Volt egy év, amikor az amerikai oldalon lévő Niagara rendszer két vízesése lassan elapadt. A majdnem teljesen kiszáradt mederben alig csordogált némi víz. A sebesen áramló víz helyén teherautók és gépek körül sürgő mérnökök jelentek meg. Kanadából és az Egyesült Államokból csodájára jártak az antropogén eredetű jelenségnek. Mostani bejegyzésünkben megvizsgáljuk milyen földtani folyamatok okozták a Niagara vízesés időszakos elapadását.

A kiszárított amerikai Niagara, balra az Egyesült Államok és a Kecske-sziget, jobb oldalt félkörívben Kanada (forrás)

A 19. század első felének ma már némileg feledésbe merült tudósa a porosz Alexander von Humboldt, akiről pedig kortársai annyi hajót (folyót, várost) neveztek el, hogy szinte már önálló tengeri hatalomnak számított. A hihetetlen munkabírású, aggastyánként is örökmozgó férfi amellett, hogy kiterjedt utazási nyomán bevezette a földrajzi övezetesség fogalmát, feltalálta az izovonalakat, illetve összességében mindenkinél többet tett a természet globális törvényszerűségeinek felismeréséért és megismertetéséért, még elsőként ismerte fel az emberi társadalom negatív környezetalakító tevékenységét, illetve először kezdte pedzegetni a kontinensvándorlások lehetőségét, nem mellékesen alaposan megágyazott Darwin evolúciós elméletének. Ezen kívül még több módon is sikerült szítania a latin-amerikai függetlenségi mozgalmak tüzét.

Az ecuadori Chimborazo - Humboldt felismeréseinek egyik nagy ihletője - (forrás) 

Hazánk egyik legnagyobb, több 10 négyzetkilométeres fenyőerdője, a Fenyőfői ősfenyves igazán különleges hely: a 700 méter fölé növő Magas-Bakony hegyeinek lábánál nagy kiterjedésű itt-ott vörös bauxitporral borított homokos síkságon terül el, igazán különleges hangulatú mikrotájként beékelődve a hegyek és a dombok közé. De valóban olyan ősi, mint neve alapján feltételeznénk? Egyes kiadványokban jégkorszaki maradványként, máshol őshonos növényzetként emlegetik, megint máshol pedig a török idők utáni telepítésként. A különleges tájat bemutatva szeretnénk tiszta vizet önteni a pohárba.

De hogyan alakult ki ez a mintegy 30 km²-es, sajátos hangulatú, igen tekintélyes mennyiségű bauxitot tartalmazó „homokfennsík”? Ehhez röviden bele kell merülnünk a Bakony és környékének őstörténetébe. A Zempléni-hegységről szóló írásunkban viszonylag részletesen foglalkoztunk a Kárpát-medence kialakulásával és lemeztektonikai hátteréről. A Bakony az itt tárgyalt kéregszilánkok közül az „ALCAPA” egységhez csatlakozó, annak északkelet felé mozgása során lehasadó egység, mely kőzetanyagában (dolomit) a mai dél-alpi térséggel mutat rokonságot. Az alpi térség kőzetanyaga pedig igen jelentős részben az egykor a Pangea szuperkontinensbe ékelődő, az eurázsiai és afrikai kőzetlemez közeledésével mára szinte teljesen megsemmisült Tethys-óceánban halmozódott fel. Az alpi-hegységképződés (azaz az óceán megsemmisülése) során leváló, északkelet felé mozgó Bakony sem kivétel ez alól,  a triászban közel 1000 méter vastag, úgynevezett „fődolomit” halmozódott fel, amire csaknem ugyanilyen vastagságban mészkő is rakódott – mindez máig a hegység anyagának zömét alkotja. A mai Bakony tömege a következő 200 millió év folyamán többször kiemelkedett és lesüllyedt, így erőteljes lepusztulási és tengeri üledékfelhalmozódási ciklusok követték egymást, jelentős mértékben gazdagítva a tengeri és szárazföldi üledékes kőzetek tárházát – ezek közül különösen a bauxit képződéséhez elengedhetetlen tavi vagy sekélytengeri agyagfelhalmozódások emelendőek ki. Ezek a folyamatok a mainál jóval nagyobb átlaghőmérsékletű Földön jellemzően trópusi körülmények között mentek végbe, így azok az ábrázolások, ahol az ősi Bakony tengerparti lagúna, melynek partján dinoszauruszok mászkálnak, egyáltalán nem túlzó.

A fenyőfői ősborókás - (forrás)

A kurd nemzet ismét ott áll az államiság kapujában. Hogy belép-e rajta szeptember 25-én, egy hétfői napon még nem tudni. Egy hét van hátra a függetlenségi népszavazásig, de az egyetlen biztos dolog vele kapcsolatban a bizonytalanság. Végül fejest ugrik-e a kurd autonóm tartomány az ismeretlenbe? Kik szavazhatnak? Hol szavazhatnak? Mi történik szeptember 26-án a borítékolhatóan elsöprő igen szavazatok után? Mit szólnak a szomszédok? Az Iszlám Állam letűnése után elkövetkezik a kurd függetlenségi háború korszaka? Vagy a nagyhatalmak végül annyi hitegetés és halasztás után rábólintanak a legalább száz éve ígérgetett függetlenségre?

Kurd függetlenségi fesztivál Akre, Dohuk tartomány Szeptember 10. (forrás)

"Európa legnagyobb szárazföldi deltavidéke" - gyakran hivatkoznak így a Szigetközre illetve nagyobb testvérére, a Csallóközre. A jól hangzó elnevezést időnként helytelenül - de, mint látni fogjuk nem teljesen jogtalanul - időnként a "delta" egy kitüntetett pontjára, a Mosoni-Duna Nagy-Dunába torkollására, azaz a Szigetköz csúcsára is alkalmazni szokták. Ez a torkolat önmagában is egy érdekes jelenség, de változatos múltja és meglehetősen turbulens jelene, jövője is megér néhány szót, főként, hogy egy Magyarországon ritka jelenséget, az egy adott ügyhöz tartozó regionális és országos  "tudat"  alapvető szembenállását és ennek következményeit is tanulmányozni tudjuk ennek révén.

A Nagy-Duna a Torda-sziget csúcsáról

„A földrajzos olyan, mint a kalapácsos ember: mindenben szöget (területi különbséget) lát.” – hangzik el gyakran a nem is annyira megalapozatlan kritika. Ma sem teszünk mást: egy bizonyos dimenzió területi különbségeit vizsgáljuk meg, de egy olyan dimenzióét, amin a fejlesztéspolitikai dokumentumok általában nagyvonalúan átsiklanak, pedig esetenként fontos fejlődési tényező lehet: a hazai idegennyelvtudás bizony komoly regionális különbségeket tükröz.

Magyarország a XVIII. században a lehetőségek földje volt, kissé olyan, mint a klasszikus Vadnyugat. És nem csupán a közbiztonságot lehet párhuzamba állítani, a hazánkba érkező telepesek és szerencselovagok etnikai összetétele is a lehető legtarkább képet mutatta. Általában szemeink előtt a Havasalföldről beáramló vlach népcsoportok, ill. a Törökországból menekülő rácok jelennek meg, talán még az Alföldre vándorló tótok és a nyugatról érkező különféle német népcsoportok is eszünkbe jutnak. Azt már jóval kevesebben tudják, hogy érkeztek nyugatról olaszok, spanyolok, katalánok sőt vallonok is. Ebben a bejegyzésben most egy olyan népcsoportról lesz szó, amely ugyancsak nyugatról érkezett és egyszerre volt tekinthető menekültnek és telepesnek is. 

Az Egyesült Államokban minden államnak megvan a saját egyedi jellemzője. Van saját rendszámtáblájuk, az állam nevezetes szülötteivel, „landmark”-jaival. Van nekik saját jelmondatuk, becenevük, nem hivatalos himnuszuk is. De ami számunkra most a legfontosabb, léteznek hivatalos állami ásványok, kőzetek és drágakövek. Természetesen nem kell mindent kritikátlanul átvenni, de ez a fajta regionális öntudat Magyarországon ismeretlen, képzeljük magunk elé mondjuk Szabolcs-Szatmár Bereg himnuszát és a megye kőzetét...   

 Petoskey kavicsok (forrás)

Ha hazánk északi határán Komáromra, vagy Sátoraljaújhelyre gondolunk, szinte az első ami eszünkbe jut, a városok természetellenes és brutális kettévágása a határral. Ugyanakkor nem is olyan messze innen van egy másik régió, ahol települések tömegét sikerült mindenféle etnikai elvet mellőzve, pusztán stratégiai alapon kettévágni, pont ugyanekkor. Ráadásul minderre egy rövid (hét napos), de csúnya határháborút követően került sor, a következmények pedig világpolitikai jelentőségre tettek szert. Csehszlovákia és Lengyelország határán járunk, Cieszyn/Těšín/Teschen környékén.

A megosztott város: jobbra  Český Těšín, balra Cieszyn - (forrás) 

A kozmikus sugarak folyamatosan záporoznak a Földre, és bár nem igazán érzékeljük ezeknek a nagy energiájú részecskéknek a hatását, azonban a hidegháború kísérleti atomrobbantásai után kiderült, hogy a sugárzás nagy szerepet játszhatott az élővilág fejlődésében, különösen a kambriumi robbanásban.

A kozmikus sugárzás felfedezése elválaszthatatlan a radioaktivitástól, amely részecskék sugárzásával jár. A radioaktivitást 1896-ban Henri Becquerel francia tudós fedezte fel, amiért 1903-ban megkapta a fizikai Nobel-díjat.

 1. ábra. Victor Hess felkészül a kozmikussugárzás észlelését célzó léggömb-repülésre (Forrás: Bill Breisky 2012).