A geográfusok kedvüket lelik a föld felszínén keletkező bármely új földrajzi képződmény - legyen az folyóból kibukkanó zátony, tengerből előbújó hegy vagy akár egy új ország születése - megfigyelésében, leírásában. Mert történelmi pillanatnak voltunk szemtanúi a napokban, amikor szinte a semmiből egy új ország bukkant föl a térképen; a Krím.
És tűnt is el ugyanolyan gyorsan, miután Moszkvában aláírták a csatlakozási szerződést Oroszországgal. Mi szükség volt a függetlenség kikiáltására és milyen változásokat hoz a Krím országváltása?
Természetföldrajzilag két egymástól gyökeresen eltérő tájegységre bontható a Krím-félsziget. Déli részén a Krím-hegység az ugyancsak konfliktusokkal terhelt Balkán- és a Kaukázus-hegység között képez egyfajta hidat. Mészkővonulatai Szevasztopoltól egészen Feodoszijáig tartanak. Miközben dél felé meredek szirtekkel emelkedik a Fekete-tenger fölé, addig északi irányban lassan simul bele az Észak-krími-síkságba. Legmagasabb pontja a Roman Kos csúcs 1545 méter magas. Gyakran hasonlítják ezt a partszakaszt a Riviérához, a táj és a klíma is hasonlatos a mediterrán tengerpartokhoz. A XIX. század vége óta sorra létesültek a felkapott üdülőhelyek az orosz elit kiszolgálására.
Friss hír! Az amerikai National Geographic térképein már Oroszország részeként ábrázolják a Krímet.
A Krím északi része síkság, mely Perekopnál egyetlen 7 km széles földszorossal csatlakozik a kontinenshez, jelenleg itt húzódik a félsziget szárazföldi határa. Tengerpartja tagolatlan, köszönhetően az északról érkező folyók hordalékszállításának, melyből a tengeráramlások hosszú turzásokat építettek. Közülük a legnagyobb az Arabat-félsziget az Azovi-tenger partján. Ennek északi része Ukrajna birtokában maradt. Mögötte lagúnák sora húzódik, ahol a helyi sólepárlás fejlődött komoly iparággá. A félsziget legnagyobb tavai ugyancsak a tengerről turzásokkal leválasztott öblök. Vízfolyásai a Krím-hegységben erednek és északon legyezőszerűen terülnek szét a síkságon. Legnagyobb folyója a Szalhir, az Arabat-lagúnába ömlik.
Az Arabat-turzás (kép innen)
Mekkora a Krím-félsziget valójában?
A médiában ha a Krímről esik szó rendszeresen elfelejtik, hogy két különálló közigazgatású részből tevődik össze: Szevasztopol városból és magából a Krími Autonóm Köztársaságból, melynek előbbi nem volt része. Hogy megkapjuk az új állam területét ezt a két adatot össze kell adni. Szevasztopol város 864 négyzetkilométeréhez adódik a Krím 26100 négyzetkilométere, amely valamely érdekes oknál fogva a 26945 négyzetkilométert ad végösszegként. Újból bebizonyosodik, hogy a wikipédiát nem szabad forrásként használni, ugyanis a 26080-26200-ig terjedő skálán számtalan adattal találkozhatunk, attól függően melyik szócikket melyikről másolták. A Krím teljes területe tehát körülbelül 27000 négyzetkilométer, amellyel a 148. helyen szerepel az országok területnagysága szerinti listán Haiti és Ruanda között. Hogy jobban el lehessen helyezni európai szemszögből: nagyjából Macedónia és Albánia méretű.
Népszámlálás híján csak találgatunk
Ukrajnában utoljára 2001-ben volt népszámlálás, a 2011-re tervezett következő népszámlálás elmaradt, folyamatosan tolják ki az időpontját. Jelenlegi tervek szerint, ha minden jól megy 2016-ban fogják megtartani. Éppen ezért csak becslések vannak arról, hányan is élnek a Krím területén. Becslések szerint Szevasztopol városában 380000, a Krími Autonóm Köztársaságban pedig közel kétmillió ember él. Mindkét adat valamivel kevesebb a 2001-es értékeknél, a lakosságszám tehát csökkenő tendenciát mutat.
A lakosság etnikai megoszlásáról sincsen összesített kimutatás, éppen ezért a legkülönfélébb adatokkal találkozhatunk a Krímmel foglalkozó mostanában megjelenő cikkekben. Az orosz lakosság arányánál általában nem szoktak 58%-nál kevesebbet írni, de volt, ahol 71%-ra tették az arányukat. Mivel a Krím és Szevasztopol együtt kérte felvételét az Oroszországi Föderációba, célszerű a rendelkezésre álló adatsorokat egyesíteni:
Az Oroszországhoz csatlakozott területek etnikai megoszlása (2013. becslés)
Egy kivételével mindegyik népcsoport számaránya csökkenő tendenciát mutat. Az egy kivétel a krími tatár etnikum, akik a Szovjetunió felbomlása óta folyamatosan költöznek vissza Üzbegisztánból, ahová Sztálin német kollaboráció vádjával 1944-ben a kollektív bűnösség elve alapján száműzte mindannyiukat. Innen ered a krími tatárok gyanakvása az impériumváltás ellen. A mellékelt ábráról leolvasható, hogy Szevasztopol város csatlakozása némiképpen megemelte az oroszok részarányát és ugyanennyivel csökkentette az ukrán és tatár népcsoportét. A fennmaradó mintegy 5%-on más etnikumok osztoznak; örmények, görögök, moldávok, azeriek, és németek.
Oroszország +1, Ukrajna -5
Nagyon valószínű, hogy Ukrajna már sohasem fogja helyreállítani szuverenitását a Krímben, legfeljebb a csodában bízhatnak. Már a legfrissebb National Geographic térképek is Oroszország részeként ábrázolják (lásd fent). A Krím csatlakozásával Oroszország területe és lakosságszáma is megnőtt, míg Ukrajnáé csökkent. (Újabb zárójeles megjegyzés; Ukrajna területére sincsenek megbízható adataink: A Cartographia világatlasza szerint 603700, a National Geographic világatlasza szerint 604001, a CIA factbook szerint 603550, megint máshol 603500 négyzetkilométert írnak. Geográfus legyen a talpán, aki ezen kiigazodik) Az alábbi táblázat foglalja össze a változásokat:
A Krím országváltása során bekövetkezett változások az érintett országokban (terület négyzetkilométerben)
Oroszország eddig is a világ legnagyobb országa volt, most méginkább az lett. Lakosságszámát tekintve már nem áll ennyire előkelő helyen, sőt az ország demográfiai viszonyait a katasztrófa közeli állapottal lehetne leírni, ugyanis évek óta jelentős arányban csökken a népesség száma. Ukrajna elvesztette területének 4,5, lakosságának pedig 5,3 %-át. Három helyet csúszott vissza az országterület alapján felállított listán, a 46.-ról a 49. helyre. Madagaszkár, Botswana és Kenya is lehagyta. Népességszámát tekintve a 29. helyről a 31.-re csúszott vissza, Kenya ebben a tekintetben is lehagyta, a szomszédos Tanzániával együtt.
Az ukrajnai magyar kisebbség lélekszáma a 2001-es népszámlálás szerint 151533 fő volt. Mivel az elszakított Krímben nem élt számottevő magyar közösség, a Krím elszakadása miatt Ukrajnán belüli számarányuk növekedett 0,34%-ról 0,36%-ra.
Oroszország ezekkel a járásokkal, helyi kifejezéssel rajonokkal gazdagodott:
1. Bahcsiszeráj járás 2. Bilohirszk járás 3. Dzsankoj járás 4. Kirovszke járás 5. Krasznohvargyijszke járás 6. Krasznoperekopszk járás 7. Lenine járás 8. Nyizhnyohirszkij járás 9. Pervomajszke járás 10. Rozdolne járás
11. Szaki járás 12. Szimferopol járás 13. Szovetszkij járás 14. Csornomorszke járás
Ehhez jönnek még a járási jogú városok:
15. Alusta 16. Armjanszk 17. Dzsankoj 18. Jevpatorija 19. Kercs 20. Krasznoperekopszk 21. Szaki 22. Szimferopol 23. Szudak 24. Feodoszija 25. Jalta 26. Szevasztopol
A Krím közigazgatási beosztása (forrás: wikipédia)
A Krím tíz legnagyobb népességű városa:
- Szevasztopol - orosz hadiflotta bázisa - 379200 fő
- Szimferopol - a Krím fővárosa - 362366
- Kercs - tervezett híd épülne itt Oroszországba - 145319
- Jevpatorija - kikötő és üdülőváros - 106840
- Jalta - üdülőváros - 78040
- Feodoszija - az egykori genovai város Kaffa - 69786
- Dzsankoj - vasúti csomópont - 35700
- Krasznoperekopszk - ipari város - 29700
- Alusta - üdülőváros - 28418
- Bahcsiszeráj - a krímitatárok kulturális központja - 26482
Szevasztopol, a legnépesebb krími város az orosz városok rangsorában csupán a 48. helyen foglal helyet.
Fellélegezhet az orosz flotta Szevasztopolban (VIKTOR DRACHEV/AFP/Getty Images)
A végére hagytuk a talán legérdekesebb kérdést: mi lesz Ukrajna azovi-tengeri kikötőivel, most, hogy a Kercsi-szoros teljes egészében orosz ellenőrzés alá került? Ukrajna és Oroszország viszonya eddig sem volt felhőtlen a tengeri határok tekintetében. Ennek egy egyszerű oka van, nem volt konkrétan meghúzott határvonal. Emiatt volt, hogy ukrán halászokat tartóztatott le az orosz parti őrség, és volt, hogy ukrán katonákat kellett küldeni egy homokzátonyra, nehogy a Kercsi-szorost ellenőrzésük alá vonják az oroszok egy épülő töltéésel. Az oroszok szemében szálka volt, hogy nem használhatták szabadon a Kercsi-szorost, ugyanis a hajózó útvonal teljes egészében ukrán felségterületen haladt. Az oroszoknak csupán egy sekély kisebb hajókkal járható szoros maradt, amelyet a Kubán folyó is töltögetett a hordalékával.
Az Azovi-tengeren húzódó határvonal hozzávetőleges vonala (N. Zuyev. 1855 alapján)
Most ez a helyzet megváltozott, az ukránok kerültek nehéz helyzetbe, ugyanis megszűnt a folyamatos tengerpartjuk, mely a Duna-deltátol az orosz Taganrogig tartott. Mostantól orosz jóváhagyással tudnak csak közlekedni a Kercsi-szoroson kereszül. Ezzel Oroszország hatalmas stratégiai előnyhöz jutott, amit még tetézni is tudnak azzal, ha elkészül a tervezett 4,5 kilométer hosszú híd a Kercsi-szoros fölött. Így közvetlen szárazföldi kapcsolatot tudnak teremteni a Krím és az anayország között. Ukrajna pedig kénytelen lesz beérni az Azovi-tenger kisebb hányadával.
Az Azovi-tenger bathymetrikus térképe a régi és új tengeri határokkal (G. Mathisov 2006 alapján)
Bár egészen valószínűtlen, hogy az ukrán fél hajlandó lesz tárgyalóasztalhoz ülni Oroszországgal, hogy megállapodjanak az új tengeri határról. Így hát az Azovi-tenger halászainak továbbra is elővigyázatosan kell majd kivetni a hálójukat. Ukrajna elveszett szevasztopoli szuverenitása éves szinten további 100 millió dollárt jelent, melyet Oroszország fizetett bérleti díjként a Fekete-tengeri flotta kikötőjéért.
A jelenlegi helyzetben Oroszország az ukrán krízis egyértelmű nyertesnek tűnhet, de ez korántsem teljesen igaz. A Krímet sikerült ugyan megszerezni, ezzel biztosítani az orosz hegemóniát a Fekete-tenger északi medencéjében és végre rendeződhet a szevasztopoli flotta eddigi bizonytalan helyzete is. Mindez azonban nagyon sovány vigasz lesz abban az esetben, ha a maradék Ukrajna kompországként a nyugati (EU, NATO) parthoz közelít. Oroszoszág a Krím megszerzése után sem fogja hagyni, hogy Ukrajna kikerüljön az érdekszférájából, mint ahogy az Egyesült Államok sem nézné tétlenül, ha a szomszédos Kanada (vagy netán Alaszka) az Oroszországi Föderáció felé orientálódna. Az Ukrajnáért vívott küzdelem még egyáltalán nem lefutott. Ebben a harcban az oroszok számíthatnak az ukrajnai orosz kisebbségre, ezért a keleti és déli ukrán területek megszerzése nem lehet orosz érdek mindaddig, amíg van esély Ukrajna egészének orosz érdekszférában történő megtartására.
Egyelőre Oroszországnak áll a (krími) zászló (Reuters)
Jelen pillanatban szemtanúi vagyunk a világ legrövidebb életű országának, a Krím létrejöttének. A függetlenségi aktus nem véletlen, az Oroszországi Föderációba kizárólag szuverén államok kérhetik felvételüket. Az orosz csapatok megjelenése (2014.02.28.), a népszavazás (03.16.) és a március 18-án aláírt csatlakozási kérelem hihetetlen gyorsan zajlott le. Amennyiben az orosz döntéshozók és a hadsereg valóban két hét alatt hozott meg minden szükséges lépést a Krím el(vissza)csatolására le a kalappal, mert ez egy csodálatraméltó teljesítmény. Sokkal valószínűbb azonban, hogy Oroszországnak kész stratégiája volt egy felmerülő ukrán krízis ilyenformán történő kezelésére, amit ugyancsak figyelemreméltó, sőt illene belőle Magyarországnak is tanulnia.
Ukrajna a legutóbbi forradalom okozta kábulatból még mindig nem tért magához, ezért valószínűleg nem is tudatosulhatott még bennük, hogy a Krím-félsziget számukra örökre elveszett.
A Krím-félsziget témájában írt eddigi bejegyzéseink:
Az ukrajnai krízis és az orosz kisebbség
A Krím - történelmi városföldrajz
Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról:
