A tavalyi hat fordulót megélt, hamar népszerűvé vált zászlós játékunk után idén újítunk és a Földmérési és Távérzékelési Intézet által létrehozott fentrol.hu honlapról válogatunk Magyarországról készült légifotókat. Ezúttal szeretnénk túllépni a mi látható a képen szintű játéknál, lenne benne egy kis csavar is. Próbálunk olyan képeket válogatni, ami mondjuk nem a Nagykunság egyik kukoricatábláját ábrázolja, esetleg a Balaton kellős közepét, hanem olyan légifotókat, amelyek egymagukban is megállnák a helyüket feladvány nélkül is. Úgy tervezzük összesen 9-10 forduló lesz összesen, az eredményhirdetés majd a decemberi Pangea szülinapon lenne. A díjazás alakul, a megérdemelt korsó sör mellé egyelőre két Gemenc térképet tudunk felajánlani az első két helyezettnek! 

A trollkodás elkerülése végett a kommentelést letiltottuk, komoly versenyzőink kérdéseinkre a többnyire egyszavas választ (sorszám + megfejtés) erre a címre küldjék:

pangea.geography@gmail.com

Hogy a későn érkezők is csatlakozhassanak a megfejtéseket folyamatosan várjuk majd az év folyamán, egészen az eredményhirdetésig. Éppen emiatt csak akkor fog fény derülni valamennyi megfejtésre.

Kellemes fejtörést! :)

A nyolcadik fordulóban mindössze egyetlen feladat lesz. Az alábbi légfelvételeket kell évszám szerint növekvő sorrendbe tenni aszerint, hogy az Oszmán birodalom mikor foglalta el először a településhez tartozó várat. Beküldendő tehát az adott kép száma, vele az 1-10-ig terjedő sorszám (esetleg még zárójelben az évszám).

Ha kérdés merülne fel a feladvánnyal kapcsolatban, érdemes a fenti email címen tisztázni beküldés előtt. 

71.

Győr folyók és főutak közé szorított, viszonylag nagy, de zsúfolt belvárosának egyetlen igazán kézenfekvő terjeszkedési területe van:  déli irányban akadályt jelentő vasútvonalon át. Ezt a - nagyjából a város földrajzi középpontját jelentő - területet azonban igen sokáig egy borzalmas állapotú laktanyakomplexum uralta, mely a 2000-es évek második felében komoly beruházás révén újult meg, további potenciális városfejlesztési lehetőségeket kínálva.

Győr különleges, erősen tagolt városszerkezete részben a természeti tényezőknek, részben a város fejlődéstörténetének köszönhető. A szóban forgó terület változásaiban az utóbbi tényező játszott szerepet.

A korábban erődvárosként is funkcionáló kisalföldi megyeszékhely a napóleoni háborúkat követően elvesztette a korábban a növekedését gátló városfalakat, így belvárosa déli irányban terjeszkedett, a lazább beépítésű „majorok”, a mai Nádorváros irányában. A terjeszkedő belváros és a déli városrész között (az egykori sáncok előterében) viszonylag nagyobb beépítetlen térség maradt, mely vásártérként funkcionált. A 19. század második felében bekövetkező fellendülés során ezen a területen helyezték el a város új középületeit (a városházát, a bíróságot, börtönt stb.), valamint ide vezették be a vasútvonalakat és itt létesült a pályaudvar is, meglehetősen zsúfolttá téve a területet. A vasútvonal egyúttal délről lehatárolta a városközpontot, megnehezítve a város átjárhatóságát, és a központ szerves terjeszkedését. Győrnek máig meghatározó városszerkezeti tulajdonsága a tagoltság, illetve emiatt az egyes funkciók, intézmények egymásra zsúfolása.

  A laktanya helyzete a Belvároshoz képest - a térkép a 2000-es évek eleji állapotokat mutatja - (forrás)

Ha esetleg úgy tanulta, hogy 1453-ban Bizánc elfoglalásával megszűnt a Bizánci Birodalom akkor van egy rossz hírünk: nem Bizáncot foglalták el a törökök, ezért a Bizánci Birodalom sem szűnhetett meg és az sem 1453-ban történt. Történeti-földrajzi írásunkban találkozhatunk az utolsó római hadvezérrel valamint ellátogatunk a Római Birodalom két legutolsó erősségéhez. 

Az utolsó római erőd (forrás: wikipédia)

Ma egy nem eléggé széles körben ismert hazánkfiáról lesz szó, aki egy olyan korszakban (1958-1990 között) utazta be (szó szerint) az egész világot, amikor ez általában hatóságilag volt akadályozva. 14 nagy utazása során 983.051 km-t tett meg, ebből 22.549 km-t gyalog(!), 507.781-et busszal, vonattal, autóval, 359.160-at repülővel, 93.561-et hajóval vagy csónakkal. Tapasztalatairól alapos, igényes, szórakoztató formában számolt be mára már némileg feledésbe merült könyveiben. Balázs Dénes, a világutazó geográfus sokunk gyermek- és ifjúkori álmát valósította meg.

A 14 nagy utazás útvonala - Forrás: Balázs Dénes: Életem-utazásaim

A tavalyi hat fordulót megélt, hamar népszerűvé vált zászlós játékunk után idén újítunk és a Földmérési és Távérzékelési Intézet által létrehozott fentrol.hu honlapról válogatunk Magyarországról készült légifotókat. Ezúttal szeretnénk túllépni a mi látható a képen szintű játéknál, lenne benne egy kis csavar is. Próbálunk olyan képeket válogatni, ami mondjuk nem a Nagykunság egyik kukoricatábláját ábrázolja, esetleg a Balaton kellős közepét, hanem olyan légifotókat, amelyek egymagukban is megállnák a helyüket feladvány nélkül is. Úgy tervezzük összesen 9-10 forduló lesz összesen, az eredményhirdetés majd a decemberi Pangea szülinapon lenne. A díjazás alakul, a megérdemelt korsó sör mellé egyelőre két Gemenc térképet tudunk felajánlani az első két helyezettnek! 

A trollkodás elkerülése végett a kommentelést letiltottuk, komoly versenyzőink kérdéseinkre a többnyire egyszavas választ (sorszám + megfejtés) erre a címre küldjék:

pangea.geography@gmail.com

Hogy a későn érkezők is csatlakozhassanak a megfejtéseket folyamatosan várjuk majd az év folyamán, egészen az eredményhirdetésig. Éppen emiatt csak akkor fog fény derülni valamennyi megfejtésre.

Kellemes fejtörést! :)

61. kérdés. Melyik városba került a képen látható városka egykori földbirtokosának előnevében szereplő vár harangja?

Miközben az egész világ az Európába érkező menekültáradattal foglalkozik egy európai ország észrevétlenül megnövelte területét 112 négyzetkilométerrel. 

Nem, nem Oroszországról lesz szó. 

Felfedezők régi álma, hogy magas, felhőborította hegycsúcsok közötti lakatlan vidéken előretörve egyszer csak szétrebbennek a felhők és mögöttük egy termékeny, sűrűn lakott, elzárt völgy terül el egy még ismeretlen civilizációt rejtve. Mindez a 20. század 30-as, 40-es éveiben többször is valóra vált Új-Guinea hegyei között. Persze az első "gyalogos" látogatóknak meglehetősen hátborzongatóvá tette a látogatást, hogy egy repülőkatasztrófa súlyosan sérült túlélői voltak, amerikai egyenruhában a sziget belsejében bujkáló japán csapatok között, ráadásul erős volt a gyanújuk, hogy az őslakosok emberevők. És a végén még kiderült, hogy valójában nem is ők voltak az elsők...

Földünk második legnagyobb szigete, a madár formájú Új-Guinea csak későn került a gyarmatosító nagyhatalmak látókörébe, magas hegyei, áthatolhatatlan dzsungelei és egymással folyamatosan harcoló, emberevő (vagy annak tartott) törzsei korántsem tették ideális gyarmattá a szigetet. Ugyanakkor a 19. század utolsó évtizedeire a világnak ezt a sarkát is sikerült európai uralom alá vonni: a sziget nyugati fele holland, északkeleti német, délkeleti pedig brit (illetve többé-kevésbé ausztrál) kézbe került - közülük kezdetben csak a németek helyeztek különösebb hangsúlyt az ültetvények és a szükséges infrastruktúra kiépítésére, de ők sem nagyon merészkedtek be a szigetek belsejébe, főként, hogy azt sejtették, hogy ott nagyrészt lakatlan hegyvidék található. 

Új-Guinea felhőbe burkolózó hegyeinek feltárására az 1930-as évekig nem láttak okot az európaiak - (forrás)

Hatvannyolc évbe telt, míg India és Banglades végre rendezni tudta a két ország határait, melyet a legenda szerint a helybéli radzsák és maharadzsák sakkpartijai, vagy egy részeg brit hivatalnok által kiöntött tinta következtében alakultak úgy ahogy. Mindenesetre a földrajz és a térképtudomány egészen biztos, hogy szegényebb lesz egy érdekes jelenséggel. Ezt persze a helybéliek egyáltalán nem bánják.  

Búcsú az enklávéktól

Mi az ami a gyermekeknek számára mese-, svéd gyermekeknek és geográfusok számára a világ legszebb földrajzkönyve? Aki látta annak idején a rajzfilmet nem fogja egyből tudni, de aki olvasta már a könyvet tudja a választ erre a találós kérdésre. 

A 19. század elején a Csendes-óceán felé törő felfedezők az Appalache-hegységhez hasonló, könnyen leküzdhető hegyvonulatnak képzelték a Prériből kiemelkedő Sziklás-hegységet. Megdöbbenésükre egy magasan fekvő, száraz medencékkel tagolt, 500-1500 kilométer széles vonulatrendszerrel találkoztak, ami igencsak megnehezítette a nagy víz elérését... A száraz kaptatókon felfelé törve talán elgondolkoztak azon, hogyan is kerülhetett ide ez a kolosszális méretű hegységrendszer.

Egy a Sziklás-hegység lenyűgöző arcai közül: a kanadai Moraine Lake- (forrás)