Az Aral-tó pusztulása tipikus példája annak, milyen káros hatásai vannak, ha az ember beavatkozik a természetbe. Habár a hatóságok az utóbbi években felismerték a veszélyt és intézkedéseket tettek a tó megmentése érdekében, de még nem tudni ezek elegendőnek bizonyulnak-e. Vagy már késő?

Aral-tó (forrás)

Az Aral-tó bő fél évszázada Földünk negyedik legnagyobb tava volt. Akkori kiterjedése elérte a 68 900 km²-t, 400 km-es hosszúsággal és 300 km-es szélességgel rendelkezett. A legnagyobb mélysége 68 méter volt. Neve szigettengert jelent, mivel kisvíz idején több ezer szárazulat borította a felületét. Az Aral-tó Üzbegisztán és Kazahsztán határán, a Turáni-Alföldön fekszik. A Kaszpi-tengerhez hasonlóan a Tethys-tenger maradványa, napjainkban lefolyástalan sóstó. Éghajlata száraz kontinentális, magas hőingással, kevés csapadékmennyiséggel. A magas párolgást és a kevés csapadék mennyiséget a környező folyók vízhozama pótolta.(9 km³ csapadék + 56 km³ vízhozam = 65 km³ párolgás). A tavat Közép-Ázsia legnagyobb folyói táplálták: délről az Amu-Darja, északkeletről Szir-Darja. Mindkét folyó hegyvidéki területről (Pamír, Tiensan) ered, így jelentős vízhozammal rendelkezett. A tó jellemzően halban gazdag volt, főként halászatból éltek a helyiek. Az Aral-tó a Szovjetunió halászatának hatodát adta.

Mujnak kikötője a harmincas években (forrás)

Még is mi okozhatta a természeti katasztrófát? Mennyire felelős az emberi beavatkozás? Az Aral-tó vízszint-ingadozása egyrészt természetes folyamat, az elmúlt kétezer évben folyamatosan változott a tó vízszintje. Ennek oka a szélsőséges éghajlat, magas párolgás, kiszámíthatatlan csapadékmennyiség. A tó zsugorodásának voltak hosszabb, rövidebb időszakai is, ilyen volt például a 19. század végén, amikor a kis jégkorszak utáni felmelegedés miatt is apadt a tó vízszintje. A napjainkban kialakult összezsugorodott Aral-tó ennek folyománya is lehetne, de ezt a drasztikus változást az emberi kapzsiság idézte elő.

Az Aral-tóba tartó két folyó: Amu-darja, Szir-darja bő vizét már korábban is használták öntözésre, de megfelelő mértékkel. A tó vesztét a szovjet tervgazdálkodás okozta, az akkori célkitűzés a sivatagok, félsivatagok mezőgazdasági hasznosítása volt. Az 1950-es évektől nagyarányú öntözéses, földművelésbe kezdtek a Kara-kum és Kizil-kum forró sivatagaiban. Létrehozták a Föld harmadik legnagyobb gyapotültetvényét, valamint rizst is termesztettek - mindkét növény roppant vízigényes, ezért öntözőrendszer kiépítésére volt szükség. A sivatagot 36 000 km hosszú csatornahálózat szelte át, 45 gátat és 80 víztározót építettek, hogy elvezessék Amu-darja és Szir–darja vizét. Az Amu-darja legnagyobb csatornája a Karakum-csatorna, illetve jelentős a Karshi és az Amu-Bukhara is, ezeken kívül több száz kisebb csatorna is található. Jelentős tározók vízgyűjtőjén a Tuyamuyun és a Nurek. A Szir-Darja legnagyobb csatornája a Dustlik. A folyón és mellékfolyóin legjelentősebb víztározók a következők: Toktogul, Andijan, Bakhri, Tojik, Charvak, Chardara. 

Az Aral-tó vízgyűjtője (forrás)

A kivitelezéssel is problémák adódtak: a csatornákat nem tömítették, így sok víz elszivárgott. A vízveszteség aránya 25–75% közötti volt. A szovjet vezetés lemondott tóról, fontosabbnak tartotta az ültetvényeket, mint a halászatot. A termésátlagok fokozása érdekében folyamatosan bővítették az öntözőrendszert.

 Aral-tó területének változása, az öntözéses földművelés hatására (forrás)

A tó kiszáradásában szerepet játszott a klímaváltozás is. Egyrészt megfigyelhető a globális felmelegedés hatása, másrészt a tó méretének csökkenése mikroklimatikus változást idézett elő. Az Aral hatalmas víztömege enyhítette a térség klímáját, felszínének csökkenésével viszont egyre forróbbak és szárazabbak lettek a nyarak, ma már nem ritkák az 50 °C feletti hőmérsékleti maximumok. A telek viszont egyre zordabbak és az északi nyitottság miatt viharok is rendszeresen végigsöpörnek a térségen. A tavat tápláló Amu-darja és Szir-darja vízgyűjtőjén is változások történtek. A forrásvidékükön a hegységekben a gleccserek egyre zsugorodnak, ami a kiszáradt tómederből érkező homok viharok miatt van. A sós por csökkenti a jég olvadáspontját, a kifújt homok pedig csökkenti a fehér jégfelszín albedóját.

Az Aral-tó esete egy ördögi kör, mivel a felmelegedéssel még jobban erősödik a sivatagosodás, a mezőgazdaság pedig még több vizet igényel, ezzel még inkább folytatódik az elsivatagosodás.

Eközben Közép-Ázsiai országok népessége négyszeresére nőtt, 17 millióról 67 millióra mindössze 66 év alatt. Különösen Üzbegisztánban volt számottevő a népességnövekedés.

Az Aral-tó kiterjedésének változása 1853-1987-ig (forrás)

Az Aral-tó mérete az 1853-1987 között eltelt 134 év alatt csekély mértékben csökkent, területének 7 %-át vesztette el. 1987-ben még mindig a Föld negyedik legnagyobb tava volt.

Az Aral-tó felszínének változása 1989-2008 között (forrás) 

Az ezredforduló környékén viszont jelentős változás történt. Mindössze 19 év alatt elveszítette a területének 80 %-át. A tó területe kezdett fragmentálódni: a 80-as évek legvégén egy kisebb északi és jóval nagyobb déli részre, majd a déli rész 2003-ban még két kisebb tóra szakadt. 2014-ben a nagyobbik, keleti rész teljesen kiszáradt. Ez a 21. század egyik legnagyobb ökológiai katasztrófájaként tartható számon.

Az erőszakos beavatkozásnak természetesen egyéb súlyos következményei is lettek. A 1980-as évekre 20 endemikus halfaj kipusztult, ezzel a halászat a megszűnt, ami eddig a megélhetést adta. A magas párolgás miatt a tó területe csökkent, a sótartalom nőtt. Az ivóvíz az Amu-darjából érkezik nyílt csatornából, szennyezett mégis klórozás után isszák. Peszticid maradványokat, lombtalanító szereket és nehézfémek sóit lehet kimutatni az ivóvízben, amelyek gyengítik az immunrendszert, megváltoztatják az örökletes tulajdonságokat. A helytelen öntözés és magas sótartalom miatt elsivatagosodás történik, emiatt rengeteg por és homok kerül a levegőbe. Az Aral-tó helyén egy 45.000 km² területű sivatag, az Aralkum terül el, és az egykori mederben gyapottermesztésből származó vegyszerek maradtak, így a szél által felkapott homok tele van méreganyagokkal. A rossz levegő légúti megbetegedéseket okoz. A só és porviharok miatt, itt a legnagyobb a legmagasabb a halálos légúti megbetegedések aránya. Egyes tanulmányok szerint 1981 és 1991 között a tó szűkebb környezetében megduplázódott a májrákban való megbetegedések aránya. A csecsemőhalandóság is rohamosan nőtt, a 1990-es évek végére 1000 születésből 60-110 volt a halálozások aránya.

Aral-tó főbb paramétereinek változása (forrás) 

A tó környéke demográfiai szempontból is katasztrófasújtotta terület. Elvándorlás jellemzi a térséget, először a halászok mentek el, mert elvesztették a megélhetésüket, majd egyre többen. Az egykori virágzó kikötő város, Mujnak a 90-es évekre már 40 km-re, ma pedig 250 km-re eltávolodott az Aral-tó partjától. Napjainkban az egykor halászatból élő város legfőbb nevezetességei a korábbi mederben található hajóroncsok.

Hajóroncsok Mujnak kikötőjében (forrás)

Az 1950-es 60-as években elkövetett hibákat sajnos viszonylag későn, ebben az évezredben próbálták helyrehozni. Miért nem léptek előbb? Mit lehet még tenni?

A Szovjetunió felbomlásáig nem is lehetett erről beszélni, eltitkolták a közvélemény előtt az olyan súlyos következményeket, mint például a növekvő csecsemőhalandóság (főleg, hogy ez a hatalmas ország jelentős részére igaz volt, bár egyesek szerint csak az adatfelvétel pontosabbá válása miatt, bővebben lásd "Az orosz kereszt" című írásunkban.)

Legelőször Kazahsztán eszmélt. A 90-es években egy földgáttal próbálták megmenteni, hogy a víz elfolyjon és elpárologjon. A gát 1999-ben átszakadt, de bebizonyította fontosságát, hogy a vízfelszín növelhető, a sótartalom pedig csökkenthető.

2005-ben a Világbank és Kazahsztán 85 millió dolláros projektjének keretében megépítették a 15 kilométer hosszú, 6 méter magas, zsilippel ellátott Kok-Aral gátat a Berg szorosban. A gát elválasztotta a mintegy 3300 négyzetkilométeres felszínű Északi medencét a Délitől, így javítva az előbbi vízminőségét. Egy év alatt látható eredmények voltak. A vízszint 2 méterrel emelkedett a tó felülete pedig 18 százalékkal. A sótartalom megfeleződött.

 A Kok-Aral gát (forrás)

2017-ben Türkmenisztán hatására az ENSZ is elfogadott egy, a nemzetközi alappal közös határozatot az Aral-tó megmentéséről .

2017-2021 közötti időszakban tervezik megvalósítani Üzbegisztán projektjét. 2,6 milliárd dollárt szánnak a térség fejlesztésére. Fő célok: munkahely teremtés, vízvezeték- és csatorna-rendszer fejlesztése, az egészségügyi szolgáltatások javítására, valamint új lakóházak és infrastruktúra építése.

2018-ban öt közép-ázsiai vezető találkozott Türkmenisztánban. Előrelépést jelentett a találkozón, hogy felismerték a problémát, és célként határozták meg a következőket: zöld technológiák alkalmazásával csökkenteni kell a mezőgazdaság vízigényét, és a sóval szemben ellenálló növényfajtákra kell áttérni.

Ezen kívül az öt közép-ázsiai "Isztán" által létrehozott Nemzetközi Alap az Aral-tó Megmentéséért is számos projektet finanszíroz..

A projektek hatására az északi résznek maradt még reménye. Éledezik a halászat, nő a vízfelszín, csökken a sótartalom, visszatértek egyes halfajok. Kazahsztán példája megmutatta, hogy van megoldás. Ehhez szükséges lenne ha a többi közép-ázsiai ország, Türkmenisztán, Tádzsikisztán, és Üzbegisztán vízkímélő technológiákat alkalmazna, pl. csepegtetős öntözés ,illetve fejlesztené a csatornákat. A beruházások viszont nagyon sokba kerülnének.

A déli medence jelenleg kiszáradásra van ítélve, mivel Üzbegisztán lemondott a tó megmentéséről, leginkább gazdasági okok miatt. Az ország gazdasága ugyanis a gyapot feldolgozásra épül, a művelhető földterületek 35 %-án gyapot termesztése folyik. így az ültetvények fontosabbak a tó megmentésénél. Az üzbég projektek inkább a kiszáradás okozta katasztrófát próbálják meg mérsékelni, többek között olyan ötletek láttak napvilágot, hogy az Aral-tó medencéjét fákkal ültetnék be. A terv szerint szakszaul fák betelepítésével akadályoznák meg, hogy a szél szennyezett homokot hordjon a levegőbe. A faj előnye, hogy remekül érzi magát az ilyen, táplálékszegény homokos vagy szikes talajon is. A terv szerint fél millió hektárt ültetnének be fákkal, de több mint 3 millió hektár területről lenne szó. A folyamat nagyon lassú, körülbelül 150 évig tartana az erdő művelése, de van rá esély, hogy javulna a tó-körnékén élők életminősége. 

Az Aral-tó újjáélesztése (forrás)

Felmerültek egyéb ötletek is, de ezek még nagyobb költségekkel járnak és nagyobb beavatkozást igényelnek, ezért megvalósításukra kevés az esély. Ilyen például a nagy folyók: Ob, Irtis, Jenyiszej elvezetése az Aral-tóba. Másik lehetőség, hogy a tápláló folyók vízhozamát növeljék, ezt Amu-Darja, Szir-Darja forrásvidékén a gleccserek megolvasztásával a Pamírban és Tiensan hegységekben lehetne megvalósítani. Illetve olyan terv is napvilágot látott, hogy az Amu-Darja vizét az Indus folyóval töltetnék fel. Lehetséges megoldásként szerepelt a Kabul folyó elvezetése is, Pakisztánon és Afganisztánon át. Persze valószínűsíthető, hogy ezek az ötletek máshol még nagyobb kárt okoznának, illetve némelyikük csak ideig-óráig jelenthetne megoldást.

Az Aral-tó esete nem egyedülálló, az egykor a Föld hatodik legnagyobb tavaként számontartott Csád-tó is hasonló problémákkal küzd és kiszáradás fenyegeti. Ezenkívül az iráni Urmia-tó is elveszette eredeti területének 60 %-át, valamint erőteljesen zsugorodnak a dél-ausztráliai Gairdner- és Mackay-tavak is. A jelenségben közös, hogy valamennyi tó alapvetően száraz térségben található, de pusztulását az emberi beavatkozás okozta, amit fokozott a klímaváltozás.

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• Tóth József: Világföldrajz Akadémiai kiadó, Budapest 2010
• http://www.nyf.hu/others/html/kornyezettud/mm/ff/GyakTan/Araleset.htm
• https://climenews.com/kiszaradt-az-aral-to
• https://turkesztantajmz.blog.hu/2017/02/22/mentsuk_meg_az_aral-tavat
• https://turkesztantajmz.blog.hu/2018/06/10/megmentik_az_aral-tavat
• http://www.erdekesvilag.hu/hajotemeto-az-aral-to-kiszaradt-medreben/
• https://szebbjovo.hu/klimavaltozas-az-aral-kiszaradasa/
• https://hvg.hu/tudomany/20111014_aral_to
• http://utazik.hu/eledezik-az-aral-to/
• http://greenfo.hu/hirek/print/2014/06/12/totalis-okologiai-katasztrofa-egyetlen-emberolto-alatt
• https://afoldgomb.hu/magazin/a-foldgomb-2016-december/vegso-pusztulas-sikeres-ujrakezdes-az-aral-to-eselyei
• http://eloben.hu/tudomany/2016-05-15/kazahsztan-egyedul-is-megmenti-az-aral-tavat
• http://ecolounge.hu/nagyvilag/a-legveszelyeztetettebb-tavak
• http://www.fao.org/3/v9529e/v9529E04.htm
• https://earthobservatory.nasa.gov/images/83940/hanhowuz-reservoir-turkmenistan
• https://www.bbc.com/news/business-44159122
• http://thewanderingscot.com/archives/3830
• http://discovermagazine.com/2018/apr/repairing-a-sea
• http://archive.unu.edu/unupress/unupbooks/uu18ce/uu18ce06.htm#the%20future%20of%20central%20asia
• https://www.slideshare.net/iwlpcu/national-case-study-developing-an-iwrm-plan-for-kazakhstan
• http://www.icwc-aral.uz/bwosyr.htm