A XX. század eleji antarktiszi felfedező, Sir Ernest Shackleton az elmúlt években váratlan népszerűségre tett szert: vezetői képességeivel, kríziskezelő technikáival több menedzsment témájú cikk és könyv is foglalkozik, melyek jobbára az 1914-17-es Endurance expedíción nyújtott teljesítményén alapulnak. A közvélemény számára is inkább ez a – jégbefagyott hajója elvesztésével és a résztvevők sikeres menekülésével végződő – hajmeresztő kalandja ismertebb, holott felfedezői hírnevét a tudománynak is sokat adó 1907-09-es, nem kevésbé vakmerő Nimrod expedíciónak köszönheti.
Az 1908 első napjaiban a Nimrod bálnavadászhajó fedélzetén a Ross-tengerre hajózó expedíció rendhagyó vállalkozás volt. Az ekkoriban a déli kontinenst kutató nemzeti vállalkozásoktól eltérően ez szinte teljes egészében magánemberek által szponzorált expedíció volt, az inkább Scott kapitány mögött álló brit tudományos társaságok nem álltak be Shackleton mögé. Ennek ellenére a társaságban számos fiatal tudós kapott helyet, így Shackleton rendkívül ambíciózus céljai, a Déli-sark és a Déli mágneses pólus elérése mellett számos tudományos kutatási célt is kitűztek.
Az expedíció első célpontja: a közel 4000 méter magas Erebus vulkán csúcsa - (forrás)