Pangea

Minden, ami földtudomány

5 perc geológia - Miocén Park, Ipolytarnóc

2015. november 01. 21:24 - Tranquillius

Eredetileg főként hídként használta a lakosság azt az 50 méter hosszú, 3 méter átmérőjű fenyőtörzset, mely a Borókás-árkon ívelt át Ipolytarnóc külterületén. Az átkelés biztosítása mellett ez a fenyő látta el a környékbelieket fenőkővel, sírkővel és más egyébbel. Így igaz, fából fenőkő! Miután a tudósok megállapították, hogy ez a kovásodott törzs életkorát tekintve igazi kuriózum, a turisták is elkezdték széthordani. Mire a hatóságok észbe kaptak alig maradt valami a világon sehol máshol nem található 17,5 millió éves fenyőtörzsből.

tarnoczi_orias_k_vesult_fa_rajz.jpgA tarnóczi óriásnagyságú kövesült fa, Nógrád megyében (Id. Markó Károly rajza) (fotó: Bokor Veronika)

Az ipolytarnóci ősmaradványok, más néven az "ősvilági Pompeii", 1944 óta védett terület. 510 hektárját a Bükki Nemzeti Park kezeli. A helybéliek bizonyára már régebben tisztában voltak a fatörzs különlegességével, el is nevezték Gyurtyánkő-lóczának, de az első tudományos leírás viszonylag korán, 1836-ban megtörtént Felsőkubini és nagyolaszi Kubinyi Ferenc környékbeli paleontológus nemes jóvoltából, aki felfedezését 1842-ben "A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésének Munkálatai" c. kiadványban publikálta. Ő még csernek vagy tölgynek vélte. Később Tuzson János botanikaprofesszor azonosította mint fenyőt (Pinuxylon tarnocziense). Az első lábnyomos leletet Böckh Hugó selmecbányai professzor fedezte fel 1900-ban egy tanulmányi kirándulás alkalmával. Alig kétezer négyzetméteren 11 gerinces faj 3000 lábnyomát sikerült azonosítani. Előkerült továbbá rengeteg (>15000 db) levéllenyomat, valamint cápafogak, melyek egy korábbi időszak emlékei voltak.  

m34.jpgMiocén rétegek Ipolytarnócon

Ipolytarnóc Nógrád vármegye losonci járásából egyedüli faluként maradt meg Magyarországnak. Az ősmaradványok leírója, Kubinyi Ferenc és testvére Ágoston ugyancsak ebben a járásban éltek, Tarnóctól északkeletre, Videfalván. Kevesen tudják, hogy Európa időrendben harmadik geológiai társasága, a Magyarhoni Földtani Társulat Kubinyi Ferenc házában tartotta alakuló értekezletét 1848. január 3-án. A forradalom miatt a társaság alapítása 2 évet késett, végül 1850-ben jöhetett létre. Kubinyi Ferenc több éven keresztül vezette a társaságot, a Magyar Tudományos Akadémia is tagjai közé választotta. 

Minden ipolytarnóci lelet a földtörténet miocén korából származik, annak is a régebbi, rétegtanilag alsó korszakaiból. A magyar miocén beosztás eltér a nemzetközi kortáblától, a Paratethys-tenger lefűződése által kialakult speciálisan helyi viszonyok miatt. A Kárpát-medence faunája pl. a pannon emeletben olyannyira elkülönül a környező területektől, hogy alemeletei csak Magyarországon használatosak. 

21_1.jpgIpolytarnócon a legrégebbi felszínen lévő üledékek az eggenburgi korszakból származnak (Eggenburg egy kis falu Alsó-Ausztria északi részén). A miocén kezdetén egy tenger hullámzott errefelé, mely fokozatosan egyre sekélyebbé vált. A közeli part öbleiben felhalmozódó maradványok gazdag élővilágról tanúskodnak. Cápák, delfinek, ráják, tengeri tehenek, krokodilok maradványai őrződtek meg a zöldes árnyalatú glaukonitos homokkőben. Koch Antal professzor a XX. század elején egy óra leforgása alatt több száz cápafogat talált, melyet a helyi gyerekek megkövült madárnyelvként árultak a hiszékeny turistáknak. 

Ez a tengerpart még az eggenburgi korszak során szárazulattá vált, a regresszió során folyóvölgyekkel tagolt parti síkság alakult ki. Ezen a síkságon éldegéltek azok a növények és állatok, melynek lenyomatai megőrződtek. Ezt a rétegsort az alsó riolittufaként ismert Gyulakeszi formáció fedi be, mely egy katasztrofális vulkánkitörésről tanúskodik, amikor körülbelül 3 méter magas vulkáni hamu takarta be ezt a tengerparti síkságot. Miután a vulkáni hamu leülepedett és az ég kitisztult, a nap kisütött, az elpusztult táj fölött már egy új korszak köszöntött be; az ottnangi (ismét osztrák falu a névadó, Felső-Ausztriából), de az már egy másik történet (rövid nevén: belső-kárpáti mészalkáli vulkánosság). Most lássuk, mit olvastak ki a geológusok, paleontológusok, botanikusok ebből a rengeteg ősmaradványból.

Kezdjük a levéllenyomatokkal, hiszen ezekből van a legtöbb darabra és fajszámra is. Több, mint 65 különböző fajt írtak le a területről, közülük jó pár akad, amely a világon sehol máshol nem fordult elő. Leggyakrabban babérfélékkel találkozhatunk, őket követik az ős-diófák, legyezőpálmák, kúszópálmák, ős-platánok, páfrányok, bőrlevelű cserjék, magnóliafélék. 99%-ban meleg, csapadékos szubtrópusi éghajlatra jellemző fajok ezek. Ha valaki járt már Ipolytarnócon, körülbelül tudja, hogy a jelenlegi éghajlat ettől jóval szárazabb és hidegebb. Ennyit hűlt volna az éghajlat, vagy a kontinensek vándoroltak ilyen messzire? Vagy esetleg mindkettő?

Kb. 20 millió éve olyan éghajlatot uralkodott errefelé, mint amilyen a kontinensek keleti partjai mentén Kínában, Japánban, Floridában, Kelet-Ausztráliában található manapság a 25-38. szélességi körök között. Paleomágneses vizsgálatok szerint az ős-ipolytarnóci folyópart körülbelül 20 fokkal volt délebbre a mai helyzeténél. Akkoriban még monszuneső esett és gyakoriak voltak a hurrikánok is, melyek az olyan hatalmas fákat - mint a közel 62 méter magas ipolytarnóci fenyő - is ki tudtak dönteni.

level1.jpg

Az ipolytarnóci kovásodott fenyőtörzs azonban sehogy sem illik bele a szubtrópusi képbe (néhány más, tölgyhöz hasonló levéllel együtt). Ennek a legközelebbi rokonai ma a Sziklás-hegységben és a Sierra Nevadában élnek 1000-1600 méter magasságban. A geológusok a folyóparti törmelékes és kavicsos üledékek kapcsán feltételezték, hogy itt is kellett lennie egy magasabb hegységnek, ahonnan ez a kevéssé lekerekített hordalék és a bővizű folyó származhat. Valószínűleg erről a hegyből tutajozhatta magával a folyó a hatalmas fenyőtörzset, ami később fennakadt az ártér egyik zátonyán. Kutatók szerint ez a hegység az Ős-Vepor volt, amely metamorf kőzetekből épült fel, így nem egyezett azzal a vulkánnal, ami később beterítette a vidéket. A ködbe és felhőkbe burkolózó Ős-Vepor közel 3000 miliméter csapadékot kaphatott évente, ami erősen pusztította a hegységet. E hegytömb maradványai ma Szlovákiában vannak, az egykori Gömör és Zólyom vármegye határán emelkedő Vepor a legmagasabb pontja (1341 m).

A levelek kapcsán az is érdekes, hogy míg egyes lenyomatok szépen megőrződtek, addig a kutatók találtak elszenesedett növényi maradványokat is. Elképzelhető, hogy rövid időn belül egy hideg és egy forró hamueső hullott a folyópartra.

ipolytarnoc_2_800.jpgLábnyomok a homokkőben (Kép forrása)

Ennek a riolitos, savanyú, azaz szilíciumban gazdag ignimbritnek köszönhető, hogy az élővilág ilyen tárháza maradt az utókorra. Egyrészt a hamuréteg betakarta a földön fekvő avart, másrészt a vastag vulkáni üledéket átjáró talajvíz oldott kovasavából a szilícium-dioxid lassan lecserélte a lignint és cellulózt, a falevélből, fatörzsből opál lett. Enélkül a faanyag nyomtalanul elszenesedett, lebomlott volna. 

Az állatlábnyomok, valamint az őket megőrző homokkő az ősföldrajzi környezetről mesél. A síkságon kanyargó folyó itatójánál rengeteg állat megfordult, elképzelhető, hogy egy gázló is volt a közelben, ahol könnyen átjuthattak az egyik partról a másikra. A folyóvízi környezetről a réteglapokon talált hullámfodor-nyomok árulkodnak. Mocsár nem volt a közelben, sem mangrove-fajokat, sem más mocsári fák levelét nem találni, sőt még úszóhártyás lábú madarak lábnyoma sem került elő. A kovásodás ugyanúgy átjárta és cementálta a felszínen lévő rétegeket a tufaszórás alatt, mint láttuk azt a növények esetében. 

De honnan érkezett a pusztító hamufelhő, amely maga alá temette ezt a szubtrópusi élővilágot? Erre kevés használható anyagot találtam, a Magyarország Földje kötet szerint valahol a Mátra, vagy a Bükk-hegység déli előterében magasodhatott ez a kitörési központ. A kitörésnek bizonyára voltak előjelei, hiszen egyetlen állatcsontot sem találtak eddig Ipolytarnócon. Arról, hogy mi lett a folyóval nem szól a szakirodalom. A vulkáni hamu olyan vastagságban teríthette be a folyópartot, hogy maga a folyó is más medret keresett magának, hiszen ha helyben marad, akkor könnyedén elhordja a laza üledéket és ezzel meghiúsítja a későbbi kovásodást.

A vulkánkitörés már az ottnangi korszak beköszöntét jelzi, amikor a tenger ismét előrenyomult. Valószínűleg a vulkanizmus miatt süllyedni kezdett az Ős-Vepor, és a folyóparti fácies sekélytengerivé változott. A tenger sótartalma csökkent, ez volt a Paratethys-tenger második lefűződésének ideje. Mocsarak jelentek meg a part mentén, és lerakódtak a nógrádi barnaszén rétegei. A mélyben pedig eltemetődve kovásodtak az ősi lenyomatok, várván, hogy egyszer majd a felszínre bukkanjanak.

pa270662.JPGBükkábrányi fák a látogatóközpont bejáratánál (forrás)

Az, hogy Ipolytarnóc mindezek ellenére mégsem a világ őslénytani középpontja, miért nem özönlenek ide külföldi turisták százezrei kissé érthetetlen. Valószínűleg nem az őslényeken múlt. Pedig még a bükkábrányi lignitbányában talált 7 millió éves ősfák is ide kerültek! Talán ha valahol, kissé mélyebben felbukkanna egy fél dinoszaurusz sokat dobna a hely hírnevén.

Addig is irány Ipolytarnóc

 

Ajánlott és felhasznált irodalom:

  • Báldi Tamás: Egy geológus barangolásai Magyarországon
  • http://www.nogradgeopark.eu/files/_geopark/download_files/143/NNG_Enclosure_5.pdf 
  • https://de.wikipedia.org/wiki/Eggenburgium
  • http://fold1.ftt.uni-miskolc.hu/~foldshe/mof04.htm
  • http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=pl_54-TT-54
2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr848039644

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sdani 2015.11.01. 23:26:10

"Mire a hatóságok észbe kaptak alig maradt valami a világon sehol máshol nem található 17,5 millió éves fenyőtörzsből."
Emilyen aspektusát tekintve volt egyedülálló a világon? Csak mert kövesedett fákat még Magyarországon is sokfelé lehet találni. És egész törzsk is szép számmal akadnak.

Tranquillius 2015.11.02. 08:10:54

A Pinuxylon tarnocziense faj maradványait csak Ipolytarnócról ismerjük. Ilyen tekintetben egyedülálló.
süti beállítások módosítása