A marketing borzasztó fontos dolog, legyen szó bármiről. Így van ez a természetföldrajzzal és a vulkánokkal is. Kék láva címmel (és hozzá képekkel) rekordmennyiségű kattintást lehet elérni, sőt még egy rakás turistát is oda lehet csalogatni a szóban forgó indonéz vulkánra. Holott kék láváról szó sincs, legfeljebb egy kénbányáról. De a hely valódi extremitását a kék szín egy másik árnyalata jelenti.
Kék, de nem láva (Olivier Grunewald fényképei)
Éppen egy éve öntötte el az egész internetet Olivier Grunewald francia fényképész kék lávája, amit Jáva szigetének keleti felén fotózott a Kawah Ijen vulkán kráterjában. A fényképek különlegességét az adja, hogy a fényképész egyáltalán nem használt semmiféle effektet, vagy utómunkálatot ezeken a képeken. Ez a valóságban is ugyanígy néz ki. Már a szerző is szóvá tette, hogy a weboldalak jobbára csak a képeket vették át és látták el szenzációhajhász címekkel, a tudományos háttérrel ellenben nemigen terhelték az olvasókat. Holott az ördög ezúttal is a részletekben rejtőzik.
Lávának azt a megolvadt kőzetanyagot nevezzük, amely főként vulkánokban kerül a földfelszínre. Itt a földfelszínen van a hangsúly, ugyanis a felszín alatt ugyanezt az olvadt kőzetet magmának hívjuk. Ez a kőzetolvadék ásványi összetételétől és hőmérsékletétől függően a vörös és a sárga színtartomány valamely árnyalatában pompázik, de semmiféleképpen sem kékben, mint ezeken a fényképeken. A képen látható láva leginkább egy égvehagyott hatalmas gáztűzhelyre hasonlít. A borzalmas hasonlat hallatán bizonyára sokan csóválják a fejüket, pedig nem is járunk olyan messze a valóságtól.
Kawah Ijen a 20 kilométer átmérőjű Ijen kaldérában nőtt rétegvulkán, Jáva szigetének keleti részén található. Kráterének pereme 2386 méterrel emelkedik a tengerszint fölé. Meglehetősen aktív tűzhányó, a XX. századból hét kitörése ismert, a legutolsó 1999-ben volt. Nem túlzás azt állítani, hogy a Kawah Ijen Indonézia legveszélyesebb vulkánja, ugyanis a kráterében egy gyönyörű, türkizkék tó található. E tónak az adja a különlegességét, hogy víz helyett kénsav hullámzik benne. Mérések szerint nulla egész öt tizedes a pH-ja, azaz kissé savasabb a kólánál. Ha ruhát ejtünk bele azonnal szétmarja, hasonlóan az emberi szövetekhez. A tó legmélyebb pontja kétszáz méter, felszíne 2145 méteren fekszik. Egyetlen lefolyása van, a Banyupahit folyó, mely a nyugati oldalon csapolja meg a krátert. Felső szakaszán gyakorlatilag minden életet elpusztít a partjai mentén. Komolyabb vulkánkitörés esetén a 36 millió köbméter gőzölgő savat tároló "zagytározó" elképzelhetetlen pusztítást tudna véghezvinni a Banyupahit folyó mentén.
De még mindig nem tudjuk, mitől lángol kéken a kőzet ebben a kráterban. A Nápoly melletti Szolfatára kráter a névadója azoknak a kénes kigőzölgéseknek, melyek legtöbbször vulkáni utóműködést jeleznek. Ezek tulajdonképpen a fumarolák egy speciális fajtái, ahol jellemzően kénes gázok törnek a felszínre (van szén-dioxidos is, azt mofettának hívják). Itt is erről van szó, mint ahogy láttuk azt a tó összetételénél. A földkéregből nagy nyomással hatalmas mennyiségű magas hőmérsékletű (360-600 °C) különféle összetételű kéngáz tör elő. A levegővel érintkezve ez meggyullad és éjszakánként lidérces kék fénnyel vonja be a többnyire tiszta kénből felépülő kőzetet. Mivel a kén olvadáspontja mindössze 115 °C fok a lángoló kénes gázok megolvasztják a már kicspódott ként, amely a lejtő irányában lassan lecsurog. Itt aztán újból megszilárdul. Az olvadt kén maga nem kék színű, de a felette égő gázok erre az árnyalatra színezik. De csak éjszaka - nappal a kráter ugyanúgy néz ki, mint a többi tisztességes vulkán.
A Kawah Ijen kráter és a világ legnagyobb savas tava (forrás: wikipédia)
Egy dologtól eltekintve, ez pedig egy kénbánya. A nagy tisztaságban előforduló termésként kőkorszaki módszerekkel, azaz kézi fejtéssel bányásszák közel kőkorszaki fizetésért. A munkások többnyire gázmaszk nélkül ereszkednek le a kráterba két kosárral a vállukon és kézi szerszámokal fejtik, majd darabolják a ként, hogy minél több férjen a kosarakba. A telephelyen teljesítménybérezés alapján dolgoznak, egy átlagos munkás naponta 80-100 kg ként hoz fel több fordulóval. A terméskén kilója 6 amerikai cent, így átlagos keresetük 5-6 dollár. Jórészük áldásként tekint a kéken lángoló hegyoldalra, hiszen fényénél simán lehet éjszaka is dolgozni. Még gyerekeknek is.
Kénbányász (wikipédia)
A fényképészek természetesen csak gázmaszkban voltak hajlandóak leszállni a kénsav tó partján lángoló kénes gázok között gázmaszk nélkül dolgozó munkásokhoz, akikről dokumentumfilmet is forgattak. Néha olyan gázfelhőt fújt rájuk a szél, hogy a saját kezüket sem látták. Grunewaldnak egy fényképezőgépét tönkretette a sav, és odahaza kb. három hétbe telt, míg a bőrükből kiment a kénszag.
Savasabb mint a kóla (forrás: wikipédia)
A helybéliek azonban rájöttek, hogy a kén felhozatalánál sokkal jobban fizet, ha külföldi turistákat visznek le a világ legnagyobb savas tavának partjára. Főként azután, hogy a világot bejárták a kék ál-láva képei. A kráter peremére egy két órás túra vezet fel, onnan még háromnegyed óra a tópart. Amennyiben úgy döntünk, hogy meglátogatjuk ezt a türkizkék tavat, semmiképpen se felejtsük otthon a gázmaszkot, a kén-dioxid belélegzése nem tesz jót a szervezetünknek!
Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról: