A modern menekültügy megteremtője egy különös norvég tudós, akit bátor és úttörő északi-sarkvidéki földrajzi és oceanográfiai felfedezései repítettek olyan társadalmi pozícióba, hogy egy több millió emberen segítő intézményrendszer atyja lehessen. Nem mellesleg a modern sarkkutatás és a neurobiológia egyik megteremtője, síbajnok, a független Norvégia egyik szülőatyja volt, aki még egy béke Nobel-díjat is zsebre tehetett. 

Fridtjof Nansen 1861-ben  született az akkori Svéd-norvég unió norvég országrészének fővárosa, Kristiania (ma Oslo) közelében egy jogász apa és egy nemesi származású, de rendkívül energikus anya gyermekeként. Norvégia ekkor a nemzetté válás rögös útját járta, miközben nemcsak sokkal zordabb természeti adottságaiban különbözött az Unióban domináns Svédországtól, de társadalmi-gazdasági berendezkedésében is: a svédeknél meghatározó arisztokrácia aránya elhanyagolható volt Norvégiában, ugyanakkor a keleti szomszéddal ellentétben az iparosodás is gyerekcipőben járt. A norvég társadalom egy a természet erőivel keményen küzdő paraszti és hajós társadalom volt, a viking örökségre ekkoriban felépíteni kívánt nemzeti erősségeknek és erényeknek meghatározó részét képezte a télisportok valamint a tengerészélet megbecsültsége. A formálódó nemzettudat számára igen fontos volt a "norvég nagyszerűség" (elsősorban svédekkel szembeni) bizonyítása, így az alig több mint egy milliós nemzet igen büszke volt minden külföldön is híres fiára. Ebben a társadalomban kemény munkával volt lehetőség kitörni: bálnavadász vagy kereskedelmi kapitányként, vagy tanulás révén a lassan gyarapodó városokban munkát találva. 

Kristiania 1860 körül - (forrás)

A Pangea blog történetének legelső bejegyzésében már volt szó az Északi-tenger helyén fennállt szárazföld, a Doggerland pusztulásának okairól. A vihardagályok és a jégkorszak vége óta folyamatosan emelkedő tengerszint mellett azonban volt még egy kataklizma-szerű jelenség, amiért ez a középső kőkorszak népei által lakott lapály végleg eltűnt a föld színéről. Mivel minden mítosznak van valamilyen történeti alapja, a legendás Atlantiszt, vagy éppen az Özönvíz eredetét kereshetnénk akár az Északi-tenger olajfúró platformjai alatt is. 

A Nagy Perem leomlik

A kissé fura elnevezés egy járás nevét fedi, amely rendhagyó módon három tájegységet: a Tóközt, a Szigetköz egy részét, valamint a Csilizközt egyesítette. A Győr (később Győr-Moson-Pozsony majd Győr-Moson) vármegyei járás nemcsak több, egyedi arculatú tája miatt volt különleges: igen ritka volt a korabeli közigazgatásszervezésben, hogy egy járás különböző részeit nagy folyók válasszák el egymástól. Ennek eredményeképpen a mai győri járás elődjét alkotó területegység tájai meglehetősen eltérő adottságokkal és a történelem viszontagságai következtében ma is eltérő fejlődési pályával jellemezhetőek.

De hogy is alakult meg ez a fura járás? Többé-kevésbé maradékelven. A 19. század végi ország egyik legkisebb megyéje, az alig 1400 négyzetkilométeres Győr kis mérete ellenére igen tagolt vidék volt, a folyók mellett a Sokoró dombvonulata is hozzájárult az eltérő jellegű tájegységek kialakulásához. A folyók áthidalása - ha némileg hiányosan is - de ekkorra már megtörtént, ugyanakkor a Sokorón nem vezetett át minden évszakban járható közút (ez most sincs másképp), így célszerű volt a megye "szárazabb" déli részét az átjárhatatlan dombvonulat mentén kettéosztani: a nyugati domboldalak és a hozzájuk tartozó Rába és Marcal-síkság.alkotta a téti járást, míg a keleti oldal a pannonhalmi dombsággal és a keletre szélesen húzódó, a Duna felé alacsony dombsorral határolt síkság pedig a Pannonhalma (ekkor még Győrszentmárton) székhelyű Pusztai járás. Az elnevezés a járás keleti részének különleges településviszonyaira és viszonylag gyér népességére utalt. A településsűrűség ugyanis inkább az Alföldre hajazott, és a lakosság legnagyobb része külterületi kistelepüléseken (pusztákon) élt. Ennek gyökere a később híressé vált bábolnai nagybirtokra vezethető vissza, gazdái ugyanis bizonyos tevékenységekre specializált pusztákra telepítették a zselléreket. Ezek egy része önálló községgé vált (Bábolna, Nagyszentjános, Rétalap), a többségük pedig lassan elnéptelenedett.

Győr vármegye a 20. század elején - a pirossal jelölt terület a különös nevű járás - (forrás)

1876-ban a libanoni Bécharré település lakói ámulva nézték, amint a település egyik félreeső ligete körül lázas munka kezdődött. A munkások egy falat húztak fel az erdő köré. A falat nem más, mint Nagy-Britannia uralkodója, Viktória királynő fizette. Hogy mi szükség volt a kevesebb mint 400 fa körülkerítésére? Az ok egészen hétköznapi volt, nehogy a kecskék lerágják az ifjú sarjakat.  

Libanoni cédrusok (forrás)

Ma egy ismeretlen, de mégis "ismerős" nevű wyomingi kisvárosról lesz szó. Gillette-et a környékén található gazdag feketekőszén, széngáz és olajkészletek miatt az Egyesült Államok "energiafővárosának" is nevezik. Mindezt nem csak az egy főre jutó "energiatermelés" miatt érdemelte ki: Wyoming adja az USA széntermelésének 35%-át, melynek jelentős része a Gillette környéki külszíni bányákból származik. A 21. században már meglehetősen ritka, hogy egy város a szénbányászat miatt nőjön hirtelen nagyra, de a "vadnyugaton" (és Ausztrália egyes részein) még ez is előfordul, a klasszikus "prériboom" minden pozitív és negatív tünetét produkálva.

A wyomingi Gillette éjszaka - a város szociális jellemzői korántsem ilyen viharosak - (forrás) 

A tavalyi hat fordulót megélt, hamar népszerűvé vált zászlós játékunk után idén újítunk és a Földmérési és Távérzékelési Intézet által létrehozott fentrol.hu honlapról válogatunk Magyarországról készült légifotókat. Ezúttal szeretnénk túllépni a mi látható a képen szintű játéknál, lenne benne egy kis csavar is. Próbálunk olyan képeket válogatni, ami mondjuk nem a Nagykunság egyik kukoricatábláját ábrázolja, esetleg a Balaton kellős közepét, hanem olyan légifotókat, amelyek egymagukban is megállnák a helyüket feladvány nélkül is. Úgy tervezzük összesen 9-10 forduló lesz összesen, az eredményhirdetés majd a decemberi Pangea szülinapon lenne. A díjazás alakul, a megérdemelt korsó sör mellé egyelőre két Gemenc térképet tudunk felajánlani az első két helyezettnek! 

A trollkodás elkerülése végett a kommentelést letiltottuk, komoly versenyzőink kérdéseinkre a többnyire egyszavas választ (sorszám + megfejtés) erre a címre küldjék:

pangea.geography@gmail.com

Hogy a későn érkezők is csatlakozhassanak a megfejtéseket folyamatosan várjuk majd az év folyamán, egészen az eredményhirdetésig. Éppen emiatt csak akkor fog fény derülni valamennyi megfejtésre.

Kellemes fejtörést! :)

41. kérdés. Egyetlen személy nevével indokoljuk mi köze van Gemencnek a képen látható kastélyhoz!

Képzeljünk el egy modern, 21. századi milliós nagyvárost, ahonnan a világ legnagyobb autógyárában elkészült járműveket a szomszédos,  szintén világrekorder hajógyárban készült hajókkal exportálják, miközben a szintén helyben található, világszinten második legnagyobb termelésű olajfinomítóból kapják üzemanyagukat. Nem, nem Kínában vagyunk, a manapság szinte egyedülálló ipari konglomerátumnak Ázsia egyik legfejlettebb országa, Dél-Korea gazdaságának "igáslova", Ulszan ad helyet.

Korea hetedik legnépesebb városáról/agglomerációjáról a fenti említetteken kívül meglehetősen kevés információt lehet fellelni az interneten, ahhoz képest, hogy egy milliós nagyvárosról van szó, a Wikipédia angol nyelvű szócikke is igen rövid, egy átlag magyar középvárosról többet tudhatunk meg angolul.

Ulszan éjszakai látképe (forrás)

Mary Anning neve a paleontológusokon és néhány tájékozottabb geológuson kívül kívül nem valószínű, hogy bárki számára ismerősen csengene. Ő volt az a kis fosszíliaárus lány, az autodidakta paleontológus, aki Anglia déli részén, a Jurassic Coast-nak nevezett omlásos partvidéken átírta a korabeli tudományos gondolkodást. 

Sárkányok márpedig nincsenek

Területfejlesztési (vagy ha úgy jobban tetszik regionális fejlesztési) témát is boncolgató írás következik, őrgrófokkal, Tigris tankkal és egyéb megtorlófegyverekkel, némileg erőltetett regionalizmussal, és  némileg kudarcos "fejlesztési célú" autópályaépítéssel megfűszerezve.

"Németország erős közepe" - szól a türingiai kormány turistacsalogató szlogenje. Bár a mai Németország különböző geometriai módszerekkel számított középpontjai valóban a Kassel-Göttingen-Erfurt háromszögben fekszenek, a népességi súlypont pedig az észak-hesseni Kassel közelében található, a Türingia és Hessen java részét alkotó középhegységi táj népsűrűsége és gazdasági mutatói korántsem impozánsak, így a területre sokkal inkább illik a címbeli frázis. A mai írásban ennek hosszú történeti hátterét boncolgatjuk némi kitekintéssel a német regionalizmus nem éppen egyszerűen és szervesen fejlődő világára.

A Németország közepét alkotó két - viszonylag kis területű szövetségi állam közül Türingia népsűrűsége (kb. 140 fő/km²) mélyen a német átlag alatti, Hessen esetében az átlag feletti értékek az állam déli harmadának, a Rhein-Main Gebietnek (azaz Frankfurt am Mainnak és környékének) köszönhetők, mely a lakosság közel kétharmadát, az állam megtermelt GDP-jének pedig 71%-át tömöríti. Közép- és Észak-Hessen Türingiához hasonlóan alacsony népsűrűségi értékekkel rendelkezik, és gazdaságilag is jóval fejletlenebb a déli részeknél.

Németország népsűrűsége 1999-ben. Hessen nagy része és Türingia nem emelkedik ki. (Forrás: Bundesrepublik Deutschland Nationalatlas, Bevölkerung 2001)

Elsőre talán kicsit merésznek tűnhet a bevásárlóközpontok földrajzi vonatkozásaival foglalkozni, azonban nem a hazai plázák elhelyezkedéséről és számáról fogunk ebben a cikkben többet megtudni. Szerencsére a földrajz már lerázta magáról a mennyiségi és topográfiai megközelítések béklyóját, s itt is a mélyebb tartalmak felé vesszük az irányt. Rövid történeti áttekintés után a bevásárlóközpontok által kiváltott konfliktus helyzetekkel fogunk megismerkedni.

A Központi Vásárcsarnok jól ismert belső tere. Egykori pesti "bevásárlóközpont" (forrás)