2010-ben Koller Gábor pilisborosjenői amatőr ásványgyűjtő egy általa nem ismert ásványt küldött be meghatározásra a miskolci Herman Ottó Múzeumba. A kémiai összetétel és az ásványszerkezet meghatározása során bebizonyosodott, hogy egy katalogizálatlan, új ásványról van szó. Mindezidáig ez a kilencedik olyan ásvány, melyet a mai Magyarország területén találtak. Mostani bejegyzésünkben—amely tulajdonképpen válasz egy saját, korábbi felhívásunkra—a rudabányai változatos ércesedés körülményeivel ismerkedünk meg. 

Üde rudabányait (forrás: wikipédia)

Egy hat éve, 2017. február 11-én publikált, "A mineralizált polihisztor" c. Pangea cikkben arra kértük olvasóinkat, hogy küldjenek a cikkben felsorolt harmincnégy példán kívül olyan ásványt, aminek magyar vagy magyarországi vonatkozása van. Nos, az élet gyorsan válaszolt is, ugyanazon év március 4-én érkezett a hír, hogy a Nemzetközi Ásványtani Világszövetség (IMA -  International Mineralogical Association) egy újabb magyar vonatkozású ásványt katalogizált. Az ásványlelet abból a szempontból is figyelemreméltó, hogy egy 25 éve bezárt, azóta részben rekultivált vasércbánya-telepről származik, nem szereti a természetes fényt, ráadásul nem is tartalmaz vasat.

Ugyan Rudabányán már bezárt a bánya, de az itteni érctelepekről szóló szakirodalom szerencsére azóta is igen magas színvonalú és bőséges. Közülük csak néhányat megemlítve a Geolitera kiadó "Magyarország ásványai" című kötetből éppencsak kimaradt a Rudabányait ásvány, mivel az 2016-ban jelent meg. A 2019-ben kiadott Rudabánya monográfia (Rudabánya az őskortól napjainkig) viszont egyik fejezetében már részletesen tárgyalja a rudabányai ércesedési folyamatokat, és emellett átfogó képet kaphatunk a település történetéről; a viszonylag ismert Rudapithecusról és sokkal kevésbe ismert, de annál érdekesebb témákról, mint például a dobsinai bányászok beköltözéséről. Szerepel már benne a rudabányait, és szerepel a 2022-ben megjelent angol nyelvű "Rudabánya - Mining - Geology - Minerals" c. albumban is. 174 más, Rudabányán talált ásvánnyal együtt. A Szakáll Sándor, Koller Gábor, Kupi László, Németh Norbert és Papp Andrea szerzők által jegyzett kötet nagy részét a bányaterületen talált ásványok csodálatos fotói teszik ki, a bányászat története, az ércesedés és rétegtan legújabb kutatási eredményeivel alátámasztva. 

A rudabányai Andrássy III bányarész (forrás)

Rudabányán már a kőkorszakban is folyt bányászat. Elsőként a felszínre bukkanó telepeket termelték ki, és azok közül is elsősorban a termésérceket (pl. a helyben változatos formában megjelenő termésrezet), vagy a festékként használható vasokkert. Geológiai értelemben a bányászatnak Rudabányán sosem volt "aranykora", azaz aranyat sosem bányásztak. Hésziodosz-i értelemben Rudabánya aranykora a XIV. századra tehető, amikor a  ezüst- és rézbányászata révén a felsőmagyarországi bányavárosok közé került. Erről a dicső múltról mesél a település középkori pecsétje, református temploma, amely hajdan jóval nagyobb volt, és annak vasból kovácsolt kapuja, ami a múzeumban látható. Rézen és ezüstön kívül bányásztak itt más színesfémérceket, pl. ólmot és cinket, de Rudabánya bányászati hírnevét főleg a "vaskornak", azaz az 1880-as években kezdődő és majdnem kereken egy évszázadon át zajló nagyüzemi vasércbányászatnak köszönheti. Már az első világháború előtt is Rudabánya adta Magyarország vasérctermelésének 20%-át, ami trianon után rögtön 100%-ra emelkedett, annak ellenére, hogy az itt bányászott kétféle érc közül a jobb minőségű telepek hamar kimerültek, a rosszabb minőségű vasércet pedig már nem lehetett tovább gazdaságosan művelni. 1985. december 28-a óta Rudabányán megszűnt a bányászat.

A Rudabányai-hegység elhelyezkedése 210 millió éve (forrás: Magyarország Nemzeti Atlasza)

A rudabányai ércesedés nem korlátozódik kizárólag Rudabánya területére, északnyugaton átnyúlik Felsőtelekesre, itt található például a Vilmos és az Andrássy II bányatelkek között kialakult bányató - Magyarország legmélyebb tava -, sőt a Rudapithecus-lelőhely is. Az érctelepes összlet körülbelül 300 méter és 3 kilométer szélességben húzódik, követve a Darnó-zónát ÉÉK-DDNy irányban. Ez egy regionális vetőzóna, mely a Sirok melletti Darnó-hegyről kapta nevét, északkeleten a Kassai-medence alatt végződik el. Működése a paleogénre (65 - 23 millió éve) tehető, a balos eltolódás mértéke elérte a 10 kilométert, de nem csak vízszintes, hanem függőleges elmozdulás is történt. Két oldalán eltérő eredetű rétegtani egységeket találni. Északnyugaton a Szilicei-egység üledékes kőzetei a felső-permtől triászig egy fokozatosan mélyülő tengeri környezetben keletkeztek. A felső-perm sekélytengeri lagúnás környezetben bepárlódással keletkezett pl. az alsótelekesi gipsz ásványkincs. Ezután a Tethys-óceán mélyülő medencéjében először márga, majd az Északi-Mészkő-Alpokkal hasonló Gutensteini mészkő formáció rakódott le, de képződött itt dolomit is. A rudabányai ércesedés a Szilicei-egység kőzeteiben ment végbe, ezen belül a vetőzónában breccsásodott Szinpetri Mészkő Formáció és a Gutensteini Formáció említendő. A Darnó-zóna délkeleti oldalán fekvő Szendrő-Upponyi Egység ősmaradványokat rejtő devon és karbon korú metamorf palás üledékes (fillit, kovapala, márvány) kőzeteit az ércesedés nem érintette.  

A rudabányai ércesedés áttekintő földtani szelvénye (forrás: Szilárd ásványi nyersanyagok Magyarországon, Geolitera 2013.) 

Természetes és antropogén okok egyaránt nehezítik a rudabányai ércesedés kutatását. A vetőzónában bekövetkezett breccsásodás, az ásványok átalakulása és áthely, valamint magyipari a bányászat a bizonyítékok egy részét eltüntette. Például a legkorábbi, ún. sztratiform cink-ólom szulfid ércesedést csak a legújabb kutatások tudták leírni. Ez az ércesedés egy időben zajlott az üledékképződéssel. Az alsó triász tenger fenekén fakadó melegvizes, erősen savas vizű hévforrásokból feláramló anyag jellemzően sűrűbb volt a tengervíznél, lehűlve kicsapódott és feldúsult a közeli mélyedésekben, rétegszerű, ún. "sedex" (üledékes-kigőzölgéses) érctelepeket alkotva, miközben a környezetében folyamatosan zajlott a márgás ülepedés is, amely megóvta a telepeket a mállástól. Jellemző ásványai a pirit (FeS₂), szfalerit (ZnS), galenit (PbS) és a barit (BaSO₄). 

Rudabánya elsődleges vasérce a közepes minőségű pátvasérc, más néven a sziderit (FeCO₃). Ez egy vastartalmú karbonátásvány, amely mindig tartalmaz némi magnéziumot és/vagy kalciumot. Elméleti vastartalma 48%, ami azt jelenti, hogy a tisztán szideritből álló ércnek kevesebb, mint a fele a vas. Rudabányán a sziderit vasas metaszomatózissal képződött, a mélységből feláramló vastartalmú melegvizes oldatok a breccsásodás és a vetők által létrehozott repedéseken, pórusokon áramoltak felfelé, és már a homokköves feküben is okozott ércesedést. A forróvizes oldatok eredete feltehetően vulkanizmushoz köthető, de nem sikerült még meghatározni, hogy pontosan melyikhez. A recski ércesedéssel mindenesetre nem mutat párhuzamot. A feláramlás a Darnó-zóna központi részén volt a legerősebb, ahol az oldatok reakcióba léptek a karbonátos kőzetekkel, a mészkőben és a dolomitban a kalcium és magnézium kicserélődött a vassal.  A Darnó-zóna tektonikai mozgásai a metaszomatózis után is zajlottak, így lehet, hogy egy kisebb sziderites érctestet Martonyi mellett is bányásztak. Rudabányán a szideritet csak másodsorban bányászták, miután kimerültek a jobb minőségű, de kisebb mennyiségben rendelkezésre álló barnavasérctelepek. 

A pátvasérc szegélye mellett zajlott egy másik, breccsás ólom-cink ércesedés is, ami nem feltétlenül kapcsolódott a metaszomatózishoz. Ezt a bányászok és geológusok baritos pátszegélyként ismernek. Nagyon hasonló szulfidos ércek keletkeztek, mint a már említett sztartiform ércesedéskor, ezért feltételezhető, hogy az ott képződött ásványok remobilizációja zajlott le. Az ércesedés során képződött galenit ezüsttartalmát legkésőbb a középkor óta bányászták, erre utalnak a Ruda-hegyen található régi bányagödrök, a horpák.. 

Mivel a baritos pátszegély mentén a bányászok magas rézkoncentrációt figyeltek meg, ezért sokáig azt gondolták, hogy ez a két ércesedés összefüggött. Mindkettő a breccsás karbontátkőzetekhez kötődik, de az ércesedés helyei nem feltétlenül egyeznek. Az elsődleges rézércesedés körülbelül 170 ℃ fokos környezetben ment végbe és egy kiválási sorozat formájában ment végbe (pirit, tennantit, tetraedrit, bornit, kalkopirit). Rudabányáról gyönyörű termésréz alakzatok ismertek, a dendrites, fenyőág formájú ásványokat már Luigi Fernando Marsigli is leírta.

Az Adolf altáró táblája a rudabányai Bányászattörténeti Múzeumban 

A Rudabányán elsődlegesen bányászott barnavasérc jobb minőségű a pátvasércnél, mert a nem fémes részek (oxidok, hidroxidok) kisebb arányt képeznek az ércben. Az úgynevezett limonitosodás során kepződött, már meglévő érctelepek oxidációjával, a sziderit anyagának remobilizációjával ment végbe valamikor a Kainozoikum idején. A szideritből ilyen módon hematit vagy goethit keletkezett, jellemzően javítva az érc minőségén. Feltehetően a Darnó-zóna metaszomatizálódott ércteste kihantolódott és a szabad levegővel és a leszivárgó savas kémhatású csapadékvízzel reakcióba lépve oxidálódott. Az oxidációs zóna a felszíntől számítva több tíz méteres mélységig hatolt le. A rudabányai vasércbányászat legkorábbi fázisában is bányászhatták már az így kialakult festékföldet, az okkert, de később a nagyüzemi bányászat is elsősorban ezeket a limonitos vasérceket termelte ki. A limonitos érc mennyisége eredetileg ugyanakkora nagyságú lehetett, mint a sziderit, de helyzetéből és minőségéből kifolyólag többet is bányásztak ki belőle. 

Borsodi hangulat

Ezeket a limonitos rétegeket később egy újabb, ún. kései hidrotermás eredetű ércesedés írta felül valamikor a neogén során, ami tovább színesítette a helyi ásványok változatosságát, ráadásul a legritkább ásványokkal. Ez a viszonylag alacsony hőmérsékletű, erősen savas oldat még a pannon fedőüledékek lerakódása (12-5 millió éve) előtt áramlott fel, ugyanis abban nem hagytak nyomot. Higany, arzén és antimontartalmú ásványok képződtek az oldatból a limonitos kőzetek  pórusaiban. Legfontosabb lelőhelyük az Adolf bányarész, ahol igazi ritkaságokra lehet bukkanni, mint például az ezüst-higany-szulfogalogenidek (perroudit, capgarronit, iltisit), valamint a kovásodott limonit hasadékaiban felfedezett ezüst-higany arzenát, a rudabányait (Ag₂Hg₂)(AsO₄)Cl. Ennek narancssárga-sárga milliméteres kristályai fényérzékenyek, napfény hatására olajzöldre, majd sötétbarnára változnak. Keménysége a Mohs-skálán 3-4. Egyelőre csak Rudabányáról ismert az előfordulása, típuspéldányát a miskolci Herman Ottó Múzeum őrzi. 

Adolf-bányarész ©Körmendy Regina (forrás: http://geomania.hu/lhfoto.php?fotoid=1034)

A rudabányai ásványgyűjtőknek jelenleg egyedül a visszatérő természettel kell megküzdeniük az egykori bányatelkeken és meddőhányókon. A rekultiváció mellett a természet önszorgalomból veszi birtokba a csupasz, köves felszínt, az ásványgyűjtők a meredek partoldalakban és mesterségesen vájt üregekben kutatnak újabb különleges ásványok után. Nem lehetetlen tehát, hogy a közeljövőben újabb ismeretlen ásványok bukkannak fel az egykori bányaterületről.

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• https://pangea.blog.hu/2017/02/11/5_perc_geologia_leoszilardit
• https://mbfsz.gov.hu/sites/default/files/file/2018/03/23/aljzat_magyarazo.pdf
• https://hu.wikipedia.org/wiki/Rudab%C3%A1nyait
• http://asvanykincs.hu/gazdasag/rudabanyait-uj-asvanyi-vilag-unikum-rudabanyarol/
• http://asvanykincs.hu/megujulas/ahol-egy-tenger-nyilt-szet-rudabanya/
• https://www.mindat.org/min-51409.html
• https://www.rudabanya.hu/telepules/nevezetessegek/muzeum/
• http://geomania.hu/lelohely.php?lelohely=152
• Szakáll Sándor, Koller Gábor, Kupi László, Németh Norbert és Papp Andrea: Rudabánya - Mining - Geology - Minerals. Geolitera 2022.
• Szakáll Sándor, Fehér Béla, Tóth László: Magyarország ásványai. Geolitera 2016.
• Jakab Gábor: A Martonyi vasércesedés ásványtani és geokémiai vizsgálata, Diplomamunka 2019. http://midra.uni-miskolc.hu/document/32653/28735.pdf
• Rémiás Tibor (szerk.): Rudabánya az őskortól napjainkig. 2019.
• Pantó Endre, Podányi Tibor, Pantó Gánor Moser Károly (szerk.): Rudabánya ércbányászata 1957. http://mek.niif.hu/05700/05767/pdf/rudabanya.pdf
• Pál-Molnár Elemér- Bíró Lóránt (szerk.): Szilárd ásványi nyersanyagok Magyarországon. GeoLitera 2013.
• http://epa.oszk.hu/02700/02751/00013/pdf/EPA02751_alt_foldt_szemle_1979_13_007-031.pdf