Éppen száz éve a mai napon írták alá a saint-germaini békeszerződést, amely a Párizs környéki békék sorába illeszkedve zárta le az első világháborút az antant-hatalmak és Ausztria között. Az első világháború utolsó napjaiban a különböző nemzetiségek egymás után deklarálták elszakadásukat a háborúból vesztesen kikerülő Osztrák-Magyar Monarchiától, ennek nyomán az államalakulat 1918. október végére megszűnt létezni. Ezt követően Ausztria német nyelvű területei kísérletet tettek egy egy önálló, ám mielőbb Németországgal egyesülni óhajtó, etnikai alapon szerveződő államalakulat megszervezésére. Ezen törekvések keretében született az a kevesek által ismert, hatalmas méretű etnikai térkép is, amely az Osztrák-Magyar Monarchia Német-Ausztria nevű utódállamának területi követeléseit volt hivatott alátámasztani az első világháborút követő béketárgyalásokon, különösen (a későbbi) Burgenlanddal kapcsolatban.

Az Osztrák-Magyar Monarchia korának egyik legérdekesebb államalakulata volt az uralkodó és a magyar hatalmi elit 1867-es kiegyezését követően. Ekkortól a monarchia politikai vezetése duális jelleget öltött: működött egy német dominanciájú parlament Bécsben és egy magyar dominanciájú parlament Pesten (1873-tól Budapesten), amelyek a hadügy, a külügy és a pénzügy kivételével önállóan intézték az ügyeiket. Az uralkodó személye közös volt, ugyanakkor jogilag két fővárosa volt az államalakulatnak. A jogi egyenlőség mögött a gazdasági kérdésekben a 30-70-es arányt állapítottak meg, amelyet tízévente felülvizsgáltak. Ez a megegyezés egy hosszú, gazdasági és társadalmi fejlődés szempontjából rendkívül pozitív időszakot eredményezett az elkövetkezendő évtizedekben, ugyanakkor a nemzetiségi kérdések megoldása, kezelése elégtelennek bizonyult, mely utóbbi körülmény magában kódolta a monarchia felbomlásának lehetőségét.

A Monarchia "osztrák fele", "Ciszlajtánia/Cisleithanien" valójában meglehetősen heterogén régiókból tevődött össze: Csehország (1); Bukovina (2); Karintia (3); Krajna (4); Dalmácia (5); Galícia (6); Trieszt és környéke (7); Alsó-Ausztria (8); Morvaország (9); Salzburg (10); Szilézia (11); Stájerország (12); Tirol (13); Felső-Ausztria (14); Vorarlberg (15). 

Az Osztrák-Magyar Monarchia közigazgatása 1910-ben (forrás)

A történeti felosztás eredetileg nem kifejezetten az etnikai viszonyokon alapult, hanem közjogi jellegű volt, és a korábbi államalakulatok, történeti régiók határait követte. A XIX. század második felétől azonban megerősödtek a régióban a nemzetiségi mozgalmak, amelyek az első világháború végére nyertek egyértelmű területi dimenziót, azonban ekkor már nem a történeti régióhatárokra, hanem jellemzően az etnikai határokra alapozták a területi követeléseiket.

A német nemzeti mozgalmak életében a fordulópontot az 1866-os Königgrätzi csata jelentette, ahol is eldőlt, hogy a német egység nem bécsi, hanem porosz vezetéssel fog megvalósulni, és abba az osztrák területek nem fognak beletartozni. Ez a folyamat 1871. január 18-án a Német Császárság kikiáltásával érte el végpontját.

1918 őszén azonban a Monarchia osztrák felének német anyanyelvű lakossága is kiszakadt az államalakulatból, így jött létre az etnikai szempontokat érvényesíteni kívánó Német-Ausztria (Deutschösterreich), amelynek alapító elnöke Karl Renner volt. Német-Ausztria területileg némileg nagyobb kiterjedésű volt (118 311 négyzetkilométer, kb. 10,4 milló lakos), mint a Saint germaini békeszerződés nyomán létrejött Ausztria (84 ezer négyzetkilométer, kb. 6,5 millió lakos), hiszen hozzá tartoztak a mai Csehország akkor német-lakta területei, Dél-Tirol, valamint Alsó-Stájerország is, ugyanakkor (még) nem foglalta magába a későbbi Burgenland területét.

Német-Ausztria (forrás)

Az államot maguk az alapítói is ideiglenesnek szánták, a politikai cél az volt, hogy Wilson-i elvek mentén egyesüljenek Németországgal, amit azonban később a saint-germaini békeszerződés megtiltott. A tartományokra bontott köztársasági államformájú államalakulat koncepciója az volt, hogy az egykori Monarchia csiszlajtániai részének valamennyi német lakosát egy államban egyesítse, így az számos exklávéval is rendelkezett a mai Csehország területén.

Szabadtéri centenáriumi kiállítás Bécsben, a Heldenplatz-on, 2018 őszén (A szerző saját felvétele)

A béketárgyalásokra készülve a bécsi vezetés is hozzáfogott részletes háttéranyagok, így nagyméretű térképek szerkesztéséhez is, amelyekkel kapcsolatban azt remélték, hogy majdan bemutathatják őket az antant-delegációk tagjainak is, és az azokban szereplő információkat figyelembe veszik majd.

A legrészletesebb etnikai térképészeti háttéranyag kétségkívül a jelen bejegyzés alapját képező "Sprachminderheiten im Gebiete der ehmaligen Österreichisch-ungarischen Monarchie (ohne Bosnien-Hercegovina" [Nyelvi kisebbségek az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén (Bosznia-Hercegovina nélkül)] című térkép volt. A térkép 1:200 000-es méretarányban ábrázolta - Boszniát és Hercegovinát leszámítva - a teljes Monarchia területét, összesen 94 szelvényen. A szelvényezés a harmadik katonai felmérés nyomán megszerkesztett Közép-Európa általános térképének lapjait követte, hasonlóan a 45 lapos, Magyarországról készült Bátky-Kogutowicz-féle kétszázezres etnikai térképhez. 

A térkép kiterítve valószínűleg a korszak legnagyobb méretű etnikai térképe volt, meghaladva a Bátky-Kogutowicz-féle, fent említett néprajzi térkép méreteit is.

Mindemellett módszertanilag egy kifejezetten nehezen értelmezhető, és a többi korabeli hasonló térképhez képest csekély szakmai időráfordítást mutató térképről van szó. Az anyanyelvi adatok ábrázolása nem teljeskörű, az egykori Monarchia területének magyar felében csak a német kisebbséget, míg a Monarchia osztrák felében csak Német-Ausztria területén és csak a nem német kisebbségeket ábrázolták, a többi egykori osztrák fennhatóságú területen pedig semmilyen anyanyelvi adatot nem tüntettek fel, noha ezeket a szelvényeket is elkészítették, vagy legalábbis a Közép-Európa általános térképének vonatkozó lapjait is beillesztették a sorozatba. Ez azt eredményezte, hogy a térkép lapjainak nagy része jóformán teljesen üres, vagy csak néhány települési adatot ábrázol. A tematikus tartalommal kitöltött területek ilyen logikai kiválasztása rendkívül direkt módon - az áttekinthetőséget figyelmen kívül hagyva - emeli ki Német-Ausztria nyelvi homogenitását, továbbá azt, hogy Magyarország területén mekkora német anyanyelvű lakosság élt.

A térképen ábrázolt határvonalak is ezt a koncepciót voltak hivatva alátámasztani. A legvastagabb piros vonal Német-Ausztria és (a későbbi) Burgenland (Deutschwestungarn/Német-Nyugat-Magyarország) határát, míg a piros szaggatott vonal Német-Ausztria és Magyarország nyugati részének (a későbbi Burgenlandnak) a határát jelölte (ez utóbbi a berlini példány Bécs- és Pozsony-szelvényéről hiányzik, de a bécsi lelőhelyű példányokon megvan). A térkép azonban ezen a ponton meglehetősen érdekes: Német-Ausztria mellett Burgenlandot is a végleges határ illúzióját keltő folytonos határvonalon belülre helyezte a térkép szerkesztője, míg Magyarország eredeti nyugati határait már csak szaggatott vonallal jelölte, azt az illúziót keltve, hogy Magyarország nyugati területei (már) véglegesen (Német)-Ausztriához tartoznak, ami azonban a térkép készítésének pillanatában (1919. augusztus) még nem volt igaz, mert azt csak majd az 1919. szeptember 10-én aláírt Saint Gemain-i béke szentesítette.

A helyzetet bonyolítja, hogy minden település esetében csak egyetlen egy kisebbséget ábrázolt a térkép: Magyarország esetében a németeket, amely viszonylag jól követhető, Német-Ausztria esetében azonban csak a legnagyobb lélekszámú kisebbséget, függetlenül attól, hogy hány, és milyen létszámú kisebbség él az adott településen. Ez a megoldás, illetve a fenti határvonalak ügyes kialakítása azt eredményezte, hogy a térkép 94 szelvénye közül mindössze az a három szelvény bír nagyobb mennyiségű tematikus adattal, amelyek a későbbi Burgenland területét ábrázolták, rámutatva ezzel a térkép legfőbb politikai céljára, Nyugat-Magyarország Ausztriához csatolására. 

A nyelvi kisebbségeket a térkép szerkesztője oly módon fejezte ki, hogy az adott település nevét valamilyen módon aláhúzta, mögé/alá pedig százas értékre kerekítve megadta az adott kisebbség abszolút létszámát. Az aláhúzás és a számértékek színe az adott kisebbséget jelölte (piros=német Magyarországon; lila=cseh vagy szlovén kisebbség Német-Ausztriában; barna=olasz kisebbség német-Ausztriában), az aláhúzás típusa pedig az adott kisebbségnek az adott településen belüli arányát sávos rendszerben kifejezve (pontozott vonal= 10% alatti számarány; pontozott-szaggatott vonal=10-20%-os számarány; szaggatott vonal= 20-50%-os számarány; folyamatos vonal=50% feletti számarány). Mivel a sávok határait meglehetősen egyenlőtlenül határozták meg, ez a módszer a kisebb számarányú kisebbségek képi felülreprezentálódását eredményezi, hiszen képileg az 51%-os arány is ugyanannyinak tűnik, mint a 100%-os arány, míg a kisebb értékeknél differenciáltabb az ábrázolás, ráadásul a feliratok között méretbeli különbség sincs. A piros szín alkalmazása miatt ez a megoldás különösen a magyar területek német kisebbségeinél szembeötlő, kivált Burgenland esetében. Ez a megoldás tehát jó példája annak, hogy a térkép szerkesztője pusztán a jelmagyarázat ügyes kialakításával hogyan rejtheti el az objektívnek tűnő térképen a saját politikai programját. Burgenland Ausztriához csatolását végül a Saint Germain-i békeszerződés keretében sikerült is elérni,  erről korábban a Pangeán is részletesen írtunk.

A térképet az Osztrák Statisztikai Hivatalban szerkesztették néhány példányban, Richard Engelmann vezetésével. A térképsorozat az osztrák békedelegáció anyagainak részét képezte, azonban a béketárgyalásokon azt nem tudták bemutatni. A kevés példányban megmaradt térkép néhány példánya Bécsben, illetve Berlinben érhető el. Az bejegyzésben felhasznált berlini példány érdekessége, hogy az a Humboldt Egyetem Földrajzi Intézetének térképtárában található, ahova Albrecht Penck jóvoltából került. Penck a korábbi években sokáig a Bécsi Egyetemen működött, azonban ezekben az években már Berlinben tanított, illetve a Berlini Oceanográfiai és Földrajzi Intézet igazgatója is volt. Ebben a minőségében ő maga is szerkesztett, illetve koordinálta egy nagyon hasonló, sokszelvényes etnikai térképmű megszerkesztését, ez a későbbi német-lengyel határvidék etnikai viszonyait mutatta be. 

Karte der Verbreitung von Deutschen und Polen längst der Warthe-netze-Linie und in Westpreußen. 

Lelőhely: Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung, Kartensammlung, K-32-III-B-4 (Marburg an der Lahn)

Végül Sopron és néhány kisebb település esetében a magyar félnek sikerült elérnie, hogy az adott települések hovatartozásáról népszavazással döntsenek. A népszavazásokat jelentős propaganda-tevékenység előzte meg mind a magyar, mind az osztrák fél részéről, azonban végül Sopron és környéke Magyarország része maradt.

"Ne bízz a hízelgő dalokban! Szavazz németként!" Osztrák propagandaplakát a soproni népszavazást megelőző kampányból. (forrás)

Noha Burgenland területe ezen a térképen kiemeltnek tűnik, ez nem jelenti azt ,hogy más területekkel ne foglalkoztak volna az osztrák szakértők, csak azt ,hogy itt nagyobb remény mutatkozott eredmények elérésére, mint más régiókban. Ennek nyomán készült például etnikai térkép a ma nagyrészt Szlovéniához tartozó Alsó-Stájerországról is.

Pfaundler, Richard von: Le domaine de la langue allemande dans la Basse Styrie. 1919. A szerző saját példánya

Összességében tehát egy rendkívül nagyméretű, sokszelvényes térkép-sorozatról van szó, amely jól rögzíti azt az 1919 augusztusi állapotot, amikor (Német-)Ausztria még nem kapta meg a későbbi Burgenlandot, ugyanakkor már jelentős lobbitevékenységet folytatott annak megszerzéséért. Maga a térkép, bár módszertanilag eléggé nehézkesen kezelhető, ezt a célt több megoldásában is közvetlenül szolgálta, azonban végül a béketárgyalásokon nem jutott szerephez.

Segyevy Dániel

A térkép-sorozat digitalizálását és a digitális másolatok megküldését köszönöm Gerd Schilling-nek, a Humboldt Egyetem Földrajzi Intézet Térképtára vezetőjének.

Felhasznált források

Térképek

• Bátky Zsigmond - Kogutowicz Károly: Magyarország kétszázezres méretarányú néprajzi térképe. 1918. 1:200 000
• Engelmann, Richard: Sprachminderheiten im Gebiete der ehemaligen Österreich-ungarischen Monarchie (ohne Bosnien-Hercegovina) 1919. 1:200 000
• Heyde, Herbert: Karte der Verbreitung von Deutschen und Polen längst der Warthe-netze-Linie und in Westpreußen.  1919. 1:100 000
• Pfaundler, Richard von: Le domaine de la langue allemande dans la Basse Styrie. 1919. 1:200 000

Cikkek

• Kretschmer, Ingrid: Frühe ethnographische Karten Südosteuropas aus Wien. In: Zentai László - Győrffy János - Török Zsolt Győző: Térkép - tudomány : tanulmányok Klinghammer István professzor 65. születésnapja tiszteletére. Studia Cartologica 13. 2006. 259-266.
• Svatek, Petra: Ethnic cartography and politics in Vienna,1918-1945. In: British Journal for the History of Sience, 2018 március, 99-121.
• Internetes források:
• https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/OMMonarchia-az-osztrak-magyar-monarchia-irasban-es-kepben-1/az-osztrak-magyar-monarchia-8749/hegy-es-vizrajzi-leiras-sonklar-karoly-vezerornagytol-20/a-monarchia-alkoto-reszei-es-terulete-29/
  
• Kolozsi Ádám: Megtalálták a trianoni óriástérképet, már az interneten is böngészhető. 2017. május 1. https://index.hu/tudomany/2017/05/01/interneten_is_bongeszheto_a_hires_trianoni_voros_terkep/