A bajkonuri szovjet űrközpontról szóló egyik gyakori anekdota, hogy az valójában több száz kilométerre fekszik a múlt rendszerbeli térképeken megjelölt helyétől, mindez pedig a szovjet dezinformációs politika egyik leglátványosabb jelensége volt. Persze, ha jobban belegondolunk, mi értelme volt ennek a kémműholdak korában egy külföldiek által is látogatott létesítmény esetében, már rögtön gyanús lehet a sztori: az igazság az, hogy Kazahsztánban két Bajkonur nevű település is van, melyből persze csak az egyik az űrközpont. Azzal kapcsolatban azonban, hogy hogy is alakult az űrközpont elnevezése, és a szovjetek hogyan is használták ki a "másik Bajkonurral" kapcsolatos lehetőségeket, több egymásnak részben vagy egészben ellentmondó sztori is kering - ezek felgöngyölítésére teszünk ma kísérletet.
Szojuz-TM űrhajó startja Bajkonurból - (forrás)
Az egyik (jellemzően az oroszok és a politikával kevésbé foglalkozó vendégeik által hangoztatott) verzió szerint pusztán arról van szó, hogy két azonos nevű település is található egymástól pár száz kilométerre, melyeket a kevésbé tájékozott szovjet és nyugati források "összekevertek".
Ennek egy reálisabbnak tűnő változata, hogy az űrközpont helyét is Bajkonurnak hívták, és a szovjetek nem haboztak kihasználni az ebben rejlő megtévesztési lehetőségeket.
A másik verzió szerint a szovjetek tudatosan adták az űrközpontnak egy jóval messzebb fekvő város nevét, abból a célból, hogy megnehezítsék a nyugati hírszerzők dolgát. ("Nehogy már megmondjuk, hol is van.")
Hogy még nagyobb legyen a zavar a kérdésben, az angol nyelvű források egy része írásban megpróbálta megkülönböztetni a két települést: az űrközpontét Baikonurnak írva, míg az űrkikötő nélküli várost Baykonurként említve, aminek egyébként semmi értelme, lévén mindkét város nevét ugyanúgy írják mind oroszul, mind kazahul.
Először nézzük a puszta földrajzi tényeket: az egyik Bajkonur a hasonló nevű folyó partjára épült, Dzsezkazgantól 120 kilométerre nyugatra. Egy pár száz lakosú szénbányász település, azonban az 1950-es években (egyes források szerint) már rendelkezett vasútállomással, ami a történetünkben még komoly szerepet fog játszani.
Az űrkikötő melletti Bajkonur városa (bekeretezve, balra lent), és az eredeti Bajkonur (jelölve, jobbra fent) - a köztük lévő 320 kilométeres csaknem üres pusztaság csak kisebb, a délnyugati Bajkonurhoz közeli részét foglalják el az indítóállások - Forrás: Google Maps
A másik Bajkonur innen 320 kilométerre délnyugatra fekszik a Szir-darja partján, és meglehetősen bonyolult település- és létesítményegyüttest alkot, melynek középpontjában a Tyuratam (vagy Töre-tem) nevű kazah kisváros áll - mely egyben a Moszkva-Taskent vasútvonal állomása is. Az űrkikötő a Tyuratamtól (illetve az itt nagyjából kelet-nyugati irányban futó vasútvonaltól) északra elterülő, mintegy 60-70 kilométer átmérőjű területen található, hivatalosan ezt hívták Bajkonurnak. Legalábbis 1961 után, a korábbi legkevésbé sem nyilvános dokumentumokban csak Tyuratamként hivatkoztak rá, ami már némi gyanúra adhat okot. (A létesítményről jó leírást találhatunk egy kiváló térképpel az alábbi linken.) Ugyanakkor Tyuratamtól délre (azzal gyakorlatilag egybeépülve) is van egy Bajkonur, ami egy "emelt színvonalú", kifejezetten igényes lakótelep, az űrközpont személyzetének lakhelye. A várost ugyanakkor 1995-ig (többek között) Leninszknek hívták, de kb. mindenki csak Bajkonurnak nevezte. (A város "útikalauza" itt található, szintén részletes térképekkel megspékelve.)
Bajkonur városa, reptere, és Tyuratam városa. A hatalmas űrközpont Tyuratamtól északra terül el - Forrás: Google Maps
Hogy megválaszoljuk a kérdéseinket, tulajdonképpen két dolgot kell megvizsgálnunk:
1. Hogy hívták az űrközpontnak helyet adó területet korábban? (Azaz mikor adták neki a Bajkonur nevet?)
2. Hogy szerepel mindez a korabeli szovjet térképeken (azaz egy vagy két Bajkonurt tüntettek-e fel)?
Az első kérdésre nehéz egyértelmű választ adni, ugyanis nagyon kevés kellően nagy felbontású térkép áll rendelkezésünkre. Az első problémát maga a név jelenti: a kazah "bajkongur/bajkongir" jelentése szó szerint "gazdag barna(ság)", nagyjából gyógynövényekben gazdag mezőt jelent, így akár több helyen is előfordulhat - persze egy sivatagos területen azért talán viszonylag ritka elnevezés, így jó eséllyel számíthatunk rá, hogy feltűnik a térképeken. (Az elnevezés a kazah és az orosz közötti átírási "nehézségek" - a két nyelv cirill "n" betűjének eltérése - miatt módosult oroszul Bajkonurra.)
A Luftwaffe 1942-es térképén nem találhatunk "Bajkonurra" hasonlító elnevezést a környéken - Internationale Weltkarte 1942
Az elérhető szovjet és német térképeken erről szó sincs: a landkertenarchivon elérhető nagyrészt az 1970-es években készült térképsorozaton az űrközpont helyén (és környékén) nyoma sincs az elnevezésnek, illetve semmi egyébnek, ami az űrkomplexumra utalna, csak Tyuratam városkája és vasútállomása szerepel. Ezzel ellentétben a másik Bajkonur teljes valójában (büszke faluként) szerepel a térképen, természetesen itt sem ábrázolnak semmi űrkikötőre utalót, ami még furcsább, hogy a vasútvonal is csak Karszakpajig tart, pedig más források szerint ekkor már Bajkonur volt a végállomás. Ebben persze nincs semmi meglepő, a szovjet térképek egyáltalán nem tüntették fel a katonai létesítményeket, sőt környékükön jellemzően "erősen görbült a tér", azaz a térképeken általában nem stimmeltek a távolságok, illetve sokszor az utak, vasútvonalak futását is módosították. Ez kisebb léptékben Magyarországon is bevett gyakorlat volt, gondoljunk csak a gyönyörű pillanatra, amikor a Másfélmillió lépés Magyarországon stábja rájött 1979 kora őszén, hogy a Bakony turistatérképe nem igazán fedi a valóságot, vagy azokra, akik az északi oldalán összenyomott veszprémi várostérképpel a kezükben gondolták, hogy egy, a valós távolságnál rövidebb sétával beérnek a külső vasútállomásról a központba...
A 70-es években kiadott 1:1000000 méretarányú szovjet térképen Tyuratam minden további nélkül szerénykedik a folyókanyarulatban - MIR 1:1000000
Ahogy a bal felső sarokban a valós helyén feltüntetett Bajkonur esetében sem utal semmi az űrközpontra - MIR 1:1000000
Közelebb vihet a megoldáshoz a Texasi Egyetem (Austin) híres Perry-Castaneda gyűjteményben található 1:1000000 arányú térképsorozat (International Map of the World). Ennek közép-ázsiai térképlapjai az 1950-es évek közepén készültek, nagyrészt korábbi szovjet térképek alapján, később pedig csak minimális mértékben dolgozták át ezeket. Mind Tyuratam, mind Bajkonur környéke rendkívül részletesen szerepel a térképen, a mai űrkikötő helyén még a kutak is fel vannak tüntetve - azonban errefelé nyoma sincs semmiféle Bajkonurnak, ellenben az "igazi Bajkonurhoz már vasút vezet. Jó eséllyel tehát azt mondhatjuk, hogy az űrkikötő helyét nem hívták Bajkonurnak, és emiatt vélhetően megtévesztésből kapta a pár száz kilométerre fekvő falu/városka nevét.
A mai űrközpont helyén az 1950-es években kiadott amerikai térkép csak kutakat ábrázol - Bajkonurnak nyoma sincs - (forrás)
Ezt rögtön érthetővé teszi, ha egy kicsit jobban megvizsgáljuk a szovjet űrprogram létrejöttének hátterét. Természetesen ez katonai prodzsekt volt, és a rakétaprogram első kísérleteire - erőteljes, de nem önkéntes német részvétellel - a Sztálingrád környéki sztyeppén (Kapusztyin Jarban) került sor, de amikor a V2-es klónoknál nagyobb és tartósan a világűrben tartózkodó rakétákat terveztek, már más kilövőhelyekre volt szükség: olyan helyekre amelyek vasúton jól megközelíthetőek (a nagy szállítási igény miatt), ahol viszonylag nagy szabad terület áll rendelkezésre, és ez a terület nagyrészt lakatlan. Utóbbira nem kizárólag a titoktartás miatt volt szükség, hanem hogy az esetleges kudarcos indításoknál ne a lakosság fejére potyogjanak az égő rakétadarabok. Végül két új rakétakísérleti telepet létesítettek: 1955-ben a már említett Tyuratamot és 1957-ben az Arhangelszktől délre a tajgában elterülő Pleszecket. Mint már szó volt róla, mindkettőt a hadsereg üzemeltette, és természetesen nem kötötték létezésüket a nyilvánosság orrára.
A "létező" Bajkonur viszont ezen a térképsorozaton már rendelkezik vasúttal - (forrás)
A létesítmények "titkosságát" nem úgy kell elképzelni, hogy csak egy nagyon szűk kör tudott róla, és meg sem lehetett azokat közelíteni. Egyrészt a rakétaprogramon tízezrek dolgoztak, akik közül a nem ott dolgozók egy része is időről-időre felkereste a kísérleti helyszíneket, ráadásul Tyuratam szovjet Közép-Ázsia legforgalmasabb vasútvonala mellett volt (Pleszeck meg a Moszkva-Arhangelszk vonalon), így egy-egy indítást a közelben haladó távolsági vonatok utasai is láthattak. (Hosszútávon nem igazán ment a vasúti forgalom esetleges korlátozása.) Ugyanakkor ennek egy polgárait drákói szigorral ellenőrző országban nem volt túl nagy jelentősége, hiszen a nem ott dolgozók nem tudhatták, pontosan mivel is kísérleteznek, a külföldiek mozgását pedig még a saját polgárokénál is jobban korlátozták: egyes területekre nem adtak ki számukra útvonalengedélyt (mondani sem kell, hogy Tyuratam és a Pleszeck melletti Mirnij is a listán volt), önállóan pedig a legtöbb viszonylatra nem vásárolhattak maguknak vonat- vagy repülőjegyet, az ezzel megbízott utazási iroda pedig oda tudott figyelni a "kényes időpontokra".
A két indítási helyszín gyorsan alapvetően eltérő jellegű kísérletekre kezdett szakosodni: Pleszeck teljes mértékben katonai kísérletek helyszínéül szolgált, északi fekvése azzal az előnnyel is járt, hogy így a sarkvidék felett kis feltűnést keltve tudták a kísérleti rakétákat a távol-keleti célterületekre kilőni. Tyuratamot eleve a nagyobb R-7-es rakétákra (is) tervezték, melyekkel nem csak robbanófejeket terveztek a világűrbe küldeni, de ezzel lőtték ki az első műholdakat is. Az elvtársak itt ütköztek az első jelentősebb problémába: a nagyobb léptékű kísérletek egyben azzal is jártak, hogy a ballisztikus rakéták kilövési helyét is viszonylag jól be lehetett lőni, elég valószínű volt, hogy ez valahol Kazahsztánban van. A szovjetek formálódó rakétatechnológiai fölénye az amerikaiakat is cselekvésre késztette - nem csak a saját fejlesztéseik terén, de a kilövőhely felderítésében is. Eisenhower elnökengedélyezte a U-2-es felderítőgépek szovjet légtérbe való repülését, a kémrepülők pedig 1957 augusztusában sikeresen felderítették a tyuratami komplexumot. Módszerük viszonylag egyszerű volt: tudván, hogy egy ilyen létesítményhez vasúti kapcsolat kell, végigrepültek az összes kazah vasútvonal felett. Mondjuk ez a szovjet légvédelem dolgát is megkönnyítette, Gary Powers hírhedt repülésének első állomása egyébként épp Tyuratam volt, kielőtt az Urál közelében lelőtték volna gépét. A kazahsztáni kilövőhelyre irányuló extrém figyelemnek egyben megvolt az a haszna is, hogy Pleszeck létezését sokáig sikerült eltitkolni: a nyugati hírszerzők csak 1966-ban szereztek tudomást a létezéséről egy kísérleti rakéta röppályáját visszaszámolva. (Egyébként a 60-as évek elejétől már kémműholdak is az amerikaiak rendelkezésére álltak, így Tyuratam titkossága valóban fenntarthatatlan volt, Pleszeck sikeres álcázása viszont annál nagyobb fegyverténynek bizonyult.)
R-7-es rakéta indítóállása Tyuratamban 1957. augusztus 5-én egy U-2-es felvételén - (forrás)
Az emberes űrrepülések kezdete megint csak új helyzetet teremtett: mind belföldön, mind külföldön óriási médiafigyelem irányult az első űrhajósokra, a közvélemény pedig gyakorlatilag mindenre kíváncsi volt a felkészüléstől a beöltözésig és a kilövésig. Ennek propagandértékével természetesen a szovjet hatóságok is tisztában voltak, ahogy azzal is, hogy innentől nem elég a "kazahsztáni kilövőállás", azt meg kell nevezni, és el kell helyezni a térképen. Lehet, hogy a rendszer reflexei nem engedték Tyuratam megjelölését, de az is lehet, hogy ezzel is csak borsot kívántak törni az "ellenség" orra alá, a lényeg az, hogy 1961-ben úgy döntöttek, hogy Bajkonurnak fogják nevezni a kilövőközpontot, hiába van az bő 300 kilométerre. A megoldásnak egy korabeli szovjet pártaparatcsik szemével nézve számos előnye volt:
- Esetleg kicsit megkavarja az amerikai felderítést, és keresni kezdik az eredeti Bajkonur közeli pusztában a kilövőállásokat.
- Mivel Bajkonur amúgy létezett, szerepelt a szovjet hivatalos jegyzékekben, menetrendekben, kevésbé tűnhetett nagy hazugságnak, ráadásul nagyjából a Tyuratamtól északra, északkeletre elhelyezkedő félsivatag túloldalán volt, tehát még azt is lehetett mondani, hogy "valamiért" nem a legközelebbi településről nevezték el az amúgy nagy kiterjedésű létesítményt.
A "kis füllentésnek" egy anekdota szerint egyébként legjobban a szénbányász Bajkonur lakói és közületei örültek, a helyi erők az 1961-es hírverést kihasználva rögtön elkezdtek maguknak a Szovjetunióban hiánycikknek számító árukat, berendezéseket rendelni, melyeket kezdetben soron kívül le is szállítottak "az űrközpontnak".
A "csel" mintegy 30 évre bejött, de hamarosan kellemetlen mellékhatásai is lettek. A média képviselői a térképen rákeresve Bajkonurra megtalálták a bányászvároskát, és innentől jellemzően ezt jelölték szovjet űrközpontként, ahogy a keleti blokk valamennyi térképe, és a kis méretarányú nyugati térképek, földgömbök nagyobb része is. Természetesen az ezzel foglalkozó amerikai szolgálatok számára világos volt, hogy Bajkonur valójában a már felderített tyuratami komplexum (ezt a felbocsátott űreszközök nyilvánosságra hozott kilövési koordinátái is alátámasztották), és a részletes térképeken a pontos helyén ábrázolták azt. Az 1970-es, 80-as években kiadott amerikai navigációs térképsorozat nem csak hajósoknak, hanem repülőknek is készült, így az (ismert) függőleges akadályokat minden esetben jelölték, és egy szovjet rakétakilövőállás nagyon is ebbe a kategóriába esett. Így a térképen kiválóan ki lehet venni a komplexumot Tyuratamtól északra, míg Bajkonur közelében nincs semmi az égvilágon.
¿Qué tapas hay? kommentelőnk kiegészítése: "Megjegyzem pl. a magyar sajtó a hetvenes években Bajkonur-Tyuratamnak hívta a kozmodromot. Legkorábbi említést a Népszabadság XXIII/300. számában találtam (1965. dec. 21.)." - véleményem szerint ez azt támasztja alá, hogy mivel a kilövések koordinátai ismertek voltak, a szakemberek (és az alaposabb újságírók) körében nyílt titok lehetett, hogy a kozmodrom Tyuratamhoz lényegesen közelebb van. Jó eséllyel a szovjetek is így emlegették időnként, valószínűleg ezért jelenhetett ez meg így a sajtóban. (Vagy mert az "illetékesek" lényegtelennek tekintették a dolgot.)
Az 1970-es, 80-as éveknben kiadott amerikai navigációs térképen viszont kiválóan kirajzolódik az űrközpont (a kék jelek a függőleges akadályokat jelölik, a mellettük lévő számok pedig tetejük tengreszint feletti és abszolút magasságát jelölik, lábban megadva). Tyuratam folyókanyarulatban lévő városrésze pedig Leninszket jelöli. Operational Navigation Chart 1:1000000
Az eredeti Bajkonurt itt is helyesen, kisvárosként ábrázolják - Operational Navigation Chart 1:1000000
Az 1961-es trükk azonban hamarosan a szovjeteknek is kínos lett - eredetileg ugyanis nem számoltak azzal, hogy hamarosan külföldiek is érkeznek a kilövőállásokhoz, sőt, az Apollo-Szojuz program keretében amerikaiak is, akiknek teljesen nyilvánvaló lesz, hogy Bajkonur nem egészen ott van, ahol a szovjetek szerint lennie kellene, és hogy ezt nyilván szóvá is teszik majd. Azt persze nem mondhatták, hogy a tájékozatlan nyugatiak összekeverték a két helyet, mert a saját térképeiken sem ott volt az űrkikötő, ahol lennie kellett volna, így valószínűleg ez a helyzet szülte a "két Bajkonur" történetét, azaz, hogy két, szovjet léptékkel nézve közeli, azonos nevű helyről van szó. Mindez az amerikai asztronauták 1975-ös látogatásakor szült pár kellemetlen pillanatot, egyesek reflexből "letyuratamozták" a létesítményt, és széles körben is ismertté vált, hol is van. Deke Slayton - részben valószínűleg a vendéglátóik iránti udvariasságból - ugyanakkor azt az álláspontot képviselte, hogy ha amúgy a szovjetek Bajkonurnak hívják, akkor illene nekik is így hívni az űrkikötőt, sőt, információi szerint ez volt a terület eredeti neve. (Erre ugye nem találtunk térképes bizonyítékot, Bajkonur neve pedig 1961 előtt nem merült fel, holott a létesítmény már 1955-től létezett.)
Bajkonur városa a Szir-Darja partján - (forrás)
Az 1975-ös hírverés nyomán még egy dolog válhatott nyilvánvalóvá a (nyugati) közvélemény számára: Bajkonur/Tyuratam hatalmas komplexum, Cape Canaveral eltörpül mellette. Ebből persze sokaknak világossá válhatott, hogy ennek oka az, hogy innen nem csak űrhajókat és űrszondákat lövöldöznek ki, hanem minden mást is (elsősorban katonai céllal).
Ekkor természetesen kínos lett volna beismerni a trükközést, illetve az is lehet, hogy a hasonló autoriter rendszerekre jellemző hivatali tehetetlenség is szerepet játszott - azaz senki nem engedélyezte, hogy az űrkikötő helyét megfelelően tüntessék fel a térképen, így minden maradt a régiben.
Szojuz űrhajó és hordozórakétája vasúti szállítása - Bajkonur rendelkezik a világ legkiterjedtebb iparvasúti hálózatával - (forrás)
Persze a szovjet rendszer bukásával már nem volt annyira kínos a téma, "Bajkonur" nagyon gyorsan a helyére került a térképeken, igaz ez azzal is járt, hogy az "eredeti" (amúgy jó helyen lévő) Bajkonur lekerült azokról, egyes esetekben az eredetileg szintén helyesen ábrázolt Tyuratam városával együtt. Innentől amúgy inkább az a kérdés foglalkoztatta a nagyvilágot, hogy hogyan is tud az immár orosz űrprogram Kazahsztán területén tovább működni. Egyrészt úgy, hogy a lehető leggyorsabban eltüntették a területről a nukleáris robbanófejeket, másrészt egy közepesen elhúzódó tárgyalássorozat eredményeként 1995-től 20 évre bérbe vették Bajkonurt a kazah kormánytól évi 115 millió dollárért - ez egyezményt hamarosan meghosszabbították 2050-ig. A bérbe vett terület Bajkonur városának közigazgatási területére, valamint az űrkikötőre terjed ki, a köztük lévő kazah Tyuratamra nem. A terület orosz igazgatás alatt áll, ugyanakkor itt mind a kazah, mind az orosz törvények érvényesek, ami nemcsak az űrkutatás iránt érdeklődőknek, de a jogászoknak is nagyon érdekessé teszi a legtöbb forrás szerint mintegy 40 ezer lakosú Bajkonurt. (Tyuratam lakossága körülbelül 7 ezer fő.)
Ez a helyzet egyben ideális "kazah" hídfőállássá tette egyes orosz cégek számára a várost, ami a Nemzetközi Űrállomás kiszolgálása révén viszonylag sikeres korszakát élő orosz űrprogram mellett komolyan hozzájárult Bajkonur gazdasági fellendüléséhez. A város gazdasága természetesen a környékről is viszonylag sok embert vonz, ugyanis a különleges jogi helyzet miatt a kazah állampolgárok is gond nélkül dolgozhatnak itt. Persze jó kérdés, hogy az Amur partján létesített új orosz űrkikötő mennyire fogja Bajkonur helyzetét megváltoztatni a jövőben.
Visszatérve bejegyzésünk alapkérdésére: a szovjetek valóban "rossz helyen" ábrázolták az űrkikötőt, ugyanakkor az eredetileg Bajkonurnak nevezett település tényleg a megadott helyen állt és áll. Tekintve, hogy Tyuratam környékén nem találtunk semmiféle Bajkonur elnevezést, és maga a név is csak 1961-ben vált ismertté, az a legvalószínűbb, hogy a szovjet hatóságok megtévesztés céljából nevezték el egy viszonylag távolabbi városról az Űrkikötőt, és később sem igyekeztek az ezzel létrehozott homályt eloszlatni - lévén saját térképeiken is az "eredeti" Bajkonurt ábrázolták.
Felhasznált források:
http://www. landkartenarchiv.de
http://www.travelsinorbit.com/space-city-baikonur-travel-guide/
http://www.travelsinorbit.com/baikonur-cosmodrome-gateway-to-space/
https://www.hq.nasa.gov/office/pao/History/SP-4209/ch9-12.htm
http://legacy.lib.utexas.edu/maps/imw/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Vosztocsnij_%C5%B1rrep%C3%BCl%C5%91t%C3%A9r
https://de.wikipedia.org/wiki/Kosmodrom_Baikonur