A frissen megválasztott román elnök, Klaus Iohannis nagyszebeni polgármester kapcsán a legtöbb hírben megemlítették azt, hogy szász felmenőkkel rendelkezik. Kik ezek a szászok? Annak ellenére, hogy az erdélyi szászokkal közel 800 évig éltünk egy hazában, valljuk be őszintén: alig tudunk róluk valamit és ez a kevés sem túl hízelgő rájuk nézve - magyar szempontból. Császár (amúgy király)-párti magatartás a függetlenségi harcokban és az 1918-as önkéntes csatlakozás Romániához a legfőbb "vétkeik". Azonban ha a szászok saját szemszögéből vizsgáljuk a történteket minden világossá válik. Évszázadokon keresztül egyetlen céljuk volt: körömszakadtáig védeni Európa egyik legősibb autonómiáját.  

Birthälm/Berethalom erődített temploma (forrás)

Mottó: "Az etiópiai hátizsákos utazás megváltoztat. Kíméletlen tükröt tart a legbátrabbaknak, akik ha belenéznek, megpillanthatják igazi énjüket, a valódi arcukat"

(Forrás: Nagy Bendegúz Lóránd blog bejegyzése)

Írta: Dr. Szilassi Péter

Etiópia. Egy ország valahol Afrika „szarván”. Éhínség, felpuffadt hasú gyerekek, szavanna, csontsovány szarvasmarhák, legelő kecskenyájak. Ilyen, és ehhez hasonló képek jutnak az eszünkbe az ország nevének hallatán. "Ott gyilkoltak meg magyar turistákat annál a furcsa nevű vulkánnál valahol a sivatagban!" - teszik hozzá azok, akik emlékeznek a 2012 januári, a magyar társadalmat sokkoló tragikus eseményekre.

Részese voltam ennek tragikus végű utazásnak. Útitársaim, barátaim voltak az áldozatok. Az Etiópia szó hallatán egyszerre nagyon sokféle érzés és emlék kavarog a fejemben Ez a szó semmihez sem fogható, különleges hangulatokat, élményeket idéz fel a bennem: a naplemente színeit a Simien-hegységben, a kopt szerzetesek tekintetét, a Harar sör ízét, a barátaim hangját, nevetését… és a hiányukat… az elvesztésük okozta mérhetetlen fájdalmat.

Három hét, több mint háromezer kilométer, hét világörökségi helyszín...földrajzi tanulmányutunk útvonala  a "napégette arcúak" földjén.

A legtöbb emberben a földrajzból csupán a városok, folyók és hegycsúcsok helyének vaktérképen történő meghatározása ragadt meg. Azonban van egy jó hírünk! A földrajz ennél sokkal, izgalmasabb témákkal is foglalkozik. Hogy ezt bebizonyítsam egy rendhagyó cikk keretein belül a kortárs sci-fi irodalom egyik legnépszerűbb sorozatának számító Metró 2033 univerzumának egy rövid, földrajzi szemszögű elemzését fogom a következőkben bemutatni. 

A jól ismert borító (forrás)

Északnyugat-afrikai Mauritánia a francia gyarmatbirodalom részeként létező terület volt egészen 1960 őszéig, amikor kivívta szuverenitását Franciaországgal szemben. Mauritánia nevének jelentése nem más, mint a maurik, vagyis mórok földje. A közel Egyiptom méretű ország 90%-a sivatag, vagyis a Szahara részét képezi. Ironikus módon a sivatagi körülményekhez adaptálódott berber lakosságnak esélye sem volt felfedezni a Szahara szemét, annak tekintélyes méreteiből adódóan egyike azon kevés geológiai képződményeknek, amik közvetlenül a helyszínen alig kivehetők. A felfedezéséig tehát az űrverseny beköszöntéig várnunk kellett. A Szahara szemét, vagyis ezt a hatalmas koncentrikus körökből álló geológiai képződményt 1965-ben a Gemini 4 asztronautái, James McDivitt és Edward White pillantották meg először. Még Chris Hadfield kanadai asztronauta is megörökítette a Nemzetközi Űrállomás kupolájából a Szahara szemét. Az asztronauta több, mint 45000 képet készített a Földről, melyből csak 150 kép került nyomtatásba a nem is olyan régen megjelent albumába, természetesen a Richat-struktúra az album legszebb képei között szerepel.

Impozáns kép a Szahara szeméről (link)

Ray Bradbury Kaleidoszkóp című novellájában Illinois poros egén lehulló fénylő fehér csillag jutott az eszembe, amikor a héten megtörtént egy kisebb fajta csoda. Bradbury odafenn előredőlt karosszékében és lélegzet-fojtva nézte, ahogy a hűtőszekrény méterű Philae nevű leszállóegység 10 évnyi utazás, 6,5 milliárd kilométer megtétele után a Földtől 515 millió kilométerre földet üstököst ért. 

Jules Verne hőse, Phileas Fogg magabiztosan állította a londoni Reform Club hitetlenkedő közönségének, hogy a Föld nyolcvan nap alatt megkerülhető. A 80 nap alatt a Föld körül című regényből aztán kiderül, hogy Fogg csak nagy nehézségek árán tudta teljesíteni fogadását, a 80 nap 1872-ben igencsak szűkre szabottnak bizonyult. A kortársak számára nyaktörő tempójú utazás ma már döbbenetesen hosszúnak tűnik, ugyanakkor Verne regénye talán először tudatosította bolygónk lakosságában, hogy a földrajzi tér korábban ismeretlen gyorsasággal "zsugorodik", mind a távoli térségekbe való eljutás, mind az azokkal való kommunikáció terén.

Ha jobban megvizsgáljuk azt, hogy az egyes időszakokban milyen gyorsan lehetett eljutni Földünk távoli vidékeire, azt találjuk, hogy a jelentős utazási sebességet növelő változások viszonylag hirtelen zajlanak le, hogy aztán hosszabb ideig csak kis növekedés történjen. Az ugrásszerű fejlődés általában valamilyen technológiai újításnak köszönhető, az azt követő hosszabb időszak pedig az újítás elterjedésével és az általa nyújtott lehetőségek maximális kihasználásával jár. 

Phileas Fogg - tervezett - útvonala a regény szerint (forrás)

1918. november 9-én a Kárpátok hágói között megbúvó vasútállomások személyzete egyfajta déjà vu érzéssel szemlélte a Románia felől beszivárgó fegyvereseket. Talán még nem is tudták, hogy ezen a napon Románia újból hadat üzent Németországnak, hogy hadviselő félként fejezhessék be a háborút. Még annyi ellenállásba sem ütköztek, mint két éve. Az általuk átlépett határ azonban már nem egyezett az 1916. évi Nagy Magyarország határaival, ugyanis ez év tavaszán a bukaresti különbéke során - alig fél évvel az összeomlás előtt - Magyarország elérte legnagyobb kiterjedését. Mostani bejegyzésünkben végigjárjuk Legnagyobb Magyarország új határait a Dunától Bukovináig.

August von Mackensen vezértábornagy, a megszállt Románia katonai kormányzója. Bukarest, 1916. december.  (forrás)

Keresve sem találhattak volna filmjükhöz jobb helyszínt az Alien vs. Predator c. film rendezői. Ez a sziget a világ legeldugottabb helye, 1600 kilométerre található a legközelebbi szárazföldtől. Ekkora sugarú körön belül nincs is más csak óceán. Ha valaki meg is tenné ezt az utat még mindig csak a lakatlan Antarktiszon járna, annak ellenére, hogy tulajdonképpen Norvégiából indult útnak.  Ember csak kivételes esetben került a közelébe, viszont igencsak különös dolgokat tapasztaltak itt.

Egy családi albumban talált német irredenta bélyegsorozat apropóján bejegyzés-sorozat indult a Pangea blogon. Azt ugyanis minden kisdiák fejből fújja mit vesztett Magyarország a Párizs környéki békében, ez azonban korántsem befolyásolta olyan mértékben és irányban a világtörténelmet, mint a német területveszteségek. Pedig Németország első világháború utáni területi veszteségei korántsem voltak akkorák mint Magyarországé, vagy Törökországé. Gyarmataitól ugyan megfosztották - ez összesen több mint 4 millió négyzetkilométert jelentett - de az anyaország csak 13%-ot vesztett az összes területéből. Ezek a területvesztések azonban kevés kivételtől eltekintve igen megalázó módon zajlottak.

Volt már szó a háborúban semleges Dánia által megszerzett Schleswigről után következett az apró, még járásnak sem nevezhető Hultschini földek sorsa Felső-Sziléziából, majd az egész Felső-Szilézia, népszavazásokkal, felkelésekkel. Egy rövid, témánkat csak részben érintő eszperantó kitérő után részletesen tárgyaltuk az Memel-vidék sorsát a litván határon majd visszatértünk a belga határra Eupen-Malmédy vasúttörténetéhez. Most ismét keletnek vesszük utunkat, Danzig, mai nevén Gdańsk irányába.

Európa egyik legszebb, legjobb állapotában megőrződött, a közel száz km-en elnyúló partszakaszát a portugáliai Délnyugat Alentejo és Vicentine Coast Természetvédelmi Terület foglalja magában. A Természetvédelmi Terület számos védett, egyedül itt élő növény- és állatfajjal büszkélkedhet, emiatt méltán híres a nemzetközi zoológusok és botanikusok között. Viszont az Atlanti-óceán szűnni nem akaró, tomboló hullámai változatos formájú, gyakran a tengerből kimagasló sziklaszirtekkel csipkézett tájjá változtatta a partvidéket, mely méltán lett híres a földtudományokat kedvelők körében egyaránt. Lássuk, mit rejteget számunkra ez az elképesztő partvidék!

A Portugália Atlanti-partvidéke elképesztő formájú sziklaszirteket, az óceánból éppen csak kibukkanó aprócska szigeteket rejteget (link)