A kurd nemzet ismét ott áll az államiság kapujában. Hogy belép-e rajta szeptember 25-én, egy hétfői napon még nem tudni. Egy hét van hátra a függetlenségi népszavazásig, de az egyetlen biztos dolog vele kapcsolatban a bizonytalanság. Végül fejest ugrik-e a kurd autonóm tartomány az ismeretlenbe? Kik szavazhatnak? Hol szavazhatnak? Mi történik szeptember 26-án a borítékolhatóan elsöprő igen szavazatok után? Mit szólnak a szomszédok? Az Iszlám Állam letűnése után elkövetkezik a kurd függetlenségi háború korszaka? Vagy a nagyhatalmak végül annyi hitegetés és halasztás után rábólintanak a legalább száz éve ígérgetett függetlenségre?

Kurd függetlenségi fesztivál Akre, Dohuk tartomány Szeptember 10. (forrás)

"Európa legnagyobb szárazföldi deltavidéke" - gyakran hivatkoznak így a Szigetközre illetve nagyobb testvérére, a Csallóközre. A jól hangzó elnevezést időnként helytelenül - de, mint látni fogjuk nem teljesen jogtalanul - időnként a "delta" egy kitüntetett pontjára, a Mosoni-Duna Nagy-Dunába torkollására, azaz a Szigetköz csúcsára is alkalmazni szokták. Ez a torkolat önmagában is egy érdekes jelenség, de változatos múltja és meglehetősen turbulens jelene, jövője is megér néhány szót, főként, hogy egy Magyarországon ritka jelenséget, az egy adott ügyhöz tartozó regionális és országos  "tudat"  alapvető szembenállását és ennek következményeit is tanulmányozni tudjuk ennek révén.

A Nagy-Duna a Torda-sziget csúcsáról

„A földrajzos olyan, mint a kalapácsos ember: mindenben szöget (területi különbséget) lát.” – hangzik el gyakran a nem is annyira megalapozatlan kritika. Ma sem teszünk mást: egy bizonyos dimenzió területi különbségeit vizsgáljuk meg, de egy olyan dimenzióét, amin a fejlesztéspolitikai dokumentumok általában nagyvonalúan átsiklanak, pedig esetenként fontos fejlődési tényező lehet: a hazai idegennyelvtudás bizony komoly regionális különbségeket tükröz.

Magyarország a XVIII. században a lehetőségek földje volt, kissé olyan, mint a klasszikus Vadnyugat. És nem csupán a közbiztonságot lehet párhuzamba állítani, a hazánkba érkező telepesek és szerencselovagok etnikai összetétele is a lehető legtarkább képet mutatta. Általában szemeink előtt a Havasalföldről beáramló vlach népcsoportok, ill. a Törökországból menekülő rácok jelennek meg, talán még az Alföldre vándorló tótok és a nyugatról érkező különféle német népcsoportok is eszünkbe jutnak. Azt már jóval kevesebben tudják, hogy érkeztek nyugatról olaszok, spanyolok, katalánok sőt vallonok is. Ebben a bejegyzésben most egy olyan népcsoportról lesz szó, amely ugyancsak nyugatról érkezett és egyszerre volt tekinthető menekültnek és telepesnek is. 

Az Egyesült Államokban minden államnak megvan a saját egyedi jellemzője. Van saját rendszámtáblájuk, az állam nevezetes szülötteivel, „landmark”-jaival. Van nekik saját jelmondatuk, becenevük, nem hivatalos himnuszuk is. De ami számunkra most a legfontosabb, léteznek hivatalos állami ásványok, kőzetek és drágakövek. Természetesen nem kell mindent kritikátlanul átvenni, de ez a fajta regionális öntudat Magyarországon ismeretlen, képzeljük magunk elé mondjuk Szabolcs-Szatmár Bereg himnuszát és a megye kőzetét...   

 Petoskey kavicsok (forrás)

Ha hazánk északi határán Komáromra, vagy Sátoraljaújhelyre gondolunk, szinte az első ami eszünkbe jut, a városok természetellenes és brutális kettévágása a határral. Ugyanakkor nem is olyan messze innen van egy másik régió, ahol települések tömegét sikerült mindenféle etnikai elvet mellőzve, pusztán stratégiai alapon kettévágni, pont ugyanekkor. Ráadásul minderre egy rövid (hét napos), de csúnya határháborút követően került sor, a következmények pedig világpolitikai jelentőségre tettek szert. Csehszlovákia és Lengyelország határán járunk, Cieszyn/Těšín/Teschen környékén.

A megosztott város: jobbra  Český Těšín, balra Cieszyn - (forrás) 

A kozmikus sugarak folyamatosan záporoznak a Földre, és bár nem igazán érzékeljük ezeknek a nagy energiájú részecskéknek a hatását, azonban a hidegháború kísérleti atomrobbantásai után kiderült, hogy a sugárzás nagy szerepet játszhatott az élővilág fejlődésében, különösen a kambriumi robbanásban.

A kozmikus sugárzás felfedezése elválaszthatatlan a radioaktivitástól, amely részecskék sugárzásával jár. A radioaktivitást 1896-ban Henri Becquerel francia tudós fedezte fel, amiért 1903-ban megkapta a fizikai Nobel-díjat.

 1. ábra. Victor Hess felkészül a kozmikussugárzás észlelését célzó léggömb-repülésre (Forrás: Bill Breisky 2012).

A közelmúltban számos olyan sajtóanyag látott napvilágot, ami azt állítja, hogy az ország "felbillenőben" van, a lakosság egyre nagyobb része koncentrálódik a nyugati határszéleken, miközben a "kelet" kiürül. Az egyre sűrűsödő cikkek jelentős része a nyugati határszél médiájában jelent meg, és a be nem jelentett, de helyben élő, dolgozó beköltözők által kiváltott infrastrukturális (intézményi) nyomásra vonatkozó megfigyeléseken alapult. A tudósítások másik részének kiváltója vélhetően a némileg túlmisztifikált kelet-nyugati "fejlettségi lejtő" mantrázása, illetve a népességi adatok időnkénti félreértelmezése lehet. (Kelet-nyugati lejtő helyett valójában egy központi heggyel és lejtőivel van dolgunk, ahol a nyugati lejtő kevésbé meredek...) A cikkekben közös, hogy mindegyikük valamilyen természetes egyensúly megbomlásaként említi a helyzetet, ami szintén kérdőjeleket vethet fel bennünk.  Vizsgáljuk tehát meg, hogy mennyire bomlott meg az ország népességének "területi egyensúlya", illetve azt, hogy egyáltalán beszélhetünk-e bármiféle egyensúlyról?

Sajtóbeszámolók (és a népessségstatisztika) szerint az ország északnyugati határterületeire - köztük Sopronba és környékére - egyre több ember érkezik  - (forrás)

Egy vulkánkitörés kétségtelenül a földtan egyik leglátványosabb megnyilvánulása. A lomhán cammogó tektonikai lemezek, az évmilliók alatt felgyűrődő hegységek, vagy éppen a feltöltődő medencék már inkább csak a tudósokat kötik le. A szemeink előtt lezajló, olykor pusztító események magukkal ragadják a képzeletet, különösen akkor, ha azt a televízió élőben is közvetíti. Persze az ember nem szívesen lenne Dionisio Pulido mexikói földműves helyében, aki 1943. február 20-án egy vulkánt talált a kukoricaföldje kellős közepén. 

A Parícutin kitörése (képek: Ed Clark/The Life Images Collection/Getty Images)

Louisiana tengerparti sávja katasztrofális ütemben fogy a tenger rovására. Az elmúlt száz év alatt öt ezer négyzetkilométer vizenyős terület (ún. wetlands), az állam területének 4,5%-a tűnt el a Mississippi-delta parti eróziója és süllyedése következtében. Egy idén publikált kutatás révén sikerült pontosítani a deltavidék süllyedésének ütemét. A Louisiana állam tengerpartján 274 helyszínen végzett mérések alapján az átlagos süllyedés 9±1 milliméter évente. És ez nem sok jót jelent a deltában épült New Orleans számára. 

Az új Atlantisz: New Orleans, LA