Mutat-e térbeli szabályosságot a tehetség? Hatással van-e a táj a tehetségek felbukkanására? Mely városokból származik a legtöbb tehetséges ember? Mi hasznunk van abból, ha mindezt térképen ábrázoljuk?

Westermann 1928-as német birodalmi történelmi világatlaszában számtalan - ma már - nem is létező országgal találkozhatunk. Nem telt el még száz év sem a kiadás óta, de a világ már olyannyira megváltozott, hogy rá sem ismernénk. Nem elsősorban természetföldrajzi értelemben, bár itt is történtek változások, ha kevésbé szembeötlőek is, sokkal inkább geopolitikai értelemben. Gyarmatrendszerek szűntek meg, új országok alakultak, régiek tűntek el, vagy vándoroltak arrébb a történelem viharaiban. Változott a politikai berendezkedés és ezzel szoros ütemet tartva változtak az országok zászlói is. Volt ahol többször is. Íme egy válogatás, mely a teljesség igényét nélkülözve teszi fel a kérdést: emlékszik még valaki ezekre a zászlókra?

1, Gyakorlatilag ez volt az a zászló, mely a bejegyzést ihlette. Az ember nem is gondolná, mely országnak volt szüksége ennyi féle színű csíkra egy zászlóhoz. Mostanában két színből is jól kijönnek. Kínai köztársaság.

"Megremeg Yggdraszill, a magas kőris,

jajdul agg törzs s ág, szabadul az óriás.

Hél útjára rettegve, hágnak a hősök,

míg Szurt lángja mindent elnyel, felemészt."

(Edda: A Völva jövendölése)

Igazából vonattal érdemes ide utazni. Majdnem Transszibériai Express érzés. New York Penn Stationről indul napi egy Amtrak szerelvény Seattle-be, egy átszállással Chicagoban. East Glacier megállónál kell leszállni, a menetidő 52 óra. Hudson-völgy, Nagy Tavak, Gary végeláthatatlan nehézipari telepei, Chicago állomása a város alatt, aztán lassan elfogynak a fák, elfogynak a szántóföldek és elfogynak a városok. Végtelen prérin, üvegtetejű vonatban érkezik a naplemente és mikor másnap felébred az ember hófödte hegyek nőnek ki a semmiből; megérkeztünk a Kontinens Koronájához, melynek része a Glacier-Waterton kettős nemzeti park.  

Körülbelül 18000 éve tart az a folyamat, melynek csupán egy aprócska momentuma volt a 2013. december 5-6-án az Északi-tenger partvidékére lecsapó Xavér orkán és vihardagály. Az utolsó glaciális maximum óta fokoztosan emelkedő tengerszint ennél is hatalmasabb vihardagályokkal emésztette fel a mai Északi-tenger helyén elterülő szárazföldet, az ún. Dogger-földet. Vihardagályok szakíthatták át az utolsó földszorost is, mely a Brit-szigeteket csatolta köldökzsinórként Európához. A tengerszint pedig tovább emelkedik és a vihardagályok továbbra is fenyegetik az Északi-tenger partjain élőket.