Jelen bejegyzés apropóját a néhány hete indított, a Szíria észak-keleti részén található kurd ellenőrzés alatt lévő területeket (Rojava) célzó katonai offenzíva kapcsán igyekszik körbejárni a kurd kérdés hátterét, különös tekintettel az etnikai viszonyokra. A bejegyzésben egyrészt összegyűjtöttünk néhány olyan etnikai/néprajzi/anyanyelvi térképet, amelyek a kurd etnikumú népesség elterjedését - részben vagy egészben - ábrázolták, másrészt alaposabban körüljárjuk a régió első világháború utáni történelmét, különös tekintettel a Moszul-bizottságra, amelyben földrajztudósként - lehetőséget kapva a trianoni területvesztést követő magyar területi érvelés tudományos eszközrendszerének nemzetközi keretek között történő demonstrálására - Teleki Pál is jelentős szerephez jutott, ennek kapcsán pedig a lehetséges magyar párhuzamok és különbségek kérdését is megkíséreljük körüljárni. A bejegyzésben nagy hangsúly került a különböző, elsősorban hazai interpretációk összehasonlítására is. Ezekhez, mivel az aktuális kérdés megítélésében számos anomáliát tapasztalhatunk, rengeteg rövidebb idézetet is közöltünk, melyekhez azonban mindig érdemes elolvasni a forrásként megadott írások teljes szövegét is, emellett érdemes figyelni az adott írás eredeti megjelenésének helyére és dátumára is, hiszen az sok esetben jelentős magyarázó erővel bírhat annak tartalmára.
A 2011-es Arab Tavasz után kezdődő szíriai polgárháború szinte megszámlálhatatlanul sok, ugyanakkor rendkívül változékony összetételű, célú és szövetségi rendszerű háborús fél megjelenését hozta el a régióban az elmúlt években, amelyekkel már mi is foglalkoztunk egy 2017-es bejegyzésben itt, a Pangeán. A 2017-es bejegyzés óta az Iszlám Állam territoriális értelemben megszűnni látszott, fegyvereseinek nagy része kurd fogságba került, a még szabadon lévő tagjai pedig alapvetően gerillaharcra rendezkedtek be. A kurdok Szíria északkeleti részén kiterjedt területeket vontak az ellenőrzésük alá, elsősorban az Iszlám Állam rovására, ellenőrizve annak egykori "fővárosát", Rakkát is. A kurdokról is írtunk már a Pangeán egy részletes bejegyzést az iraki kurd népszavazás kapcsán, szintén 2017-ben.
Recep Tayyip Erdoğan török elnök egy térképen mutatja be a tervezett biztonsági zóna határait az ENSZ ülésén, New Yorkban, 2019. szeptember 24-én. forrás
Ahogyan majd látni fogjuk azonban, ez nem jelenti azt, hogy ezek a Szíriában található területek egységesen kurd etnikumú lakossággal is bírnak, illetve hogy a területen belül egyenletes lenne a kurd népesség eloszlása, sem pedig azt, hogy a terület földrajzi adottságai, (részben) ebből kifolyólag pedig a népsűrűségi viszonyok egyformák volnának a török offenzíva megindításának pillanatában kurd ellenőrzés alatt álló területek minden pontján.
A törökök viszont, akik maguk is jelentős kurd kisebbséggel bírnak, biztonságpolitikai veszélyforrást látnak a szíriai kurdokban, akiket az általuk terrorista csoportnak minősített törökországi kurd hátterű Öcalan-féle szervezettel való kapcsolattartással vádolnak, ezért előbb a legnyugatabbi szíriai kurd területeket képező Afrin tartományt foglalták el szövetségeseikkel együtt 2018-ban, 2019. októberében pedig egy, a török határtól számított 20 mérföldes (32 kilométeres) körzetben létrehozandó biztonsági sáv ürügyén offenzívát indítottak az észak-kelet-szíriai kurd területek ellen (jelenleg az amerikaikkal kötött fegyverszünet lejártával az oroszok és a törökök közösen járőrőznek a területen), ahova a Törökország által befogadott szíriai (elsősorban arab) menekülteket kívánják betelepíteni, míg a szíriai kurdok helyzetére egyelőre nem született hosszú távú megoldás (Donald Trump amerikai elnök egyébként egy twitter-bejegyzésben azt javasolta, hogy a kurdok költözzenek délebbre, az olajmezőkhöz). Ahogy a bejegyzésből látni fogjuk, ez a régió etnikai arculatának jelentős átrendezését jelentené.
A különböző csoportok által uralt területek Szíriában és Irak északi részén.
A kurdok létszámát a különböző becslések 30 és 40 millió fő közé teszik, sokak szerint ők ma a világ legnagyobb létszámú, saját állammal nem rendelkező etnikai kisebbsége. Ebből a létszámból mintegy 15 millióan élnek Törökországban (az ország népességének 15-20%-a), 6-8 millióan Irakban (az ország népességének 15-20%-a), ugyanennyien Iránban (az ország népességének 10%-a), illetve Szíriában 1-2 millió fő, az ország népességének 5-10%-a. Ezen kívül jelentős a diaszpóra létszáma is, Németországban mintegy 6-800 ezer kurd él. Más források a kurdok (a polgárháború előtti) Szírián belüli népességarányát inkább 10%-ra, és 2,4 millió főre teszik. A kurdok Szírián belül elsősorban az ország északi, észak-keleti részén élnek, azonban eloszlásuk - a természeti adottságok és az éghajlati viszonyok függvényében - koránt sem egyenletes: legnagyobb létszámban közvetlenül a török határ közelében élnek, itt található legnépesebb városaik nagy része is. A kurdok muzulmán vallásúak, azon belül mintegy 75%-uk szunnita, de síita kurdok is élnek Törökország, Irak és Irán egyes részein. Vannak keresztény, jazidi és zoroasztrianus kurdok is. A kurdok nyelvileg nem teljesen egységesek, az indoeurópai nyelvcsalád részét képező kurd nyelv három eltérő dialektusát beszélik, a törökországi kurdok latin betűket, míg a többi kurd csoport arab írást használ. 
A népesség eloszlása Szíriában.
Szíria nyelvi viszonyai.
A kurdok összetartozás-tudatának és a többi néptől való elkülönülésének már a 12. században is voltak jelei, a 16. századtól kezdve azonban a kurd területek az Oszmán Birodalom és Perzsia között lettek felosztva, ami elhúzódó határharcokhoz vezetett. A Közel-Keleten az európai értelemben vett nemzeti kisebbség fogalma sokáig nem volt ismert, mivel a kisebbségek alapvetően vallási alapon szerveződtek a régióban uralkodó vallásnak tekinthető iszlám irányzatai, illetve a régióban jelenlévő többi vallás alapján. Az iszlám talaján álló arab és török politikai vezetés a keresztényeket és a zsidókat mint "könyves népeket" (mint monoteista felekezeteket, amelyek szintén Ábrahámtól származtatják magukat) védelemben részesítette, így a vizsgált időszak nagy részében többé-kevésbé békésen éltek egymás mellett ezen világvallások hívői (ezt mutatják a közel-keleti történelmi városokban látható felekezeti alapon szerveződő városnegyedek is).
Az önálló kurd állam gondolata először Obajdalláh sejk idején merült fel, a 19. század végén, az ő mozgalma tekinthető az első európai értelemben vett nacionalista mozgalomnak, amely mind a török, mind a perzsa uralom alatt lévő kurd területek függetlenségét és egyesítését tűzte ki célul, a mozgalmat azonban az Oszmán Birodalom 1881-ben leverte.
Ugyanakkor a kurdok a törökök oldalán vettek részt az első világháborúban, majd az azt követő harcokban is, és részt vettek az örmény népritásban is. A különböző becslések mintegy 300 ezer és másfél millió közé teszik az népirtás áldozatainak a számát. A török csendőrség és felfegyverzett kurd törzsek katonái sok örményt gyalogosan tereltek a mai Irak és Szíria határvidékén lévő sivatagi táborokba, részben éppen a mai Rojava területére, ahol részben az élelmiszerhiány és az elégtelen körülmények, részben az őrök brutalitása miatt rengetegen vesztették életüket. A népirtás tényét mintegy két tucat ország ismeri el hivatalosan (legutóbb a napokban - nem függetlenül a török-kurd diplomáciai bonyodalmaktól - éppen az USA ismerte el), azonban azt a török fél a mai napig tagadja, de, noha az örmény közösségek jelentős ismeretterjesztő kampányt folytatnak az ügyben, számos másik ország, köztük Magyarország sem ismeri el.
A kurdok a fentiekben ismertetett nemzetté válása és önállósodási törekvései igazán a világháború után kaptak lendületet. Az első világháború után Törökország a Sèvres-i békeszerződés értelmében elveszítette a területeinek egy jelentős részét, azonban Kemal Atatürk csapatainak - szovjet támogatással - sikerült jelentős területeket visszafoglalnia, és új békeszerződést kiharcolnia. Ezt követően Törökországban a kemalizmus vált a meghatározó ideológiává, ami egy francia mintán alapuló, erősen etatista szemléletű államberendezkedést eredményezett. Az államnemzeti felfogás nyomán (amelyet Románia is ekkortól alkalmazott, szintén francia mintára) aki Törökország területén élt, az töröknek számított. Ez a körülmény azonban jelentős mértékben katalizálta a kurdok elszakadási törekvéseit.
A Sèvres-i békeszerződés, noha azt a Lausanne-i békeszerződés felülírta, máig hatóan a kurd önállósodási törekvések egyik legtöbbet hivatkozott dokumentuma, hiszen először mondta ki a kurd autonómia, sőt az önállósodás lehetőségét.
Sèvres-i békeszerződés, 1920. augusztus 10.
"SECTION III.
KURDISTAN.
ARTICLE 62.
A Commission sitting at Constantinople and composed of three members appointed by the British, French and Italian Governments respectively shall draft within six months from the coming into force of the present Treaty a scheme of local autonomy for the predominantly Kurdish areas lying east of the Euphrates, south of the southern boundary of Armenia as it may be hereafter determined, and north of the frontier of Turkey with Syria and Mesopotamia, as defined in Article 27, II (2) and (3). If unanimity cannot be secured on any question, it will be referred by the members of the Commission to their respective Governments. The scheme shall contain full safeguards for the protection of the Assyro-Chaldeans and other racial or religious minorities within these areas, and with this object a Commission composed of British, French, Italian, Persian and Kurdish representatives shall visit the spot to examine and decide what rectifications, if any, should be made in the Turkish frontier where, under the provisions of the present Treaty, that frontier coincides with that of Persia.
ARTICLE 63.
The Turkish Government hereby agrees to accept and execute the decisions of both the Commissions mentioned in Article 62 within three months from their communication to the said Government.
ARTICLE 64.
If within one year from the coming into force of the present Treaty the Kurdish peoples within the areas defined in Article 62 shall address themselves to the Council of the League of Nations in such a manner as to show that a majority of the population of these areas desires independence from Turkey, and if the Council then considers that these peoples are capable of such independence and recommends that it should be granted to them, Turkey hereby agrees to execute such a recommendation, and to renounce all rights and title over these areas. The detailed provisions for such renunciation will form the subject of a separate agreement between the Principal Allied Powers and Turkey. If and when such renunciation takes place, no objection will be raised by the Principal Allied Powers to the voluntary adhesion to such an independent Kurdish State of the Kurds inhabiting that part of Kurdistan which has hitherto been included in the Mosul vilayet."
Az első világháború alapvető politikai változásokat hozott a tágabb régióban is. Az Oszmán Birodalom keleti területeit az antant-hatalmak (a franciák és a britek - az oroszok hallgatólagos beleegyezésével) már 1916-ban egy titkos megállapodásban, a Sykes-Picot egyezményben felosztották egymás között.
A Sykes-Picot egyezményben rögzített felosztás.
Az egyezmény ugyan első körben nem valósult meg, később azonban a népszövetségi döntések nyomán nagy vonalakban mégis az egyezményben tapasztalható logika rendezte máig hatóan a térség határait. Az egyezmény nyomán fogalmazódtak meg azok a nyílegyenes határszakaszok is, amelyekkel a mai napig találkozhatunk a térségben. Az araboknak ma is fájó pont, a "nagyhatalmi árulás" jelképe. A britek, hogy expedíciós seregeikkel legyőzzék a törököket, az akkor még oszmán fennhatóság alatt élő arabokat is rábírták a törökök megtámadására, egy nagy, egységes arab állam létrehozását ígérve cserébe. Az arabok fellázadtak a törökök ellen, azonban az egyezmény szövege a szovjetek révén kikerült a sajtóba. A britek ezt követően újra megígérték az egységes arab államot az araboknak, akik végül támogatták őket, azonban a világháborút követően a franciák és a britek továbbra is a fenti egyezményhez tartották magukat. Az egyezményben szereplő A és B zónát elválasztó nyílegyenes határszakasz, ahogyan azt a bejegyzés későbbi részeiben láthatjuk majd, csak a Moszuli vilajet tekintetében tért el lényegesen az eredeti koncepciótól. Ezek azok a határok, amelyek a nyugati diplomáciatörténet elmúlt száz évének két nagy rendezőelve (a népek önrendelkezési joga és a határok sérthetetlensége) közül az utóbbi folyamatos hivatkozási alapjául szolgál, sokszor az előbbi rovására, és ez az az állapot, amely számos régióbeli felkelést, és/vagy fundamentalista mozgalmat (pl. az Iszlám Állam felemelkedése) legalábbis katalizált az elmúlt száz évben (és persze a deklarált külpolitikai elvek mellett a kőolaj- és földgáz-lelőhelyek elhelyezkedése is alapvető magyarázóerővel bír a mai napig). Az egyezmény eredeti szövegéhez csatolt, Sykes és Picot aláírásával ellátott kéziratos térkép (lásd fent) tulajdonképpen a térség elmúlt száz évének diplomáciatörténeti szempontból az egyik legfontosabb kartográfiai dokumentuma.
Irak (és Szíria) olaj- és földgáz-infrastruktúrája
A kurdok végül nem nyerték el a függetlenségüket, sőt az utódállamok között szétszabdalt kurd területek némileg a történeti szétfejlődés jegyeit is mutatják. Noha van egységes kurd nemzettudat, egészen más perspektívái voltak a különböző területeken élő kurd kisebbségeknek. Míg Iránban a második világháborút követően egy rövid ideig - szovjet támogatással - egy független kurd államalakulat is létezett (Mahabádi Köztársaság) amelyet azonban a központi kormányzat hamar felszámolt, addig Irakban például az öböl-háború után először de facto, majd a 2003-as iraki háború után a de jure autonómiát is sikerült kivívniuk, azonban a 2017-es függetlenségi népszavazás politikai értelemben elbukott, és az önállósodásnak továbbra sincsenek túl jó esélyei.
A törökországi kurdok története megint másképp alakult. Az Atatürk által visszafoglalt anatóliai területek kurd népessége egy francia modellen alapuló etatista szemléletű török nacionalizmussal találta szemben magát, ahol az állampolgárok nemzeti hovatartozását az határozza meg, hogy mely ország állampolgárai (államnemzeti felfogás), nem pedig az, hogy nyelvileg, kulturálisan, vallásilag mely közösséghez tartozónak érzik magukat (kultúrnemzeti felfogás). Ez az alapállás a törökországi kurdok lehetőségeit jelentősen beszűkítette. A legjelentősebb, máig ható ellenállás mozgalmat az Abdullah Öcalan vezette Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) által 1984-ben kezdődő felkelés jelentette. Öcalan a PKK-t eredetileg ideológiailag marxista-leninista ideológiai alapokra helyezte. Ebben az a reálpolitikai megfontolás is vezette, hogy elnyerje a Szovjetunió támogatását. A katonai felkelés mintegy 30-40 ezer áldozattal járt 1984 óta, a NATO-tag Törökország pedig terrorszervezetté nyilvánította a PKK-t, amiben több szövetséges NATO-tagállam is követte. Ennek számos gyakorlati következménye van, és ez a momentum az alapja annak a török állításnak, miszerint a szíriai kurd területek elleni offenzíva, noha a kurdok oroszlánrészt vállaltak az Iszlám Állam megtörésében, a terrorizmus elleni harc része. A Szovjetunió összeomlása után a PKK fegyveres harca is elbukott, később Öcalant is bebörtönözték. Ekkorra tehető a PKK ideológiai átalakulása. A marxista-leninista ideológia helyett egyfajta baloldali radikális demokráciafelfogást kezdtek el követni, amelynek célja már nem (egyértelműen) a nemzeti függetlenség kivívása, hanem egyfajta demokratikus autonómia, továbbá egy kisközösségeken és a feminizmuson alapuló alternatív társadalmi berendezkedés létrehozása volt. Ez egyrészt segítette a PKK és Öcalan politikai túlélését a vesztes felkelés után, másrészt segített új támogatókat nyerni a nyugati világ baloldali érzelmű közösségeiből.
Szíriában, ahol a törökországihoz képest jóval kevesebb, mintegy tizede annyi kurd él, szintén hatottak, hatnak Öcalan politikai gondolatai, sőt korábban az Aszad-rezsim és a PKK közötti egyezség alapján a PKK a szíriai kurd területeket is bázisként használhatta. Öcalant eleinte csak a törökországi kurdok helyzete érdekelte, a szíriaiaké nem. Így eshetett meg, hogy az Aszad-rezsim, miközben a PKK-t támogatta, a szíriai kurdokat elnyomta. Az Arab Tavaszt és a szíriai polgárháború kirobbanását követően, 2012 nyarán számos Észak-kelet-szíriai városban átvette a hatalmat az YPG, és kezdetét vette a magát a kapitalizmus ellenében pozicionáló demokratikus konföderalizmus, melynek célkitűzései között szerepel, hogy a nemzetállammal és a kapitalizmussal szembeni, szövetkezeti gazdaságon és a termelőeszközök demokratikus kontrollján, a helyi közösségek, kommunák, tanácsok döntéshozatalán és a női és nemzetiségi szervezetek önrendelkezésén alapuló alternatívát mutassanak fel. A területen több ezer kommuna szerveződött, továbbá a női politikai képviseletre is nagy hangsúlyt fektetnek. A szíriai kurdokkal kapcsolatos szolidaritásnak tehát főleg nyugati baloldali körökben van egy ilyen vonatkozása is.
Eltérő interpretációk
A mostani török offenzíva kapcsán az elmúlt hetek egyik vezető témája lett a kurdok helyzete a hazai közéletben is. Ennek kapcsán két pont körül bontakoztak ki (szélsőségesen) eltérő vélemények: a szíriai kurd területeken létrejött ökoszocialista berendezkedés, illetve a kurd nép nemzetté válása és az önálló államhoz való joguk kapcsán. Hogy a valóságban a ökoszocialista társadalmi berendezkedés megvalósítása Rojavában mennyire sikeres, és mennyire eltérő a megítélése az egyes körökben, összegyűjtöttünk néhány olyan idézetet, amelyek szerintünk a lehető legplasztikusabban fogalmazzák meg az adott megközelítés lényegét.
"Rojava forradalmát a fasizmus támadja, és nekünk nem csak segítenünk kell Rojavát, hanem részt kell vennünk a küzdelmükben is. A rendszerkritikus mozgalmak feladata, hogy kiálljanak azon eszmék mellett, amelyek létrehozták Rojavát. Hiszen szerintük (és szerintünk ugyebár) nem a kurd nemzetet kell megvédeni, hanem a rojavai forradalom eszmeiségét és a társadalmi átalakulás eddigi eredményeit. Nem elég megállítani a török hadsereget, hanem a forradalmi csapatoknak kell szétzúznia a fasiszta megszállást. A mi felelősségünk, hogy ezt az eseményt ne a reálpolitika vagy az egyszerű morális felháborodás szűrőjén át lássuk itt Európában, vagy máshol a világon, hanem a forradalmi-demokratikus föderáció és az imperialista-fasiszta rendszerek harcaként, egy olyan harcként, amely régi, és amely minket is érint."
Szatmári Áron: Rise up for Rojava! A szem. 2019. november 7.
"A kurdok azonban mindenek, csak nem nyugatiak, pláne nem a Nyugat védelmezői. A szíriai kurd területeken amerikai pénzből létrehozott „Rojava project” a maga feminista és már-már anarchista vonásaival valójában teljesen idegen a tradicionális, patriarchális kurd kultúrától. Érdemes megjegyezni azt is, hogy éppen ezek a rojavai értékek azok, amik Európa jelenkori kulturális és demográfiai hanyatlását okozzák."
Rojava felszámolása. (vélemény). demokrata.hu 2019. október 25.
"Nem véletlen, hogy Rojava különösen népszerű a balos európai körökben. Mintha Rojava világító fáklyaként mutatná az utat a globális kapitalizmus és az ökológiai válság sötétjében, mert élő példája (lehetne) annak, hogy igenis lehetséges egy alapvetően más elveken nyugvó rendszer megvalósítása. Kétséges azonban, hogy Rojavában ezek az elvek mennyiben valósulnak meg. Ez az értékelés akaratlanul is torzító hatású, mert elvonatkoztat attól a konkrét szituációtól, a történelmi előzményektől, a geopolitikai adottságoktól, melyek Rojava sorsát meghatározzák, és inkább csak a politikai-társadalmi-etnikai kontextusából kiragadott, deklarált elveket nézik."
Szabó Dániel: A kurdok, Rojava és az ökoszocializmus: a túlélés stratégiái. Zöld Csillag blog. 2019. november 3.
Ennek mintájára összevetettük a kurdok helyzete, nemzetté válása, államiságuk kérdése és esélyei kapcsán a közelmúltban felmerült jellemző magyarországi interpretációkat is.
"Tehát itt Irakról, Iránról, Szíriáról van most szó, ez a kurd nemzetiség, bármennyire is különböző mozgalmakat, társadalmi érdekeket képviseljen egy széles diaszpóra létezésével, van bennük egy elkötelezett igény arra, hogy nemzetállamot hozzanak létre. Egyelőre azonban nem tud létrejönni konkrétan, mert az sem az USA-nak, sem Oroszországnak nem áll most érdekében."
Melegh Attila: „A kurdok önigazgatói kísérlete kevés eséllyel bír a túlélésre, mégis az egész emberiség számára tapasztalat” Interjú Krausz Tamással. mérce.hu, 2019. november 7.
"A kurd a világ legtárstalanabb nemzete. Csak magukra számíthatnak, pártfogójuk nincsen, a világpolitikában jobbára sakkoznak velük, és nem bástyák, nem vezérek, leginkább gyalogok. A történelem azonban nem ismeri a sajnálkozás fogalmát: ha 30 millió embernek máig nincs állama, annak bizonyosan oka van. Vagy az államszervezői képességek hiányoznak, vagy a szükséges nemzeti minimumot nem sikerül kialakítaniuk a több országban szétszórt nemzetrészek között."
Szentesi Zöldi László: Kurdisztán hasznos hülyéi. 888.hu, 2019. október 28.
"A kurdok – az iszlám mellett és ellenére – európai értelemben véve is nemzeti/etnikai kisebbség. Az Oszmán-Török Birodalomban etnikai másságuk nem volt értelmezhető, hiszen maguk is muszlimok lévén, identitásuk első és legfontosabb eleme, az iszlám a többséghez kapcsolta őket. Az európai nacionalizmus, illetve az első világháború alatt és után kialakult európai kisebbségpolitikai gyakorlat azonban éppen a kurdok esetében az „egyedfejlődés” és nemzetté válás folyamatának példája."
N. Rózsa Erzsébet: A kisebbség fogalma a Közel-Keleten. Egy esettanulmány: a kurdok. Regio, 2018/1. 13.
A bejegyzés második felében közreadunk néhány etnikai térképet a régióról. A térképek listája meglehetősen vegyes, mivel aránylag kevés térkép készült kifejezetten a kurdok lakta területekről, vagy éppen a mai Szíria területéről. Mivel magyar szempontból ez a legfontosabb, Teleki Moszul-bizottságbeli térképét alaposabban is körüljárjuk, míg más térképeket mélyebben nem interpretálunk. A listába bevettünk néhány olyan korabeli Európa-etnikai térképet is, amelyeknek éppen csak a sarkán tűntek fel a kurd területek, azonban több olyan esettel is találkozhatunk, ahol az Európát ábrázoló térképre ugyan ráfértek volna ezek a területek is, azonban például oda helyezték a jelmagyarázatot, vagy egyéb szöveges tartalmakat. Ez bizonyos szempontból érthető, hiszen a terület semmilyen földrajzi koncepció szerint sem része Európának, ugyanakkor érdekes látni, hogy ahol mégis ábrázolták ezeket a területeket, ott a legtöbb esetben mennyire elnagyolt, és egymástól is mennyire különböző képet kapunk.
Meyer, E.: Ethnographic map og Turkey in Asia showing distribution of races. 1917.
A kéziratos térkép a Rockefeller Foundation jelentéséhez készülhetett a felirat szerint, 1917-ben.
Subject nationalities of the German alliance. 1917?
Az első világháború utolsó éveiben készült térkép az antant nézőpontjából mutatja be a központi hatalmak területének etnikai viszonyait. A különböző etnikumok csoportosítása némileg szokatlan: a fekete színnel jelölt etnikumok az államalkotó etnikumok, amelyeket egymástól sem különítettek el, a fekete szín alkalmazásával pedig egyértelműen negatív jelentésréteget adtak nekik. Az Osztrák-Magyar Monarchiában a kiegyezés nyomán a magyarokat is államalkotó nemzetnek vették. Ezzel szemben a kisebbségeket egymástól is jól elkülöníthető módon ábrázolták, így az egész térkép legfőbb üzenete az, hogy a központi hatalmak etnikailag mennyire sokszínűek voltak, és hogy az államalkotó nemzeteken kívül milyen nagy területen és nagy létszámban élnek etnikai kisebbségek, akik, sugallja a színezés és a táblázatok, nem feltétlenül értenek egyet országuk háborús céljaival. Így kerültek fel a térképre a kurdok is, mint a kései Oszmán-birodalom egyik legnagyobb létszámú kisebbsége. Látható, hogy ezen és az előző térképen az ábrázolt etnikai határok gyakorlatilag annak ellenére is teljesen egybeesnek, hogy a térképek felületszínezéses módszert alkalmaznak, ahol nem lehet mindig egyértelmű határt vonni, kivált ritkán lakott és/vagy nagyon kevert népességű területeken, így feltehető, hogy az egyik térképet felhasználták a másik elkészítésénél.
Gabrys, J: Carte ethnographique l'Europe. 1918. (részlet)
Schwabe, Ernst: Völkerkarte von Europa. 1919. (részlet)
magángyűjtemény
Map of Eastern Turkey in Asia, Syria and Western Persia (ethnographical). 1919.
A fenti térkép már az első világháborút követő béke-előkészületek keretében készült. A térképet a brit béke-előkészületek földrajzi munkálatait összefogó Naval Intelligence Division Geograpical Section készítette. A szervezeti egység az Oxfordi és a Cambridge-i egyetem mellett működött, legfőbb tevékenysége egy, az egyes országokat, gyarmatokat végigvevő földrajzi-statisztikai szemléletű, számos térképpel ellátott kézikönyv-sorozat összeállítása volt. A nagyobb méretű térképeket azonban külön mappában jelentették meg. A fenti térkép egy 1919 áprilisára datált, tematikus, etnikai térképeket tartalmazó mappában (Ethnographic maps of Central & South Eastern Europe and Western Asia) kapott helyet, éppen a Közép-Európa etnikai viszonyait ábrázoló négyszelvényes térkép mellé került be ötödik lapként, ezzel is jelezve, hogy a britek elsősorban ezen két, egymástól távol eső régió esetében mutattak fokozott érdeklődést az adott terület etnikai viszonyai iránt. A jelmagyarázat szerint a kurdok a sárgával és világosbarnával jelölt területeken éltek, ahol a sárga a fő településterületet, a világosbarna szín pedig a ritkán lakott területeket jelöli.
4. Map compiled according to the ethnographical map submitted by the British goverment to the Leauge of Nations in September 1924. 1925.
Lelőhely: MTA CSFK FTI Könyvtár D-345 (Budapest)
5. Map compiled according to the Ethnographical map of Eastern Turkey in Asia, Syria and Western Persia, published by the Royal Geographical Society in 1910.
Lelőhely: MTA CSFK FTI Könyvtár D-346 (Budapest)
6. Teleki, Paul: Ethnographical map of the contested territory compiled by the Commission according to the latest statistics dran up by the Government of Iraq. 1925.
Lelőhely: MTA CSFK FTI Könyvtár D-347 (Budapest)
Magyar szempontból tulajdonképpen a fenti három térkép, különösen az utolsó a legfontosabb kurd vonatkozású kartográfiai dokumentumok. A kérdéskörben Klinghammer István térképész, egykori felsőoktatási államtitkár publikált több cikket. Teleki Pál 1924-ben felkérést kapott, hogy vegyen részt a Népszövetség által felállított három tagú Moszul-bizottságban, amely a török-iraki határ kérdését volt hivatott rendezni a Moszuli-vilajet tárgyában. Ahogy a fentebbi szövegrészekben már írtunk róla, az Oszmán-Birodalom a központi hatalmak oldalán vesztesként került ki az első világháborúból, aminek következményeként a Sèvres-i békeszerződésben nagymértékű területvesztést szenvedett el. Kemal Atatürk csapatai azonban - kivált az anatóliai részeken - nagy kiterjedésű területeket szereztek vissza, ami miatt a Lausanne-i békeszerződés keretében az ország számos területet visszakapott. Ettől függetlenül Törökország az egykori arab területeit elveszítette, azonban az etnikai szempontból rendkívül kevert oszmán közigazgatási egység, a Moszuli-vilajet hovatartozásának eldöntését a Moszul-bizottságra bízták. A kérdés az volt, hogy a régió Törökországhoz vagy a brit uralom alatt álló Irakhoz tartozzon-e, esetleg osszák meg a két ország között. Itt jutott szerephez Teleki Pál, aki a bizottság földrajzi háttéranyagait állította össze, részben személyes terepbejárás alapján. Teleki igyekezett a már a trianoni békeszerződés előtt kialakuló magyar területi érvelés nagyrészt általa összeállított tudományos hátterét a nemzetközi porondon is demonstrálni, így kezdeményezésére a bizottság végső jelentésébe számos etnikai, közlekedésföldrajzi, népsűrűségi, illetve történelmi érv és térkép is bekerült. A jelentéshez mellékelt tíz térképből három volt etnikai, a 4.; 5. és a 6. sorszámú. A 4. számú térkép eredetijét kifejezetten a bizottság számára készítették a britek. Az ötödik sorszámú térkép tulajdonképpen a fentebb már bemutatott, a brit Naval Intelligence Division Geographical Section által 1919-ben a béketárgyalásokra kiadott térképének a kivágata, csak a színek vannak módosítva. Ezt a térképet, mivel náluk saját térkép nem állt rendelkezésre, a török fél juttatta el a bizottsághoz, ezzel pedig az az érdekes helyzet állt elő, hogy ugyanazt a térképet adták be a törökök saját álláspontjukat alátámasztandó, amelynek az eredeti, még etnikai dimenzió nélküli kiadására a Sykes-Picot egyezmény felosztását berajzolták. Teleki ezeket a térképeket átrajzolta, színeiket egységesítette, hogy láthatóvá váljanak a két térkép közötti hangsúlybeli különbségek. A felületszínezéses módszerű térképek a népsűrűségre nem voltak tekintettel, és mivel a terület nagy része ritkán lakott, ezért emellett a módszer mellett a térkép-szerkesztőnek nagy szabadsága adódott az etnikai határvonalak meghúzása terén.
Teleki munkája azonban nem merült ki ebben, hanem a személyes terepbejárása nyomán mintegy konklúzióként maga is készített egy térképet a régióról, a tematikus tartalom kontúrjait pedig a másik két térképre is rávetítette. Ez a térkép ábrázolási módszerét tekintve teljes egészében Teleki korábbi etnikai térképén, az 1919-es vörös térképen alapult. Az egy négyzetmilliméternyi beszínezett terület ugyanakkora népességszámot jelölt, mint a vörös térképen, és ugyanúgy egymilliós méretarányban készült, de a terület nagy részének rendkívül alacsony népsűrűsége miatt a vörös térképen még nagyjából összefüggő színes területek itt már jobbára a településközpontok köré rendelt foltokká estek szét. Ez a megoldás egyébként a vörös térképen is előállhatott volna, Teleki az első kiadáshoz mellékelt magyarázó füzetben - annak kapcsán, hogy a korabeli Budapest adatait hogyan lehetne a saját közigazgatási határai között ábrázolni - maga is bemutatta, hogy hogyan nézne ki a térkép, ha más arányt választana.
A vörös térkép angol kiadásának magyarázó füzetében szereplő összehasonlító ábrák
A bizottság végül a régió felosztására tett javaslatot oly módon, hogy a kurd területek egyben maradjanak, és javaslatot tettek arra is, hogy ezeken a területeken a kurd nyelv legyen a közigazgatás nyelve. Itt az önálló Kurdisztán lehetőségéről már nem volt szó, a bizottság kizárólag a Moszuli-vilajet kérdésében járt el. A bizottság javaslatáról szóló döntést végül a Népszövetség elodázta (a kérdéskörben az olaj-lelőhelyek is szerephez jutottak), és majd csak 1926-ban, az Ankarai-szerződésben alakul ki a végleges határ.
Kurdok és Trianon
Noha a mostani eset kapcsán számos magyarországi megszólalás a kurdok elleni török offenzívát szinte kizárólag a migrációs kérdések keretrendszerében vagy éppen elsődlegesen a Rojavában kibontakozó ökoszocialista társadalmi berendezkedéssel való szolidaritás mentén interpretálja, Klinghammer István éppen Teleki térképei és Moszul-bizottságbeli szerepe kapcsán köti össze a kurdok korabeli helyzetét és a korabeli magyar területi törekvéseket, a "Záró gondolat" című fejezetben pedig az alábbi, jelen idejű tanulságnak is szánt véleményt fogalmazza meg 2015-ös cikkében:
"Telekinek a Moszul-bizottságban végzett munkája és a teljes tudományos tevékenysége ma is érvényes és meggyőző üzenetet hordoz: területi vitákban a problémák és a konfliktusok semmiképpen sem a politikai erők pillanatnyi helyzete és gazdasági érdeke alapján oldhatók meg. Hosszú távra érvényes megoldások akkor születnek, ha azok a történelmi múlt és a földrajzi környezet (domborzat, klíma, hidrológia), a közlekedési útvonalak, a természeti erőforrások, a kereskedelmi kapcsolatok, a népsűrűség és az etnikai csoportok tényleges eloszlásának ismeretén alapulnak. A határok bármiféle megváltoztatása nem „csupán” az érintett terület politikai sorsát határozza meg, hanem az életfeltételeket, az ott élő népesség jövőjét is."
Klinghammer István: Tudomány - politika - diplomácia. Teleki Pál, a Moszul-bizottság tagja. In: Külügyi Szemle, 2015. ősz. 147.
Vannak azonban más, az etnikai megközelítésen alapuló vélemények is:
"A magyar konzervatív emberek általában szimpátiával tekintenek a kurdokra. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy párhuzamokat vélnek felfedezni a bátor közel-keleti nemzet, valamint a történelem során a nagyhatalmak által ugyancsak számtalanszor kizsákmányolt, majd magára hagyott magyarság között, Trianon okán pedig mélyen együttéreznek az idegen országok területén élő jogfosztott kisebbségekkel. (...) A határon túli magyarok (a csángók kivételével) egy történelmileg folytonos és elismert államiságnak a kifosztott örökösei. A kurdoknak viszont jóformán sosem volt saját államuk, és ennek megvalósítására konkrét tervük sincs. Emellett míg a magyarság európai értelemben egységes népnek tekinthető, addig a kurdokról ez nem mondható el. (...) Nem tudatosan ugyan, de a Trianont megalapozó wilsoni logikát veszi át a magyar konzervatív oldal is, amikor a kurdok nemzeti jogaiért száll síkra."
Rojava felszámolása. (vélemény). Demokrata. 2019. október 25.
Ennek kapcsán érdemes lehet alaposabban megvizsgálni a magyar területi érvelés és a kurd-török viszony párhuzamait és különbségeit is. Míg a kurdoknak nincs államuk, és - a helyi sajátosságokat és politikai viszonyokat is figyelembe véve - a kérdés alapvetően mégis leírható egyfajta tisztán etnikai alapú autonómia/önállósodási törekvés szempontrendszere mentén, addig a Magyarország első világháborús területvesztesége után kifejtett magyar törekvések egyfajta kettősséget mutattak Teleki idejében: mind a béketárgyalásokkal kapcsolatban képviselt politikai megszólalások, mind pedig az elkövetkezendő huszonöt év politikai megszólalásai (melyek leginkább különböző, a mindenkori magyar kormányzat bujtatott támogatásával működő társadalmi szervezeteken keresztül kerültek kifejezésre) alapvetően az integrális szemlélet alapján álltak, tehát azt az álláspontot képviselték, hogy a területi revízió keretében a teljes elveszített területet vissza kell szerezni, addig - különösen a Teleki körül csoportosuló tudományos háttérintézmények leginkább egyfajta (a Klinghammer-idézetben is olvasható szempontrendszerrel kibővült) etnikai revízióra készültek. A teljes, integrális revízió, noha történeti realitása nem volt, mégis alapvető szerepet játszott a Horthy-rendszer megszilárdulásában, illetve legitimációjában, így az időszakban a hivatalos állami propaganda alapját képezte, e tekintetben pedig felfedezhetünk némi párhuzamot az Atatürkhöz köthető török törekvésekkel is (bár azok leginkább a francia mintájú etatizmuson alapultak, míg a magyar elképzelés ideológiai háttere a Szent István-i állameszme volt). Az államnemzeti felfogáson alapuló propaganda-tevékenység erősen épített az történeti Magyarország képi megjelenítésére, így válhattak a különböző térképi ábrázolások a revíziós propaganda egyik legalapvetőbb és leggyakrabban használt eszközévé. Az érvelés morális szempontokat sem nélkülözött, sőt a békeszerződés igazságtalan voltának bemutatásában gyakorta használt propagandaelemek voltak a bibliai párhuzamok is, különös tekintettel a keresztre feszített történelmi Magyarország-ábrázolásokra, melyekkel például korabeli plakátokon, vagy éppen könyvborítón is lehetett találkozni.
Légrády Ottó: "Igazságot Magyarországnak!" Trianon kegyetlen tévedései c. könyv borítója 1931-ből.
Az etnikai szemlélet ezzel szemben az állam által támogatott társadalmi szervezetek propagandájában, noha a határon túl rekedt magyarság száma mindig fontos hivatkozási alapot képezett, alárendelt szerepet játszott, a propaganda szintjén a teljes revízió volt az egyetlen vállalható cél. Ettől függetlenül a tudományos háttér-intézetekben (főleg az Államtudományi Intézetben) számos etnikai alapú anyag készült, melyeket aztán a revíziós célok részleges megvalósulásának idején, az első és második bécsi döntésnél igyekeztek is felhasználni, azonban erről a korabeli nagyközönségnek nem nagyon volt tudomása. Az integrális revízióhoz képest kisebb területek visszaszerzését célozta Gömbös Gyula 1934-es revíziós terve is, ez azonban nem annyira az etnikai megoszláson, sokkal inkább földrajzi és nyersanyag-eloszlási szempontokon alapult. Az etnikai szemlélet viszont, szemben az integrális szemlélettel, sokkal inkább a kurdok nemzeti törekvéseivel rokonítható, ugyanakkor a wilsoni elvek mentén sok román és a szlovák is azonosul a kurdokkal. Noha a magyar fél a PKK-hoz hasonló, elhúzódó felkelést és gerillaharcot nem folytatott, azért a korabeli Magyarországon is volt példa destruktív lépésekre, ilyen például az 1925-ös frankhamisítási botrány, ahol bizonyos, feltehetőleg a kormányzatig felnyúló körök úgy akartak bosszút állni Franciaországon, hogy 1000 frankos bankjegyeket hamisítottak ipari méretekben (ennek az epizódnak szintén van térkép-történeti vonatkozása: a hamisított bankjegyeket, hogy használtnak tűnjenek, az Államtudományi Intézet pincéjében taposták).
Abban az időben integrális és az etnikai szemlélet a nyilvános térben csak nagyon ritkán került egymással ellentmondásba, akkor viszont a szembenállás annál látványosabb volt. Ennek egyik legjobb példáját éppen az etnikai térképészet területéről hozhatjuk Kogutowicz Károly 1927-es néprajzi térképe kapcsán. A három kiadásban megjelent térképet Kogutowicz a nagyközönségnek szánta, ez az egyik legismertebb magyar etnikai térkép. Az 1927-es Földrajzi Közleményekben jelent meg egy meglehetősen kritikus recenzió, amelyben Kéz Andor a módszertani bonyolultság mellett az ellen emel kifogást, hogy Kogutowicz térképe a területek összefüggő színezése (és élénk kontúrjai) révén "szétosztja" a történeti Magyarország területét a nemzetiségek között, ahelyett, hogy a magyarságra vonatkozó ismeretek átadására koncentrálna:
"A szerző a nemzetiségek színében tartott, raszterozott alapszínnel, a nemzetiségek többsége alapján Magyarországot szétosztja a nemzetiségek között és azokat ezzel az eljárással a tájékozatlan szemlélő előtt túlságosan nagy előnyhöz juttatja. (...) Az I. és II. kiadású térképeken szerző még fokozza ezt azzal is, hogy pl. az oláhok színét messze kirajzolja a határokon túlra is. (...) Az ilyen kísérletnek egy tudományos intézet zárt fiókjában van a helye és nem a külföld kezén. Nagyon nagy kár, hogy a külföldre szánt hasonló felvilágosító iratok megelőzőleg nem kerülnek a mérleg serpenyőjébe és vele vámsorompó elé, mert sokkal több kárt okoznak, mint hasznot."
dr. Kéz Andor: Dr. Kogutowicz Károly: Magyarország néprajzi térképe. 1:1,000.000. Budapest, 1927. I-III. kiadás. Kókai Lajos kiadása. In: Földrajzi Közlemények. 1927. 266-269.
Kogutowicz Károly: Magyarország néprajzi térképe. 1927. (első kiadás)
Institut français du Proche-Orient: Syrie & Liban. 1935.
Services Spéciaux du Levant: Syrie et Liban. Repartition par races et religions des divers groupements habitant les etats sous mandat francais. 1935 körül. (részlet)
Foreign Affairs: Areas inhabited by the kurds. 1946.
Narodü Perednej Azii. 1960.
A kurdokról magukról tulajdonképpen alig készült értékelhető etnikai térkép, a legtöbbször nagyobb területeket ábrázoló térképek perifériáján jelentek meg, rendkívül elnagyolt, változatos határvonalú területi kiterjedéssel ábrázolva. A területről olyan kevés etnikai térkép készült 1924-ig, hogy a török fél is egy brit térképet küldött be az elsősorban a britekkel fennálló területi vitája rendezésére felállított Moszul-bizottság elé. A későbbi, a szűkebb régióra támaszkodó etnikai térképek szinte kivétel nélkül a Sykes-Picot egyezményre, illetve az annak nyomán létrejött utódállamokon alapul. Részletességével kiemelkedik a mezőnyből Teleki 1924/5-ös, a Moszul-bizottság számára készített etnikai térképe, amely azonban csak a Moszuli-vilajet területét ábrázolta. A kifejezetten a kurdok területi elterjedésének bemutatásra fókuszáló néhány térkép viszont általában rendkívül egyszerű kivitelű, hiszen territoriális értelemben - történelmi előzmények híján - a kurdok lakta régiók a mai napig nem határolhatók le egyértelműen, de az igény már megfogalmazódott az ilyen térképi ábrázolásokra is, így például facebook-profilképre helyezhető keret formájában egyre több Kurdisztán-, illetve Rojava sematikus térképi ábrázolás bukkant fel az elmúlt hetekben, jelezve a kurd törekvések territoriális vonatkozásainak erősödését a nyilvános térben.
Összességében tehát láthatjuk, hogy a kurdok nemzetté válásának és önállósodási lehetőségeinek kérdése, társadalmi berendezkedése meglehetősen összetett kérdés. A nemrégiben megindított török offenzíva rendkívül szomorú fejezete ennek a történetnek, azonban az események interpretálása meglehetősen széles skálán mozog, és nagymértékben átpolitizált, és mint ilyen, kiváló megfigyelési terepe a pro és kontra is kifejtett politikai (háborús) propaganda jellemző tulajdonságainak, illetve annak, hogy az egyes eszmerendszerek, amelyek érdekében jellemzően az adott propaganda-tevékenységet kifejtik, sokszor mennyire nem alkot koherens egészet, hanem inkább egyfajta retorikai érvkészletként szolgál, amelyet az adott szituációhoz és a pillanatnyi érdekhez lehet hajlítani. A különböző interpretációk egymás mellé rakása azonban rámutat arra is, hogy ugyanaz a szituáció az egyes szempontokat kiragadva hányféleképpen értelmezhető, így érdemes a kérdéskör lehető legtöbb aspektusát kibontani, hogy árnyaltabb képet kaphassunk.
A kurdokkal és tágabban a Közel-Kelettel kapcsolatban bőségesen találunk további térképeket az edmaps.com oldalon, illetve kifejezetten modern etnikai térképeket a Michael Izady-hoz köthető The Gulf/2000 projekt oldalán.
Felhasznált irodalom
Térképek
4. Map compiled according to the ethnographical map submitted by the British goverment to the Leauge of Nations in September 1924. 1925.
5. Map compiled according to the Ethnographical map of Eastern Turkey in Asia, Syria and Western Persia, published by the Royal Geographical Society in 1910.
6. Teleki, Paul: Ethnographical map of the contested territory compiled by the Commission according to the latest statistics dran up by the Government of Iraq. 1925.
Foreign Affairs: Areas inhabited by the kurds. 1946.
Gabrys, J: Carte ethnographique l'Europe. 1918.
Institut français du Proche-Orient: Syrie & Liban. 1935.
Kogutowicz Károly: Magyarország néprajzi térképe. 1927.
Map of Eastern Turkey in Asia, Syria and Western Persia
Meyer, E.: Ethnographic map og Turkey in Asia showing distribution of races. 1917.
Narodü Perednej Azii. 1960.
Naval Intelligence Division Geographical Section: Ethnographic maps of Central & South Eastern Europe and Western Asia. 1919.
Schwabe, Ernst: Völkerkarte von Europa. 1919.
Services Spéciaux du Levant: Syrie et Liban. Repartition par races et religions des divers groupements habitant les etats sous mandat francais. 1935 körül.
Syria: Linguistic Composition.
Subject nationalities of the German alliance. 1917?
Teleki, Paul: Ethnographical map of Hungary based on density of population. 1919.
Ismeretterjesztő- és szakcikkek
Ablonczy Balázs: Revízió és nemzetiségpolitika.
Arany Anett - N. Rózsa Erzsébet - Szalai Máté: Az Iszlám Állam - következmények. In: KKI-tanulmányok. A Külügyi és Külgazdasági Intézet időszaki kiadványa. 2015/1 3-32.
Csicsmann László: A kurd államiság esélyei a Közel–Keleten a geopolitikai rivalizálás tükrében. In: Regio. 2018/1. pp. 24-51.
Gercsák Gábor - Klinghammer István :Der ungarische Geograph Pál Teleki als Mitglied der Mossul-Kommission. In: Cartographica Helvetica. 1999. 17-25.
dr. Kéz Andor: Dr. Kogutowicz Károly: Magyarország néprajzi térképe. 1:1,000.000. Budapest, 1927. I-III. kiadás. Kókai Lajos kiadása. In: Földrajzi Közlemények. 1927. 266-269.
Klinghammer István: Tudomány - politika - diplomácia. Teleki Pál, a Moszul-bizottság tagja. In: Külügyi Szemle, 2015. ősz. 142-152.
Leezenberg, Michael: The ambiguities of democratic autonomy: the Kurdish movement in Turkey and Rojava. In: Southeast European and Black Sea Studies. 2016/4 671-690.
N. Rózsa Erzsébet: A kisebbség fogalma a Közel-Keleten. Egy esettanulmány: a kurdok. Regio, 2018/1. 4-23.
Pénzváltó Nikolett: Álomból rémálom? Az iraki kurd függetlenségi népszavazás margójára. In: NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont. Elemzések. 2017/27 1-13.
Tarján M. Tamás: 1925. december 19. | Kirobban a frankhamisítási botrány.
Zeidler Miklós: Magyar revíziós külpolitika a két világháború között. In: Korall. 2012/11. 26-36.
Zeidler Miklós: A Magyar Revíziós Liga.
Történelmi dokumentumok
Sèvres-i-békeszerződés szövege
A Moszul-bizottság végső jelentésének szövege
Internetes sajtó
https://888.hu/piszkostizenketto/kurdisztan-hasznos-hulyei-4211362/
https://demokrata.hu/velemeny/rojava-felszamolasa-172583/
https://edition.cnn.com/2019/10/24/politics/trump-kurds-oil-tanks/index.html
https://index.hu/kulfold/2019/10/17/tuzszunetrol_allapodott_meg_erdogan_es_pence
https://index.hu/belfold/2019/10/18/erdogan_tuntetes_budapest_sziria_kurdok_torokorszag/
https://www.rudaw.net/english/middleeast/syria/27092019
http://valasz.hu/itthon/kiderult-ezert-nem-ismeri-el-a-magyar-kormany-az-ormeny-nepirtast-111945
Blogbejegyzések
https://aszem.info/2019/11/rise-up-for-rojava/
https://pangea.blog.hu/2019/02/21/szaz_eves_a_voros_terkep
https://pangea.blog.hu/2017/09/20/magyar_zaszlo_arany_nappal
https://pangea.blog.hu/2017/05/28/szethullo_kalifatus
https://zoldcsillag.blog.hu/2019/11/03/a_kurdok_rojava_es_az_okoszocializmus_a_tuleles_strategiai
Egyéb
https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/sy.html
http://edmaps.com/html/kurdistan.html
http://gulf2000.columbia.edu/maps.shtml#ethno
https://en.wikipedia.org/wiki/Naval_Intelligence_Handbooks
https://wwi.lib.byu.edu/index.php/Sykes-Picot_Agreement
Légrády Ottó: "Igazságot Magyarországnak!" Trianon kegyetlen tévedései. 1931.
http://www.ormenygenocidium.hu/
http://www.oxfordislamicstudies.com/print/opr/t236/e0440
https://hu.wikipedia.org/wiki/Lausanne-i_b%C3%A9keszerz%C5%91d%C3%A9s
#/media/File:Fronts_during_the_Turkish_War_of_Independence.jpg){kind=link}