Képzeljünk el egy modern, 21. századi milliós nagyvárost, ahonnan a világ legnagyobb autógyárában elkészült járműveket a szomszédos, szintén világrekorder hajógyárban készült hajókkal exportálják, miközben a szintén helyben található, világszinten második legnagyobb termelésű olajfinomítóból kapják üzemanyagukat. Nem, nem Kínában vagyunk, a manapság szinte egyedülálló ipari konglomerátumnak Ázsia egyik legfejlettebb országa, Dél-Korea gazdaságának "igáslova", Ulszan ad helyet.
Korea hetedik legnépesebb városáról/agglomerációjáról a fenti említetteken kívül meglehetősen kevés információt lehet fellelni az interneten, ahhoz képest, hogy egy milliós nagyvárosról van szó, a Wikipédia angol nyelvű szócikke is igen rövid, egy átlag magyar középvárosról többet tudhatunk meg angolul.
Ulszan éjszakai látképe (forrás)
Pedig a város külsőre úgy néz ki, mintha egy ötven évvel ezelőtti földrajzkönyv fő attrakciónak számító nagy színes (kétoldalas) képe elevenedett volna meg: a tengerpartot szegélyező, meredeken kiemelkedő hegyvonulatok között megbúvó, kanyargó folyó tölcsértorkolatában nagy hajók horgonyoznak és még nagyobb gyárak, olajtartályok emelkednek, míg a modern magasházakból álló város a környező dombokat és a köztük lévő völgyeket foglalja el. A várost övező zöld hegyoldalakon pedig szinte átmenet nélkül kis falvak kezdenek sorakozni.
A földrajzkönyv példavárosa: hegyek, modern városrészek, kikötő, ipar... (forrás)
A 60-as évekbeli indusztriális utópiához való hasonlóság nem véletlen: a Taehwa folyó torkolatában fekvő modern Ulszan ugyanis ennek az évtizednek a terméke, amivel meglehetősen ritka madár a nagymúltú ország hosszú történelemmel rendelkező városai között. A kép teljességéhez hozzá kell tennünk, hogy ez csak Ulszanra, mint nagyvárosra igaz, Ulszan, mint közepes jelentőségű bálnavadász- és halászkikötő már legalább a középkor óta létezik, sőt a koreai történelemkönyvek lapjain is szerepel, igaz nem épp a legdicsőbb lapokon. A koreaiak egyik legnagyobb fegyverténye az úgynevezett Imdzsin háborúk győzedelmes megvívása volt a 16. század végén, ami röviden összefoglalva egy japán invázió visszaverése volt némi kínai segítséggel. A mind a résztvevők és az áldozatok számát, mind a bevetett fegyverzetet figyelembe véve meglepően modern háború vonásait öltő konfliktus döntő szakaszában a japánok Korea délkeleti (magyarul Japán felöli) csücskébe vonultak vissza erőösszpontosítás céljából. (Ha valakinek ez a hadmozdulat 350 évvel későbbről is ismerős, írjon be magának egy piros pontot.) Egyik fő erősségük a jól védhető Ulszan kikötője lett, és az ide összevont szamurájok igen csúnyán elkenték az ostromló koreai-kínai sereg száját. Kétszer. Mindez egy egyébiránt győztes háborúban kicsit kellemetlen, így nem meglepő, hogy később Ulszan egy ideig nem bizonyult a koreai vezetés szíve csücskének. Mindez a 20. század eleji japán hóditással megváltozott, és a korábban halászhajókat gyártó kisváros lassan szerényebb nehézipari központtá alakult, mely sem a második világháborúban, sem a koreai háborúban nem szenvedett komoly károkat.
Ulszan belterülete. A Hyundai hajógyára a jobb oldali félsziget közepe táján van, a folyótól jobbra (a félsziget bal oldalán) látható hosszúkás iparterület az autógyár, míg az olajfinomítók a folyó torkolatánál sorakoznak - (forrás: Google Maps)
Az igazi változást azonban egy katonai puccs hozta magával: 1961-ben a rendkívül energikus Pak Csong Hi került hatalomra Dél-Koreában, aki japán mintára Korea erőteljes és gyors iparosításában látta a meglehetősen szegény ország felemelkedésének kulcsát. Egyéb projektek mellett 1962-ben némi kutakodást követően kijelöltek négy helyszínt, melyek alkalmasak lehettek a nyersanyagokban egyébként igen szegény délen a nehézipar nagyarányú fejlesztésére. A kormány (vagyis Pak) végül még ugyanabban az évben a négy helyszín közül Ulszan mellett döntött. Hogy miért? A magyarázat a rossznyelvek szerint egyszerű volt: Pak ebből a tartományból származott. Persze könnyen lehet, hogy más szempontok bizonyultak döntőnek: Ulszan mélyvízi kikötője kellően távol volt mind a kellemetlen északi rezsimtől, mind Mao Kínájától. Ugyanakkor a pletykának komoly súlyt ad, hogy Pak nem volt épp kispályás autokrata: közel 20 éves uralma alatt vaskézzel kormányozta (és emelte ki a szegényházból) Dél-Koreát, elszántságát mi sem bizonyítja jobban, hogy amikor egy merénylő élő adásban közvetített beszéde alatt véletlenül a feleségét lőtte agyon, fegyelmezetten (igaz némileg megrendülve) folytatta beszédét... Az önkényes döntést tartalmazó forgatókönyvet némileg gyengíti, hogy hasonló, nagyarányú ipari fejlesztést előirányzó döntés történt a szárazföld belsejében (és egy másik tartományban) található Tedzson esetében is, igaz utóbbi már a döntés meghozatalakor is jelentős városnak számított. Tulajdonképpen a két város esetében a 60-as években divatos "növekedési pólus" elmélet nagybani , sikeres (és kíméletlen) megvalósításáról beszélhetünk.
Pak uralma során az ország gazdaságának felvirágoztatását a hagyományos koreai értékekre az oktatás fejlesztésére és bizonyos adottságokra alapozta, a helyi (nagy)tőkések kinevelésében pedig a hagyományos "nagycsaládi" vállalkozásokra a chaebolokra támaszkodott. Ezek jellemzően olyan cégek, melyek vezető pozícióinak zömét egy-egy klán tagjai töltik be, a maradékot pedig más arra érdemes emberek (nem ritkán az államhatalom egyes képviselői vagy rokonaik). Az egyes "klánok" cserében képviseltetik magukat az államhatalom különböző intézményeiben is. Mielőtt valaki könnyelmű módon bizonyos párhuzamokat látna, le kell szögezni, hogy a koreaiak messze nem stadionok felhúzásával alapították meg a hazai tőkésosztályukat.
A gyárnegyed éjszaka némileg látványosabb (forrás)
Hanem masszív iparosítással, melynek egyik zászlóshajójává a Hyundai, a cég egyik fő telephelyévé pedig az 1962-ben szabad kikötővé nyilvánított Ulszan vált az első 5 éves gazdaságfejlesztési terv keretében. A mintegy 15 év alatt kiépülő nehézipari komplexum a Hyundai autó és hajógyára mellett olajfinomítókat, műtrágya feldolgozót tartalmazott és többé-kevésbé elfoglalta a város tengerparti részét. A város lakossága az 1962-es 85.000 főről 557.000 főre nőtt 1988-ra, a népességnövekedés átlagos üteme az 1970-es években 10% feletti volt.
A Hyundai autógyár - (forrás)
Hogy megfelelőképpen érzékelhessük a méreteket, bemutatom a két Hyundai óriást: az autógyár 5 millió négyzetméter (tehát 5 négyzetkilométer!!) alapterületű üzemeiben 34.000 alkalmazott dolgozik és napi 5.600 autót állítanak elő. (Évente nagyjából másfél milliót...) A gyár külön kikötővel rendelkezik, ahol három, egyenként 50.000 tonna hordképességű hajó horgonyozhat. Összehasonlításképpen: a szintén nem éppen csöpp győri Audiban kb. 10.000 ember dolgozik, az éves termelési kapacitás pedig kb 160.000 jármű. (Mielőtt valaki téves következtetéseket vonna le a hazai gyár termelékenységére vonatkozóan: a győri gyár a kész autók mellett motorokat is gyárt, illetve az előállított autók egységnyi értéke meghaladja a koreai vetélytársét.)
A Hyundai hajógyára - a központi dokksor a kép közepén látható (a piros darukkal). A készülő hajók mintegy 200-300 méter hosszúságúak - (forrás)
Hasonlóan impozáns (vagy félelmetes) a város legnagyobb hajógyára is: a Taehwa folyó torkolatának külső (tehát keleti) oldalán található félsziget tengerpartján mintegy négy kilométer hosszan húzódó létesítmény szárazdokkjait egy kisebb félsziget átvágásával alakították ki, vagyis rögtön két tengeri kijárattal is rendelkezik a több, mint egy kilométer hosszú fő "gyártósor", ahol a világ legnagyobb hajóinak tekintélyes része készül. A gyár elvileg bármilyen típusú és méretű hajót képes előállítani, az éves termelésük nagyjából 80 vízi jármű, többségében folyékony és egyéb tömegáruszállító.
Valami épül Koreában...a hajógyár közelebbről - (forrás)
Mindezt figyelembe véve nem meglepő, hogy a város szédületes tempóban növekedett a 60-as 70-es években, és a növekedés, ha lassuló ütemben is, de azóta is folytatódik, erős korrelációt mutatva a koreai GDP értékének növekedésével. Mára egyébként az egy főre jutó össztermék előállításában Ulszan az első Koreában, ami a mai, alapvetően a szolgáltatószektor dominanciájára épülő globalizált gazdaságban elég meglepő egy iparvárostól, különösen azt figyelembe véve, hogy még a világgazdaság egyik központjának számító Szöult is sikerült leköröznie. (A Hyundai központja egyébként szintén a fővárosban van.) A kb. 80000 dollár/fő érték nagyjából a világ egyik leggazdagabb országának számító Luxemburg értékével vetekszik.
A koreai gazdaság zászlóshajója éjjel - (forrás)
De hogy néz ki maga a város? Nem szép, bár modern, különösebb történelmi emlékek nélkül, és bár mind a város környékén, mind a városban magában igen sok a zöldterület, a turisztikai célú imázsépitésnek kb. annyi realitása van, mint Ózdon a kohászati művek fénykorában. Mindez persze némileg a helyiek életminőségére is rányomja a bélyegét: bár rendkívül jó életszínvonalukat a nagy iparvállalatoknak köszönhetik, és a cégek sok pénzt költenek a helyi környezet minőségének javítására, a rendkívül szétszórt és nagy területű ipari zónáknak köszönhetően a város bizonyos részei meglehetősen vigasztalan képet mutatnak. (Mivel az üzemek a tengerszint közelében vannak, a lakóövezetek pedig - többnyire - a dombokon, a kilátás sem nagyon kompenzál...)
Ulsan közvetlen hátországában a "Yeongnam-alpok" szinte érintetlen vadonja kezdődik - (forrás)
A város kiemelkedő gazdagsága (a GDP/fő értéke a szintén nem alacsony dél-koreai átlag 270%-a!!) igen erős területi különbségekre utal, ami az egyébként viszonylag kiegyenlített településhálózattal, azaz számos metropolisszal rendelkező Korea egyik nagy gondja. Az ezzel együtt erősödő regionalizmus egyesek szerint még Pak Csong Hi uralmának egyik káros öröksége: az alapvetően a hűséges nagyvállalatokra alapozott, területileg koncentrált fejlődés nyomán bizonyos területek az állami fejlesztéspolitika kiemelt kedvezményezettjeivé váltak, az ott összpontosuló tőke pedig további fejlődési különbségeket szült...
Hogy a leírtakból mi lehet számunkra a tanulság? Egyrészt, hogy továbbra is lehetséges iparfejlesztéssel egy terület felvirágoztatását megalapozni és fenntartani, de ehhez komoly állami segítség és igen nagy mennyiségű (külső vagy belső) tőke, valamint egy az ipari termékek értékéhez passzoló viszonylag alacsony bérszínvonal szükséges. A "növekedési pólusra" koncentrált iparosítás révén pedig szinte bizonyosan feszültségeket szülő területi különbségek jönnek létre. Utóbbi nem ördögtől való dolog, csak számítani kell a vele járó esetleges negatív következményekre.
Felhasznált források:
http://en.wikipedia.org/wiki/Ulsan
http://www.travelgrove.com/travel-guides/South-Korea/Ulsan-History-c1097304.html
https://en.wikipedia.org/wiki/Siege_of_Ulsan
http://www.britannica.com/place/Ulsan
http://www.world66.com/asia/northeastasia/southkorea/ulsan/history
http://www.auto123.com/en/news/the-biggest-car-plant-in-the-world/57196/
