A legtöbb ember számára magától értetődő, hogy a szovjet vezetés már a kezdetektől törekedett egy többé-kevésbé egyenlő társadalom kiépítésére. Tervük végrehajtását először is azzal kezdték, hogy az orosz nemességet (jobb esetben) elüldözték, s az üresen álló városi villáikba rögtön be is költöztették a proletariátust, egyszerű munkásembereket és a rendszert támogató hivatalnokokat. Azonban még véletlenül se úgy képzeljük el a dolgot, hogy egy munkáscsaládnak egy nemesi kúria járt! Egy-egy villát zsúfolásig megtömtek a korábbi rendszer elnyomottjaival, habár az elnyomottak nem biztos, hogy minden esetben tisztában voltak kizsákmányoltságukkal. De mégis hogy jön ez a városfelújításhoz, azt mindjárt megértjük!

Moszkva történelmi belvárosa (forrás)

Az imént felvázolt, leegyszerűsített és kisarkosított folyamat játszódott le Moszkva egyik cári palota negyedében is, Osztozsenkában. A városrész a moszkvai Nagykörút és a Kiskörút között helyezkedik el kelet-nyugati irányban, míg délen a Moszkva-folyó, északon pedig a névadó Osztozsenka utca határolja. A Szovjetunió összeomlásáig a negyed nem éppen a legmagasabb presztízsű városrészek közé tartozott, leginkább a pesti Erzsébetvároshoz lehetne hasonlítani a rendszerváltás előtti lakásállomány minőségét és a városrész társadalmi összetételét tekintve, viszont senki se gondolja azt, hogy a felújításban itt is nagy szerep jutott a romkocsmáknak.

A városrész teljesen újjáéledt a ’90-es években lassan meginduló privatizációnak és a ingatlanbefektetéseknek köszönhetően. Osztozsenka számos spekulánst és befektetőt vonzott, ugyanis igen jó környéken helyezkedik el, közel a nagyvárosi egyhangúságot és zsúfoltságot enyhítő Moszkva-folyó és a Gorky Park, de a város legfőbb turisztikai látványosságai, a Vörös-tér és a Kreml, a Lenin-könyvtár és számtalan múzeum csupán néhány metrómegállónyira helyezkedik el a városrésztől keleti irányban. A lakások felvásárlása igen lassan haladt, hiszen az egy-egy lakásban számos egymás mellett párhuzamosan élő családot kellett meggyőzni a távozásról. Ezt a lakásformát nevezték kommunalkinak a szovjet időkben. Természetesen előbb-utóbb az orosz hatóságok és befektetők elérték céljukat, hiszen tudták, hogy kire hogyan lehet hatni. A korábbi bérlők választhattak pénzbeli juttatás vagy lakáscsere között. Akik lakást kaptak, azokat általában a városon kívülre, valamelyik szatellit város panelházas negyedében telepítették le. A negyed felvásárlását meglepő módon az 1998-as orosz gazdasági válság még segítette is, ugyanis a befektetők inkább olyan üzlet lehetőségek után kutattak, amelyek hosszú távon biztos nyereséget hoznak számukra, emellett a gyakran kilátástalan helyzetbe kerülő bérlőket is könnyebb volt áthelyezni.

A néhány megmaradt art-nouveau épület az Osztozsenka utcán (forrás)

A ’90-es évek előtti heterogén társadalom helyét kezdte átvenni az újonnan betelepülő moszkvai újgazdag réteg. Ez az újgazdag réteg az orosz celebekből, művészekből, vállalatvezetőkből és top-menedzserekből állt. A folyamatot, amikor a szegények helyét magasabb státuszú csoportok váltják fel nevezi a szakirodalom dzsentrifikációnak (gentrification). Osztozsenkában tehát egy olyan jelenség játszódott le, aminek következtében a városrész társadalma teljes egészében kicserélődött a lakásállomány fizikai megújítása miatt. A folyamat katalizátora a kezdetben alacsony telekár és lakás ár volt, amely a befektetőket felvásárlásra ösztönzött, hiszen tudták, a lakásállomány megújításával potenciális elit negyedet tudnak kialakítani, s befektetésük gyorsan meg fog térülni. Az ingatlan befektetőknek a negyed imázsa miatt sem kellett sokat aggódniuk, ugyanis egy 19. századi cári arisztokrata negyedről van szó, nem pedig egy rossz hírű környékről.

A dzsentrifikálódó Osztozsenka, Cooper house (forrás)

Érdekes, hogy a negyed imázsának formálásánál mégsem támaszkodtak a cári múltra. A lakásállomány nagy részét lebontották, a negyed karakterét adó art-nouveau stílusú 3-5 emeletes lakóingatlanok eltűntek, s helyüket a legmodernebb épületek vették át. Az építészek külön odafigyeltek az újgazdag oroszok ízlésére, akik az európai stílusú ingatlanokat jobban kedvelték, mint a hagyományos moszkvai házakat, ezért a negyed arculatot váltott. Sokan úgy vélekednek róla, hogy „olyan lett a negyed, mintha nem is Moszkvában lenne, hanem valahol Franciaországban, vagy Svájcban”. Ezt a jelenséget „európanizációnak” nevezik, ami nem csak Moszkvában, de a Távol-Keleten Kínában is egyre nagyobb méreteket ölt. Innen nézve ez egy pozitív folyamat, hisz ha egy ilyen negyedben sétálgatunk, csökken a kulturális sokk esélye, de ha a helyiek szemszögéből vizsgáljuk, a város elveszti karakterét, idegen, oda nem illő elem kerül a városszövetébe.

Osztozsenkai látkép a Moszkva túlpartjáról, jól látható a városszövet szelektív megújítása (forrás)

Számos, a témában jártas kutatónak eltérő véleménye van a dzsentrifikációról. Legtöbben egy negatív folyamatként értékelik, de sokan úgy gondolják, hogy a kapitalista világban ez egy természetes folyamat, a város fejlődésével együtt jár. Véleményem szerint a hangsúlyt inkább arra kellene helyezni, hogy e változások mennyire gyorsan mennek végbe, és a korábbi lakosságot mennyire érinti súlyosan. Budapest egyes részei is dzsentrifikálódtak, először spontán az V. kerület, majd város rehabilitációs program keretein belül például Ferencváros a ’90-es évek végén, újabban pedig a VIII. kerület, ahol a program Corvin-sétány néven vált ismertté. Ellenben a budapesti folyamatok nem olyan drasztikusan mentek végbe, mint mondjuk a nyugati világban, ahol az önkormányzat vagy az állam a laissez-faire gazdaságpolitikai felfogás következtében egyáltalán nem szól bele a piaci folyamatokba, és semmi segítséget nem nyújt a kivásárolt lakosok számára. A rendszerváltást követően elinduló Közép- és Kelet-európai dzsentrifikációs folyamatokat pont azért szokták gyakran „soft” vagy „puha-dzsentrifikációnak” nevezni, mert a helyi önkormányzat vagy állam a korábbi bérlőkkel körültekintően jár el, gyakran szervezetten telepíti át őket.

Akár Pest belső kerületében is lehetne (forrás)

Osztozsenka tehát a „puha-dzsentrifikáció” egyik kelet-európai példája, amely jól elénk tárja a volt szocialista blokk nagyvárosainak történelmi negyedében lejátszódó hirtelen átalakulásokat.

Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról: