Minden komolyabb infrastruktúrát nélkülöző, homokos-iszapos tengerpartra futtatott sokemeletes hajótorzókon nyüzsgő munkáshad, a partot borító kaotikus fémtörmelék között fekete füsttel égő üzemanyagtócsák – ez a dél-ázsiai hajóbontók világa, némelyek szerint pokla, ahol a legtöbb kereskedelmi hajót eléri a végzete. A leghírhedtebb helyszín, az indiai Alang az ezredfordulón egy emblematikus társadalmi-környezeti vita tárgya volt, mely nem csak érdekes etikai kérdéseket vetett fel, de rámutatott az első és harmadik világ közti kapcsolatok visszásságára is az egyre gyorsabban átalakuló globális világban.

Miért épp Dél-Ázsiában bontják el a legtöbb tengerjárót? Némileg leegyszerűsítve: az alacsony munkaerőköltség és a kedvező importvámok eredőjeként alakult ki a térség 1980-as, 90-es évek óta tartó dominanciája a szektorban, megtűzdelve néhány kedvező természetföldrajzi jellemzővel.

„Kézműves” módszerek a chittagongi bontóban - (forrás)  

Afrika (ezen belül is Fekete-Afrika) kitartóan magas népességnövekedési ütemével kapcsolatban kifejezetten hajmeresztő előrejelzések jelentek meg, az ENSZ "közepes" forgatókönyve szerint 2100-ra akár 4,4 milliárd fősre is nőhet a fekete kontinens lakossága,  mivel első ránézésre alig érvényesül a demográfiai átmenet a kontinens java részén, vagyis a népességgyarapodás üteme továbbra is igen magas. Mai írásunkban - történelmi példákkal, párhuzamokkal megfűszerezve - annak fogunk jobban utánajárni, hogy valóban megalapozottak-e a hasonló szcenáriók, illetve, hogy mennyire megalapozottak a növekvő afrikai lakossággal kapcsolatos migrációs félelmek?

A Föld országainak népességnövekedési üteme 2015-ben - jól láthatóak Fekete-Afrika kimagasló értékei, miközben a legtöbb országban már erősen lecsengőben van a népesség erőteljes gyarapodása - (forrás) 

Ha az ember az Antarktiszra gondol, általában csak a nagy fehér üresség,a hideg és a fagy jut eszébe. Ezzel szemben azonban, a tudomány szempontjából az Antarktisz nagyon is vonzó célpont, főleg az előbbiekben említett tulajdonságai miatt, ugyanis az itt uralkodó klimatikus viszonyok nagyon jó konzerválók. Az Antarktiszon több ország is tart fent kutatóállomásokat, melyek közül néhány egész évben, de a legtöbb csak időszakosan (főleg nyáron) működik. 

A Vosztok kutatóállomás (forrás)

Az utolsó glaciális maximum óta bekövetkezett tengerszint-emelkedés három részre darabolta az addig egységes ausztrál kontinenst. A 18 ezer éve kezdődött özönvíz emlékeiről nem csupán az elnyelt régészeti lelőhelyek, hanem az őslakosok több száz generáción át szájhagyomány által továbbadott legendái is mesélnek.

Az ausztrál kontinentális self, azaz a Sahul kiterjedése (forrás)

Tényleg, hogyan? A válasz röviden az, hogy véletlenül, legalábbis nem teljesen szándékosan. Paradox módon ugyanis a világ legnagyobb, látványosan környezetromboló vasércbánya-komplexuma egyben egy jókora esőerdő- és szavannadarabot óvott meg az elmúlt évtizedekben a felégetéstől és a mezőgazdasági használatba vételtől a brazíliai Pará államban. Ez persze jópár egyrészt-másrészt jellegű kérdést vet fel Amazónia jövőjével és környezetvédelmével kapcsolatban, úgyhogy vessük is bele magunkat a dolog természeti és társadalmi hátterének feltárásába, illetve annak tisztázásába, valóban sikerült-e az "erdővédelem"?

A Serra Norte bánya a Carajás-fennsík tagolt felszínébe mar - (forrás) 

A közlegelők tragédiájáról szóló trilógiánk befejező részében a terraformálás kifejezést nem egy másik bolygó, hanem a Föld lakhatóvá alakításáról szól, melynek nyomán az emberiség a természeti tényezőkön túl az élővilágot is gyökeresen „átalakította” a maga igényei szerint. Az első részben áttekintettük Garett Hardin 1968-as elméletét, miszerint a bolygó erőforrásainak korlátlan felhasználása miatt elkerülhetetlen a környezeti tragédia. A második részben azonban találtunk egy eldugott csendes-óceáni szigetet, ahol ugyan drasztikus módszerekkel, de mégiscsak sikerült úrrá lenni az emberi kapzsiságon. A harmadik részben megvizsgálunk egy újabb csendes-óceáni szigetet, ahol ez a tragédia már lezajlott egyszer, valamint feltesszük azt a kérdést, hogy szükségszerű-e az, hogy a közlegelőkön végül csupán az ember és az általa kezes báránnyá tett állatok maradhatnak-e.

Kutatásaim során már régebb óta foglalkozom nagyméretarányú, többlapos etnikai térkép-sorozatokkal. Nemrégiben sikerült rábukkanni egy 1919-es kiadású, román tervezésű kétszázezres méretarányú etnikai térkép-sorozatra, amelyet tudomásom szerint a magyar nyelvű földrajzi szakirodalom korábban még nem ismertetett. Vélhetően ez lehetett a legrészletesebb etnikai jellegű, ekkora területet ábrázoló térkép, amelyet a román fél Párizsba juttatott az első világháborút lezáró béketárgyalások idején. Ez a térkép tulajdonképpen a magyar geográfusok egyik legjelentősebb munkáját képező, Bátky Zsigmond és Kogutowicz Károly által szerkesztett Magyarország kétszázezres méretarányú néprajzi térképe román "párjának" tekinthető, amely mind szelvényezését, mind méretarányát tekintve megegyezik azzal. Különbség ugyanakkor, hogy ez a sorozat a történeti Magyarországnak csak a keleti felét ábrázolja, és az etnikai viszonyokat más módszerrel jeleníti meg.

Egy korabeli ábrázolás Nagy-Romániáról. forrás

Ha valaki szereti a régi (és nem annyira régi) térképeket böngészgetni, annak ma egy olyan oldalt ajánlunk, ami valószínűleg meg fogja határozni a következő két hetét, miközben radikálisan csökkenti munkahatékonyságát.

A német landkartenarchiv.de-ről van szó, mely egy olyan magánweboldal, ami digitalizált történelmi térképek gyűjtésével és közzétételével foglalkozik. Persze ez még nem annyira különleges, arra viszont valószínűleg már többen felkapják a fejüket hogy már több mint 21.000 térképnél tartanak, és ezeket jól tematizáltan kínálják fel megtekintésre, az "antik" várostérképektől egészen a komplett világatlasz-sorozatokig, vagy a német és orosz (szovjet) topográfiai térképsorozatokig.

Magyarországon Berlin - részlet az 1911-es Stieler-féle világatlaszból - Forrás: landkartenarchiv.de

Viszonylag kevesen gondolnak úgy Kanadára, mint a világ harmadik legnagyobb olajtartalékával rendelkező államára. A Sziklás-hegység keleti tövében elterülő Alberta államban egy másfél Magyarországnyi területen 166 milliárd hordó kitermelhető olajat rejt a föld. A jól megszokott olajkutak helyett azonban több száz négyzetkilométernyi letarolt fenyőerdőt találni az olajmezőkön, ahol a kitermelés egy része külszíni fejtéssel zajlik. A leginkább Szarumán vasudvardi ork-keltetőjére hasonlító tajgán 1967 óta zajlik termelés és várhatóan egyre nagyobb erdőterület esik áldozatul majd a kora kréta időszaki homokban létrejött fekete arany bányászatának.

Tajga helyett tájseb (forrás)   

A történelem egyik legrégebbi határvitájának keretében egy ország szomszédja területének több, mint kétharmadára tart igényt, és egy olyan folyót szeretne határvonallá tenni, amely felső szakaszának futását még ma sem ismerjük. Az ügy számos egyéb furcsaságot is rejteget, úgyhogy vizsgáljuk meg részletesebben mit is akar Venezuela Guyana ritkán lakott nyugati felén, mely Földünk kevés máig ismeretlen területéből is tartalmaz párat.

Venezuela területi követelése viszonylag egyszerű: álláspontja szerint a Guyana területének javát lefedő Essequibo folyó vízgyűjtőterületének  a folyótól nyugatra lévő része korábban a spanyol koronához, illetve annak Venezuelai kapitányságához tartozott hivatalosan. Az igény esetleges elismerése révén Venezuela egy kissé fura alakú nyúlványra tenne szert, amivel gyakorlatilag "bekerítené" a brazil Roraima állam északi részét. Guyana természetesen nem favorizálja területe nagyjának elvesztését. Na, de kinek van "igaza"?

Narancs csíkozással a venezuelai területi követelés, sötétkékkel az Essequibo folyó vízgyűjtője - (forrás)