGeolReichsanst_108_0155-0194.pdf
