Habár a téli szezon alatt talán nem sokak fejében fordul meg a kertészkedés, hisz már mindenki rég túl van a kerti munkálatok legjaván, és kezdetét vette a termőföld tavaszig tartó pihentetése. Így vannak ezzel az ország több tucat közösségi kertjének kertészei is, azonban megmerem kockáztatni, a legbuzgóbbak mégis már a jövő évi vetést tervezik. E bejegyzést a magyarországi közösségi kertek művelőinek ajánlom, s minden érdeklődőnek, aki meg szeretne ismerkedni az itthon még kissé szokatlan városi jelenség történetével. Akkor tehát lássuk is mik ezek a közösségi kertek, s milyen út vezette őket Magyarországig.

Közösségi kert a Magdolna utcában, VIII. kerület (forrás)

Mielőtt a közösségi kertek történetére térnék, röviden két dolgot szeretnék leszögezni. Az első az, hogy a közösségi kertek az Egyesült Államokban alakultak ki, s habár a hazai közösségi kertek létrehozását nagy valószínűséggel inkább a nyugat-európai közösségi kertek inspirálták, majd onnan importáltuk őket, nem nyugat-európai kezdeményezésről van szó, hanem tengeren túliról. Másodsorban pedig ki kell emelni, hogy ezek nem hagyományos kertek. A parcellák művelésén túl egy sajátos atmoszférával is rendelkeznek, valamint számos egyéb olyan tulajdonsággal, amelyek túlmutatnak a hagyományos kerteken és kertészkedésen. Ezekre a legjobb példa a közösségépítést célzó programok, amik ugye a közösségi kert nevében is szerepelnek, de a közösségi kertek hátterében gyakran bizonyos ideológiák is megjelennek, mint például a környezetbarát és egészséges életmód, vagy az aktív társadalmi élet (értsd: önszerveződés).

Most már, hogy ismerjük az alapvetéseket a közösségi kertekkel kapcsolatban, utazzunk is vissza időben, téren és óceánon átívelve a 19. századi Amerikába. Érkezésünk helyszíne Detroit, pontos dátum: 1894. Egy gazdasági válság kellős közepén járunk, érkezésünk előtt 1 évvel robbant ki az „1893-as gazdasági pánikként” elhíresült néhány évig elhúzódó gazdasági recesszió. A városban egekig szökött a munkanélküliség, amely legfőként a bevándorlókat, köztük is jellemzően a lengyeleket és íreket sújtotta. A válság, mint sok másik szintén a gazdasági spekulációk következtében alakult ki. Ehhez a korabeli detroiti elit is nagyban hozzá járult, felvásárolt telkeiken éveken keresztül nem történt befektetés, szinte egyetlen épületet sem húztak fel. Várták a legjobb megtérülési aránnyal kecsegtető időszakot. Azonban mire észbe kaptak volna, már mindenki szabadult volna üresen álló telkétől. Bizonyára Detroit utcáit járva annak polgármestere is elgondolkodott a helyzeten, kereste a megoldást a munkanélküliségre, s ekkor látta meg azt, ami végig ott volt a szeme előtt. A száz számra üresen álló telkeket. El is rendelete a városi tulajdonú telkek mezőgazdasági művelésbe vonását, majd később a helyi elitet is rábírta arra, hogy telkeiket ideiglenesen a munkásréteg művelhesse. Lévén, hogy a foglalkoztatott tömegek nagy része lengyel és ír volt, mi mást termeszthettek volna a telkeken, mint burgonyát? S ezzel vette kezdetét a közösségi kertek máig tartó hódítása, s e siker után egy évvel már Philadelphia és New York is büszkélkedhetett közösségi kertjeivel.

A legelső közösségi kertek egyike, Philadelphia 1905

Az első világháborúig tartó néhány évben a közösségi kertek száma lecsökkent, lévén a gazdasági helyzet stabilizálódott, és az ideiglenes foglalkoztatásra többé már nem volt szükség. Azonban néhány hírmondója maradt a közösségi kerteknek, ezek leginkább az egyházhoz és az iskolákhoz köthetők. Ezeket a kerteket elsősorban nevelési célra használták, valamint arra, hogy a tömegesen érkező bevándorlók gyerekeit megismertessék az Újvilág munkakultúrájával, nyelvével és integrálják őket a lokális társadalomba.

Egy los angeles-i iskola kert 1910 körül (forrás)

Az első világháború ismét egy jelentős kihívás elé állította az amerikai társadalmat. Az európai kontinensen dúló harcok az európai országok mezőgazdasági infrastruktúráját tönkretették, a gazdálkodók földjeiket hátrahagyták, s egy jelentős élelmiszerhiány alakult ki az egész kontinensen. A szövetségesek az Egyesült Államokra úgy tekintettek, mint elsődleges mezőgazdasági beszállítójukra, s az USA kénytelen volt saját terményeit Európába exportálni. A belföldi hiányt dél-Amerikai importtal pótolta, de mivel ez a közvéleménynek nem tetszett, a kormány elhatározta magát amellett, hogy minden lehetséges területet művelésbe fog vonni. Ekkor történt, hogy jelentős propaganda hadjáratot követően még a new yorki Bryant Parkot is művelésbe vonták, ami egyébként a Times Square és az Empire State Building között helyezkedik el félúton, a város szívében. Érdekes látvány lehetett. A háború végeztével e rögtönzött kerteket győzelmi kertek névvel illették, s később az amerikai sajtó és a politikusok is így emlegették, valamint úgy tekintenek máig rájuk, mint a háború kimenetelét eldöntő dologra.

A Bryant Park Community Garden, első világháború

A világháború után egy évtizeddel bekövetkező nagy gazdasági világválság idején már nem volt kérdés, hogy a sokat megélt amerikai kormány és társadalom mit fog segítségül hívni a nehézségek átvészelésére. Természetesen a közösségi kerteket, melyek száma az eddigiekhez képes egy nagyságrendet ugrott, nagyjából 1,8 millió közösségi kert működött a nagy depresszió ideje alatt (amely a jelenlegi hazai nagyjából 1-2 tucat kerthez képest rettenetesen nagy szám). Ezek külön érdekessége, hogy a válság alapvetően egy mezőgazdasági válság volt, a mezőgazdasági túltermelés nyomán alakult ki, s arra mégis még több mezőgazdasággal válaszoltak (eltekintve a nagy állami beruházások és keynesiánus gazdaságpolitika valamint a New Deal bevezetésétől). A közösségi kertek célja ekkor elsősorban nem mezőgazdasági termelésük volt, hanem a munkaképesek foglalkoztatása. A megtermelt zöldségfélék kereskedelme pedig tilos volt, azok termesztését csak saját felhasználásra engedélyezték. Ezzel a lakosság foglalkoztatása, és a mezőgazdaság helyreállása is biztosítva volt.

A második világháború idején minden e jól ismert forgatókönyv szerint haladt. Már a háború kirobbanásakor növekedésnek indult a közösségi kertek száma, s az Egyesült Államok belépésekor már minden talpalatnyi földet műveltek. A propaganda is a csúcsán járt, olyan szlogeneket kreáltak, mint például az „Áss a szabadságért”, a „Zöldséggel a győzelemért” vagy a „Vesd el a győzelem magvait”.

 Néhány második világháborús poszter (forrás)

A második világháborút követően a kertek száma lecsökkent, s csak a leglelkesebb kertészek műveltek tovább, mígnem a ’70-es évek gazdasági recessziója tömegeket nem juttatott az utcára, s az azt követő társadalmi-gazdasági átalakulás alapvető hatással nem volt az amerikai társadalomra. A magas munkanélküliség, az ipar kitelepülése, a szociális juttatások befagyasztása, a neoliberális gazdaságpolitika bevezetése sokként érte a lakosságot és a hagyományos közösségeket. A lakosság és a városvezetés viszonya jelentősen megromlott, a városi lakosság úgy érezte, hogy a fejük felett döntenek városuk sorsáról, a fejlesztésekről. Ekkor jelentek meg az első városi mozgalmak, melyek visszakövetelték a városukat, és beleszólási jogot a fejlesztésekbe. A mozgalmak részben elérték, hogy a városokat úgy fejlesszék és olyanná, ahogy a lakosság szeretné. A lakosság pedig természetesen az üresen álló lerobbant ipari létesítmények és telkek, üres ingatlanok megszüntetését vagy hasznosítását, jobb és szebb környezetet szerettek volna teremteni. Ekkor jöttek létre a mai formában ismeretes közösségi kertek, amelyek részben megoldást jelentettek a városok környezeti és esztétikai minőségére, valamint a társadalmi közösség újjászervezésére is lehetőséget teremtettek.

A philadelphiai Southwark / Queen Village közösségi kert művelése 1981-ben... (forrás)

és ma. (forrás)

A modern közösségi kertek ekkor kezdtek el megjelenni Nyugat-Európában is, ahonnan később mi magyarok is átvettük. Magyarországon 2011-ben jelent meg az első, az is lehet, hogy részben a gazdasági helyzetünkből kifolyólag, az általános recesszióra válaszként. Az Egyesült Államokban pedig reneszánszukat élik a közösségi kert mozgalmak, számuk újra emelkedik, s egy lökést is kaptak 2009-ben amikor Michelle Obama 55 év után újra megnyitotta a Fehér Ház közösségi kertjét. A közösségi kertek szinte töretlen sikerének titka a közösségteremtésben, és a kellemes kikapcsolódási lehetőségben rejlik.

Az első magyarországi közösségi kert, a Lecsós kert a Millenárison (forrás)

Magyarországon jelenleg több mint egy tucatnyi közösségi kert található, többségük nem meglepő módon Budapesten. A már említett Lecsós kert volt első képviselőjük, amelyet a KÉK (Kortárs Építészeti Köztpont) szervezett meg. Az ezt követően megjelenő közösségi kertek többsége szintén, valamilyen civil vagy egyéb szervezet támogatásának köszönhetően nyílt meg. A vidéken müködő közösségi kertek száma jelenleg még alacsony, de már képviselőik megjelentek a nagyobb városokban és megyeszékhelyeken mint például Székesfehérváron, Kecskeméten, Egerben, Pécsett és Szegeden is.

Ajánlott és felhasznált irodalom:

Laura Lewis: City Bountiful - A century of community gardening in America (letölthető)