A magyar közélet, sajtó egyik leggyakoribb témája a (be- és) kivándorlás, így hát mi sem lehetünk kivételek. Mai írásunkban a magyar kivándorlók egyik fő célországát, Németországot vesszük górcső alá, ahol a külföldi állampolgárok száma 2016-ban először lépte át a 10 milliós határt. Hány magyar él Németországban és mikor kerültek oda? Különbözött-e ez a folyamat más új EU tagállamok állampolgárainak beáramlásától? Továbbra is gyorsuló ütemben áramlanak a magyarok Németországba vagy már lassulóban a folyamat? Egyáltalán hol élnek Németországban magyarok? A napfényes Bajorországban, esetleg történelmi okokból az egykori NDK területén? Milyen sajátosságaik vannak más külföldiekhez képest?
A 10.000 magyart tömörítő München a legnagyobb németországi "magyar város" - (forrás)
Először nézzük a puszta számokat 2001-ben nagyjából 56 ezer (német állampolgársággal nem rendelkező) magyar állampolgár élt Németországban, ezzel a 26. helyen álltak a magyarok a külföldiek létszámsorrendjében, 15 évvel később, 2016. december 31-én már több mint 192 ezren, ami már a 11. helyet biztosította, ami elég tetemes növekmény. A német statisztika egyébként csak az idegen állampolgárságúakat tartja nyilván, az igen szigorú lakcímbejelentési rendszernek köszönhetően elég nagy pontossággal, a származásra vonatkozóan viszont csak becslések vannak. (A hosszú ideje - 50-60 éve - honos külföldi csoportok esetében jellemzően kétszeres szorzót alkalmaznak, az újabb bevándorlók illetve az uniós országok esetében jóval kisebb lehet a különbség.)
A kék oszlopok a Németországban élő magyar állampolgárok számát mutatják, a narancs színű vonal pedig az éves változást - Adatforrás: Statistisches Bundesamt (https://www-genesis.destatis.
A német bevándorláspolitika múltját korábbi Berlinről szóló írásunkban már részleteztük, nézzük meg, hogyan is illeszkedtek ebbe a magyarok. Tanulni vágyó fiatalok, mesterinasok már a középkorban és az újkorban is viszonylag nagy számban keresték fel (esősorban Dél-)Németországot, és egy részük már akkor is maradt, de legfeljebb néhány ezres létszámuk elveszett a német tengerben. Mindez csak a második világháború után változott meg számottevően: a Magyarországról kitelepített német nemzetiségűek ugyan hamar állampolgárságot kaptak, de hamarosan követte őket egy tízezres nagyságrendű politikai emigránscsoport is, akik jellemzően a nagyvárosokat (főként Münchent, Frankfurtot) és környéküket célozták. Az 1956-os menekültek közül mintegy 25.000 választotta új hazájául a Német Szövetségi Köztársaságot, igaz többségük egy idő után már német állampolgárságot szerzett. A jelenlegi helyzet szempontjából relevánsabb ugyanakkor a két Németországot a 60-as évek végétől, 70-es évek elejétől munkavállalási céllal felkereső magyarok számának alakulása. Az első nagyobb hullám az NDK-t érintette: a "demokratikus munkásállam" az 1961-ig erősen elszivárgó népessége miatt előálló munkaerőhiányt az NSZK-hoz hasonlóan államközi szerződésekkel igyekezte orvosolni, azaz vendégmunkásokat fogadott a többi szocialista országból, köztük Magyarországról. Bár a magyarok zöme hazatért pár éves munkavállalást követően, főként a vegyes házasságok miatt mintegy 15.000-en maradtak. Érdekes módon hasonló tendencia kezdett kibontakozni nyugaton is: bár államközi egyezményről szó sem volt, tömeges Németországba kivándorlásról, ottani munkavégzésről pedig szó sem lehetett, mégis egyre több állampolgár tűnhetett fel az NSZK-ban is. Egy részük "disszidens", más részük német származású magyar volt, aki valamilyen jogcímen (pl. családegyesítés) kiutazási engedélyt kapott, de korlátozott számban lehetséges volt mezőgazdasági idénymunkára vagy egyéb szakmunkákra (pl. az építőiparban) is kijutni, kezdetben természetesen szigorúan a család többi része nélkül. A folyamat természetesen csak a 80-as évek második felében vett nagyobb lendületet, innentől kezdve (hivatalosan) szinte folyamatosan mintegy 30.000 ember tartózkodott alapvetően munkavégzési céllal Németországban egészen a 2010-es évek kezdetéig.
A kivándoroltak, illetve a tartósan kint munkát vállalók egy része természetesen idővel állampolgárságot szerzett, az újonnan érkezőkkel pedig a létszám mintegy 50-60 ezer fő közöttire állt be, csaknem a német munkaerőpiac 2011. május 1-jén történt teljes megnyitásáig. Természetesen már a részleges nyitás - azaz Magyarország 2004-es EU csatlakozása - óta nőtt a kint élők száma, az igazán robbanásszerű növekedésre 2011-től került sor.
A németországi magyar és az összes külföldi állampolgár számának alakulása (1998=100%) - Adatforrás: Statistisches Bundesamt (https://www-genesis.destatis.
A magyar állampolgárok számának növekedését jól mutatja a fenti ábra: kezdetben a többi külföldi csoport átlagára jellemzően változott számuk, az EU csatlakozást követően már erőteljesebben nőtt, a munkaerőpiaci nyitást követően pedig sokkal erőteljesebb növekedést könyvelhettek el, mint a Németországban élő külföldiek.
A Németországban élő magyar állampolgárok és az összes külföldi állampolgárok számának éves növekedési üteme - Adatforrás: Statistisches Bundesamt (https://www-genesis.destatis.
Mindez az egyes évekre lebontva is jól látszik: 2004 óta a magyarok számának növekedése egészen a 2015-ös migrációs krízisig sokkal jelentősebb volt, mint úgy általában a németországi külföldieké. A fenti ábrákból ugyanakkor még egy fontos dolog látható: a kivándorlás üteme lassulni látszik: a 2013-as csúcsévet követően már csökkent a németországi magyarok számának bővülési üteme - bár még mindig igen jelentős, évi 10 ezer főt meghaladó a növekedés. Mindez két dologra utalhat:
- Valamivel csökkenhetett a kivándorlási kedv. (Vagy fogynak a németül beszélő, kivándorlásra képes és vállalkozó magyarok.)
- Valamivel nagyobb arányú visszavándorlásról is szó lehet. (Pl. vannak akik csak magyarországi egzisztenciájuk megteremtésére szerették volna összegyűjteni a pénzt 2-4 év alatt. 2011 után már van akinek sikerült.)
A 2013-as csúcspont arra is utalhat, hogy talán nem annyira erős a kivándorlás mögötti "közvetlen" pártpolitikai motiváció, mint azt jópáran (pl. a német sajtó egy része) látni szeretnék, inkább tudatos életstratégia illetve a hazai viszonyokkal való általános (és mély) elégedetlenség játszik nagyobb szerepet, mint a konkrét politikai meggyőződés. (Nem a választási évben vagy azt követően volt a csúcs.)
De mennyire volt kirívó a magyarok Németországba költözése a hasonló cipőben járó egyéb közép- és kelet-európai népekkel összehasonlításban? Röviden összefoglalva: egyáltalán nem. A Németországban élő magyarok száma nagyjából közepes ütemben változott, jópár nemzet (bolgár, román, lett, litván, szlovák) németországi közössége gyorsabban növekedett. Az is jól látszik, hogy a magyarok "későn ébredőek" voltak: szinte utolsóként kezdett jelentősen nőni a számuk 2010 körül. A megfelelő összehasonlításhoz nem árt tudni, hogy Németország Bulgária és Románia lakói számára csak 2014-ben nyitotta meg munkaerőpiacát (de ez az ábra szerint nem nagyon zavarta őket), a horvátok nagyjából tizede (!) pedig már a 90-es évek végén is Németországban élt, úgyhogy túl nagy növekedésre már nem volt lehetőség. Szintén érdekes kérdés, hogy például a Németországban élő román és szlovák állampolgárok közül hányan lehetnek magyarok - erre vonatkozóan azonban nincs adatunk.
A kelet-közép-európai nemezetek németországi diaszpóráinak növekedési üteme (1998=100%) - Adatforrás: Statistisches Bundesamt (https://www-genesis.destatis.
A csaknem négyszeres létszámnövekedés a németországi magyarok egyéb jellemzőire is hatással volt: 1998 és 2016 között "megfiatalodott" a közösség, a gyerekeknek nemcsak a száma, de az aránya is nőtt, ami arra utal, hogy nemcsak fiatal munkavállalók, de teljes családok is kiköltöznek. Mindez ellentétes a Németországi külföldiek körében a vizsgált időszakban tapasztalható öregedési folyamattal. (Ennek egyik fő oka, hogy a kint születő gyerekek könnyen kapnak német állampolgárságot, így kevéssé jelentős a gyermekek utánpótlása. A másik ok, hogy a magyarországi közhiedelemmel ellentétben a Németországban élő külföldiek zöme európai származású és ugyanúgy az elöregedés jellemző rájuk, mint a többségi német társadalomra.)
A Németországban élő magyar állampolgárok és az összes külföldi állampolgár korszerkezete - Adatforrás: Statistisches Bundesamt (https://www-genesis.destatis.
De hol is élnek a németországi magyarok? Az ázsiai és dél-európai bevándorlókhoz hasonlóan inkább nagyvárosokban és környékükön, vagy inkább keleten, mint a vietnámiak, esetleg mindenhol, mint a lengyelek? Korántsem.
A németországi magyarok földrajzi elhelyezkedését szemléltető térképek elkészítése sajnos nem ment "kompromisszummentesen":
- Egyrészt a kinti magyarok számának nagyon dinamikus növekedése miatt nehéz volt úgy "beskálázni" a térképeket, hogy összehasonlíthatóak legyenek a 2000-es és a 2015/2016-os adatok. Ezért vannak "extra" adatkategóriák a későbbi térképeken. (A lakosságon belüli arányt mutató térképeken azért vannak 2015-ös adatok, mert a - külföldiekre vonatkozó nyilvántartással ellentétben - az összlakosságra csak 2015. december 31-i adatok állnak rendelkezésre.)
- Korlátozott térképezési lehetőségeim miatt csak a 2016-os közigazgatási határokra vonatkozó körzeti térképpel tudtam dolgozni. Azonban 2000-hez képest Aachen, Kassel környékén, valamint a volt keleti tartományokban komoly közigazgatási változások voltak. Mivel ez a legtöbb esetben körzetek egyesítését/kettéosztását takarta, viszonylag jól becsülhetővé vált a mai közigazgatási egységekre vonatkoztatottan a magyarok 2000-es száma és aránya, ezért ezeken a térképeken a mai közigazgatási keretek között ábrázoltam a becsült értékeket. Ugyanakkor a 2000 és 2016 közötti változást mutató viszonyszámokat már nem volt lehetséges "megbecsülni", így az ezeket ábrázoló térképeken "üresen" hagytam az érintett körzeteket.
- Gondot okozott a Saar-vidék adatainak ábrázolása a körzeteket ábrázoló térképen. Itt ugyanis nem körzeti (Kreis) idegenrendészeti hivatalok működnek, hanem a saarlouisi látja el mind a 6 hivatal feladatát - a magyarok tehát mind itt jelennek meg. A Saar-vidéki adatok tehát nem körzetiek, az abszolút számokat ábrázoló mutatók esetében a saarlouisi adatot 6-tal osztottam, a százalékos értéknél pedig a tartományi átlagot ábrázoltam mind a 6 körzetben.
A magyar állampolgárok száma a németországi körzetekben (Kreis) 2000. december 31-én (A keleti körzetek zömében becsült érték, lásd a keretes írást)
Az ezredfordulón a mintegy 55 ezres németországi magyarság többnyire dél-németországi nagyvárosokban és agglomerációikban tömörült, különösen Münchenben, Stuttgartban, Frankfurt am Mainban és környékükön. Ezen kívül Berlinben. Hamburgban és a Rajna-Ruhr vidéken illetve az egykori NDK nagyobb városaiban beszélhettünk nagyobb magyar közösségekről.
A magyar állampolgárok aránya az összlakossághoz viszonyítva a németországi körzetekben (Kreis) 2000. december 31-én (A keleti körzetek zömében becsült érték, lásd a keretes írást)
Amennyiben a magyarok lakosságon belüli arányát vizsgáljuk, két dolog szembeötlő: egyrészt 2000-ben még igen kicsi volt az arányuk (legfeljebb 0,44%, Ludwigshafenben), másrészt kicsit árnyalja a nagyvárosokba koncentráltságot: viszonylag széleskörű dél- és délkelet-németországi jelenlétüknek köszönhetően a viszonylag kisebb lélekszámú vidéki körzetekben is "aránylag" magasabb értékek jöttek ki. Ez részben a németországi magyarok foglalkoztatásának jellegére is utal: egyrészt megtalálhatóak a nagyvárosokban (hivatalos kiküldöttként illetve bizonyos magas képzettséget igénylő szakmákban valamint az építőiparban), illetve kisvárosiasabb közegben is (építőipar, idegenforgalom, mezőgazdasági kisegítőmunkák).
A magyar állampolgárok száma a németországi körzetekben (Kreis) 2016. december 31-én
Hogyan változott meg mindez 2016-ra? A legnagyobb, ma már 10 ezres magyar kolónia továbbra is Münchenben van, de igencsak megerősödött a München-Stuttgart tengely ezen belül pedig különösen a bajor és Baden-württembergi nagyvárosok tágabb körzetében lévő területek magyar lakossága. Bár jellemzően szinte egész Németországban megnőtt a magyarok száma, ez legnagyobbrészt a délnémet térségek elővárosi, és vidéki területein volt kimagasló, néhány, a német húsipar (és a külföldiek kizsákmányolása) fellegvárának számító északnémet körzettel (Emsland és Cloppenburg) egyetemben.
A német élelmiszerfeldolgozás fellegvárában (Cloppenburgban) csúcsrajáratott a keleti munkások alkalmazása - (forrás)
Kisebb mértékben nőttek a kelet-német nagyvárosok (főként Berlin) magyar kolóniái, míg általában Észak- és Nyugat-Németországba kevesebb magyar áramlott. Ha a növekedés ütemét nézzük, már jóval kiegyenlítettebb a kép, itt Dél-Németország vidéki térségei mellett egyes északnyugat-német körzetek is erősen képviseltetik magukat, elsősorban a kisebb 2000-es bázisértékeik miatt.
A magyar diaszpóra növekedése a németországi körzetekben 2000-2016 között (a szürkével jelzett területeken a közigazgatási változások miatt nem végezhető el az összehasonlítás)
A magyar diaszpóra növekedési üteme a németországi körzetekben 2000-2016 között (a szürkével jelzett területeken a közigazgatási változások miatt nem végezhető el az összehasonlítás)
Ha a magyar állampolgárok körzetenkénti részarányát vizsgáljuk, hasonló kép bontakozik ki előttünk. Egyrészt 2000-hez képest ezen a téren is jelentős növekményről beszélhetünk szinte az egész országban, ugyanakkor a magyarok a legnagyobb részarányt továbbra is Münchenben és tágabb környékén valamint Svábföld vidéki térségeiben érik el. Németország többi részében megfigyelhető, hogy a magyarok aránya jellemzően a nagyvárosok körüli agglomerációs térségekben nagyobb.
A magyar állampolgárok aránya az összlakossághoz viszonyítva a németországi körzetekben (Kreis) 2015. december 31-én
De mennyire egyedi a magyarok elhelyezkedése más külföldiekével összevetve? Ehhez vizsgáljuk meg, hogy mekkora a magyarok aránya az adott körzetek külföldi lakosságán belül. Azt láthatjuk, hogy a legnagyobb arányban a Magyarországhoz legközelebbi bajorországi vidéki körzetekben képviseltetik magukat. Szintén feltűnő, hogy viszonylag magas az arányuk a délkeleti körzetek külföldi lakosságán belül, illetve jellemzően kisebb részt tesznek ki a nagyobb városok külföldi népességéből. Mindez a következőkkel magyarázható:
- A német nagyvárosokban felülreprezentáltak a közel-keleti bevándorlók. Ahogy azt Frankfurt példáján már láthattuk, Németországban ugyan nem jellemző az egyes bevándorlócsoportok nagymértékű szegregációja (tehát nem nagyon vannak szijjártói értelemben vett "NoGo" zónák), de a nagyvárosok egyes negyedei a kevésbé vagyonos, nem európai bevándorlók számára megtelepedést lehetővé tevő zsilipként működnek, ahol a már ott élő sorstársaik segítségével könnyebben boldogulnak - hogy aztán amint lehet, máshová költözzenek. A jelenségre csak ráerősített, hogy a 2015-ös válság milliós bevándorlótömegét nagyrészt a legnagyobb városokban ( különösen Münchenben, Berlinben, Hamburgban) helyezték el (München lakossága közel 100.000 fővel nőtt egy év alatt!); így az érintett településeken természetesen csökkent a többi bevándorló aránya.
- Berlin kivételével a keleti tartományokban felülreprezentáltak a volt keleti blokk állampolgárai, a nagy létszámú törökök illetve a nyugat-európaiak pedig viszonylag kisebb számban vannak jelen, így ezekben a körzetekben a magyarok aránya is nagyobb lehet.
- Uniós tagállam polgáraiként a magyarok sokkal könnyebben tudnak előre, kiköltözésük előtt munkát keresni és találni. Igy egyrészt kevéssé vannak rászorulva a nagyvárosok nyújtotta kapcsolati hálóra, másrészt sokkal könnyebben irányíthatóak az elöregedés és a belső elvándorlás miatt szintén munkaerőhiánnyal küzdő vidéki térségekbe. A magyar viszonyokkal összehasonlítva még itt is versenyképes bért kaphatnak, míg a megélhetési költségeik alacsonyabbak lehetnek. Jelentős mértékben ezzel magyarázható a magyarok számának nagy növekedése München környékén: a túlzsúfolt bajor metropolisz kezd nagyon drága lenni. Szintén szerepet játszhat a magyarok foglalkozási megoszlása: az orvosoknak, ápolóknak, idegenforgalomban és a vendéglátásban dolgozóknak a nagyvárosokon kívül is teremhet babér, igaz a németországi magyarok erőteljes létszámnövekedésével az inkább nagyvárosi környezetben munkát találók száma is igen jelentősen nőtt, ami a nyugat és észak-német nagyvárosok magyar kolóniáinak bővülésén is tetten érhető.
A magyar állampolgárok aránya a németországi körzetek teljes külföldi népességéhez viszonyítva 2016. december 31-én
Végezetül lazításként nézzük meg, hogy a németországi magyarok területi eloszlását mennyire tükrözi vissza a Pangea blog németországi olvasóinak "elhelyezkedése":
Azt mondhatjuk, hogy nagy vonalakban elég jól tükrözi, bár a nagyvárosok illetve a Rajna-Ruhr-vidék talán kissé felülreprezentált. Ennek valószínűleg elég prózai oka van: olvasóink jelentős része céges számítógépről/laptopról esetleg telefonról látogat az oldalra, melyek (illetve IP címük) a cégközpontban, nem pedig lakóhelyükön vannak regisztrálva. (Egy bizonyos texasi kisváros felülreprezentáltsága a Pangeán például az én céges gépemnek köszönhető...) Ezen kívül elég jó esély van arra, hogy a "németországi" olvasóink egy része egy budapesti, győri, kecskeméti, hatvani, irodában lévő "német" gépen keresztül olvas minket valamilyen német cég alkalmazottjaként. Egy szempontból viszont megfelelő állapotot tükröz a fenti ábra: mivel első német nyelvű cikkünk csak decemberben fog napvilágot látni, ezért abban biztosak lehetünk, hogy az ábrázolt olvasók valóban magyarok (esetleg magyarul kiválóan beszélő németek).
Összefoglalva a németországi magyarok létszáma már a 200.000 főt közelíti, az elmúlt 10 évben pedig nagyjából 140.000 fővel nőtt, a növekedés túlnyomó része a német munkaerőpiac 2011-es megnyitását követően következett be. Ugyanakkor egyelőre úgy tűnik, hogy túl vagyunk a kivándorlási csúcson: a 2013-as rekordévet követően mérséklődött a bővülés nagysága, bár még 2016-ban 14.000 magyarral nőtt a németországi diaszpóra nagysága. Más kelet-közép-európai államokkal összehasonlítva a bővülés üteme közepesnek mondható, a magyarok ráadásul "késve ébredőknek" számítanak, az "invázió" meglehetősen későn indult, igaz akkor elég igen nagy lendülettel. A németországi magyar közösség továbbra is elsősorban dél-németországban (különösen a München-Stuttgart tengelyen koncentrálódik, de a létszám növekedésével némileg egyenletesebbé vált eloszlásuk. A magyar diaszpóra elhelyezkedésének sajátossága, hogy a keleti országrészben is jelentős számban képviseltetik magukat honfitársaink, és más külföldi csoportokhoz képet jelentős arányban képviseltetik magukat a vidéki térségekben is, melynek a foglalkozási megoszlásuk mellett az alacsonyabb bérigény és a megélhetési költségekre való nagyobb érzékenység is oka lehet. Mindenesetre egy 200.000 fős magyar közösség már elég nagy ahhoz, hogy további társadalmi és földrajzi vizsgálatok alanyai legyenek - talán ezzel az írással is sikerült bizonyítani, hogy szerény eszközökkel is elkezdhetők ezek a kutatások.
Felhasznált források:
- https://www-genesis.destatis.
de/genesis/online - https://de.wikipedia.org/wiki/Demografie_Deutschlands
- https://de.wikipedia.org/wiki/Ungarn_in_Deutschland
- http://www.buod.de/index.php/de/ungarn-in-deutschland/ubersicht
- http://www.pesterlloyd.net/html/1247auswanderung.html
- http://www.ungarndeutsche.de/de/cms/index.php?page=aussiedler-aus-ungarn-in-deutschland
- http://www.sueddeutsche.de/bayern/willkommenskultur-in-bayern-als-die-ungarn-hilfe-suchten-1.2649221
- https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A9metorsz%C3%A1gi_magyarok
