A tavalyi hat fordulót megélt, hamar népszerűvé vált zászlós játékunk után idén újítunk és a Földmérési és Távérzékelési Intézet által létrehozott fentrol.hu honlapról válogatunk Magyarországról készült légifotókat. Ezúttal szeretnénk túllépni a mi látható a képen szintű játéknál, lenne benne egy kis csavar is. Próbálunk olyan képeket válogatni, ami mondjuk nem a Nagykunság egyik kukoricatábláját ábrázolja, esetleg a Balaton kellős közepét, hanem olyan légifotókat, amelyek egymagukban is megállnák a helyüket feladvány nélkül is. Úgy tervezzük összesen 9-10 forduló lesz összesen, az eredményhirdetés majd a decemberi Pangea szülinapon lenne. A díjazás alakul, a megérdemelt korsó sör mellé egyelőre két Gemenc térképet tudunk felajánlani az első két helyezettnek! 

A trollkodás elkerülése végett a kommentelést letiltottuk, komoly versenyzőink kérdéseinkre a többnyire egyszavas választ (sorszám + megfejtés) erre a címre küldjék:

pangea.geography@gmail.com

Hogy a későn érkezők is csatlakozhassanak a megfejtéseket folyamatosan várjuk majd az év folyamán, egészen az eredményhirdetésig. Éppen emiatt csak akkor fog fény derülni valamennyi megfejtésre.

Kellemes fejtörést! :)

41. kérdés. Egyetlen személy nevével indokoljuk mi köze van Gemencnek a képen látható kastélyhoz!

Képzeljünk el egy modern, 21. századi milliós nagyvárost, ahonnan a világ legnagyobb autógyárában elkészült járműveket a szomszédos,  szintén világrekorder hajógyárban készült hajókkal exportálják, miközben a szintén helyben található, világszinten második legnagyobb termelésű olajfinomítóból kapják üzemanyagukat. Nem, nem Kínában vagyunk, a manapság szinte egyedülálló ipari konglomerátumnak Ázsia egyik legfejlettebb országa, Dél-Korea gazdaságának "igáslova", Ulszan ad helyet.

Korea hetedik legnépesebb városáról/agglomerációjáról a fenti említetteken kívül meglehetősen kevés információt lehet fellelni az interneten, ahhoz képest, hogy egy milliós nagyvárosról van szó, a Wikipédia angol nyelvű szócikke is igen rövid, egy átlag magyar középvárosról többet tudhatunk meg angolul.

Ulszan éjszakai látképe (forrás)

Mary Anning neve a paleontológusokon és néhány tájékozottabb geológuson kívül kívül nem valószínű, hogy bárki számára ismerősen csengene. Ő volt az a kis fosszíliaárus lány, az autodidakta paleontológus, aki Anglia déli részén, a Jurassic Coast-nak nevezett omlásos partvidéken átírta a korabeli tudományos gondolkodást. 

Sárkányok márpedig nincsenek

Területfejlesztési (vagy ha úgy jobban tetszik regionális fejlesztési) témát is boncolgató írás következik, őrgrófokkal, Tigris tankkal és egyéb megtorlófegyverekkel, némileg erőltetett regionalizmussal, és  némileg kudarcos "fejlesztési célú" autópályaépítéssel megfűszerezve.

"Németország erős közepe" - szól a türingiai kormány turistacsalogató szlogenje. Bár a mai Németország különböző geometriai módszerekkel számított középpontjai valóban a Kassel-Göttingen-Erfurt háromszögben fekszenek, a népességi súlypont pedig az észak-hesseni Kassel közelében található, a Türingia és Hessen java részét alkotó középhegységi táj népsűrűsége és gazdasági mutatói korántsem impozánsak, így a területre sokkal inkább illik a címbeli frázis. A mai írásban ennek hosszú történeti hátterét boncolgatjuk némi kitekintéssel a német regionalizmus nem éppen egyszerűen és szervesen fejlődő világára.

A Németország közepét alkotó két - viszonylag kis területű szövetségi állam közül Türingia népsűrűsége (kb. 140 fő/km²) mélyen a német átlag alatti, Hessen esetében az átlag feletti értékek az állam déli harmadának, a Rhein-Main Gebietnek (azaz Frankfurt am Mainnak és környékének) köszönhetők, mely a lakosság közel kétharmadát, az állam megtermelt GDP-jének pedig 71%-át tömöríti. Közép- és Észak-Hessen Türingiához hasonlóan alacsony népsűrűségi értékekkel rendelkezik, és gazdaságilag is jóval fejletlenebb a déli részeknél.

Németország népsűrűsége 1999-ben. Hessen nagy része és Türingia nem emelkedik ki. (Forrás: Bundesrepublik Deutschland Nationalatlas, Bevölkerung 2001)

Elsőre talán kicsit merésznek tűnhet a bevásárlóközpontok földrajzi vonatkozásaival foglalkozni, azonban nem a hazai plázák elhelyezkedéséről és számáról fogunk ebben a cikkben többet megtudni. Szerencsére a földrajz már lerázta magáról a mennyiségi és topográfiai megközelítések béklyóját, s itt is a mélyebb tartalmak felé vesszük az irányt. Rövid történeti áttekintés után a bevásárlóközpontok által kiváltott konfliktus helyzetekkel fogunk megismerkedni.

A Központi Vásárcsarnok jól ismert belső tere. Egykori pesti "bevásárlóközpont" (forrás)

Rögtön az elején pontosítanék, a bejegyzés címe kissé cinikusra sikerült. Talán szerencsésebb lenne azt írni: Települések, ahol nem a vasárnapi boltbezárás a legnagyobb gond. Amíg az ország jóllakottabb része elmélyül a vasárnapi boltbezárás keltette vitában, addig a "másik" Magyarország számára ez csupán "first world problem" marad. Mai bejegyzésünkben a magyarországi kiskereskedelem térben egyre táguló fekete lyukát vesszük górcső alá. 

Mozgóbolt Kisecseten (forrás: index.hu)

Észak-Írországról és lakóiról a mai napig az a kép él Magyarországon, hogy az írek dobálják (jobb esetben csak kővel) a brit-párti unionistákat és fordítva. A nagypénteki megállapodás óta a tartományban jobbára béke honol, a fegyverek hallgatnak és a lakók is próbálnak kitörni az unionista brit és a republikánus ír szembenállásból. A legutóbbi népszámlálás alkalmával alapos meglepetés született, az ír kisebbség csupán a harmadik helyet tudta megszerezni. De vajon kik előzték meg őket? 

Unionista falfestmény Belfastban (forrás)

Sosem találnák ki: az északír.  

A mai poszt kissé rendhagyó lesz.  Eddig már többször volt szó egyes nagy földrajzi felfedezések hátteréről, nehézségeiről és eredményeiről, akár a Déli-sark, akár az amerikai nyugat esetében. Most azonban egy képzeletbeli utazást fogunk földrajzos szemmel elemezni: a Nobel-díjas lengyel szerző, Henryk Sienkiewicz afrikai kalandregényét, a Sivatagon és vadonbant. Ennek érdekessége elsősorban abban rejlik, hogy az ifjúsági regény különleges pillanatképet rajzol Afrika északkeleti részének a gyarmatosítást közvetlenül megelőző évtizedekbeni állapotáról, másrészt pedig betekintést nyerhetünk abba, hogy hogyan is gondolkodtak az európaiak Afrikáról a huszadik század első évtizedeiben. Mindez annál is érdekesebb, mert a regény írója elvileg egyetlen gyarmatosító nagyhatalom iránt sem volt elköteleződve, tehát viszonylag semleges nézőpontot tudott képviselni.

Anélkül, hogy bővebb irodalmi elemzésbe bocsátkoznánk, le kell szögezni, hogy a szerző egyik utolsó könyve némileg eltér  a korábbiaktól: bár a pozitív hősök itt is némileg idealizáltak  ifjúsági regény lévén némileg könnyedebb hangvételű, vagyis kevés kivétellel a szereplők inkább közvetett módon találkoznak tömegmészárlással, ugyanakkor több ponton meglehetősen jól érthető kiszólásokat is tartalmaz egyes korabeli nagyhatalmak politikájával kapcsolatban. 

A történet röviden (vigyázat, spoilerveszély): 1884-ben járunk, az Egyiptomban élő európai közösségben pedig egyre nagyobb aggodalomhoz vezet a Szudánban kitört mahdista felkelés terjedése. Emiatt a hatóságok a Szuezi-csatorna karbantartásán dolgozó, a felkelésben kompromittálódott szudániakat és családjukat őrizetbe veszik. Egy jövőbeni sikeres "túszcsere" érdekében az egyik érintett szudáni törzs tagjai elrabolják a szintén a csatornánál dolgozó  lengyel emigráns mérnök fiát, a 14 éves Sztast és angol kollégájának 8-9 éves kislányát Nelt. A beduinokkal mélyen a sivatagba hatolva menekülő csapatot csaknem elfogják az egyiptomi hatóságok által felbérelt üldözők, azonban a mahdisták váratlan győzelme (Kartúm 1885-ben történő elfoglalása) megakadályozza ezt. A túszokat Kartúmból továbbküldik délre, Fashodába (ma Kodok), onnan pedig az etióp határvidékre, hogy utolérjék a rabszolgákra vadászó mahdista alvezért, akinek a családjára ki akarják cserélni őket. Sztas egy szerencsés véletlen során puskához jutva nemcsak a rájuk támadó oroszlánnal végez, hanem fogvatartóikkal is, így a gyerekek  fogvatartóik két fekete rabszolgájával négyesben ( plusz egy kutyával majd később egy elefánttal is) próbálnak átjutni Etiópia, vagy a frissen gyarmatosított kenyai partvidék felé az akkor még ismeretlen - és nagyrészt háború pusztította - vidéken át. Miután egy szerencsétlenül járt svájci felfedező megsegíti őket, végül eljutnak ez egyik volt rabszolga útitársuk, Káli Stefánia-tó környékén élő törzse, a vahimák szállásterületére, ahol Káli részben a bennszülöttek babonás hiszékenységének kihasználása, részben pedig apja szerencsétlen halála révén törzsfő lesz. Végül egy viszonylag nagy, bár csaknem tragikusan végződő expedíció élén brit felfedezőkkel találkoznak, akik kimentik őket. 

Sienkiewicz szereplőinek hozzávetőleges útvonala - (forrás) 

A tavalyi hat fordulót megélt, hamar népszerűvé vált zászlós játékunk után idén újítunk és a Földmérési és Távérzékelési Intézet által létrehozott fentrol.hu honlapról válogatunk Magyarországról készült légifotókat. Ezúttal szeretnénk túllépni a mi látható a képen szintű játéknál, lenne benne egy kis csavar is. Próbálunk olyan képeket válogatni, ami mondjuk nem a Nagykunság egyik kukoricatábláját ábrázolja, esetleg a Balaton kellős közepét, hanem olyan légifotókat, amelyek egymagukban is megállnák a helyüket feladvány nélkül is. Úgy tervezzük összesen 9-10 forduló lesz összesen, az eredményhirdetés majd a decemberi Pangea szülinapon lenne. Díjazás pillanatnyilag nincs, de nem elképzelhetetlen, hogy a megérdemelt korsó sör mellé kerítünk majd valami meglepetést.

A trollkodás elkerülése végett a kommentelést letiltottuk, komoly versenyzőink kérdéseinkre a többnyire egyszavas választ (sorszám + megfejtés) erre a címre küldjék:

pangea.geography@gmail.com

Hogy a későn érkezők is csatlakozhassanak a megfejtéseket folyamatosan várjuk majd az év folyamán, egészen az eredményhirdetésig. Éppen emiatt csak akkor fog fény derülni valamennyi megfejtésre.

Kellemes fejtörést! :)

31. kérdés. Első helyszínünkről tiszta időben a Badacsonyt is látni szabad szemmel. Ezen a helyen nemrég egy olyan kiállítás is helyet kapott, amelyről az egyik korábbi feladványunk már szólt. Melyik forduló hányas kérdésése kapcsolódik ehhez a kiállításhoz? 

A gyarmatosítás története bővelkedik érdekes földrajzi és történelmi eseményekben. Az ember nem is hinné mennyi európai állam kísérelt meg több-kevesebb sikerrel gyarmatokat létrehozni. Aki azt gondolta, hogy az Afrikában és a Karib-tengeren megalapított kurföldi gyarmatoknál nincsen különösebb gyarmattartó állam az valószínűleg tévedett. Itt van például a Szentföldről elűzött, máig létező lovagrendi állam, amely különös vonzalmat táplált a szigetek, így a Kis-Antillák iránt is. 

Lovagok a Karib-tengeren: St. Christopher szigetét mostanában St. Kitts néven ismerhetjük(forrás).