A májusi törökországi elnökválasztás kapcsán egy érdekes adat járta be mind a magyar, mind az európai (ezen belül különösen a német) sajtót, miszerint a Németországban szavazó, ott élő törökök nagyobb arányban szavaztak Erdoganra, mint a Törökországban élők, ennek kapcsán pedig egyre több szó esett a Németországi törökök integrációjának kudarcáról, sőt, az egyébként cserkesz és török szülőktől Baden-Württembergben született német agrárminiszter, a zöldpárti Cem Özdemir is ilyen irányú nyilatkozatot tett, ami mindenképp figyelemre méltó. Egy másik földrajzos blogon pedig megjelent egy térkép, ami azt mutatja, hogy mindez egyáltalán nem csak a németországi törökökre igaz, Nyugat-Európa más országaiban is hasonló eredmények születtek. A témával foglalkozó írások legtöbbje ugyanakkor csak ebben a szűk kontextusban tárgyalja a fenti adatot, miközben azért felmerülhet pár, a jelenséget tágabb kontextusba helyező kérdés is: Hogy alakult a németországi törökök részvételi aránya? Mennyiben tér el a törökörszági és a németországi török társadalom általános összetétele? Egyáltalán kik szavazhatnak a török választáson? Levonható-e mindezekből az integráció kudarcára vonatkozó következtetés?
Külföldön leadott szavazatok érkeznek Törökországba a 2023-as elnökválasztás második fordulójában - (forrás)
Bár a blogon már több írásban is volt erről szó, érdemes vázlatosan áttekintenünk, hogyan is kerültek a törökök (pontosabban törökországiak - a különbségtételnek még nagy jelentősége lesz) Németországba. A kiindulópont az ország második világháborús embervesztesége valamint a nyugat-német gazdasági csoda fokozott munkaerőigénye volt az 1950-es évek végén. Az ekkor "legtermelékenyebbnek" számító 30-45 éves férfigenerációnak viszont körülbelül 30%-a veszett oda a második világháborúban, így igen gyorsan nagyfokú munkaerőhiány lépett fel, amit az 1945-ben és azután érkező keleti menekültek és kitelepítettek sem igazán tudtak ellensúlyozni, hiszen az érintett korosztályt körükben is nagyon durván megtépázta a háború. Megoldásként a nyugat-német kormány munkavállalást megkönnyítő egyezményeket kötött Olaszországgal, Portugáliával, Spanyolországgal, Törökországgal, Marokkóval és Jugoszláviával. Az egyezmények lényege az volt, hogy ezekből az országokból meghatározott szabályok szerint munkát lehetett vállalni az NSZK-ban, illetve a német szervezetek munkaerőtoborzó tevékenységet folytathattak az érintett országokban. Az érkezők hivatalos státusza "vendégmunkás" volt, és a legtöbb esetben két évnél tovább nem vállalhattak folyamatosan munkát a németeknél - igaz a németországi tartózkodás és a munkavállalás megszakítását követően újra kezdődött a két év számítása.
Törökországgal az NSZK 1961. október 30-án kötötte meg az egyezményt, amit a nagy sikerre tekintettel 1964-ben némileg szigorítottak, majd 1973-ban felfüggesztettek (ez a többi országra is vonatkozott). Ekkorra ugyanakkor már kiépültek azok a csatornák, amelyek lehetővé tették a további vendégmunkások érkezését is, hiszen munkájukra továbbra is szükség volt, illetve egyre többen voltak képesek kijárni a tartós letelepedési engedélyt is. Mindez természetesen nem csak a törökországiakra volt igaz, és bár a németek célja egyáltalán nem volt az, hogy a vendégmunkások maradjanak (úgy általában bevándorláspolitikáról először csak 1978-ban esett szó), és az alapvető elv a "nem fognak tartósan maradni, csak ameddig enyhül a munkaerőhiány", mégis igen sokan megtelepedtek az országban - közülük pedig nem meglepő módon a népes Törökországból érkező, kulturálisan is némileg különböző "vendégmunkások" alkották a legfeltűnőbb csoportot.
Németország lakosságának összetétele származási országok szerint 2022-ben (a különböző források kis mértékben szórnak az összetételre vonatkozóan, attól függően, hogy a mikrocenzusból vagy a népszámlálásból továbbvezetett adatokról van-e szó) - (forrás)
Mit jelent mindez a számok nyelvén: 1961 és 73 között az egyezmény keretében 867 ezer munkás érkezett Törökországból, akik közül 627 ezren maradtak is - ezzel párhuzamosan 1971-től (az ezt megkönnyítő törvény életbelépésétől) felpörgött a családegyesítések száma is (illetve ekkor még az NSZK-ban születő gyermekeik török állampolgárságot kaptak), így az egyezmény felmondása után is nőtt a Németországban élő török állampolgárok száma is: az 1971-es 652 ezres számuk tíz évvel később már meghaladta a másfél milliót, ezt követően viszont már jóval lassabban nőtt, a legtöbben pedig 2000 körül tartózkodtak az országban - ekkor körülbelül 2 millióra rúgott számuk, akik közül 750 ezren már Németországban születtek. (Azaz a létszámnövekedés tekintélyes része nem a bevándorlásnak, hanem a természetes szaporodásnak volt köszönhető.) A "fordulatot" lényegében az állampolgársági törvény változása jelentette: 2000-től jóval könnyebbé vált a német állampolgárság megszerzése, és az országban születő gyermekek (bizonyos feltételek megléte esetén) automatikusan német állampolgárságot kaptak, a 10 évesnél fiatalabb gyermekek számára pedig 2000. december 31-ig beérkező kérelem esetén szintén biztosították a német állampolgárságot. Emellett egyre jelentősebbé vált a visszavándorlás is: 2005 és 14 között folyamatosan több török állampolgár hagyta el Németországot, mint amennyi érkezett (persze párhuzamosan egyre többen kaptak német állampolgárságot).
Ki is minősül töröknek Németországban? A legkevesebb vita természetesen a török állampolgársággal rendelkezők számával kapcsolatban van: ők mintegy 1,3 millióan lehetnek, azonban a "török hátterűek" száma jóval nagyobb. Ebben szerepet játszanak az állampolgársági törvények is: 2014-ig Németország nem ismerte el a kettős állampolgárságot, azaz aki felvette a németet, annak le kellett mondania török állampolgárságáról - aminek a török választás kapcsán még különleges jelentősége lesz. Ezt követően fokozatosan (országcsoportonként, illetve bizonyos feltételek megléte esetén) vált könnyebbé a kettős állampolgárság elismerése, ami mára azt eredményezte, hogy körülbelül 290 ezren élnek Németországban török és német állampogársággal. Az említett szabályok miatt az 1991-2014 között született "törökországi hátterű" német lakosok közül meglehetősen kevesen rendelkeznek török állampolgársággal.
Nehezebb kérdés hogy hányan rendelkeznek török "bevándorlóháttérrel" (Migrationshintergrund). A részben önbevalláson alapuló német statisztika az idegen állampolgárságúakon kívül azokat sorolja ide, akiknek legalább egy szülőjük nem német állampolgárként látta meg a napvilágot. Azaz az unokák már nem számítanak bevándorló hátterűnek (mivel 2000-ig a törökországiaknak nagyon nehéz volt állampolgárságot szerezni, sőt, a Németországban születettek sem kaptak automatikusan állampolgárságot, ennek egyelőre még nincs különösebb jelentősége), illetve ha mondjuk a két szülő eltérő állampolgárságú, akkor a gyermek ugyan migrációs háttérrel rendelkezőnek minősül, de nem rendelhető a statisztikában egy adott idegen országhoz/nemzetiséghez. Tegyük hozzá: a németországi bevándorlók legtöbb csoportja (illetve számszerű többsége) esetében a vegyesházasságok nagy aránya miatt értelmetlen is egy generációnál tovább nyilvántartani a származást.
Ugyanakkor van még egy csavar a statisztikában, amit egy fogalmi változás mutat meg legjobban a "török származású" (Türkischstämmige) helyett egyre inkább a "törökországi származású" (Türkeistämmige) a bevett kifejezés: ennek pedig a legfőbb okai, hogy a mintegy 3 milliós csoport körülbelül 20-30%-a egyáltalán nem török, hanem kurd, akik több szempontból is nagyon eltérő csoportot alkotnak.
Bár mára közel 3 milliós létszámukkal a törökországiak számítanak a legnagyobb németországi bevándorlócsoportnak, összsúlyuk még így sem tekinthető túl nagynak a teljes német társadalmon belül, ahogy a bevándorlóhátterű német lakosok csoportján belül sem: a teljes lakosságnak körülbelül 3,3%-át adják, míg a bevándorlóhátterű lakosság 12,3%-át teszik ki. Utóbbiak nagyobb része a mellékelt ábra szerint európai országokból származik. (A magyar médiában sokat szereplő szíriaiak egyébként az összlakosság 1,3%-át teszik ki, míg az összes migrációs háttérrel rendelkező 4,7%-át adják.) Amennyiben a "másodgenerációsokat" is figyelembe venné a statisztika, valószínűleg néhány százezerrel magasabb létszámot kapnánk a törökországiak esetében - ők ugyanis a zömében a 2010 után született generáció tagjai.
A németországi bevándorlók származási területenként való megoszlása 2022-ben - továbbra is európai többségről beszélhetünk - (forrás)
Emellett a törökországiakat tartják a társadalmilag legheterogénebb népcsoportnak Németországban, a témával foglalkozó szövetségi hivatal gyakorlatilag minden velük foglalkozó kiadványában megjegyzi, hogy szinte lehetetlen egységes jellemzésük. Ennek egyik oka egyrészt az, hogy Törökország önmagában is óriási társadalmi különbségeket mutat, másrészt az immáron 60 éve tartó bevándorlási folyamat eltérő hullámai is eltérő társadalmi csoportokat érintettek, ami tovább fokozta a németországi törökök "rétegzettségét".
A 60-as évek első bevándorlási hullámában leginkább a nyugati országrészből, valamint a központi országrész városaiból érkeztek a munkavállalók - mivel leginkább ők rendelkeztek a szükséges információkkal (nyelvtudással) és kezdőtőkével. A közhiedelemmel ellentétben viszonylag magas volt körükben a szakmunkások és a diplomások aránya is.
A 70-es 80-as években viszont némileg megváltozott a bevándorlók összetétele, egyre inkább három csoport kezdett dominálni:
- A jóval szegényebb, népességrobbanást megélő keleti országrészből származó, általában képzetlenebb, hagyományosabb életmódot követő emberek - bevándorlásukat megkönnyítette, az ekkor már aktív török közösség által nyújtott biztonsági háló - azaz kevésbé volt szükségük nyelvtudásra, kezdőtőkére, mint a pioníroknak, ez pedig sok esetben kisebb motivációt jelentett a nyelvtanulás, beilleszkedés terén.
- A korábban bevándorolt, tartós letelepedési engedélyt szerzők családtagjai - azok az idősebb, vagy iskolázatlanabb emberek, akik maguktól nem költöztek volna Németországba. Jelentős részüket eltartották már kint dolgozó családtagjaik, így esetükben a motiváció a nyelvtanulásra, munkavállalásra általában kisebb volt.
- Kurdok. Törökországi csoportjuk önmagában is jelentősen eltért a törököktől, ugyanakkor egyre nagyobb részük menekültként érkezett Iránból, Irakból, legújabban pedig Szíriából, ami teljesen más beilleszkedési közeget jelentett - ezt mindjárt bővebben is kifejtem.
A törökországi kurdok jelentős része ugyanis alapvetően többnyelvű környezetből érkezett, így számukra valamivel kevésbé bizonyult problémásnak a német nyelv elsajátítása. Szintén jellemző volt, hogy a kurd közösség nem kis része politikai okok miatt volt kénytelen elhagyni hazáját, azaz nem igazán volt számukra visszaút, ami szintén komoly motiváció volt a nyelvi és munkaerőpiaci beilleszkedés irányába. Mindez hatványozottan igaz volt a környező országokból menekültként érkező kurdokra, akiknek a beilleszkedés és a német állampolgárság megszerzése létkérdés volt. Bár a németországi kurdok legalább annyira heterogén "csoportot" alkotnak, mint a törökök, általában jóval integráltabbaknak tartják őket, amihez a kurd politikai mozgalmak által nyújtott háttér is hozzájárul. A kurd függetlenségi törekvéseket ugyanis az utóbbi időben nagyrészt baloldalibb mozgalmak tűzték zászlajukra, ennek pedig érezhető hatása van a mindennapokra is: a nők munkavállalása, társadalmi szerepvállalása (akár középvezetői szinten) jóval elfogadottabb a kurdoknál, mint a törököknél.
Az egyes németországi bevándorlócsoportok létszáma 2022-ben, ezer főben - (forrás)
A fenti táblázat bővebb magyarázatot igényel. Egyrészt némileg módosítottam a statisztikai hivatal régióbeosztását: a legtöbb német forrás Törökországot történelmi okokból európai országként kezeli, miközben Magyarországon ez kevésbé szokás. Emellett hozzávettem az ugyanebben az adatsorban szereplő "migrációs tapasztalattal rendelkezők" számát és arányát. Ez lényegében azokat jelenti, akik kisgyermekkorukat követően érkeztek az országba. Minél nagyobb a migrációs tapasztalattal rendelkezők aránya, annál "újabban" érkezett az adott közösség az országba. Ha az arány kisebb, az azt jelenti, hogy a bevándorlási folyamat lelassult, vagy relatív jelentősége lecsökkent a természetes szaporodáshoz képest. Igen érdekes, hogy a törökországiak esetében találkozhatunk a legkisebb értékkel, ami tulajdonképpen megerősíti a blogbejegyzésben leírtakat, azaz, hogy a bevándorlás fő szakasza már lezárult, és a törökök kifejezetten régi, és stabilan maradó bevándorlócsoportnak számítanak.
A táblázat számos érdekességet rejthet a magyar olvasó számára, különösen, hogy tapasztalataim alapján sokan akár 2-3-szorosan felülbecslik a Németországban élő muzulmán bevándorlók létszámát a ténylegesnél.
Összességében a legtöbb, a témával foglalkozó tanulmány a törökországiakat tartja a legkevésbé integrált (vagy leginkább szegregált) nagyobb németországi bevándorlócsoportnak, holott körükben a legkisebb a "migrációs tapasztalattal rendelkezők" aránya. Azaz körükben a legnagyobb a már Németországban születettek aránya, amelynek alapvetően három oka van:
- A más országokból származó bevándorlókhoz képest régóta Németországban lévő csoportról van szó.
- Visszavándorlási hajlandóságuk a török politikai és gazdasági viszonyok miatt másokhoz viszonyítva kicsi.
- A vegyesházasságok aránya viszonylag kicsi más bevándorlócsoportokhoz képest, így a statisztika számára tovább látható marad a "bevándorlóháttér".
Ugyanakkor a legtöbb tanulmány azt is hangsúlyozza, hogy ebben az esetben a "törésvonalak" nem annyira a többségi társadalom és a "törökországiak", hanem az egyes törökországi "részcsoportok" között húzódnak, többek között a német (vagy kettős) állampolgársággal rendelkezők és a csak török állampolgársággal rendelkezők illetve az első és a másodgenerációsok (azaz a már Németországban születettek vagy felnevelkedettek) csoportjai között. Általánosságban elmondható, hogy a német állampolgársággal rendelkezők és a másodgenerációsak (a két csoport között igen nagy az átfedés) képzettebbek, vagyonosabbk, sokkal jobban kötődnek Németországhoz és sokkal integráltabbaknak is tekinthetőbbek, mint a másik két csoport. Természetesen még számtalan alcsoportra osztható a közösség, ugyanúgy megtalálhatóak soraikban a Törökországhoz kötődő, integrálódni nem annyira szándékozók, mint a Németországot a hazájuknak valló, de kultúrájukat őrizni kívánók, mint a teljes beilleszkedést célzók.
A németországi törökök területi eloszlása nagy vonalakban még mindig az 1960-as, 70-es években kialakult mintázatot követi: többségük a Stuttgart-Ruhr-vidék-Hannover tengely nagyvárosi agglomerációban él, tehát alapvetően azokon a helyeken, melyek az említett időszakban jelentős ipari munkaerőt vonzottak. Ezen kívül még jelentős az arányuk Berlinben is, az ottani meglehetősen különleges bevándorlási helyzetnek korábban külön blogbejegyzést szenteltünk. Meglehetősen alacsony az arányuk az egykori NDK nagyobb részén, ugyanakkor ez a legtöbb egyéb bevándorlócsoport esetében is így van, és viszonylag kisebb az arányuk a sok szempontból "zártabb" Bajorországban is.
A területi eloszlásról készült jobb térképek beszúrásához sajnos nem tudtam engedélyhez jutni, de ezen a linken lehet őket tanulmányozni.
Ezzel nagyjából el is érkeztünk a választások kérdésköréhez, itt pedig rögtön fel kell tennünk a kérdést, hogy ki is szavazhat a török és a német parlamenti választásokon. A válasz természetesen meglehetősen egyszerű: a törökön a török állampolgársággal rendelkezők, a németen pedig a német állampolgársággal rendelkezők. Előbbit megkönnyíti, hogy a külföldön élő törökök 2014 óta levélben is szavazhattak.
Ugyanakkor azt láthatjuk, hogy a török választások szempontjából a Németországban élő törökországi származásúak két csoportra oszthatóak:
- A kizárólag német állampolgársággal rendelkezők - ők nem szavazhatnak a török parlamenti választáson. Az 1991-ben vagy később született, de 18 évesnél idősebb "törökországiak" az állampolgársági törvény változásainak köszönhetően szinte kizárólag ebbe a kategóriába tartoznak, ahogy az idősebb generáció azon tagjai is, akik politikai vagy gazdasági okokból fontosnak találták felvenni a német állampolgárságot - tehát kifejezetten a Németországhoz inkább kötődő, általában képzettebb, integráltabbnak tekinthető bevándorlók.
- A csak török állampolgársággal vagy kettős állampolgársággal rendelkezők (utóbbiak egy része még 18 év alatti). Ebbe a csoportba viszonylag nagy részben az idősebb, azaz zömében az 1970-es években az anatóliai kisvárosokból, falvakból érkezők, a képzetlenebbek, valamint a frissen bevándoroltak (azaz a még az anyaországgal igen élénk kapcsolatot ápolók) tartoznak. Vagyis a török választáson szavazásra jogosult németországi törökök között felülreprezentáltak az Erdogan szavazói bázisát alkotó társadalmi csoportok. Így már nem is olyan meglepő, hogy ebből a csoportból nagyobb arányban szavaztak Erdoganra, mint az anyaországban élők.
A 2023-as török elnökválasztás második fordulójának regionális eredményei - jól látható nagyváros/nyugat-Belső-Anatólia választóvonal, valamint a török-kurd ellentét választási lecsapódása - (forrás)
Hogy tovább árnyaljuk a magyar (és részben a német) sajtóban megjelenő képet, érdemes még két dolgot áttekintenünk: a választási részvétel kérdését, valamint a németországi parlamenti választáson résztvevő törökországiak választási preferenciáit.
A 2023-as török elnökválasztáson a teljes választási részvétel az első fordulóban 87,04%-os, a második fordulóban 84,15%-os volt, és a két forduló Recep Tayyip Erdoğan 49,52%-os és 52,18%-os győzelmével zárult. A mintegy másfél millió választásra jogosult németországi török közül csupán 49,7% adta le a szavazatát, 67%-uk a győztes török elnökre adta le szavazatát. Látható tehát, hogy a németországi törökök választási részvétele jóval elmaradt a hazaitól (ez egyébként teljesen természetes a diaszpórákban élők esetében), a németországi törökök túlnyomó többsége vagy nem is rendelkezik szavazati joggal, vagy egyáltalán nem kíván belefolyni a török politiaki életbe. Ezáltal ebből az eredményből nem igazán lehet azt a sommás kijelentést megtenni, hogy mindez a törökök integrációjának kudarcát mutatja. (Ez kb. olyan szintű, mint ha azt mondanánk, hogy a németországi magyarok ellenzékiek, hiszen az onnan érkező szavazatok nagyrészt az ellenzéki pártokat támogatták 2022 - miközben az ott élő körülbelül 200 ezer magyar választópolgár közül csak 12338 választópolgár szavazott a külképviseleteken, ismeretlen számú pedig Magyarországon.)
A második forduló némileg leegyszerűsödött szavazólapja - (forrás)
Tovább árnyalja a képet a németországi törökök választási részvétele a német voksolásokon - ahogy már volt róla szó, a közös halmaz a török választásokon résztvevőkkel meglehetősen kicsi. Persze a népcsoport választási preferenciáiról nem rendelkezünk pontos adatokkal (hiszen a népességen belüli súlyuk meglehetősen kicsi, így a választókerületi adatok elemzése sem nagyon segít), csak mintavételes felmérések eredményeivel. Egy 2009-es felmérés alapján többségük (mintegy 39%) az SPD, 13 százalék pedig a zöldek szavazója volt, ami nem meglepő, tekintve, hogy ez a két párt szorgalmazta leginkább a bevándorlók jogi egyenlőségét. Az újabb felmérések ugyanakkor azt mutatják, hogy utóbbi szempont már egyre kevésbé fontos a bevándorlási folyamat lelassulásával és németországi törökök státuszára vonatkozó törvények kedvező változásával, így folyamatosan nő a CDU/CSU-ra szavazó törökök aránya. Természetesen az arányok választásról választásra változnak, és a mintavétel nagysága is befolyásoló tényező, úgyhogy egészen más eredményekkel is találkozhatunk - melyek általában szintén az SPD-Zöldek előnyét mutatják ebben a választói csoportban.)
Milyen tanulságokat vonhatunk le a fentiekből?
- Egyrészt ne ítéljünk elhamarkodottan és felületesen egy adatból, a valóság általában sokkal összetettebb és érdekesebb. Ez mind a magyar médiára, mind Cem Özdemirre vonatkozik, utóbbinak ráadásul jóval kevesebb mentsége van az általánosításra.
- A Németországban élő törökök (akik nem is mind törökök) példája nagyon sok mindent megmutat a sokat emlegetett "integrációval" kapcsolatban. Ez a nagylétszámú csoport túl nagy és heterogén ahhoz, hogy vágyvezérelt sémákat tudjunk a közösség egészére ráhúzni. Van olyan, viszonylag jól körülhatárolható csoport a közösségen belül, akiknek továbbra is erős a törökországi kötődésük, miközben a németországi integráció kevéssé lényeges számukra, és vannak olyanok is, akik esetében ez pont fordítva van - na és persze a két véglet között számos más árnyalat is létezik. Valójában a törésvonalak egy része nem is a többségi társadalom és a törökországiak között, hanem csoportjukon belül húzódik.
- Magyarország számára különösen tanulságos lehet a németországi törökök története. Egyrészt hazánk épp most készül arra az útra lépni, amire Németország az 50-es évek végén, 60-as évek elején: azaz úgy fogadnánk "vendégmunkásokat", hogy arra számítunk, hogy nem maradnak tartósan. Hacsak nem következik be egy példátlan demográfiai fordulat Magyarországon, akkor a bevándorlók munkájára viszont ugyanúgy szükség lesz, mint Németországban, és ha ugyanúgy közel 20 éven át homokba dugjuk a fejünket, mint a németek tették annak idején, könnyen lehet, hogy egy Magyarországhoz kevéssé kötődő, szegregálódó, de tartósan maradó közösséget (vagy részközösséget) kapunk eredményül. Más szemszögből nézve: emellett viszont számolni kell azzal is, hogy jó eséllyel lesz olyan részhalmaza a bevándorlóknak, amely tartós idegenben tartózkodás után sem feltétlenül szeretne integrálódni a helyi társadalomba.
Még egy fontos tanulsága van a fentieknek: ha a németországi törökök továbbra is élénk kapcsolatokat őriznek óhazájukkal, akkor erre komoly esély van a németországi magyarok körében is (ráadásul a távolság is kisebb), amit érdemes lehet kihasználnia a hazai társadalomnak.
Fontosabb források:
https://www.bpb.de/kurz-knapp/zahlen-und-fakten/soziale-situation-in-deutschland/61646/bevoelkerung-mit-migrationshintergrund/
https://www.demografie-portal.de/DE/Fakten/bevoelkerung-migrationshintergrund.html
https://www.bamf.de/SharedDocs/Anlagen/DE/Forschung/WorkingPapers/wp81-tuerkeistaemmige-in-deutschland.pdf?__blob=publicationFile&v=12
https://de.wikipedia.org/wiki/Kurden_in_Deutschland
https://de.wikipedia.org/wiki/T%C3%BCrkeist%C3%A4mmige_in_Deutschland
https://www.zdf.de/nachrichten/politik/tuerkei-deutschland-einbuergerung-grund-100.html
https://www.bpb.de/shop/zeitschriften/apuz/243864/tuerkeistaemmige-in-deutschland-heimatlos-oder-ueberall-zuhause/
https://mediendienst-integration.de/artikel/gastbeitrag-haci-halil-uslucan-tuerkeistaemmige-in-deutschland-integration.html
https://en.wikipedia.org/wiki/2023_Turkish_presidential_election
https://kartenseite.wordpress.com/2017/03/26/tuerken-in-deutschland-landkreise/
