Körülbelül 18000 éve tart az a folyamat, melynek csupán egy aprócska momentuma volt a 2013. december 5-6-án az Északi-tenger partvidékére lecsapó Xavér orkán és vihardagály. Az utolsó glaciális maximum óta fokoztosan emelkedő tengerszint ennél is hatalmasabb vihardagályokkal emésztette fel a mai Északi-tenger helyén elterülő szárazföldet, az ún. Dogger-földet. Vihardagályok szakíthatták át az utolsó földszorost is, mely a Brit-szigeteket csatolta köldökzsinórként Európához. A tengerszint pedig tovább emelkedik és a vihardagályok továbbra is fenyegetik az Északi-tenger partjain élőket.
A Dogger-föld talán ismerős lehet az első világháború történetéből, az 1915-ben német és brit hadiflotta között lezajlott ütközetről. A hadihajók egy 20000 négyzetkilométer területű 15-36 méter mélyen húzódó homokzátony fölött csaptak össze. Egykor ez a terület a kontinens része volt, mely később szigetté vált, majd teljesen elnyelt a tenger.
Vihardagálynak nevezzük azt a jelenséget, amikor a tenger felől fújó orkánerejű szél által felduzzasztott víztömeg a dagállyal egyidőben éri el a partokat. Ilyen esetekben a vízállás jelentősen meghaladja a normál dagályszintet, átcsaphat az árvízvédelmi töltéseken és a visszaduzzasztott folyók által a parttól távolabbi területeket is fenyegetheti. Kialakulásuk a téli időszakra esik, december és március hónapok közé. A vihardagályokat vizsgálhatjuk a meteorológia, árvízvédelem, áramlástan, stb. szempontjából. Ebben a bejegyzésben az érintett partszakaszokon kialakuló jellegzetes felszínformákat tekintjük át.
Tölcsértorkolat: Az Északi-tengerbe ömlő folyók tankönyvi ábrái lehetnének a tipikus tölcsértorkolatoknak. A Temze, Elba, Weser, Ems, Schelde és a Rajna torkolataiból a dagály rendszeresen "kiöblíti" a hordalékot. Dagály és vihardagály felszínformálása között azonban hatalmas a különbség. Igencsak jellemző, hogy az Északi-tengerbe torkolló folyók méretükhöz képest kifejezetten tágas torkolatokkal rendelkeznek. Ez nem véletlenül van így. 1164. februárjában a Júlia nevet viselő vihardagály következtében alakult ki a Jade-öböl, melynek partján Wilhelmshaven kikötője fekszik. Ugyancsak vihardagály alakította ki az Ems folyó torkolatában a Dollart-öblöt 1362-ben, amikor százezernyi ember veszett oda. Egy későbbi (1511) vihardagály pedig ide helyezte át a Weser torkolatát ideiglenesen. Az egyik utolsó nagy vihardagály a Schelde torkolatában pusztított 1953. január 31. és február 1-én. Ekkor az átszakadt gátrendszer mögött Rotterdamtól Antwerpenig víz alá kerültek a tengerszint alatt fekvő területek. 1962 februárjában Hamburg mellett 5,7 méterrel magasabb dagály érkezett a szokásosnál, mely közel 60 helyen szakította át az árvízvédelmi töltéseket.
Az egységes partvonal feldarabolása: A part mentén a szél által felhalmozott egységes dűnesort is képes felszaggatni egy komolyabb vihardagály. A tengerszint emelkedésének következtében a dűnesor mögötti alacsonyabb területek állandó vízborítás alá kerülhetnek. Ilyen egységes dűnesor felszakadásával jöttek létre a Hollandiától Dániáig húzódó Fríz-szigetek. Így alakult ki 1825-ben a dániai Limfjord is, mely egészen addig egy valódi tengeröböl volt. Egy vihardagály következtében a megáradt tenger szigetté változtatta a Jütland félsziget északi részét. A kialakuló Agger-csatornát hamar birtokba vették a hajósok, ugyanis ilyen módon lerövidült a hajóút a Balti- és az Északi-tenger között. Ez a csatorna később feliszapolódott, így a hajósoknak egy újabb vihardagályt kellett kivárniuk, amely 1862-ben kialakította a Thyborøn-csatornát, a földművesek legnagyobb bosszúságára.
A tenger előrenyomulását idegen szóval transzgresziónak nevezzük.
Watt, más néven árapálysíkság: Az árapály által rendszeresen elöntött síkvidékek, melyekről ember legyen a talpán, aki eldönti, hogy ez most a szárazföld, avagy a tenger része. Egy biztos ez a vidék a szárazföld és a tenger állandó frontvonala, ahol jelenleg az emberi beavatkozás következtében éppen a szárazföld áll "nyerésre" Árapálysíkságok kiszárítása révén jött létre Holland tartomány jelentős része, legutóbb pedig Flevoland. A sok torzuláson átesett mondás szerint: "a tengert Isten, a szárazföldet a hollandok teremtették." A Watt-tenger napjainkban természetvédelmi oltalom alatt áll.
Abrázió puha üledéken: abráziónak nevezzük tágabb értelemben a külső erők (víz, jég, szél) kőzetekre gyakorolt pusztító hatását. Az erős tengeráramlások könnyedén megbonthatják a laza parti üledékeket, mint például a homokdűnéket. Nagy-Britannia szigeteiből a Domesday book kiadása óta eltelt időben jelentős területek pusztultak el a tenger által. Ennek a parti eróziónak jellegzetes képviselője Dover fehér sziklája. Azonban a legmegdöbbentőbb katasztrófa 1286-87-ben történt, amikor az 5000 lakosú virágzó Dunwich városát három egymást követő vihardagály gyakorlatilag eltüntette a föld színéről lakosaival és az alatta húzódó homokdűnékkel együtt. A tengeráramlás később ezt az üledéket máshol felhalmozta. A témáról bővebben itt.
Bölcs ember sziklára építi házát, de van úgy hogy az sem elegendő, mint azt Helgoland példája is bizonyítja. Itt ugyanis a víz szalad, de a kő nem marad.
Helgoland sziklaszirtje, avagy abrázió kemény kőzeteknél: Kemény, vörös színű triász üledékek építik fel ezt a Németországhoz tartozó sziklaszirtet, mely utolsó mementója a tenger által elözönlött Dogger-földnek. 61 méterrel emelkedik a tenger szintje fölé ez a mindössze 1,7 négyzetkilométernyi szárazföld. Ennyi maradt az egykor sokkal nagyobb méretű sziklából, melyet a vihardagályok és a tengerszint-emelkedés szinte teljesen elmosott. Az abrázió először a puhább kőzeteket bontja meg abráziós fülkék jönnek létre. Ezek később barlanggá fejlődhetnek. Amikor teljesen átmarja magát a tenger a kőzeten fantasztikus formájú abráziós ívek keletkeznek, és végül amikor ezek beomlanak egy abráziós torony marad mementónak az egykori partszakaszból, mígnem a tenger végül ezt is összedönti.
Helgolandon tervben volt a sziget egykori "nagyságának" helyreállítása. 1937-ben munkálatok kezdődtek, hogy visszanagyobbítsák a szigetet egy haditengerészeti bázis részére, azonban a háború miatt félbemaradtak. Helgolandon nem csupán a tenger, de az ember is alakította itt a felszínt. 1947-ben az angolok 6700 tonna robbanószert semmisítettek meg itt. Az is bele volt kalkulálva, hogy Helgolandot örökre elnyeli a tenger. Az 1720 szilveszter éjszakáján vihardagály (mi más?) által kettészakított sziget egyesítése jelenleg is napirenden van, bár a helyi lakosság népszavazás útján közölte, nekik Helgoland éppen úgy tetszik, ahogy van.
A Dogger-föld pusztulása napjainkban is tart. Az ember azonban tanult a történelemből és felépítette a világ legnagyobb vihardagály elleni védelmét az Északi-tenger partján. Komplett tengeröblöket, folyótorkolatokat választottak le a tengerről óriási nyitható gátak segítségével. De ahogy a Xavér orkán érkezése is mutatja, a harc folytatódik tovább tenger és szárazföld között.