Mi köze a van a San Franciscó-i ködnek ahhoz, hogy Alcatraz börtönszigetéről gyakorlatilag lehetetlen volt megszökni? Miért zárja ki egymást a város jelentős részében a nyár és a napsütés fogalma? Hogy jön ehhez a város látványos autósüldözésekre alkalmat kínáló domborzata? Egyáltalán, mi az oka a várost nyáron gyakran beborító ködnek?

A Golden Gate-híd és San Francisco - már ami látszik belőlük (forrás)

A jelenség gyökere Kalifornia földrajzi fekvésében keresendő, ez a fajta köd ugyanis a közép- és észak-kaliforniai partvonal jelentős részén előfordul. A kiinduló tényező a Csendes-óceán óriási vízfelülete. Ennek párolgása egy vízgőzben dús felszínközeli réteget hoz létre. A kaliforniai partoknál ugyanakkor egy hideg tengeráramlat húzódik, melynek víze a partközeli áramlások révén felszínre jutó hidegebb mélytengeri rétegek miatt tovább hűl partközelben. (A San Franciscot is tartalmazó félsziget külső oldalán több  viszonylag mély tengeri kanyon található). Az óceán hőmérséklete Közép-Kalifornia partjainál csak ritkán haladja meg a 14 Celsius fokot.

Amennyiben a tenger fölötti páradús levegő eléri ezt a a hűvösebb víztömeget, a benne lévő vízgőz elkezd kicsapódni és alacsonyan úszó (néhány 10 métertől pár 100 méterig terjedő) magasságú felhőréteget képez. Mivel a partok mellett az uralkodó szélirány északnyugati, a felhőréteg általában a partvidék csaknem teljes hosszúságában kialakul, a kontinens belseje felé való terjedését azonban több tényező akadályozza.

Az első gát a domborzat: a szóban forgó területen a tengerpartot általában viszonylag meredeken emelkedő, bár általában nem túl magas (300-1100 méteres) vonulatok kísérik, a felhőréteg általában ezekre "csúszik fel", azonban a felhőréteg csekély magassága miatt csak az alacsonyabban fekvő átjárókon tud a szárazföld belseje felé terjedni. Itt azonban egy újabb "akadályba" ütközik.

A Golden Gate északi oldalán lévő Sausalito látképe az esti órákban

A hegyvonulat mögötti szárazföldön már kevésbé érvényesül a hideg tengeráramlat hűtő hatása, így a felmelegedés erősebb. Ez normál esetben a hidegebb légrétegek szárazföld belseje felé áramlását segítené elő, a felszálló melegebb levegő helyére. Ebben az esetben viszont a domborzati akadályokon átjutó  némileg felmelegedő felhőnyúlványok sok esetben megszűnnek felhők lenni, mivel a melegebb levegő nagyobb mennyiségű vízgőzt tartalmazhat a kicsapódás veszélye nélkül.

Ez egyben arra is magyárázatul szolgál, miért olyan tartós a köd (magyarul az alacsony felhőzet) partmenti jelenléte. Az uralkodó szélirány tartósan ráhajtja a hidegebb tengerfelszínre a páradús levegőt, ugyanakkor az nem tud áthatolni a parti vonulatokon. Mivel a partmenti és a szárazföld belseji levegőrétegek hőmérsékletkülönbsége nyáron a legnagyobb, a jelenség különösen nyáron gyakori és tartós, más évszakokban mind a nyílt víze felé, mind a szárazföld felé kisebb  hőmérsékletkülönbség tapasztalható, így sokkal kisebb az említett kölönleges viszonyok kialakulásának esélye. Ekkor az említett területen többnyire hűvös légrétegek tartózkodnak, ami a partvidéken rendkívül derült, felhőzetmentes időjárással járhat.

A Golden Gate-híd északi oldala - napsütésben. Jól látszik az alacsony felhőréteg magassága

De miért különösen gyakori a leírt jelenség San Francisco városában? Egyrészt mert nagyon szem előtt van és jobban feltűnik. Másrészt a város különleges fekvése miatt: északi oldalán nyílik az egyik legnagyobb átjáró a parti vonulatok között - a Golden Gate-szoros, így itt a felhők szárazföld felé áramlása útjában nincs akadály. Másrészt a város nyugati oldala is viszonylag lankás a tenger felé, a város déli oldalának domvonulata (a mintegy 300 méter magas Twin Peaks) pedig nem elég magas ahhoz, hogy minden esetben meg tudja akadályozni a felhők betörését, sőt, a kettős "dombcsúcson" átemelődő légréteg  a belváros és a szoros felé tartó lejtőn komoly "lendületet" kap, így a csúcson a nyáron nem ritkák a 120-140 km/h-s széllökések. Emiatt is volt borzasztóan nehéz megszökni az Alcatrazból. A közelebb fekvő San Franciscó-i part felé a nyáron is csak éppen elviselhető hőmérsékletű vízben gyakran viharos széllel szemben kellett volna kiúszniuk a raboknak. Nincs rá bizonyíték, hogy bárkinek is sikerült volna. Ugyanakkor az is gyakran előfordul a nyári hónapokban, hogy a Twin Peaks nyugati (tengerfelőli) oldala ködös, a keleti viszont napos.

A Golden Gate-híd nyáron általában a felhőrétegbe veszik

A helyi földrajzi sajátosságok más érdekes és látványos jelenséget is okozhatnak. A Golden Gate-szoros északi oldalán fekvő félsziget hegyvonulatai viszonylag magasak, így ezeken a felhők általában csak az esti órákban (a belső részek lehülését követően) tudnak áthatolni. Mindez azt eredményezi, hogy a Golden Gate-híd déli, San Franciscoi oldala felhőbe burkolózik, északi oldalán pedig süt a nap, és gyakran több fokkal melegebb van.

Ugyanez a jeleség San Francisco belvárosában is lejátszódik a melegebb nyári napokon: a lassan, de biztosan felmelegedő betondzsungelbe a Twin Peaksen át gyakran csak estefelé tud betörni a "köd", és ekkor is csak a magasabb épületek tűnnek el benne.

Tipikus nyári délután San Francisco belvárosában - a magasabb épületek felső része homályba vész.

Mindez azt jelenti, hogy a nyári hónapokban az egyes városrészek eltérő mikroklímával rendelkeznek, gyakran három-négy kilométeres táv megtétele után már elkél a kabát a pólóra. Nyáron a legködösebb városrész ironikus módon a Sunset (napnyugta) városrész, ahonnan a névadó jelenséget  a ilyenkor  nemigen látni, ellenben keleten  a Mission District, valamint a belváros (a térképen Nob Hillként és Telegraph Hillként jelölt városrészek környéke) gyakran napos. 

A nyári köd útja San Franciscoba - a pontozott vonal jelöli az általában ködbe burkolózó városrészeket (forrás)

Mindez a San Francisco-i öböl nyugati oldalára is érvényes, itt a parti vonulatoktól védett részen dél felé haladva egyre inkább nyári időjárással találkozhat az ember, ami némi szerepet talán játszhatott abban, hogy inkább itt jött létre a Szilícium-völgy, és nem valahol San Francisco központjához közelebb. (Persze a Stanford Egyetemnek még nagyobb szerepe volt ebben.) A nyári hőmérsékletkülönbség néhány tucat kilométeren belül gyakran a 10 Celsius fokot is meghaladhatja ezen a területen.

Mindez talán akkor a legfeltűnőbb, ha a látogató a San Franciscó-i Nemzetközi Repülőtérre érkezik. A reptér az öböl partján található, a város déli határától pár kilométerre - nyáron gyakori a napsütés, azonban az utasnak feltűnő, hogy nagy meleg azért itt sincs. Ha felszáll a gyorsvasútra, az alagútból a városhatárnál kiérő szerelvéy ablakain kinézve  már egy ködös, késő őszi világ képe fogadja, több fokkal alacsnyabb hőmérséklettel. A belvároshoz közeledve a pálya ismét mélyvezetésű lesz, és ha a turista feljön az alagútból, az alapvetően derült égbolton igen gyorsan mozgó ködfoszlányok fogadhatják.

Ugyanakkor a város fent leírt földrajzi különlegességei miatt az eltérő időjárású területek határa rendkívül gyorsan változik, így ugyanabban a városrészben sem árt "rétegesen öltözködni". Nem véletlenül írta azt a 19. században Mark Twain, hogy a leghidegebb tél, amit átélt, az a San Franciscó-i nyár volt...

Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról: