Mai írásunkban annak fogunk utánajárni, hogy valóban leszakadóban vannak-e a magyar régiók tágabb környezetükhöz képest? Tényleg lehagyta Kelet-Magyarországot Nyugat-Románia (azaz Erdély és a Havasalföld java része)? Ha igen, van-e jele a kedvezőtlen trend megváltozásának? Tágabb értelemben pedig a hazai és az európai regionális politika illetve a területfejlesztés területére fogunk egy kicsit kalandozni, egyelőre inkább csak kérdéseket feltéve: valóban megfelelően mérjük és interpretáljuk az EU-n belüli területi különbségeket? Valóban megfelelőek a felzárkózást elősegítő eszközök, módszerek?
Eredetileg egész másról kezdtem el írni ezt a bejegyzést. A magyar régiók helyzetével foglalkozó, későbbre tervezett írás bevezetőjeként szerettem volna megvizsgálni egy "pozitív" és igen közeli példát a többé-kevésbé sikeres regionális gazdasági felzárkózásra: Burgenlandot. A kutakodás során viszont egyre több érdekességre bukkantam, és rájöttem, hogy előbb illene valamennyire elhelyeznem gazdasági fejlettség szempontjából Burgenlandot a tágabb régióban - legalább egy keretes írásban. A keret azonban egyre bővült, és már kezdte elérni egy önálló blogbejegyzés terjedelmét - úgyhogy a bevezető bevezetőjeként előrevettem mai témánkat: Magyarország uniós szomszádai (valamint Lengyelország) regionális fejlettségét.
Egy főre jutó GDP (piaci áron számolva, euróban) a közép-európai régiókban 2015-ben - markáns különbségek tapasztalhatóak... (Adatforrás: EUROSTAT)
Ha a regionális GDP EU-n belüli különbségeit kezdjük el vizsgálgatni, rögtön egy módszertani problémába ütközhetünk: vásárlóerőparitáson, vagy piaci áron mérjük a hozzáadott értéket?
Az EUROSTAT által megadott régiós GDP/fő adatok általában vásárlóerőparitáson értendők. Ez azt jelenti, hogy az adott terület GDP-jét az adott ország általános árszínvonala alapján korrigálják. Ennek alapvetően a következő az értelme:
- Egyrészt ez sokkal jobban mutatja az adott területen élők életszínvonalát, magyarul, hogy egy átlaglakos az egy főre jutó átlag GDP-ből mennyi mindent tud vásárolni/fogyasztani a HELYI piacon.
- Jórészt kiküszöböli a nagy hozzáadott értéket előállító gazdaságokban tapasztalható, jellemzően a szolgáltatásokat érintő "árnövekedést". (Pl. hogy miért kerül egy hajvágás nyugaton háromszorosába, mint Magyarországon, holott a fodrász pont ugyanúgy dolgozik - mondani sem kell, hogy ugye ez a GDP-t is tovább növeli a gazdagabb ország javára - ennek okairól bővebben itt.) Persze ez eléggé kétélű fegyver, mert - ahogy ezt hamarosan látni fogjuk - bizonyos gazdasági különbségeket bizony el is fed.
- Kiküszöbölheti az egyes valuták árfolyamingadozásának hatását, persze az Eurozónában erről a hatásról nem lehet szó, de a vizsgált régiónagyobb részén igen. Ez különösen Magyarország esetében fontos a vizsgált időszakban a forint viszonylag nagyobb arányú leértékelődése miatt, de megfigyelhető, hogy a térképeinken a vásárlóerőparitásosos módszer az egész régióban "kisimította" valamennyire a regionális növekedési különbségeket (lásd a 2004-15-ös időszakra vonatkozó, százalékpontos növekedést mutató térképeket).
A "pannon puma" eddig a valóságban sajnos egy valamivel lomhább, de emblematikusabb állatnak bizonyult... (forrás)
Ezzel a módszer ugyanakkor szintén nem problémamentes: nem minden termék és szolgáltatás esetén van lényeges különbség az egyes országok árai között. Gondoljunk például arra, hogy mondjuk egy repülőjegy vagy egy globálisan forgalmazott műszaki cikk esetében a "nyugati fodrász" előnyben lesz: jövedelme jóval kisebb részét fordítja ezek megvételére (vagy jóval többet vehet belőlük), mint egy magyar, ami természetesen már önmagában is tovább pörgetheti a "nyugati" ország (nevezzük most Ausztriának) gazdaságát. Természetesen mindez a sima fogyasztásra, de a "pénzt hozó" eszközökre is vonatkozik: az osztrák fodrász jóval több részvényt, korszerű műszaki berendezést vehet (melyek persze tovább növelhetik jövedelmét), mint magyar kollégája. (Ugye, ha a "szegényebb" magyarok kevesebb repjegyet, korszerű energiatakarékos kütyüt vesznek, úgy a hazai árszínvonal is inkább kisebb lesz a vásárlóerőparitásos módszernél a fogyasztási kosarak eltérése miatt...)
Magyarország és Ausztria között például a vásárlóerőparitáson mért GDP különbség nagyjából kétszeres, ugyanakkor nominálisan (piaci áron) csaknem négyszeres (!), ami nem árt, ha elgondolkoztat minket bármilyen kelet-nyugat összehasonlítás helyességéről, illetve az uniós területfejlesztési mechanizmus működésének helyességéről. (Mivel a bázis az inkább a nyugati GDP szinthez közeli EU átlag, nincs nagy különbség Ausztria vásárlóerőparitáson és "piaci áron" mért GDP-je között.)
A vásárlóerőparitáson számolt GDP tehát ápol és eltakar, aminek különösen az uniós támogatási rendszerben lehet szomorú következménye.
Ugyanis a regionális és kohéziós pénzeszközök akkor kezdenek el "kivezetődni", ha a vásárlóerőparitáson mért GDP értékek elérik az EU átlag 75 illetve 90%-át. Csakhogy a vásáróerőparitásos számítási módszer miatt ez korántsem ugyanazt a fejlettséget és gazdasági erőt takarja az egyes országok esetében, Ausztria és Magyarország viszonylatában pl. most épp csaknem kétszeres különbséget. Persze a valós gazdasági fejlettséget, gazdasági erőt, illetve ezek országon belüli különbségét nehéz ezekből a mutatókból pontosan leszűrni, többek között azért, mert a már említett szolgáltatások egy részénél az előállított érték nem jelent valós fejlettségi különbséget. A fodrász illetve egy kocsmáros például nagyjából ugyanazokkal az eszközökkel és módszerekkel dolgozik mind Ausztriában mind Magyarországon, persze nyugatabbra több pénze lesz a hajvágónak vagy a pultosnak, ami természetesen visszafolyhat a gazdaság más szektoraiba. Ugyanakkor jópár olyan szolgáltatástípus van, ahol a látszólag hasonló jellegű munkavégzés ellenére is óriási tőke- és tudásbeli (illetve színvonalbeli) különbség lehet a két ország cégei között. Ilyen például a pénzügyi szektor, vagy a személyszállítás, de gondoljunk csak arra, hogy mekkora technológiai, jövedelmezőségi különbség van egy holland és egy magyar tulajdonú élelmiszerlánc között, holott nagyjából hasonló árakon, hasonló termékeket kínálnak az érintett országokban. Tehát a valós gazdasági fejlettségbeli különbség valahol a vásárlóerőparitásos és a nominál GDP-ben mérhető különbség között lehet
Az uniós támogatások szempontjából, ez azért rossz hír, mert eszerint KIZÁRÓLAG az uniós regionális és kohéziós fejlesztési eszközökkel nem megvalósítható az új tagállamok valós gazdasági felzárkózása. Persze az egyes régiók felzárkózásával az EU-s átlag is kúszhat felfelé, tehát csökken a "szakadék", de ez a rendszer egyértelműen a kevés fejletlen régióval rendelkező gazdagabb országoknak kedvez - mint amilyen Ausztria. Alapvetően erre is lett kitalálva: magasan fejlett országok EGYES rosszabb helyzetű régióinak felzárkóztatására, kevésbé pedig teljes országok "felemelésére".
Azt hiszem így már jobban érthető, miért is próbálja például a magyar kormány (illetve más politikai csoportosulások) minden erre alkalmas és alkalmatlan eszközzel szűkíteni a bérszakadékot...
Egy főre jutó GDP (vásárlóerőparitásos módszerrel számolva, euróban) a közép-európai régiókban 2015-ben - a különbségek némileg kisimultak, de a nagyobb fejlettségi tömbök között nem tűntek el (Adatforrás: EUROSTAT)
Hogy jobban érzékelhessük, miről is van szó, érdemes egy kicsit tágabb regionális összehasonlítást végezni a fenti térképek összehasonlításával. Az első az egyes régiók egy főre jutó nominális GDP-jét ábrázolja Euróban, a második ugyanezt vásárlóerőparitáson mérve. Mi tűnhet fel?
- Vásárlóerőparitáson mérve jóval kisebbek a keleti és a nyugati országok régiójai közötti különbségek: míg Ausztria esetében a vásárlóerőparitásos értékek jellemzően valamivel kisebbek mint a nominális értékek. Az összes többi ábrázolt ország esetében komolyan megdobta a GDP-t a vásárlóerőparitásos módszer a nominálishoz képest. (Persze ez nem tükrözi a valódi gazdasági erőviszonyokat. Különösen feltűnő lehet, hogy a Pozsonyi régió és Prága értéke vásárlóerőparitáson számolva nagyobb, mint Bécs értéke, a Bukarest-Ilfov régióé pedig erősen megközelíti azt az alacsonyabb árszínvonal miatt.)
A román főváros bárhogy is nézzük, elég szép növekedést könyvelhetett el - (forrás)
- Országon belül a hasonló árszínvonal miatt mindkét módszerrel hasonló mértékű belső különbségeket figyelhetünk meg.
- Az egyes országok határain az eltérő árszínvonal miatt a vásárlóerőparitásos módszernél furcsa ugrások tapasztalhatóak. Különösen két helyen nagyon feltűnő ez: a magyar-román viszonylatban hiába hasonló értékű a határ két oldalán a nominális GDP/fő érték, az olcsóbb Románia nyugati régiói vásárlóerőparitáson számolva fejlettebbeknek tűnnek magyar régióknál. (Részben innen is eredeztethetőek a "Románia lehagyott minket" típusú hírek.) Szintén érdekes Nyugat-Szovákia és Nyugat-Dunántúl összehasonlítása. A nominális GDP a szlovák régióban valamivel magasabb, viszont Magyarország "olcsósága" miatt vásárlóerőparitáson már fordított a helyzet.
- Feltűnő lehet, hogy mennyivel magasabbak a GDP értékek Csehország, Szlovákia és Románia központi régiójában, mint Közép-Magyarországon, illetve Lengyelország központi régiójában. Ennek elsősorban adminisztratív oka van: Magyarországon és Lengyelországban a legnagyobb és a népesség legnagyobb részét tömörítő a központi régió, nemcsak a fővárost és szűkebb körzetét, de széles vidékies területeket is magában foglal. (Ez mondjuk az uniós pénzek elosztási mechanizmusát figyelembe véve igen nagy baklövés...) Említett szomszédainknál a népesség 11-12%-a él a központi régiókban, nálunk közel 30, Lengyelországban 14.
- A nominális GDP/fő értékeket tanulmányozva három markáns zónát különíthetünk el a vizsgált területen: a kiemelkedően gazdag Ausztria mellett van egy viszonylag széles "közepesen fejlett" zóna, mely Szlovénián, Csehországon Szlovákián kívül magában foglalja Magyarország északnyugati és központi részét is, valamint Lengyelország nagyobb részét. Ettől keletre, délkeletre ismét egy markáns fejlettségi töréssel találkozhatunk: négy magyar régió és a Bukarest-Ilfov régión kívüli Románia jóval kisebb egy főre jutó össztermékkel rendelkezik.
- Szintén feltűnő lehet Ausztria "háromosztatúsága": Nyugat-Ausztria (és Bécs) magasabb GDP/fő értékekkel rendelkezik, mint Kelet-Ausztria (Alsó-Ausztria, Stájerország, Karintia), Burgenland pedig még mindig külön kategóriát képez az országon belül. Ausztria keleti részének "gyengesége" több okra vezethető vissza: egyes részeken még mindig érződik az egykori szovjet megszállás halovány árnyéka: ezekre a területekre alig jutott a Marshall-segélyből, így a gazdasági csodába is csak késve kapcsolódhattak be. Másrészt Stájerország és Karintia természetföldrajzi okokból némileg nehezebben tud kapcsolódni Európa legfejlettebb térségeihez. Harmadrészt az osztrák nehézipar és bányászat strukturális válsága elsősorban a keleti területeket érintette.
- Az országon belüli területi különbségek különösen egy esetben igen szembetűnőek: Magyarországnál. A térség egyetlen országánál sem tapasztalható akkora fejlettségi lépcső országon belül, mint nálunk az ország északnyugati és középső része, valamint a többi országrész között. (Egy román és 3-4 lengyel régiónál láthatunk hasonló különbségeket, de ezek az említett országok viszonylag kis részét teszik ki, tehát nem annyira feltűnő, s kiterjedt jelenségről van szó.) Különösen aggasztó, hogy a korábban igen gyenge gazdasági teljesítményt nyújtó közép- és kelet-szlovákiai régiók is jóval markánsabb teljesítményre képesek, mint az érintett négy magyar régió, sőt, a nyugat-romániai régiók is beérték vagy lehagyták őket. Mindez bizonyos történelmi tényezők hatásán kívül igen komoly (több évtizedes) gondokra, hiányosságokra utal mind az ország gazdaságának menedzselésében, illetve a területfejlesztés cél- és eszközrendszerében, mind a helyi fejlődési képességekben és a problémák helyi menedzselésében...
Ha az egyes régiók elmúlt évekbeli fejlődési ütemét vizsgáljuk, igen érdekes dolgokra lehetünk figyelmesek. Az alábbi térképeken a 2004-2015 közötti fejlődési ütem látszik, a 2004-es nominális GDP értéket 100%-nak véve. (A 92%-os növekedés tehát azt jelenti, hogy az adott régió 2015-ös értéke 192%-a a 2004-esnek - másképp megfogalmazva 92 százalékponttal nőtt az érték.)
A GDP /fő értékének növekedési üteme 2004-2015 között, a piaci áron, euróban számolt értéket alapul véve (a 2004-es érték=100% - azaz lényegében százalékpontos növekedésről van szó) - Adatforrás: EUROSTAT
- Nagyon jól látható, hogy a vizsgált országok régiói országonként nagyjából hasonló ütemben fejlődtek - ez az ütem ugyanakkor nagy különbséget mutat az egyes országok viszonylatában. Ebből arra következtethetünk, hogy a gazdasági fejlődés szempontjából sokkal fontosabbak az országos adottságok, intézmények, döntések, mint a regionális politika, a regionális fejlesztések. (Persze ne feledjük, Ausztria kivételével alapvetően központosított igazgatású országokról van szó.) Tulajdonképpen a vizsgált időszakban a területfejlesztési politika annyit tudott elérni, hogy az egyes országon belüli gazdasági fejlettségi különbségeket konzerválta. Ennek oka lehet, hogy a történelmileg kialakult gazdasági adottságbeli különbségeket jelen gazdasági rendszerben nehezen lehet meghaladni, másrészt az is, hogy a regionális politika hatása elhanyagolható (ami következhet az előbbiből).
A GDP /fő értékének növekedési üteme 2004-2015 között, a vásárlóerőparitásos módszerrel számolva euróban számolt értéket alapul véve (a 2004-es érték=100% azaz lényegében százalékpontos növekedésről van szó) - Adatforrás: EUROSTAT
- Nagyon feltűnő a magyar régiók (és így az ország) alacsonyabb fejlődési üteme 2004-2015 között. Haloványan felzárkózásra utaló jeleket egyedül a nyugat-dunántúli régió volt képes produkálni, de ez is csak arra volt elég, hogy ne hagyják le látványosan a gyorsabban fejlődő szlovák régiók. Amennyiben a vásárlóerőparitásoso módszert alkalmazzuk jóval kisebb a különbség, nagyjából a csehek növekedési ütemét hozzuk (persze ők magasabb bázisról indultak). Sokszor találkozhatunk azzal az állásponttal, hogy a válság vagy 2010 után már sokkal jobb a helyzet. Nézzük meg, mi is az igazság:
A GDP /fő értékének növekedési üteme 2010-2015 között, a piaci áron, euróban számolt értéket alapul véve (a 2010-es érték=100% azaz lényegében százalékpontos növekedésről /csökkenésről van szó) - Adatforrás: EUROSTAT
A kép valóban kedvezőbb, ha 2010 és 2015 közötti időszakot vizsgáljuk: az ország és a magyar régiók fejlődési üteme régiós összehasonlításban kifejezetten jónak mondható, ugyanakkor nem árt ha óvatosan kezeljük a vizsgált időszakot - a bázisévben a legtöbb érintett országban még tartott a válság, a beruházások erősen visszaestek (erről tanúskodik a fővárosi területek igen alacsony fejlődési üteme), tehát egy hanyatló/stagnáló periódusból indulunk - azaz a 2010-15-ös idősor valójában 1-2 év felpörgő (a környező régióknál épp gyorsabb vagy előbb bekövetkező) növekedését tartalmazza - amit a lenti két, néhány kiválasztott régió fejlődési pályáját tartalmazó ábra is alátámaszt. Részben ez is az oka a magyar régiók nagyon eltérő fejlődési ütemének - néhány nagyberuházás (pl. Audi, Mercedes) már komolyabban meglódította egyes régiók értéktermelését. A megalapozottabb összehasonlításhoz mindenesetre még szükség lenne újabb adatokra.
A fővárosi régiók piaci áron számolt GDP/fő értékeinek növekedése (2004-es érték=100%). Jól látható a válság elhúzódó hatása - Adatforrás: EUROSTAT
Egyes nem fővárosi régiók piaci áron számolt GDP/fő értékeinek növekedése (2004-es érték=100%). Itt is jól látható a válság elhúzódó hatása - Adatforrás: EUROSTAT
A fenti ábrákat tanulmányozva egyben jól követhető, hogy a 2004-2008-as időszakban már komoly "növekedési hátralékot" halmoztak fel a magyar régiók, de a szerény növekmény is csaknem semmivé vált a gazdasági válság nyomán, hogy további stagnálást és kisebb visszaesést követően csak 2013-től induljon el egy nagyobb mérvű, régiós vetélytársainknál valamivel nagyobb mérvő fejlődés. (Látható, hogy például Csehországban a stagnáló periódus még tovább tartott, ezért is rendelkeznek a cseh régiók igen rossz növekedéei adatokkal a 201-15-ös periódusra.) Az is feltűnő, hogy nyugat-Dunántúl jobb értékei kizárólag a 2013-15-ös komolyabb gazdasági fellendülésnek köszönhetőek. (Ne feledjük, ez az ország kevés olyan területének egyike, ahol viszonylag fejlettebb ellátási láncok megtelepedésére van példa...)
Írássorozatunk további részeiben kísérletet teszünk arra, hogy jobban megértsük, hogyan is jutottunk el odáig, hogy egyes magyar régiók képtelenek kitörni az unió szegényházából (sőt, mintha csak lejjebb kerültek volna) illetve, hogy mi okozza az országon belüli, szomszédainkál csaknem példa nélküli fejlettségi lépcsőt.
Vajon valóban a gyakran hangoztatott történelmi okok állnak a magyar fejlettségi lépcső hátterében? Vagy esetleg az 1990 utáni időszakban rontottunk valamit el nagyon? Netán túlzottan (vagy szomszádainknál jobban) bíztunk az uniós "pénzeső" mindent megoldó hatásában, és ezért elhanyagoltuk a regionális adottságokkal valós gazdasági problémákkal való őszinte és alapos szembenézést? Nehéz és nehezen megválaszolható kérdések, a válaszokat gyakran inkább csak sejthetjük, mint tudhatjuk.
A minél teljesebb véleményalkotás érdekében először viszont megvizsgálunk egy olyan régiót, mely keletről indult (hiszen Magyarország része volt), de mégis a vasfüggöny nyugati oldalán kötött ki így nyugati közegben tudott fejlődni, és ma némileg köztes helyzetben található mind földrajzilag, mind gazdaságilag, amellett, hogy rengeteg speciális terület- és vidékfejlesztési problémát is felmutat. Hamarosan Burgenlanddal ismerkedünk meg
Köszönöm Szilágyi Dánielnek, hogy rendelkezésemre bocsátotta az alaptérképet.
Felhasznált források:
EUROSTAT
http://kamaraonline.hu/cikk/egy-fore-eso-gdp-es-fogyasztas-harmatgyengek-a-magyar-mutatok
https://444.hu/2015/12/14/a-ksh-bemutatja-a-vilag-legatverosebb-grafikonja