Mutat-e térbeli szabályosságot a tehetség? Hatással van-e a táj a tehetségek felbukkanására? Mely városokból származik a legtöbb tehetséges ember? Mi hasznunk van abból, ha mindezt térképen ábrázoljuk?

Ezekre a kérdésekre keresi a választ a tehetségföldrajz, mint a népességföldrajz egyik regionális tudományága.

Röviden összefoglalva: az első tehetségföldrajzi kutatások Németországban és Franciaországban kezdődtek. Magyarországon az első  tanulmány a témában 1928-ban készült el. Pintér J. 156 magyar irodalmi tehetség születési helyét vitte térképre és azt állapította meg, hogy a tájnak igenis létezik lélekformáló ereje. Ezzel, valamint a magyar kultúra folytonosságával magyarázta, hogy a Szepesség, az Észak-Dunántúl és a Székelyföld több tehetséget adott az országnak, mint más területek.

Somogyi József 1942-es munkája a tradicionális kultúrközpontok iskoláival, művelt polgársággal magyarázza a tehetségek egyenlőtlen térbeli eloszlását. A szépsége miatt közreadott térképén valószínűleg kizárólag  a magyar nemzetiségű, vagy a Csonka-Magyarország területén élő tehetségek születési helyét vette figyelembe. Különben nagyon nehezen lehetne megmagyarázni Újvidék egyetlen piros pöttyét, vagy a nemzetiségi területek kiterjedt fehér foltjait. Mindenesetre a Somogyi J. munkája alapján szerkesztett térképen egyértelműen látszik, hogy nem elsősorban a népességszám határozza meg az egyes településeken a tehetségek számát. Kirajzolódik a Dunántúl viszonylag sűrű településhálózata és az alföldi mezővárosokba koncentrálódó viszonylag nagyszámú tehetséges ember. Régi híres iskolavárosok emelkednek ki környezetükből (Pápa, Nagyenyed, Sárospatak), az egyetemi városokat már külön mellékleten kellett feltüntetni, míg Budapest döbbenetes túlsúlyával szinte agyonnyomja ezt a viszonylag nagy területű országot is. (Hát még a mostanit...)

A determinizmus szerint a környezet hatással van az ott élő emberre, és nagyban befolyásolja a kultúráját, a szokásokat és az antropológiai jellegzetességeket. A II. világháború után a tehetségföldrajzi kutatások éppen a determinizmus miatt jó időre tiltólistára kerültek, mint "náci" tudomány. Magyarországon csak a rendszerváltás után éledhetett föl újra. Tóth. J. 1990-ban közzétett tanulmányában kimutatta Budapest "agyelszívó" hatását. 2010-ben Győri Ferenc alapos kutatómunka után publikálta a legújabb eredményeket. A Magyar Életrajzi Lexikon körülbelül 17000 szócikke felhasználásával készítette el Magyarország legújabb tehetségföldrajzi térképét. Visszatekintve a múltra megállapítható, hogy Magyarország a múlt század '30-as és '40-es éveiben állt legjobban a tehetségek tekintetében. Ez egyfelől a klebersbergi oktatáspolitikának, másrészt az elcsatolt területekről menekülő értelmiségieknek és művészeknek volt köszönhető.

A közreadott térképet két részre kellett osztani a blog szűkös keretei miatt. Órákig el lehet böngészni, még úgy is, ha nincs nyitva mellette az életrajzi lexikon.

Jelmagyarázat:

Piros kör: tudományos tehetség

Zöld háromszög: művészi tehetség

Sárga kör: politikai, katonai tehetség

Világoskék négyzet: gazdasági tehetség

A tehetségföldrajz a  térképi adatfeldolgozás mellett foglalkozik a tehetségek dinamikájával, külön vizsgálja a tehetségek születési, halálozási (befogadó) helyét, nyomonköveti a kettő között lezajló migrációt. Egyes településekre lebontva kutatja a tehetségmegtartó és tehetségvonzó képességet. A kutatás eredményei, tapasztalatai segíthetik a tehetséggondozás országos hálózatának kialakítását valamint az oktatáspolitikában is felhasználhatók.

A diákokat pedig lehet ösztönözni azzal, hogy amennyiben rendesen tanulnak felkerülhetnek erre a térképre.

A teljes tanulmány és további tehetségföldrajzi itt olvasható.