Az Aral-tó pusztulása tipikus példája annak, milyen káros hatásai vannak, ha az ember beavatkozik a természetbe. Habár a hatóságok az utóbbi években felismerték a veszélyt és intézkedéseket tettek a tó megmentése érdekében, de még nem tudni ezek elegendőnek bizonyulnak-e. Vagy már késő?

Aral-tó (forrás)

Az Amerikai Egyesült Államok ismét egy nemzeti parkkal gyarapodott! Méghozzá egy olyan államban, ahol addig még egy sem volt. Ráadásul egy olyan elnök alatt, akiről az embereknek nem a természetvédelem ugrik be először. Sőt, mi több egy olyan területen jött létre, ahol a természetvédelem évszázados defenzívába szorult az Államok legnagyobb acélműveinek árnyékában. Ismerkedjünk meg a Michigan-tó legdélebbi partvidékén található Indiana Dunes Nemzeti Parkkal!

(A poszt angol nyelvű változata elérhető itt. Click to English version.)

Hazánk talán legismertebb etnikai térképe, a Trianont megelőző béketárgyalások egyik legtöbbet emlegetett dokumentuma, a „vörös térkép” éppen ma száz éve, 1919. február 21-én jelent meg először nyomtatásban. Magyarország az Osztrák–Magyar Monarchia részeként 1918 őszén elvesztette az első világháborút. 1918. októberétől a különböző tudományterületek hazai képviselői rohamtempóban igyekeztek megszervezni a majdani béketárgyalásokon képviselendő magyar álláspont tudományos hátterét. Ez az időszak volt ugyanakkor a politika és a tudomány egyik legszorosabb összefonódásának időszaka is. Ezekből a munkálatokból, Teleki Pál, a Magyar Földrajzi Társaság akkori titkárának vezetésével a geográfusok is kivették a részüket. Teleki – kivált a spanyolnáthából történő lábadozása alatt – saját maga is szerkesztett anyagokat. Ezek közül a legismertebb alkotás az ún. „vörös térkép”, Magyarország néprajzi térképe a népsűrűség alapján, amelyet Nopcsa Ferenc segítségével szerkesztett meg. A térkép ismertségét elsősorban az adta, hogy ez volt az egyetlen olyan magyar dokumentum, amelyet az antant-hatalmak legfelső vezetői is biztosan megnéztek, ugyanis Apponyi Albert, a magyar békedelegáció vezetője 1920. január 16-án, híres védőbeszédét követően bemutatta azt a békekonferencia Legfelső Tanácsa képviselőinek.

1. ábra: Teleki Pál: Magyarország néprajzi térképe a népsűrűség alapján. 1919. (első kiadás) 

A szerző saját példánya

A 19. század első felében az Ausztrália belső részeire merészkedő első európai felfedezők (behatolók) makacsul kerestek egy a kontinensbelső jelentős részét elfoglaló nagy tavat, vagy beltengert, de végül valami egész mást találtak helyette. Mi táplálta ezt a makacsul kitartó, végül tévhitnek bizonyuló elképzelést? Volt esetleg alapja az elképzelésnek a történelem előtti időkben?

Ausztrália partvidékének (és így valós méretének) európaiak általi megismerésére Cook kapitány expedícióját követően meglehetősen gyorsan sor került: a munkát Matthew Flinders fejezte be a kontinens körbehajózásával és a partvidék nagyon akkurátus feltérképezésével 1802-03-ban. Flinders munkája nyomán viszont a korabeli tudósok és földmérők egy zavarba ejtő ténnyel szembesültek: a térképezést végző hajós a kontinens partvidékén alig talált óceánba ömlő, komolyabb vízhozamú folyót. Ebből három következtetést lehetett levonni (persze  a nagy távolság és hiányos információk miatt jelen esetben több évtizedes ötletelést kell elképzelni):

1. A kontinens belseje óriási területen száraz. 

2. A kontinens belsejében egy nagy lefolyástalan tó vagy sóstó terül el.

3. Flinders benézett valamit, és nem vette észre a nagyobb folyamok torkolatait, esetleg azok a tenger felől nem annyira könnyen felismerhetőek.

A második és a harmadik állításnak volt egy érdekes közös metszete: lehetséges, hogy a kontinensbelsőt egy nagy kiterjedésű beltenger vagy tó foglalja el, ami egy gigantikus folyamon/öblön/szoroson keresztül bír lefolyással, aminek torkolatvidékét Flinders tévesen valami másnak (pl. partközeli szigetvilágnak) azonosította. Az ugyanis felettébb valószínűtlennek tűnt, hogy a tapasztalt navigátor több nagy torkolatot se vegyen észre, ugyanakkor az Arnhem-föld meglehetősen tagolt partvidékén azért előfordulhatott ilyen "baleset".

Thomas Maslen 1830-as térképe Ausztráliáról - a kontinens belsejét képzeletbeli hegységek, folyók és egy nagy belső tó (tenger) tölti ki. Na és persze a maitól némileg eltérő  nevű országrészek - (forrás)

Felnőtt fejjel körülbelül ugyanakkora földrajzos csalódás volt megtudni, hogy Colorado és Wyoming állam nem négyszög alakú (ill. foktrapéz - térképes ábrázolástól függően), mint amikor megtudtam, hogy az ötvenes években kiadott, ezen a tájon játszódó Winnetou regényekből a cenzúra eltávolította a klerikálisnak minősített részeket. Karl May regényét szerencsére azóta teljes kiadásban is el lehet olvasni, mostani bejegyzésünkben Colorado és Wyoming államok határait vizsgáljuk nagyítóval. 

Utah, Colorado, Arizona és Új-Mexikó közös határpontja

Németországban és Svájcban 2019. január 18-án egy svéd diáklány példáját követve iskolások tiltakoztak a klímaváltozás ellen. Mivel a Pangea blog nem országos hírportál, ezért mi pontosabban fogalmaznánk; a klímaváltozás kérdéskörében a kormányuk által tanúsított inaktív magatartás ellen tiltakoztak. Figyelemfelhívó akciójuk hasznosságát többen meg fogják kérdőjelezni, mindenesetre a közeljövőben elképzelhető, hogy már nem kell kabátot vinniük a tüntetésre.  

Diákok tüntetnek Solothurn városában a "klímaváltozás" ellen 2019. január 18-án. (forrás)

Kisbolygók a Naprendszer valamennyi térségében előfordulnak, ám két olyan tartományt is ismerünk, ahol igen nagy számban találhatók. A közelebb elhelyezkedő, ezért sokkal részletesebben ismert a Mars és a Jupiter pályája között található fő kisbolygó öv. A távolabbi pedig a Neptunusz pályáján kívül található Kuiper-öv. A kisbolygók kutatása napjaink egyik legnépszerűbb területe, különösen annak tudatában, hogy a Földünkre is hatással lehetnek. A főöv réseiből kiszóródó kisbolygók ugyanis olyan pályára állhatnak, amely keresztezi Földünk pályáját, és egy esetleges becsapódás katasztrófális következményekkel járhat. 

A 2004 karácsonyán pusztító indiai-óceáni földrengés és az általa kiváltott cunami nemzedékünk talán legnagyobb és legtragikusabb természeti katasztrófája volt, melyet csaknem "élőben" követhetett az egész világ. Ma annak járunk utána, mi zajlott le a mélyben, mi okozta a példátlan, az Indiai-óceán térfogatcsökkenésével is járó katasztrófát?

Letarolt szumátrai falu a 2004-es katasztrófát követően - (Forrás)

Az emberi gének egy kicsiny hányada nem a sejtmagban, hanem a sejtek energia előállításáért és annak raktározásáért felelős mitokondriumokban található. Ezt a DNS-t csak anyai ágon örökölhetjük. Őseink összes generációjában tehát csak egyetlen nő volt, akitől a mitokondriális géneket örökölhettük.

A Toba szupervulkán kitörése művészi ábrázoláson (forrás: world.edu)

Igen, létezik ilyen, ráadásul viszonylag gyakori az előfordulása. Magyar neve horzsakő, habkő, néhol tajtékkő. A legtöbben onnan ismerik, hogy sarokcsiszolásra is használják, de most nem a flexre gondolunk, hanem konkrétan a lábápolásra. Mai bejegyzésünkben azonban nem a felhasználására, sokkal inkább a keletkezésére, szerkezetére és földrajzi előfordulására koncentrálunk – geológus szemmel.    

 Horzsakő minták. Santorini (bal), Tenerife (jobb)