Melyik volt Románia első vasútvonala? Mikor miért épültek vasutak? Hogyan változtak a körülmények az idők során? Vasútföldrajzi-történeti cikksorozatunk keleti szomszédunk olyan kérdéseit tárgyalja, melyek anyanyelvünkön nemigen érhetőek el. Nem, nem Erdélyről lesz szó – egyelőre.

 
Bevezetés

A cikksorozatban a román államiság keretében épült vasúti infrastruktúra történeti és földrajzi vonatkozásairól lesz szó. Először is tegyük tisztába a fogalmakat! Mivel a vasútvonalak jellemzően az államtól nem függetlenül épülnek, sőt: ki kell mondanunk, hogy a témánk függ az államiságok történeti és földrajzi vonatkozásaitól. Térségünkben az államok határainak jó része folyton változik, így a tárgyalt terület is. Nem tekintehetünk el az etnikai kérdésektől sem. És bár az államok jönnek-mennek, a toponímia változik, de a különböző nyelvek helynévhasználata már kevésbé. Ezt bonyolítja, hogy a vasutak szolgálati helyeinek névhasználata sokszor eltér a helységnévtártól. Keretes írásainkban ezekhez adunk támpontot.

A tárgyalt terület domborzati viszonyai és vasútvonalai egy 1898-as francia atlaszban (szerk.)

A középkori Szepesség kicsiben leképezi a korabeli Magyarország bonyolult közigazgatási viszonyait, sokszínűségét az etnikai és a partikuláris jogok viszonyában. Az egységes vármegyének sokáig nem is nevezhető terület betelepített, majd kitelepített szász őslakosairól már koránt sincs olyan „rossz” véleménnyel a magyarság, mint erdélyi testvéreiről, akikkel származásilag és jogilag sem voltak egységesek. Bejegyzésünkben az erdélyi szászokról szóló sorozathoz hasonlóan mutatjuk be ennek a népcsoportnak a tündöklését és bukását. 

Lőcse (Leutschau) városa a XIX. század végén (fortepan.hu)

A napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszus Itáliát megosztott állapotban hagyta. Északi részén a Habsburg Birodalomé lett Velence és Lombardia, vagyis az Alpok déli előterének és a Pó-síkságnak a legnagyobb, középső és keleti része. Nyugatabbra helyreállt a Szárd-Piemonti Királyság, amelyhez a Pó-síkság nyugati részére és a szomszédos hegyvidékekre kiterjedő, Torinó központú Piemont és délebbre Szardínia szigete tartozott. Az Appennini-félszigeten számos kisebb hercegség (Parma, Modena, Lucca) mellett három nagyobb entitás maradt: északon a Toszkánai Hercegség, középen a Pápai Állam, délen pedig a Nápoly-Szicíliai Királyság. Az olasz egységtörekvések már a XIX. század első felében megjelentek, bázisuk elsősorban a Szárd-Piemonti Királyság volt, az olasz egységig azonban még évtizedeknek kellett eltelnie.

Az olasz egység kialakulása térképen. Amikor a posztban ismertetett térképmű készült, bizony még minden állam létezett (Forrás: globalsecurity.org).

A 2016. június 23-i "népszavazás az Egyesült Királyság EU-tagságáról", becenevén a Brexit új fogalmat honosított meg a politikatudományban, ez pedig nem más, mint az európai dezintegráció. Ugyanis még nem volt példa az Európai Unió történetében arra, hogy egy szuverén állam visszaadja a tagságát. Már a 2014. évi skót függetlenségi népszavazásnál megpróbálkoztunk a tematikus térképezés leple alatt a politikai földrajzi elemzéssel, most ezt megismételnénk egy Brexit atlasz összeállításával, kiegészítve néhány földrajzos kitekintéssel, melyek mindeddig nem jelentek meg, vagy nem kaptak kellő hangsúlyt a megjelent elemzésekben.  

Brexit (forrás: 9gag)

Szinte pontosan egy éve, 2015. július 5-én jelent meg Juhari Zsuzsanna blogján az általa írt legutolsó bejegyzés Kubiláj kán hadihajójáról, melyet az "Isteni szél" pusztított el Japán partjainál. Az Élet és Tudomány régészet rovatának szerkesztője által írt blog tragikus hirtelenséggel "mondat közben megszakadt" ugyanezen a nyáron. A fájó űrt csak fokozta a halálának híréről szóló cikk rá egy hónapra. A flotta hasonlatnál maradva a fájó űr itt értendő a magyar ismeretterjesztő blogszféra flottájára, mely elveszítette nem csupán az egyik hajóját, hanem a zászlóshajóját és kapitányát is.

Személy szerint szinte minden bejegyzését elolvastam, volt, amihez hozzá is szóltam, de így utólag nagy szívfájdalom, hogy személyesen nem sikerült találkoznunk. A cikkeinek tömörsége, lényegre törő megfogalmazása, íve és az utánozhatatlan "ma is tanultam valamit!" érzése inspirálóan hatott a Pangea blog cikkeire is, kiemelném itt a hasonló szellemiségben útnak indított 5 perc geológia rovatunkat.  

Ezek az emlékek kavarogtak bennem, amikor ott álltunk lezlidzsi84 kollégával ma délelőtt a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Tudományos Újságírók Klubja által útjára indított Juhari Zsuzsanna-díj Bródy Sándor utcai átadóján. Melyen a TÚK és a TIT képviselőiből, valamint Juhari Zsuzsanna gyermekeiből álló zsűri a Pangea blogot választotta elsőként érdemesnek erre a díjra. Az oklevélen túl pénzjutalomban is részesültünk, melynek nagyon örültünk, hiszen ennek révén lehetővé vált, hogy anyagiakkal is honoráljuk tíz szerzőnk eddigi munkáját!  

Hatalmas öröm számunkra, hogy a mai napon a Pangea blog lett a tudományos ismeretterjesztő blogok zászlóshajója, mely kitüntető címet a jövő évi győztes kihirdetéséig büszkén viseljük. Gratulálunk a többi díjazottnak és igyekszünk jó hírét kelteni a díjnak! Reméljük jövőre még nagyobb merítésből válogathat a zsűri! A Juhari Zsuzsanna-díjhoz jövőre kapcsolódni fog egy különdíj, melyet fiatal természettudományos ismeretterjesztő újságírók, vagy bloggerek kaphatnak meg munkásságukért.

Megpróbálunk felnőni a megtisztelő feladathoz! Egyúttal szívesen várjuk új szerzők csatlakozását!

A Douglas Mawson által vezetett 1911-14-es Ausztrálázsiai Antarktisz-expedíció hiába volt talán a legsikeresebb klasszikus déli expedíció, mely módszereivel egyben utat is mutatott az eljövendő kutatóexpedíciók számára – a mind tudományos eredményekben, mind hajmeresztő és drámai eseményekben gazdag felderítőút a befejezése után pár hónappal kitört első világháború miatt Ausztrálián és Új-Zélandon kívül kevéssé vált ismertté, egészen a 2000-es, 2010-es évekig, amikor több dokumentumfilm és könyv is feldolgozta a rendkívüli kalandot.

Azt gondolhatnánk, hogy a 20. század elején az Antarktiszra indított számos híres (Scott, Shackleton, Amundsen) és kevésbé híres (Drygalski, Bruce, Nordenskiöld, Charcot, Sirasze) expedíció után már nem sok érdekes maradt a kontinens jégsivatagában, azonban Shackleton 1907-09-es Nimrod-expedíciójának 30 éves geológusa, az ausztrál Douglas Mawson nem így vélte. Abban szinte biztos volt, hogy 1911-12-ben Scott kapitány Shackleton nyomdokaiban járva el fogja érni a Déli-sarkot, ugyanakkor a Sarkra vezető kontinensszeleten és a partvidék néhány kitüntetett pontján kívül még óriási területek voltak ismeretlenek, többek között az Ausztráliától délre eső Adélie-föld is.

Az Adélie-fold partvidéke Mawson hajójáról, az Auroraról - (forrás)

A Pangea közösség új játékkal jelentkezik: a Térképre rajzolt vaspályák a 2016. év során a földrajz és kartográfia új részterületét: a vasúttörténeti földrajzot hozza be a térkép-felismerési és háttérkutatási verseny témái közé.

Háromhetente jelentkező játékunk mostani fordulóiban a II. katonai felmérés térképeinek részleteit kell felismerni, és az azokhoz kapcsolódó kérdésekre válaszolni, fordulónként, részpontokba szedve. A játékhoz utólag is lehet csatlakozni, a korábbi feladványokat megválaszolni. Bátorítunk minden olvasót a csatlakozásra, és ismét jelezzük: olykor a vasútföldrajzi-történeti ismeretek hátrányt jelentenek.

Emlékeztetnénk, hogy egyrészt a MAPIRE honlapjáról vannak a feladványok, másrészt megfejtésekhez a gondolatmenetet is kérjük: szűkszavúan elég, de hivatkozásokkal, linkekkel (teljes url) együtt, hogy lássuk, milyen úton sikerült eljutni a válaszhoz, és melyek voltak a végül kizárt mellékutak, félrevezető adatok. A böngésző címsorából azt a néhány sort pár művelettel könnyedén be lehet tenni a levélbe, szövegesen kiegészíteni, a feladvány kitalálójának okulására. És a levél tárgya:

Térképre rajzolt vaspályák – VII. forduló

Lássuk a mostani feladványokat!

61. Innen később vasút épült volna, de az aztán mégsem készült el. A terv lefújásának megvolt az oka, és ezen ok egy másfajta építkezést indokolt: az ebbe beépített építőelemek nagyságrendje a kérdés.

Egészen 1919 nyaráig úgy tűnt, Magyarországnak sikerül megtartani az ezeréves nyugati határát. Körülbelül ez volt az az időpont, amikor a mindaddig lojális, határ mentén élő németeknek elege lett a magyarországi politikai káoszból, és a Bécsben regnáló szociáldemokrata vezetés meglátta a lehetőséget, hogy egy darabkát kihasítson keleti szomszédjából a maga javára. Azonban a területszerzés korántsem ment zökkenőmentesen. 

A hűségkapu Sopronban (forrás)

A Soprontól keletre magasodó dombvidék nem kifejezetten alpesi táj. Lankás szőlőültetvények felett húzódó tölgyerdők tekintenek le a Fertő tó nádasai között csillogó vízfelületre.  Havas hegycsúcsot itt hiába keresnénk, a Magyarországra eső rész legmagasabb pontja alig haladja meg a 280 métert. Geológiailag viszonylag fiatal terület, az itt bányászott, bádeni meleg tengerekben kiülepedett lajtamészkőből épültek fel Bécs, Pozsony és Sopron legszebb templomai és középületei. A Fertőmelléki-dombság kellős közepén azonban egy kicsiny területen rálelhetünk darabka Alpokra.

 A XX. század eleji antarktiszi felfedező, Sir Ernest Shackleton az elmúlt években váratlan népszerűségre tett szert: vezetői képességeivel, kríziskezelő technikáival több menedzsment témájú cikk és könyv is foglalkozik, melyek jobbára az 1914-17-es Endurance expedíción nyújtott teljesítményén alapulnak. A közvélemény számára is inkább ez a – jégbefagyott hajója elvesztésével és a résztvevők sikeres menekülésével végződő – hajmeresztő kalandja ismertebb, holott felfedezői hírnevét a tudománynak is sokat adó 1907-09-es, nem kevésbé vakmerő Nimrod expedíciónak köszönheti.

Az 1908 első napjaiban a Nimrod bálnavadászhajó fedélzetén a Ross-tengerre hajózó expedíció rendhagyó vállalkozás volt. Az ekkoriban a déli kontinenst kutató nemzeti vállalkozásoktól eltérően ez szinte teljes egészében magánemberek által szponzorált expedíció volt, az inkább Scott kapitány mögött álló brit tudományos társaságok nem álltak be Shackleton mögé. Ennek ellenére a társaságban számos fiatal tudós kapott helyet, így Shackleton rendkívül ambíciózus céljai, a Déli-sark és a Déli mágneses pólus elérése mellett számos tudományos kutatási célt is kitűztek.

Az expedíció első célpontja: a közel 4000 méter magas Erebus vulkán csúcsa - (forrás)